Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-22 / 22. szám
1916. január 21. BUDAPESTI HÍRLAP (21. o.) vita Vjedomoszti-ban, hogy a 6. görög hadtest Kocsailban, Szalonikitól nyugatra foglalt állást, a 4. hadtest Dráma mellett szintén Szalonikitól nyugatra és az 5. hasonlóképpen Szaloniki közelében áll. E csapatok állása a sztratégát önkénytelenül is annak megállapítására kényszeríti, hogy a görög hadvezetőség a legtávolabbról sem gondol az antant-csapatokkal való együttműködésre. Sőt a csapatok elhelyezésének módja inkább arra mutat, hogy azok, akik most Görögország sorsát intézik, a görög csapatokat az antant ellen akarják fölhasználni, mihelyt erre alkalmat adnak nekik az európai blokk csapatai. Dedeagacs bombázása, Róma, jan. 21. A 5/e/ant-ügynökség jelenti: A szövetségesek öt hadihajója, köztük a Piemonte olasz cirkáló e hónap 18-án bombázta Dedeagacsot és Portolagost. A szerb kormány Korfu szigetén. Lugánó, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) Az énből jelentik a Secolónak: Pasics és minisztertársai tegnap Korfuba érkeztek. A szkupstina tagjait fölszólították, hogy ők is menjenek a szigetre, hogy ott tanácskozzanak a politikai helyzetről és tanulmányozzák a Sándor trónörökös által készített terveket. Az olasz Adria-hajóraj tengernagya is Korfuba ment, ahol megtekintette az Akhillejont és azt az erődöt, ahol a franciák tartózkodnak. • A londoni haditanács. A tanácskozás és a teljes egység. Amszterdam, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) Hir szerint az antant londoni haditanácsa már befejezte a tárgyalást. Briand visszatért Párisba. A /reu/er-ügynökséget fölhatalmazták annak közlésére, hogy a haditanács folytatta a Párisban megkezdett eszmecserét, hogy az antant föltétlen együttműködését biztosítsa. Különösen tengerészeti, katonai, gazdasági és diplomáciai kérdésekről volt szó. Milyen határozatokat hoztak, az egyelőre titok. De mindenesetre megállapítható, hogy a legújabb londoni tanácskozás az antantnak a háború folytatása kérdésében való teljes egységét bizonyítja. A haditanács tárgyalása bevégződött London, jan. 21. A szövetségesek haditanácsának tárgyalása, hír szerint, bevégződött. A francia miniszterek hazautaztak. A Reuter-ügynökség föl van hatalmazva annak kijelentésére, hogy a látogatásnak az volt a célja, hogy azokat a Párisban megkezdett tanácskozásokat, amelyeknek a háborúban való tökéletes összedolgozásra kellett volna vezetniök, folytassák. Több általános természetű, tengerészeti, katonai, gazdasági és diplomáciai kérdés volt napirenden, e mellett azonban több speciális technikai kérdés. A konferencián nemcsak a hadügyminiszterek, hanem azok a szakminiszterek is részt vettek,akik az említett ügyekben különösen érdekelve vannak. A meghozott határozatokat titokban tartják. Megállapítható azonban, hogy a háboru folytatása és annak lehető eredménye dolgában teljes egyértelműség uralkodott. Mindenféle terv. Genf, jan. 21(Saját tudósítónktól.) A radikális sajtó mint jövendő döntés jelét üdvözli a francia miniszterek londoni útját s egyszersmind hangoztatja, hogy Montenegró elpártolása a nagy garral hirdetett haditanács ellenére is a közös akció hiányát mutatja. Néhány radikális lap azonban kétségbevonja a sikert mindaddig, míg Olaszok i . — A hitszegő olaszok. — Az olasz álmok szertefoszlása. — A nagy kavarodás. — Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták január 21-én délben; érkezett délután 4 órakor. Tegnap délután a Col di Lana csúcsán és lejtőin levő állásaink két órán át pergőtűz alatt állottak. San Paules-t (Peutelsteintől északra) szintén hevesen lőtték. A harcvonal többi részén a tüzérség tevékenysége nem haladta meg a rendes mértéket. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Fáklyásmenet a harctéren. Hadisajtószállás, jan. 21. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) A Lugána völgyében, Borgónál levő csapataink tegnap egész érthetetlen és idáig meg nem magyarázott jelenséget tapasztaltak. Olasz fáklyásmenetet láttak, amely ének, zene és dobszó kíséretében sétált előttünk. Tüzérségünk természetesen nem kimélte a muníciót és beléjük lőtt. (Pagr.): A római tanácskozás. Lagánó, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) Sonnino külügyminiszter tegnap Giers báró orosz nagykövetet fogadta, akivel hosszabb beszélgetést folytatott. Sonnino azután a Kriinálba ment, hogy jelentést tegyen a királynak a helyzetről. Késő délán pedig Zupelli hadügyminiszterrel értekett. Tegnap este Salandra és Martini gyarmatgyi miniszter visszatért Rómába, mire nyomban összehívták a minisztertanácsot. Barzilait szónoki körútjáról visszahívták. Gond és remegés. — Salandra nyilatkozatai Firenzében. — Luganó, jan. 21. Salandrát és Martinit Firenzében zajos utcai tüntetéssel ünnepelték. Salandra beszédet mondott, amelyben a következőket fejtette ki: — Azért jöttem, hogy a megkezdett úton való továbbhaladásra, a megkezdett mű folytatására intsek mindenkit. Mi miniszterek sohasem mondottuk a háborút rövidnek és könnyűnek és sohasem becsültük alá rettenetes felelősségünket. Sajnálatos és fájdalmas volna, ha a kormány emberei a súlyos felelősségnek ebben az órájában visszavonulnának csak azért, mert ilyen felelősség terheli őket. Jól tudjuk, hogy nagy, kemény, hosszadalmas vállalkozásról van szó, amelyben a hadseregnek és a flottának meg kell tennie a magáét és az egész népnek jókedvvel, áldozatkészséggel és ellenálló erővel támogatnia kell őket. Senki sem mondhatja meg, hogy ez meddig tart, tartania kell azonban egészen a győzelemig. Nagy a mi gondunk, a mi remegésünk, de nagy a vigasztalás is, amelyet az ország nemes magatartásából merítünk. Erőfeszítéseinket meg fogjuk újítani. Martini Firenzében szintén beszédet mondott, amely lendületes volt, de semmi kézzelfoghatót nem tartalmazott. A miniszter hangoztatta a kitartást a győzelemig; hangoztatta, hogy a háború súlyos terhe ellenére senki sem vesztette el a győzelembe vetett bizalmat, mert látja a hősies hadsereg és a nagyszerű haditengerészet magatartását. Végül hadikölcsön jegyzésére ösztönözte az egész olasz népet. Támadás a kormány ellen. Frankfurt, jan. 21. A Frankf. Zrg. jelenti Lunánóból: A reformszocialisták és a radikális képviselők hevesen támadják a kormányt. A kormány adópolitikájából indulnak ki és támadásukat átviszik az általános politikai kérdések terére. Az intervencionisták végrehajtó bizottsága nyílt levelet intézett Salandrához és Sonninóhoz. E levélben kifejtik, hogy a háború kezdete óta folytatott belső és külső politika, amely erő és előrelátás hiíján van, helytelen volt; a kormány tévedésektől való félelmében tétlen maradt. Egy olasz nyilatkozat. Luganó, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) A Popolo Romano Montenegró fegyverletételéről írva, ezt mondja: A vitéz uralkodó, aki nem kevés csatát vivott kis birodalmának függetlenségéért, új bizonyítékát nyújtja független lelkének, amit bizonyára Ausztria öreg császárja is érdeme szerint méltányolni fog. Elképzelhető, hogy ez a nyilatkozat mekkora vihart keltett a nacionalista sajtóban. Az olaszok és szövetségeseik. — Támadás Olaszország ellen. Az olaszok vallomásai és leleplezései. — Stokholm, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) Montenegró kapitulációja következtében az antant államaiban valóságos rohamtámadást intéznek Olaszország ellen, mert a balki. katasztrófa főokozójának Olaszországot tekintik. A francia sajtó és legelsősorban a Temps és a Humanité kijelenti, hogy Olaszország félreismerte saját életbevágó érdekeit, engedte közeledni ezt az eseményt anélkül, hogy törődött volna szövetségestársai figyelmeztetésével. Most tehát az Adria elveszett Olaszországra nézve. Olaszország sérthetetlenségét komoly veszedelem fenyegeti és szétfoszlott az álom a mare nostro-ra, amelyért Olaszország tulajdonképpen megkezdte a háborút. Londonban a leghevesebben megrótták az olaszok rövidlátását és makacs magatartását. A Times és a Daily News azt mondja, hogy Olaszország maga kényszerítette Nikita királyt a fegyverletételre. Pétervárott heves ellenzék nyilvánul meg Olaszország ellen, mert a legutolsó óráig tartotta magát az a hír, hogy Olaszország segítséget fog nyújtani a montenegróiaknak. A Ruszki Invalid teljesen érti Gallipoli kiürítését, de sehogy sem tudja fölfogni, hogy a montenegrói eset hogyan történhetett ily gyorsan és ily siralmasan. A szemrehányások öz özönével szemben Olaszországban egyre nagyobb a fejvesztettség már csak azért is, mert belekapaszkodtak a Stampa ama jelentésébe, amely szerint Danilo herceg az olasz koronatanácskozáson apja nevében ünnepiesen kijelentette, hogy Montenegró a legvégsőig tovább fog harcolni, tehát magát Rómát, legalább a nagy nyilvánosságot, a legsúlyosabban érintette Nikita kapitulációja. Az olasz sajtó minden eszközzel védeni próbálla Olaszországot és e közben a legkülönösebb és legjellemzőbb módszereket alkalmazza, különösen pedig szenzációs vallomásokat tesz és féktelen támadásokat intéz az antant ellen. A Corriere della Sera ezt írja: — Olaszországnak nincs egyetlen egy embere sem, akit valamelyik más frontra küldhetne. Hol van az a sok százezer orosz, akinek a franciákon kellene segítenie? Sem Szalonikiben, sem nyugaton, sem a Dardanelláknál. Olaszországnak hétszáz kilométernyi rettenetes frontot kell megvédenie, míg a szövetségeseknek alig nagyobb front számára négyszer annyi csapatuk van. Montenegró veresége egyformán az egész antant hibája.A Messagero szintén azt mondja, hogy Montenegró kapitulációját az egész antant okozta, amely az orosz katasztrófa benyomása alatt rövid ideig megkísérelte a közös eljárást, mélyreható differenciák következtében azonban már a második közös haditanács után lemondott erről az egyöntetű eljárásról. Meghiusult tervek. Luganó, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) Montenegró fegyverletételének egyik fontos következménye a szerb kormánynak Olaszországból való hirtelen elutazása. Pasics az egész kormánnyal Brindizibe érkezett és nyíltan kijelentette, hogy ott akar maradni. Mihelyt megérkezett a montenegrói békeajánlat híre, Pasics elhatározta, hogy a kormányt Korfuba helyezi át. Sonnino Squitti követ közvetítésével Pasicsot elhatározásának megmászására akarta bírni és Viktor Emánuel király maga Brindizibe utazott, ahol sokáig tanácskozott Pasiccsal. Ez azonban szilárd maradt, kijelentette, hogy közelebb kell lennie a Balkánhoz és az egész kormánnyal Korfuba utazott. Ez új diplomáciai veresége Olaszországnak, amely mindent olyan szépen előre elkészített. Péter királynak a kormánnyal kazettában kellett volna maradnia, a szkupstinának Bariban kellett volna üléseznie és Nikita királynak Firenzében kellett volna székelnie. E helyett azonban egyre jobban elveszíti Olaszország a Balkánon való uralmat. "