Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-02-19 / 50. szám

1916. február 19. BUDAPESTI H­HLAP (60. 82.) tudásuk még mindig bizonyos nyugtalanságot idéz elő, az egyiptomi lakosság hű ragaszkodása hathatós védelmet nyújt e törzsek minden be­töréskísérletével szemben. Mezopotámiában január 27-én megtámad­ták a török hadállásokat, a­mely azonban sok­kal erősebb volt, semhogy elfoglalták volna. Aymler tábornok további erősítésre vár, mielőtt újabb kísérletet tenne az előrenyomulásra és arra, hogy Tounshend tábornokkal egyesüljön. Az utóbbi elegendő készlettel rendelkezik, hogy tetemes időn át tarthassa magát csapataival. .4 mezopotámiai hadjáratot, a­melyet ed­dig Indiából irányítottak, most a hadügyi hiva­tal vezeti. 1 H­adrdkök­ harca. & hivatalos teremtés. Konstantinápoly, feb­r. 18. .1 főhadiszállás jelenti február 17-én. Az Irak-fronton és a Kaukázus fronton semmi fontos esemény nem tör­tént. A Dardanella-fronton egy cirkáló, mely Szed-il-Bahr irányában tüzelést kez­dett, parti ütegeink viszonzó tüzelése kö­vetkeztében a tizenhatodik lövés után eltávozott. Issiád basa brüntelése. Konstantinápoly, feb­r. 18. (Millió Esszád Toptanit, a­ki a törvény megszegésével az albániai ideiglenes kormány élére állt, majd ellenséges hatalomhoz csatlako­zott és Törökországnak, valamint szövetségesei­nek hadat üzent, a szultán megfosztja vala­mennyi rangjától és méltóságától és törli a had­sereg kötelékéből. A fő harc Kelet-Afrikában. London, febr. 18. A hadügyminisztérium Kelet-Afrikából táviratot kapott, a­mely szerint felderítő oszta­gok, a­melyek az ellenséges állások kikémlelé­sére a Salita-domb felé tartottak, február 12-én azt találták, hogy a dombot az ellenség erősen megszállva tartja, és hogy a szomszédságban nagy német tartalékok állanak. Az angolok és a németek közt heves küzdelem fejlődött ki, a­melyben az angolok 172 halottat veszítettek. Ezek közül 139 a 2. délafrikai dandárhoz tarto­zott. Az angolok a Salita-dombtól két és fél ki­lométernyire lévő területig kiépítették a vasúti síneket. Kamerun elfoglalása: London, febr. 18. A hadügyminisztérium kameruni távira­tot kapott, a­mely szerint a hadműveletek körül­belül befejeződtek. Kamerun elfoglalását végre­hajtották, kivi­­ve a marshalli elszigetelt őrhelyet. A távirat továbbá azt mondja, hogy francia hadoszlopok Nogától keletre elzárták a határt. A kampón át előrenyomuló hadoszlopnak még csak néhány mérföldet kell menetelnie, hogy a vonalat a tótól elzárja. Zimmermann német pa­rancsnok spanyol területre menekült. Lehetetlen föltételek az antantnak. Köln. febr. 18. (Saját tudósitónktól.) A Köln. Ztg. buka­resti tudósítója ezt táviratozza: A román izga­tók servébeen fájdalmas érzést kelt Ferdinánd cárnak Németországban és Magyarország és Ausztriában való látogatása. E köröknek a poli­tikai helyzetről való fölfogására jellemző, hogy a következő föltételeket szabják meg a négyes antantnak, ha azt akarja, hogy R­­ománi­a még az antant mellé állhasson: Az antantnak tartania kell Szalordkit; helyre kell állítania Szerbiát és Monte­negrót; meg kell­­szállania Bukovinát és Galíciát; döntő győzelmet kell aratnia a Kárpá­tokban és meg kell hódítania Konstantinápolyt. A négyes­ antantnak ezt az egész éte­sort végig kellene ennie, hogy utóéjelül megkap­hassa a romániai hadsereget. Filipesiku a comás, Bukarest, febr. 18. (Saját tudósítónktól.) Jövő vasárnapra Fili­peszkunak pétervári utazását jelzik. Filipeszku azon kívül az orosz arcvonal különféle részein is látogatást fog tenni és a besszarábiai fronton a cár kihallgatáson fogja fogadni. Komoly politikai körökben az utazásnak semmi politikai jelentőséget nem tulajdonítanak, mert nem képes a kormány elhatározásait sem­miképpen se befolyásolni. I­máram a fronton. — Levél az olasz harctérről. — (K. B. L.) Szerdán Hru­denschaftban haltunk meg, egy kis helységben, mely a 865 méteres, mere­dek, sziklás Navorse hegy lábánál, egy bájos sík­ságban fekszik, s a napóleoni háborúkból ismeretes. A lakosság velünk, magyarokkal nagyon kedvesen és vendégszeretően bánt. Északnyugatra az óriás tarnovai erdőség terül el. Ezen kellett keresztül­vágnunk, hoggy mindenekelőtt a batei fensikot elér­jük. A haidenschaf­iak szivét énekkel, muzsikával s mindenféle bohósággal rohammal bevettük­. A búcsú­zás megható volt, még könyek is folytak. Már epedve vártuk, hogy a fronton legyünk. Utunk, mely az erdőrengetegen vitt keresztül, pom­pés volt. Ilyen hatalmas tölgyeket nálunk nem látni. Mészsziklákat kellett megmásznunk, melyekben föld­alatti patakok és folyók zaj­lanak. A következő éj­szakát egy kis helységben töltöttük, 956 méterrel a tenger színe fölött. Másnap egy mély szakadékon tör­tettünk előre, s estefelé B.. helységbe, zászlóaljunk tartalék állomására értünk. Zászlóaljunk még a fron­ton volt a fedezékekben, s várnunk kellett, mis on­nét visszatér. A fronton lévő csapat fölváltása rend­szerin­t csak nat­t­k múlva történik, mire néhány pihenő nap következik a tartalék állomáson. A kö­ö­vetkező nap megérkezett a zászlóalj, s megkezdődött a beosztásunk. A­kik már egyszer itt voltak, régi sza­­ka­szukhoz kerülnek vissza. A szállások: kényelmes, szellős, fűthető fabarabok, semmi kívánni valót sem hagynak hátra. Közvetetle­n szomszédságban van egy jól fölszerelt tiszti étkező, mely a gyomor min­den szükségletéről bőségesen gondoskodik. A tarta­lék állásban tehát meglehetősen csöndes élet folyik­. Ibl-ott egy 28 centiméteres stránát röpül ugyan el a fejünk fölött, vagy lecsat, valahol a közelben s menydörgésszerü recsegéssel robban föl, de mi meg­lehetősen védve vagyunk, s a bombák inkább a hely­ségeknek szólnak, melyekben az olaszok csapatokat sejtenek. Repülőirak különben az ellenséges repülő­ket hamar visszaűzik. Csak néhány nap múlva váltottuk föl a csa­patokat a legelől levő állásokban. Egyik-másik kö­zülünk már járt ezen a vidéken s most mégis alig ismer rá. A rossz gyalogösvényeket jó utakká építet­ték ki s köröskörül a hegyi utakon is semmi aka­dálya sem volt a közlekedésnek. Délután három órakor indultunk el. Hideg, ködös volt az idő. A kopasz szakadékok kö­zt nehéz, sötét felhők kóvályogtak. Az ellenség nem zavart bennünket s serényen kapaszkodtunk fölfelé egy kő­kereszttel jelölt sírig, melyben néhány hősünk, a­kiket egy gránát ölt meg, örök álmát adissza, ée be­kanyarodtunk egy mailékösvényre, mely meredeken visz le az Isonzóhoz. Az út egy vidéken vezet át, a melyen minden élet kihalt. Kormos falmaradványok, tető- és ablaknélküli romok merednek ég felé. Vad, elkeseredett harcok nyoma mindenfelé. A­mi elke­rülte a pusztítást, mind lakatlan, nincs egyetlen egy élőlény sem az egykor viruló hegyvidéki faluban. Még nincs öt óra s máris vaksötétség borul a vidékre. Rövid pihenőt tartunk, aztán folytatjuk az utat A távolban néhány lövés dördül el, alattunk a lövőárokban minden csöndes. Az Isonzón túl olykor­olykor egy világító rakéta száll föl, mely csakhamar eltűnik. Némán haladunk tovább hepehupás mész­sziklákon, majd szét agyagos, síkos talajon, mere­dek úton le az Isonzóhoz. Az út mentén drótkötél van kifeszítve, hogy megkönnyítse a tájékozódást. Végre elérjük a lövőárkokat. Mindenfelé serény munka folyik csákánnyal, ásóval és feszilovassal. Az árok nem igen mély, a szélén sziklatömbök és homokzsákok vannak, melyek a fedezetet kiegészí­tik. Ez megvéd a puskatűz ellen. Az az árokszakasz, melyet csapatunk számára kijelöltek, körülbelül két­száz lépés hosszú s némely helyen olyan szűk, hogy az embernek valósággal keresztül kell magát rajta vájnia. Csak a megfigyelő őrök állanak mozdulatlanul a­ védőpajzs ellenzőjénél , kémlelve tekintenek ki az éjszakába. Itt-ott lövés dördül el. A szomszédos sza­kaszban egy gránát robban föl. Tűzvirág-bokréta száll fel, melynek fekete a tölcsére. Az oldalozásra két gépfegyver van beépítve. Az árkon kívül az olasz hadtestek fekete alaktalan tömege fekszik, melyeket nm lehet elföldelni. A legénység nyakig sáros és bőrig át van ázva. A­míg föl nem váltanak bennün­ket, egyikünkön sem fog megszáradni a ruha. • Nem messze tőlünk fekszik B. helység, a­hol véres harcok tomboltak­ Meglátszanak rajta az utolsó harcok nyomai: a gránátvájta tölcsérek egész tö­mege, széttépett testrészek, az egyik fán egy olasz katona földi maradványai függnek a hátizsákján, összetört fegyverek és fölszerelési tárgyak minde­nütt.... A lejtőn, alig harminc-negyven lépésnyire, ide, vannak az olasz lövőárkok. Nappal sem nálunk, sem túlnan egy léleknek sem szabad mutatkoznia. Az olaszok nyomban sortüzet adnak, míg nálunk csak a céllövők tüzelnek, de azok aztán sohasem hibáznak. Az ütő csak úgy szakadt, de ez nem hűti le, em­bereink vállalkozó kedvét. Egy Őrjárat, a­mely csupa önkéntesből áll, kézigránáttal és szuronnyal fölfegy­verkezve az ellenséges fedezékekhez lopózik, hogy az ellenséget kikémlelje. Az ellenség ebben az ítélet­időben nem tart semmi meglepetéstől s kényelembe helyezte magát. Hogy az eső ellen megvédje a fede­zéket, vízálló ponyvát terítettek rá.­­Az őrjárat észre­vétlenül közeledik s föllebbentik a ponyva csücskét. A vezető intésére a katonák félrerántják a ponyvát s kézigránátokat zúdítanak az olaszokra. A fedezé­kek megélénkülnek. Puska ropog s nyomban rá meg­dördülnek az ágyuk. De őrjáratunk sértetlenül tér vissza s örül a pokoli zűrzavarnak, a melyet az el-­ lenség táborában okozott. Képek Szkutarról. — február. (Saját tudósitónktól) Sok tekintetben kelle­mesen csalódtam Szkutari dolgában. A szép széles főutca, a Rue Internationale ugyan­ végig görbe, de európai modorban épült házak szegélyezik. Sok a szálló, melyek mind megfelelnek a modern köve­telésnek. A Grand Hotel szinte fényes berendezéssel bír és szép kertje van. Középül­etei díszesek. A belső­­városrészt néhány apró tér és cgv kis park teszik levegősebbé. De nem sokat enyhítenek, mert a levegő általában­­ kellemetlen illatú. Azt talán említeni sem kell, hogy az uralkodó elem a piszok. A főútvonalakat úgy már kitakarították jó bakáink, de a mellékutcák, szűk sikátorok s a város közepén levő szemétlerakodóhelyek ugyancsak gondoskod­nak a levegő rontásáról. S hogy a bűz ne maradjon lokalizálva, arról gondoskodik a nyitott csatorna­rendszer. Az általában ol­sz típusú városrésznél sokkal, érdekesebbek a török negyedek. A kikötő körül kü­lönálló városrész a bazár. Első napon meglepett,, hogy milyen tele van emberrel és­­ áruval. Cso­dáltam, hogy e­zek a jó törökök megmaradhattak itt Nikita uralma és a szerb hordák átvonulása alatt. És hogy boltjaikba ennyi áru maradt fölhalmozva, alig hittem volna. Nemcsak használati tárgy és csecsebecse, hanem sok élelmi cikk is. Minden har­madik üzletben dohányt, cigarettát árulnak, hihetet­len olcsón Nagy­ gyönyörűsége rellik abban a ni­kotin-élvezőknek, hogy a legfinoma­bb dohány kilója négy korona. Ellenben a tejnek literjét két koronáért mérték. Most hivatalosan felére száll­itották. Ezré­vel hozzák piacra az albánok a gyönyörű friss tojást és temérdek zöldségfélét. Gesztenye van zsákszámra sülve, félve, a hogy tetszik. A gyermekek az utcán, vöröshagymát és foghagymát majszolnak. A kuko­ricalepénytől a" fehér buza kenyéri" egész fokozata van ennek a fontos tápláléknak. .

Next