Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-02-09 / 40. szám

1916. február» BUDAPESTI HIRLAP­e lethez tartoznak. Ezekben a kerületekben ösz­szesen 64.000 lakóház és 113.000 gazdasági épü­let semmisült meg. A földönfutóvá lett lakos­ságnak fedél alá való juttatása céljából 458 fa­barakkot és 2500 egyemeletes lakóházat építet­tek, míg 13.000 olyan lakóházat, a­mely csak többé-kevésbbé sérült meg, ugy kijavítottak, hogy ismét magába fogadhatta régi lakóit. A duma összehívása. Pétervár, febr. 8. A síjecs jelenti: Goremykin lemondását az okozta, hogy vonakodott a dumát összehívni. Most már bizonyos, hogy a dumát összehívják s hogy a duma tárgyalni fog mindarról, a­mi­nek tárgyalásában a legutóbbi ülésszak végén megakadályozták. Pétervár, febr. 8. Császári ukáz a dumát és a birodalmi gyűlést február 9-re (22.) hívja össze. Finnország adózása, Kopenhág­a, febr. 8. * A National Tidende jelenti Pétervárról. Egy cári ukáz megparancsolja a szenátusnak, hogy a finn adórendszert alapos revízió alá vegye. A revízió ne­csak a helyi adókra vonatkozzék, a­melyeket a tarto­mánygyűlés állapít meg, hanem ama különös adókra, a­melyeket Finnországnak a középponti kormány uta­sítására kel­l lerónia. & besszarábiai fr®irton. - Japán ágyú és muníció. — Napidíjas francia repülők. - Pflanzer-Baltin hadsereg­szállásán, febr. 8. (A Budapesti Hirlap harctéri tudósítójá­tól.) Január közepén a Pflanzer-Baltin-hadsereg balszárnyán egy frissen harcbavetett toros­z had­test heves pergőtűz után az utolsó főrohamot intézte egyik ezredünk előretolt állása ellen és egészen az első vonal főfedezékéig eljutott. Az egy dandárnál is erősebb ellenséget egyetlen egy ezred három zászlóaljjal kiverte a fedezékből, miközben irtózatos veszteséget okozott az orosz­nak. Azóta az orosz tüzérség itt és más helyt plénk tüzével más eredményt nem ért el, mint hogy százezrek szakadatlanul dolgozó, szorgal­mas keze itt-ott néhány órára pihenni kényte­len. Éjjel-nappal javítják és erősítik a kitűnően épített lövőárkokat, fedezékeket és összekötő­vonalakat és értékesítik az orosz pergőtűz ellen­­való védekezés közben tett tapasztalatokat. A s­zámtalan drótvonal és út gócpontján, akár lesak a pók a pókháló középpontján, hadtestek ezérkara, hadosztályok, dandárok, ezredek, ocsikolóniák, tábori vasutak, tüzérségi oszta­gok és sokezer főnyi munkás­osztagok tartóz­kodnak. A lövőárkok és fedezékek biztosságá­nak és célszerűségének foka ma összehasonlít­hatatlanul nagyobb, mint az elmúlt Kárpáti tél folyamán, mert kellően értékesítettük tapaszta­latunkat. Az állások előtt levő embernyi magas­ságú drótakadály minden rohamnak ellenáll.­­ Az oroszok harcvonalukat az offenzíva­udarca óta nagy sietséggel megerősítik és két­szeres erővel védik. Tüzérségüknek sok japán ágyúja van és japán lövőszert használnak, a­m­it a gyújtón és a hüvely alján levő japán fel­iratból könnyen meg lehet állapítani. Ivanov tábornok offenzíváját az oroszok csak idegen segítséggel és nem saját erejükkel tudták végre­hajtani, de ennek ellenére kudarccal végződött. Orosz hadifoglyok vallomása szerint a cár a legutóbbi napokban ismét elhagyta Ivanov tá­bornok főhadiszállását és a dumának az a tíz tagja, a­kit a Csernovicba való bevonulásra meghívtak, sem hagyta magát tovább biztatni Lavrentiev tábornok novo-szielicai hadsereg­szállásán és elutazott Ivanov tábornokhoz a fő­parancsnokságra. A Sztripa-Mya és a besszarábiai határ mentén levő orosz repülőrajokat egy tucatnyi francia kétsíkú repülőgéppel és francia repü­lőkkel erősítették meg, a­kik állítólag ezer fran­kot kapnak­ minden egyes felszállásért. Bucac­ban, melyet már éjszakának idején bombáztak, a francia bombák néhány lakost sulyosan meg­sebesítettek. Repülőink az orosz harcvonalon nem maradtak adósok a megtorlással (Oplatka.) Bécs, febr. 8. (Külön tudósítónk távirata.) A besszarábiai zion­ar mentén, úgy látszik, erejét vesztette a harci tevékenység. Valamennyi ponton már na­pok óta viszonylagos nyugalom van. Az akna­harc és az előőrsök csatározása csak jelenték­telen eseménye a pozíció­harcnak. A legutóbbi napokban az egész harcvonalra sűrű köd nehe­zedett, a­melynek homályában kisebb orosz osz­tagok közeledtek állásunkhoz, de a drótsövé­nyünk előtt lefolyt csetepaté után mindannyi­nak vissza kellett vonulnia. A köd megakadá­lyozta a tüzérség beavatkozását. A sűrü ködöt most tiszta idő váltotta föl és az északkeleti harcvonalon újra heves ágyu­harc fejlődött. Tarnopoltól északnyugatra elő­őrsi csatározás folyamán az oroszok éjjeli táma­dással behatoltak legelől levő fedezékünkbe, vállalkozásuk azonban végül mégis kudarccal végződött, mert súlyos veszteséget okozva, rög­tön kiűztük őket. (K. B. L.) Zürik, febr. 8. A Schweizerische Telegraphen-Informa­tion-nak osztrák és magyar részen működő ha­ditudósítója azt jelenti a besszarábiai frontról, hogy az a határozott benyomása van, hogy a oroszoknak a legcsekélyebb kilátásuk sincs ezen a harcvonalon. Az oroszok ugyan nehéz ágyukat szállítottak nagy erőfeszítéssel erre a frontra, de már most is bebizonyosodott, hogy az orosz tü­zérség nem ér az osztrák és magyar nyomába. A rohamra előnyomuló orosz gyalogságot, a­me­lyet nem fedezett elegendőképpen saját nehéz tüzérségük, halomra lőtték. Az osztrák és ma­gyar drótakadályok előtt még mindig nagy­számú orosz holttest fekszik, köztük sok már öt hete temetetlenül. A harcban beállott szünet nagyjában még tart a besszarábiai határfronton, csak egyes helyeken léptek a gépfegyverek ak­cióba. Orosz gyalogságnak a Pruttól északra­­ való közeledő­ kísérletét az osztrák és magyar csapatok puskatüzelése könnyen visszautasí­totta, meghiúsítván ezzel az ellenséges csapatok felderítő célzatát. Az osztrák és magyar tüzérség élénk akciójával szakadatlanul nyugtalanítja az orosz vonalakat, megakadályozván ezzel bizo­nyos intézkedéseket, a­miket titokban akartak az orosz front mögött tartani. A nyugati harctér eseményei. A német hivatalos jelentés. Berlin, febr. 8. A nagy főhadiszállásról jelentik február 8-án. A Sommetól délre élénk harci tevé­kenység uralkodott. A február 6-ról 7-re virradó éjjel új állásunk egy kis árokrészét elvesztettük. Egy tegnap délben erős tülléssel előké­szített francia támadást visszavertünk. Este ellentámadással állásunknak újra tel­jes birtokába jutottunk. Egy német repülőraj megtámadta a poperinghei vasúti telepeket és a Pope­ringhe és Dixmude közt levő angol csa­pa­ttáborokat. Az elűzésre felszállott re­pülőgépekkel folytatott többszörös harc után a repülőraj veszteség nélkül vissza­érkezett. A tavaszi nagy támadás. Berlin, febr. 8. (Saját tudósítónktól.) A Wolff-ügynökség ezzel a címmel: Egy nagy támadás története, a négyes­ antantnak sokat hirdetett tavaszi nagy támadásáról közöl hosszabb cikkelyt. A cikkely elmondja az antant eddig való hasztalan erőfe­szítését, rámutat a németeknek ezzel szemben elért nagy sikerére és kijelenti, hogy a legújab­ban ígért nagy támadásnak sem lesz semmi si­kere. A cikkely a többi közt ezt mondja: A négyes­ antant sajtója néhány hónap óta föltűnő határozottsággal hirdeti, hogy 1916 tavaszára nagy támadás fog megkezdődni, a­mely a már oly gyakran halottnak mondott Németországot szét fogja zúzni. A nyugati fronton az angolok és a franciák, a keleti fronton az oroszok fogják szét­törni a német vonalakat. 1916 végén befejeződik a háború, Németország megsemmisül. Ismerjük ezt a nótát. Először 1914 augusztusában hallottuk, a­mi­kor Curson lord a bengáliai lovasokat már Berlin­ben látta, a­mikor az oroszok világgá kürtölték Kö­nigsberg és Boroszló elestét és a mikor az el­enség Elzász-Lothari"'..."ben francoa idő szerint kezdte igazgatni az órákat Újra föl­hangzott ez a nóta, a mikor a Marne mellett való siker fölélesztette az antant reményeit és a mikor a vad ijedelmében már elcsüggedő Franciaország új tettekre kapott bátor­ságot. A­mikor azután az Yser mellett folyt októ­beri harcok után az elárasztás következtében Bel­giumban megakadt a német előrenyomulás, az ellen­séges sajtó harmadszor hangoz­­­ta az új nagy lá­mdást, a­mely végérvényesen vissza fogja kergetni a Rajnán át a barbárokat. 1914 novembertől 1915 szeptem­berig a hadi történelemben példátlan rek­lámmal hirdették a támadást, a­mely a loosi és tahurei harcokkal végződött, a­mikor a szövetsége­sek két helyen a szerényebbnél is szerényebb terü­letet nyertek. * ,­­ halál kaszája szeptember 24-én kezdte meg munkáját Loos és Tahu'­e mellett. Jól emlékszünk még arra a hatalmas készülődésre, a­mely ezt a csapást megelőzte A francia főhadiszállásnak szeptember 21-én kelt és kezünkbe jutott paran­csából kiderü­lt, Kocry erre a támadásra készen állott hetvennyolc gyalogos és tizenöt lovashadosztály, azonkí­­ü­l a belga hadsereg ötezer á­gával, tehát az egész francia haderőnek háromnegyed része és az angol haderőnek egy igen jelentékeny része. Az­ angol gárdahadosztály parancsnoka egyik parancsá­ban ,­minden idők legnagyobb csatájának előestéjén" szeren­csét kívánt csapatá­nak és figyelmeztette őket, hogy ennek a csatának eredményétől függ a jövendő angol nemzedékek sorsa. Joffre-nak szeptember 14-iki hadseregparancsa a legnagyobb nyomaték­kal hangoztatta, hogy eljött a támadás ideje, a­mellyel meg fogják szabadítani a tizenkét hónap óta leigázott franciákat, el fogják ragadni az ellen­ségtől az elfoglalt értékes területeket, rá fogják venni a semlegeseket, hogy a szövetségesek mellé álljanak és föl fogják tartóztatni a németeknek előrenyomulását az orosz sereg ellen. Annyira biz­tosra vették az áttörést, hogy a megvert ellenség­nek Franciaországból és Belgiumból való üldözésére lovasság állott készen. Mi volt az eredmény? A 840 kilométer hosszú fronton két helyen, 23 és 42 kilo­méter szélességben, elfoglalták az első német vé­delmi vonalat, a­nélkül, hogy csak egyetlenegy helyen is valóban áttörtek volna. Az angolok vesz­tesége a német hivatalos számítás szerint 60.000, a franciáké körülbelül 130.000 ember volt. (Az előbbi számot az angol parl­amentben január 6-án tett hi­vatalos nyilatkozat — 53.666 embert — meglehető­sen későn ugyan, de megerősítette.) A német vona­lak Franciaországban szilárdabban álltak, mint valaha. Miután a kudarcot vallott champagnei­ támadás az erkölcsi siker kerülőútján az eső ellenére is telje­sen sikerült erőszakos felderítéssé változott, az antant ismét új bátorságra kapott Azzal egyáltalán nem törődtek ellenségeink, ho­gy ezt az erőszakos földerítést akkora seregtömeggel végezték, a­mely csak két hadosztállyal volt kevesebb, mint 1870-ben az egész német hadsereg. Sőt ellenkezőleg most Né­metország teljes megsemmisítésénak biztos tudatát elhalasztották 1916-ra! Szeptemberig a nyugati front mellett Gallipolinak kellett volna meghoznia a nagy fordulatot. Egy idő óta ez a remény is megfeneklett. Mint 1914. augusztusban és november­ben, most harmadszor látják Oroszországban a re­ménység világító csillagát. Oroszország fogja a nagy változást előidézni. Angolország rengeteg seregei is ismét fölbukkannak a szemhatáron. Ezúttal a való­ság bizonyos látszatával, mert Angolország bevezeti az általános védkötelezettséget. Hogy azonban ez a kötelezettség csak nőtlenekre­ áll, hogy hatalmas, csoportaikat nélkülözhetetlennek tekintenek, hogy — mint nem régen egy liszt elpanaszolta — az egyik kerületben 500 védőköteles közül több mint 450 nélkülözhetetlen volt, azt ellenségeink (szándé­kosan) nem veszik figyelembe. 1916 tavaszán Németországot tehát visszavonha­tatlanul szét akarják zúzni. Eredetileg persze már 1914. őszére határozták el megsemmisítésünket. A Marne csata után ismét azt hird­ették, hoggy megsem­misítésünk közel van. A Matin december 12-iki szá­mában elhalasztotta 1915-re. Négy nap múlva Th­ery alezredes a Figaró­ban a múlt év májusára napolta el. A­mikor beköszöntött a június is, a­nél­kül, hogy a várt esemény bekövetkezett volna, a Morning Post június 6-iki számában megállapí­totta, hogy a döntő csapás végérvényesen 1915. szep­temberben, a nagy támadás hónapjában fog meg­történni. Tud­unk m­i lett belőle és azér­ nany nyu­galommal várjuk, vájjon ezúttal helyesebbnek fog-e bizonyulni a sok jóslás. A kilátások rosszak. Nem­ be­csüljük le ellenfeleink papiros-hadiművészetét. Min­denesetre jobb, mint katonai vezetékük. De az ellen­séges próféták csekély értékű csapat, a­mely a sajtó­ban való hangos kiállozássá és fgerdag hadseregparancsokkal csak magamagát akarja bátorítani. Ritsot tanácskozása Lont­onv­al?, Páris. febr. b. Ribot pénzügyminiszter Londonba érke­zett és tanácskozott Mac Srenna kincstári kan­cellárra.

Next