Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-02-09 / 40. szám
1916. február» BUDAPESTI HIRLAPe lethez tartoznak. Ezekben a kerületekben öszszesen 64.000 lakóház és 113.000 gazdasági épület semmisült meg. A földönfutóvá lett lakosságnak fedél alá való juttatása céljából 458 fabarakkot és 2500 egyemeletes lakóházat építettek, míg 13.000 olyan lakóházat, amely csak többé-kevésbbé sérült meg, ugy kijavítottak, hogy ismét magába fogadhatta régi lakóit. A duma összehívása. Pétervár, febr. 8. A síjecs jelenti: Goremykin lemondását az okozta, hogy vonakodott a dumát összehívni. Most már bizonyos, hogy a dumát összehívják s hogy a duma tárgyalni fog mindarról, aminek tárgyalásában a legutóbbi ülésszak végén megakadályozták. Pétervár, febr. 8. Császári ukáz a dumát és a birodalmi gyűlést február 9-re (22.) hívja össze. Finnország adózása, Kopenhága, febr. 8. * A National Tidende jelenti Pétervárról. Egy cári ukáz megparancsolja a szenátusnak, hogy a finn adórendszert alapos revízió alá vegye. A revízió necsak a helyi adókra vonatkozzék, amelyeket a tartománygyűlés állapít meg, hanem ama különös adókra, amelyeket Finnországnak a középponti kormány utasítására kell lerónia. & besszarábiai fr®irton. - Japán ágyú és muníció. — Napidíjas francia repülők. - Pflanzer-Baltin hadseregszállásán, febr. 8. (A Budapesti Hirlap harctéri tudósítójától.) Január közepén a Pflanzer-Baltin-hadsereg balszárnyán egy frissen harcbavetett torosz hadtest heves pergőtűz után az utolsó főrohamot intézte egyik ezredünk előretolt állása ellen és egészen az első vonal főfedezékéig eljutott. Az egy dandárnál is erősebb ellenséget egyetlen egy ezred három zászlóaljjal kiverte a fedezékből, miközben irtózatos veszteséget okozott az orosznak. Azóta az orosz tüzérség itt és más helyt plénk tüzével más eredményt nem ért el, mint hogy százezrek szakadatlanul dolgozó, szorgalmas keze itt-ott néhány órára pihenni kénytelen. Éjjel-nappal javítják és erősítik a kitűnően épített lövőárkokat, fedezékeket és összekötővonalakat és értékesítik az orosz pergőtűz ellenvaló védekezés közben tett tapasztalatokat. A számtalan drótvonal és út gócpontján, akár lesak a pók a pókháló középpontján, hadtestek ezérkara, hadosztályok, dandárok, ezredek, ocsikolóniák, tábori vasutak, tüzérségi osztagok és sokezer főnyi munkásosztagok tartózkodnak. A lövőárkok és fedezékek biztosságának és célszerűségének foka ma összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az elmúlt Kárpáti tél folyamán, mert kellően értékesítettük tapasztalatunkat. Az állások előtt levő embernyi magasságú drótakadály minden rohamnak ellenáll. Az oroszok harcvonalukat az offenzívaudarca óta nagy sietséggel megerősítik és kétszeres erővel védik. Tüzérségüknek sok japán ágyúja van és japán lövőszert használnak, amit a gyújtón és a hüvely alján levő japán feliratból könnyen meg lehet állapítani. Ivanov tábornok offenzíváját az oroszok csak idegen segítséggel és nem saját erejükkel tudták végrehajtani, de ennek ellenére kudarccal végződött. Orosz hadifoglyok vallomása szerint a cár a legutóbbi napokban ismét elhagyta Ivanov tábornok főhadiszállását és a dumának az a tíz tagja, akit a Csernovicba való bevonulásra meghívtak, sem hagyta magát tovább biztatni Lavrentiev tábornok novo-szielicai hadseregszállásán és elutazott Ivanov tábornokhoz a főparancsnokságra. A Sztripa-Mya és a besszarábiai határ mentén levő orosz repülőrajokat egy tucatnyi francia kétsíkú repülőgéppel és francia repülőkkel erősítették meg, akik állítólag ezer frankot kapnak minden egyes felszállásért. Bucacban, melyet már éjszakának idején bombáztak, a francia bombák néhány lakost sulyosan megsebesítettek. Repülőink az orosz harcvonalon nem maradtak adósok a megtorlással (Oplatka.) Bécs, febr. 8. (Külön tudósítónk távirata.) A besszarábiai zionar mentén, úgy látszik, erejét vesztette a harci tevékenység. Valamennyi ponton már napok óta viszonylagos nyugalom van. Az aknaharc és az előőrsök csatározása csak jelentéktelen eseménye a pozícióharcnak. A legutóbbi napokban az egész harcvonalra sűrű köd nehezedett, amelynek homályában kisebb orosz osztagok közeledtek állásunkhoz, de a drótsövényünk előtt lefolyt csetepaté után mindannyinak vissza kellett vonulnia. A köd megakadályozta a tüzérség beavatkozását. A sűrü ködöt most tiszta idő váltotta föl és az északkeleti harcvonalon újra heves ágyuharc fejlődött. Tarnopoltól északnyugatra előőrsi csatározás folyamán az oroszok éjjeli támadással behatoltak legelől levő fedezékünkbe, vállalkozásuk azonban végül mégis kudarccal végződött, mert súlyos veszteséget okozva, rögtön kiűztük őket. (K. B. L.) Zürik, febr. 8. A Schweizerische Telegraphen-Information-nak osztrák és magyar részen működő haditudósítója azt jelenti a besszarábiai frontról, hogy az a határozott benyomása van, hogy a oroszoknak a legcsekélyebb kilátásuk sincs ezen a harcvonalon. Az oroszok ugyan nehéz ágyukat szállítottak nagy erőfeszítéssel erre a frontra, de már most is bebizonyosodott, hogy az orosz tüzérség nem ér az osztrák és magyar nyomába. A rohamra előnyomuló orosz gyalogságot, amelyet nem fedezett elegendőképpen saját nehéz tüzérségük, halomra lőtték. Az osztrák és magyar drótakadályok előtt még mindig nagyszámú orosz holttest fekszik, köztük sok már öt hete temetetlenül. A harcban beállott szünet nagyjában még tart a besszarábiai határfronton, csak egyes helyeken léptek a gépfegyverek akcióba. Orosz gyalogságnak a Pruttól északra való közeledő kísérletét az osztrák és magyar csapatok puskatüzelése könnyen visszautasította, meghiúsítván ezzel az ellenséges csapatok felderítő célzatát. Az osztrák és magyar tüzérség élénk akciójával szakadatlanul nyugtalanítja az orosz vonalakat, megakadályozván ezzel bizonyos intézkedéseket, amiket titokban akartak az orosz front mögött tartani. A nyugati harctér eseményei. A német hivatalos jelentés. Berlin, febr. 8. A nagy főhadiszállásról jelentik február 8-án. A Sommetól délre élénk harci tevékenység uralkodott. A február 6-ról 7-re virradó éjjel új állásunk egy kis árokrészét elvesztettük. Egy tegnap délben erős tülléssel előkészített francia támadást visszavertünk. Este ellentámadással állásunknak újra teljes birtokába jutottunk. Egy német repülőraj megtámadta a poperinghei vasúti telepeket és a Poperinghe és Dixmude közt levő angol csapattáborokat. Az elűzésre felszállott repülőgépekkel folytatott többszörös harc után a repülőraj veszteség nélkül visszaérkezett. A tavaszi nagy támadás. Berlin, febr. 8. (Saját tudósítónktól.) A Wolff-ügynökség ezzel a címmel: Egy nagy támadás története, a négyes antantnak sokat hirdetett tavaszi nagy támadásáról közöl hosszabb cikkelyt. A cikkely elmondja az antant eddig való hasztalan erőfeszítését, rámutat a németeknek ezzel szemben elért nagy sikerére és kijelenti, hogy a legújabban ígért nagy támadásnak sem lesz semmi sikere. A cikkely a többi közt ezt mondja: A négyes antant sajtója néhány hónap óta föltűnő határozottsággal hirdeti, hogy 1916 tavaszára nagy támadás fog megkezdődni, amely a már oly gyakran halottnak mondott Németországot szét fogja zúzni. A nyugati fronton az angolok és a franciák, a keleti fronton az oroszok fogják széttörni a német vonalakat. 1916 végén befejeződik a háború, Németország megsemmisül. Ismerjük ezt a nótát. Először 1914 augusztusában hallottuk, amikor Curson lord a bengáliai lovasokat már Berlinben látta, amikor az oroszok világgá kürtölték Königsberg és Boroszló elestét és a mikor az elenség Elzász-Lothari"'..."ben francoa idő szerint kezdte igazgatni az órákat Újra fölhangzott ez a nóta, a mikor a Marne mellett való siker fölélesztette az antant reményeit és a mikor a vad ijedelmében már elcsüggedő Franciaország új tettekre kapott bátorságot. Amikor azután az Yser mellett folyt októberi harcok után az elárasztás következtében Belgiumban megakadt a német előrenyomulás, az ellenséges sajtó harmadszor hangozta az új nagy lámdást, amely végérvényesen vissza fogja kergetni a Rajnán át a barbárokat. 1914 novembertől 1915 szeptemberig a hadi történelemben példátlan reklámmal hirdették a támadást, amely a loosi és tahurei harcokkal végződött, amikor a szövetségesek két helyen a szerényebbnél is szerényebb területet nyertek. * , halál kaszája szeptember 24-én kezdte meg munkáját Loos és Tahu'e mellett. Jól emlékszünk még arra a hatalmas készülődésre, amely ezt a csapást megelőzte A francia főhadiszállásnak szeptember 21-én kelt és kezünkbe jutott parancsából kiderült, Kocry erre a támadásra készen állott hetvennyolc gyalogos és tizenöt lovashadosztály, azonkíül a belga hadsereg ötezer ágával, tehát az egész francia haderőnek háromnegyed része és az angol haderőnek egy igen jelentékeny része. Az angol gárdahadosztály parancsnoka egyik parancsában ,minden idők legnagyobb csatájának előestéjén" szerencsét kívánt csapatának és figyelmeztette őket, hogy ennek a csatának eredményétől függ a jövendő angol nemzedékek sorsa. Joffre-nak szeptember 14-iki hadseregparancsa a legnagyobb nyomatékkal hangoztatta, hogy eljött a támadás ideje, amellyel meg fogják szabadítani a tizenkét hónap óta leigázott franciákat, el fogják ragadni az ellenségtől az elfoglalt értékes területeket, rá fogják venni a semlegeseket, hogy a szövetségesek mellé álljanak és föl fogják tartóztatni a németeknek előrenyomulását az orosz sereg ellen. Annyira biztosra vették az áttörést, hogy a megvert ellenségnek Franciaországból és Belgiumból való üldözésére lovasság állott készen. Mi volt az eredmény? A 840 kilométer hosszú fronton két helyen, 23 és 42 kilométer szélességben, elfoglalták az első német védelmi vonalat, anélkül, hogy csak egyetlenegy helyen is valóban áttörtek volna. Az angolok vesztesége a német hivatalos számítás szerint 60.000, a franciáké körülbelül 130.000 ember volt. (Az előbbi számot az angol parlamentben január 6-án tett hivatalos nyilatkozat — 53.666 embert — meglehetősen későn ugyan, de megerősítette.) A német vonalak Franciaországban szilárdabban álltak, mint valaha. Miután a kudarcot vallott champagnei támadás az erkölcsi siker kerülőútján az eső ellenére is teljesen sikerült erőszakos felderítéssé változott, az antant ismét új bátorságra kapott Azzal egyáltalán nem törődtek ellenségeink, hogy ezt az erőszakos földerítést akkora seregtömeggel végezték, amely csak két hadosztállyal volt kevesebb, mint 1870-ben az egész német hadsereg. Sőt ellenkezőleg most Németország teljes megsemmisítésénak biztos tudatát elhalasztották 1916-ra! Szeptemberig a nyugati front mellett Gallipolinak kellett volna meghoznia a nagy fordulatot. Egy idő óta ez a remény is megfeneklett. Mint 1914. augusztusban és novemberben, most harmadszor látják Oroszországban a reménység világító csillagát. Oroszország fogja a nagy változást előidézni. Angolország rengeteg seregei is ismét fölbukkannak a szemhatáron. Ezúttal a valóság bizonyos látszatával, mert Angolország bevezeti az általános védkötelezettséget. Hogy azonban ez a kötelezettség csak nőtlenekre áll, hogy hatalmas, csoportaikat nélkülözhetetlennek tekintenek, hogy — mint nem régen egy liszt elpanaszolta — az egyik kerületben 500 védőköteles közül több mint 450 nélkülözhetetlen volt, azt ellenségeink (szándékosan) nem veszik figyelembe. 1916 tavaszán Németországot tehát visszavonhatatlanul szét akarják zúzni. Eredetileg persze már 1914. őszére határozták el megsemmisítésünket. A Marne csata után ismét azt hirdették, hoggy megsemmisítésünk közel van. A Matin december 12-iki számában elhalasztotta 1915-re. Négy nap múlva Thery alezredes a Figaróban a múlt év májusára napolta el. Amikor beköszöntött a június is, anélkül, hogy a várt esemény bekövetkezett volna, a Morning Post június 6-iki számában megállapította, hogy a döntő csapás végérvényesen 1915. szeptemberben, a nagy támadás hónapjában fog megtörténni. Tudunk mi lett belőle és azér nany nyugalommal várjuk, vájjon ezúttal helyesebbnek fog-e bizonyulni a sok jóslás. A kilátások rosszak. Nem becsüljük le ellenfeleink papiros-hadiművészetét. Mindenesetre jobb, mint katonai vezetékük. De az ellenséges próféták csekély értékű csapat, amely a sajtóban való hangos kiállozássá és fgerdag hadseregparancsokkal csak magamagát akarja bátorítani. Ritsot tanácskozása Lontonval?, Páris. febr. b. Ribot pénzügyminiszter Londonba érkezett és tanácskozott Mac Srenna kincstári kancellárra.