Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-05 / 5. szám
10 — (Csekonics Endre gróf jubileuma.) A Magyar Vörös Kereszt Egyesület olyan ünnepre készül, melyen lelkében jelen lesz az egész magyar társadalom. Most telik be huszonötödik éve annak, hogy az egyesület 1891 január 10-én elnökének választotta Csekonics Endre grófot s a választást a király jóváhagyta. E hónap 10-én, hétfőn jubiláris díszgyülés lesz s ezen ünnepiesen üdvözölni fogják az elnököt. Ez a huszonöt év, leszámítva a háború másfél esztendejét, csöndes, de annálintenzivebb munkásságban telt el, olyan munkában, melynek nemes gyümölcse az, hogy a mostani nagy megpróbáltatás tettre készen találta a Magyar Vöröskeresztet. A csöndes és a nyilvánosságtól elvonult tevékenységet aztán a háború kitörésével olyan emésztő és pihenőt is alig engedő elfoglaltság váltotta föl, melyről alig lehet fogalma a kívülállónak. A Vörös Kereszt üdvözléséhez ezért méltán csatlakozik az egész magyar társadalomé, mely büszke arra, hogy a nagy leszámolás idején a hadiegészségügy terén is megállották helyünket. (Budapest új katonai parancsnoka.) Marenzi Ferenc gróf gyalogsági tábornok, Budapest eddigi katonai parancsnoka nyugalomba vonult s utódjául konstanyeváci Bogát István tábornagyot nevezték ki, a ki a harctéren egy gyalogos hadosztály parancsnoka volt. A katonai parancsnokság átadása tegnap megtörtént. Marenzi gróf a minap ünnepelte 40 éves szolgálati jubileumát s most a magánéletbe szándékozik visszavonulni. (Az Otthon-Körből.) Az Otthon irók és hírlapírók körének választmánya ma délután Rákosi Jenő elnöklésével ülést tartott. A folyó ügyek elintézése után az elnök bemutatta Forgon Lajos dr. postatanácsos levelét, melyben azt a kérést intézi a magyar sajtóhoz, hogy az osztrák-magyar elnevezés helyett magyar-osztrák kifejezést használják. Rákosi Jenő az újságírók figyelmébe ajánlotta az érdekes levelet, de megjegyezte hozzá, hogy nekünk egyáltalálan nem kellene se osztrák-magyart, se magyarosztrákot mondanunk, hanem azt, hogy magyar külügyminiszter, magyar hadsereg, magyar nagykövet stb. Mert ezek az intézmények közösek, tehát épp úgy magyarok, mint osztrákok. Az osztrákok azért is használják rendszerint csak az osztrák jelzőt. Ezt mi sérelmesnek szoktuk tartani s kifogásoljuk, ahelyett, hogy mi is azonképpen használnék a megfelelő kapcsolatban a magyar jelzőt. Ezután Alszeghy Kálmán, a kör gazdája, levélben közölte a választmánnyal, hogy állásáról egyéb elfoglaltsága miatt lemond. A választmány sajnálattal vette tudomásul a bejelentést és Alszeghy Kálmánnak érdemes működéséért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott, örvendetes tudomásul szolgált Keszthelyi Ernő pénztáros bejelentése, hogy a Magyar Szakírók Országos Egyesülete, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége és a vidéki kamarák középpontja helyiségeit a kör házába telepítették, ami a kör társaséletének további fejlődésére igen kedvező befolyással lesz. A kör új pártoló tagja lett Takács József. (A román főkonzul szabadságon.) Bilciurescu Gergely budapesti mmnári királyi főkonzul ma délután nyolcnapi szabadságra Bukarestbe utazott, távollétében Paul Ágoston konzulátusi ügyvivő helyettesíti. (Kitüntetés.) A király a személye körüli miniszter előterjesztésére Török Gyula győrsövényházi körjegyzőnek, nyugalomba vonulása alkalmából, sok éven át teljesített hit és buzgó szolgálata elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. (Oroszország nem bocsátja szabadon a galíciai túszokat.) Bécsből jelentik nekünk. A pétervári lapoknak azonos szövegű közlése szerint az orosz kormány politikai okból az összes galíciai túszokat egyelőre Oroszországban visszatartja. Különösen a túszokhoz érkezett magánlevelek tartalma keltett megütközést. Hivatalos jelentések szerint azok az iratok sem tekinthetők kifogástalanoknak, amelyeket a túszok hozzátartozóikhoz intéztek. Ezért az orosz kormánynak kit kellett mondani arról a szándékáról, hogy egyes internáltaknak megengedje a hazatérést. Ugyanebből a közleménybőlkitűnik az is, hogy negyven görög katolikus lelkészt, akit Oroszországba hurcoltak, Szibériába szállítottak, ahol kivétel nélkül katonai felügyelet alatt állanak. A Szepticzky gróf lembergi görögkatolikus metropolita szabadonbocsátására irányuló intervenciónak, a mint a közlemény végül megálla Ditja, a sikerre semmi reménye nincs. (Katonai kitüntetés.) Félhivatalosan jelentik: Ébreit Elemér, Csathó Ernő, Jellinek Miklós, Nyilassy Péter, Serbán János és Dutzman Vladimir hadnagyok, Huszti Jenő, Imre Gyula, Reitzer Miklós, Komann Ferenc, Kallós Sándor és Semjén Pál zászlósok. Takács István tiszthelyettes és Szabó Elemér. Dudáskó József és Kádár László hadapródok az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréseül a II. osztályú ezüst vitézségi érmet kapták. (Vogel Gyula emlékére.) Adakozás című rovatunkban ma egy ezer koronás adományt mutatunk ki. Ez az összeg a következő, megható levéllel érkezett hozzánk: Egy, Honvédfalván fölépítendő ház költségeire e levéllel egyidejűen küldök önöknek ezer koronát. A házat kérem Gyulaházának nevezni, boldogult fiam emlékezetére. Ezt a célt szolgálná a ház falába illesztendő márványtábla a következő szöveggel: Gyulaháza, — Sopron vármegye Répcemicske községében, élete virágjában elhunyt Vogel Gyula emlékére építtették szülei. Vagyok a tek. Szerkesztőségnek stb., Sopron, dec. 30. Vogel József dr. v. tiszti főorvos. — (Kitchener megnősül.) A londoni World hire szerint Kitchener lord feleségül fogja venni Minto gróf őrét, India egykori alkirályának özvegyét. Minto gróf Curzon lord utódja volt és annak idején azért vált meg e méltóságától, mert nem volt meg közte és Kitchener, az akkori főparancsnok közt az egyetértés. Az özvegye az elhunyt Grey tábornok leánya és unokahuga sir Edward Grey-nek. Egyike Anglia legműveltebb asszonyainak és fiatal korában ünnepelt szépség volt. (Házasság.) Boros József dr. tartalékos orvos december 23-án tartotta esküvőjét özvegy Móricz Gézáné született Végh Ilonával, Végh Béla tassi földbirtokos leányával. Az esketési szertartást Hock János végezte. (Péter király szökése.) Magrini Szalonikiból jelenti január 1-től: Péter szerb király Teodorovics ezredes első hadsegédje, Gyurkonovics százados és Simonovics orvos kíséretében a Mousqueton francia torpedóhajón, amelyet a Spahi torpedóüldöző kisért, Brindisiből ideérkezett. A lapok azt jelentették, hogy a király az Olimpos-szállóban fog lakni, a melyben több szobát rendeltek számára s a mely előtt már katonák őrt állottak. Azonban ebbe a szállóba csak a királynak kevés utipadgyászát hozták el. Teodorovics ezredes kijelentette, hogy a király nem kiván fogadást. Lesjanin szerb ezredes a Mousqueton fedélzetére ment s a királyt elkísérte a szerb konzulátusra, ahol számára lakást rendeztek be. Simonovics dr., akia királyt Albánián keresztül való szökésében kisérte, ennek az útnak fáradalmait következőképpen írta le: Prizren elhagyása után a király automobilon Lyumába ment; innen három tiszt és négy katona kíséretében, senki által föl nem ismerve, átment az albán hegyeken. Térdig érő hóban mászott föl a Máti-hegyekre, amelyek közül katolikus albán törzsek laknak és az éjjeleket szegény emberek kunyhóiban tábori ágyon töltötte, amelyet a katonák magukkal hordtak. Lyumától Skutariig az út négy napig tartott. A király csak rövid ideig lovagolt, azután a rendkívül nehéz, mocsaras ösvényeken, amelyekre folytonosan szakadt az eső, hordozható széken vitték. A második napon az utasokat meglepte a sötétség, amikor még nagyon messzire voltak a legközelebbi falutól. Eltévesztették az utat és csak nagyon nehezen tudták újra megtalálni. A király ezután két hétig maradt Skutariban, ahonnan San Giovanni di Meduán át Durazzóba ment. Durazzóból automobilon Valenába, innen pedig Brindisibe utazott, ahol hat napig maradt Topola tábornok inkognitója alatt. (Tudvalevő, hogy Topola volt a Karagyorgyevics-családnak bölcsője.) Az út Brindisitől Szalonikiig harminchat óra hosszáig tartott. Az orvos kijelentette, hogy a király egészsége elég jó, de testét a csűr nagyon meggyengítette. (A vármegyei közigazgatás hősi halottai.) A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének rendes közgyűlésén az egyesület igazgatója évi jelentésében kegyeletes szavakkal parentálta el a vármegyei tisztviselői kar hősi halottait. Ezek a következők: Ambrus Jenő Békés vármegye aljegyzője, ifjabb Haviár Dániel Békés vármegye közigazgatási gyakornoka, Hoffmann Pál Bars vármegye szolgabirája, Horváth Árpád dr. Krassószörény vármegye tb. főszolgabirája, Heim Nárcisz Pozsony vármegye aljegyzője, Heppes Aladár Arad vármegye másodfőjegyzője, ifjabb Issekutz Aurél Krassószörény vármegye szolgabirája, Jeszenszky László Nógrád vármegye tb. főszolgabirája, Krafft Dezső Bars vármegye aljegyzője, Lengváry Ferenc Somogy vármegye aljegyzője, Martinovich László Heves vármegye szolgabirája, Morvay László Borsod vármegye árvaszéki ülnöke, Melczer István Borsod vármegye aljegyzője, Pápay László Pest vármegye közigazgatási gyakornoka, Samarjay Antal Moson vármegye közigazgatási gyakornoka, Toóth József Szatmár vármegye közigazgatási gyakornoka, Veress Kálmán Békés vármegye aljegyzője, Ziska László dr. Pest vármegye aljegyzője és Znamenák István dr. Bars vármegye tb. főügyésze. — (Kohn hercegérsek önvédelme végrendeletében.) Mint Prágából jelentik, a Narodny Listy tegnapi száma közli Kohn Tivadar dr. olmüci hercegérsek végrendeletét. A végrendelet egyetlen érdekes pontja az, hogy a Kohn dr. 1,392.000 koronás hagyatékából 1,241.000 koronát az olmüci cseh egyetem fölállítására hagyott. A végrendelet 1915. április 8-án kelt s Kohn dr. önéletrajzával kezdődik. Az érsek a többi között ezeket mondja maga igazolására az ellene hangoztatott vádakkal szemben: Mint hercegérsek mindig arra törekedtem, hogy kötelességemet mint pásztor a lelkiekben, mint kormányzó a püspöki javakban, teljes erőmmel és hiven elvégeztem, továbbá tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy én tudatosan nem tettem igazságtalanságot senkivel, s hatalmamat sohasem használtam putságom és a nép ellen. Az volt becsületes törekvésem, hogy úgy éljek, ahogy azt mint hercegérsek fiaimnak hirdettem s éppen azért 1904. március 12-én leköszöntem az érsekségről, a mikor a kongregáció a szentszék nevében kijelentette nekem, hogy püspöki tevékenységem a gondjaimra bizott nép lelki életére nem üdvös. Ezt az ítéletet kihallgatás nélkül, biróság és biró nélkül mondották s legbelsőbb kérésemet, hogy mondják meg, ki a vádló, nem teljesítették. A vád másolatát megkaptam névtelenül, de mást nem. Az érsekségről lemondottam, mert mártírnak éreztem magam s ezzal a cselekedetemmel kifejezést adtam rezignációimnak és annak, hogy utolsó leheletemig engedelmes maradok felsőbbségemmel szemben. Ezt a vallomást azért teszem, hogy ezzel még a sírból is beszélhessek, s hogy a történeti eseményt megerősítsem, mert fölöttem immáron az Örökkévaló szél . . . A testamentum cseh nyelven készült s egy gráci nyomdában szedték. A cseh egyetem fölállításában befolyást biztosit a cseh politikai pártoknak, a kiknek képviselőit meghivni kéri az egyetem fölállításának munkájához. A végrendelet a morvaországi cseh egyetemen kivül megemlékezik Kohn dr. rokonairól, papjairól s rendelkezik a temetésről is. — (Egyesületi hir.) Az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete szerdán, e hónap 5-én délután hat órakor rendes választmányi ülést tart. — (Fényképezés rakétával.) Ma reggeli számunkban közöltük U. Gy. munkatársunknak a fedezék készítő ekéről szóló leírását. A háborús teknika újabb alkotásai közül az alábbiakban a rakéta segítségével való fényképezést írja le: A felderítésnek roppant eredeti módjával próbálkozott meg — mint egy francia újság leírja, — egy német teknikus, rakéta fényképező készüléket rejt, s ezzel lefotografálja az ellenséges állásokat. A háború kitörése óta folytatta kísérleteit: elhasznált rengeteg rakétát, összetört egész csomó fényképező gépet, de végre is sikerült gondolatát olyan alakba önteni, hogy egy negyedórás munkával 5—10 kilométer körzetben az ellenséges állások pontos képét adja. A rakéta tágas kúpja alaatt meglehetős terjedelmű fényképező készülék foglal helyet. Akkora, hogy 21. cm. gyújtótávolság mellett 18X18 cm. képet ad. Elegendő arra, hogy a látókör hatodrészét fölvegye, s 2 kilométer távolságból egy ember észrevehető legyen a képen. Az egész rakéta 25 kg. súlya, s ,5 méteres rúdra van szerelve. A rúd alsó végén szárnyak vannak, amik a rakéta függőleges repülését biztosítják. A rakéta elindítása egy kis kocsiról történik, amit a kezelő katona kényelmesen eltolhat. Általában az eszköz kezelésére két ember szükséges. A rakétát tetemes lőpor-,töltése nagy erővel lendili a magasba, ugyanolyan módon, mint a tűzijáték kígyóját, csakhogy nyílegyenesen függőleges irányban. Mikor a lőpor elfogy, vagy 500 méter magasságban a rakéta megáll. Ebben a pillanatban fölpattan egy rugó, amit eddig a levegőbe furakodó kúpra nehezedő légnyomás zárva tartott. Megnyílik egy pillanatra a fényképezőgép, s aztán szétesik az egész rakéta három részre. Alól a rakéta vastömege a rúddal, mint nehezék, egy zsinórral hozzákötve a fotografálógép vagy 10 méterrel magasabban, s az egészet lassan a földre bocsátja a rakéta kúpjából kipattanó szállóernyő. Nincs rá eset, hogy a készüléknek baja történhetne. A szél legfeljebb 200 méterre hajtja el. A felderítés ilyen módjának nagy előnye, hogy rövid idő kell hozzá, s lelövése teljes lehetetlenség. Aránylag közel mehet az ellenséges vonalhoz. Sokkal közelebb, mint a léggömb. Aránytalanul olcsóbb is ennél, hacsak a léghajónak más, fontosabb céljai nincsenek. Az eddigi eredmények oly biztatók, sőt. BIM-PINT? HÍRLAP , 1916. január 1