Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-02-24 / 55. szám
1916. február 24 BUDAPESTI TIMLAF tatlanná teszi azokat a kötelékeket, amelyek a két országot egymáshoz fűzik: Anglia és Olaszország. Boldog vagyok, hogy még egyszer megjegyezhetem, hogy a régebbi félreértéseket, amelyek sokáig zavarták az Angliához való viszonyt, végre megszüntettük. Eltűntek e félreértések, mihelyt világos tekintettel közelről vettük szemügyre, mint éji látomások a nap világánál, úgy oszlottak el, Képviselő urak! Azok önök közül, akik nemsokára meglátogatják a szövetségeseket, saját szemükkel fognak látni mindent, amit a szövetségesek és dicsőséges katonáik tengeren és vizen produkáltak. Tolmácsolják önök nekik az orosz nép szíves üdvözleteit Az olasz csapatok, amelyeknek a hegyi háború nehézségeit kell leküzdenüik, lépésről-lépésre kergetik az ellenséget arról a területről, amelynek lakossága már régóta álmodott arról, hogy ismét az olasz haza kötelékébe fog tartozni. Az Adria balkáni partján az olaszok a szövetségesekkel együttesen harcolnak a közös ellenség ellen. Üdvözölük a köztünk és Olaszország közt létrejött fegyverbarátságot is különbéke. Önök tudják, hogy Oroszország, Franciaország és Anglia, hogy véget vessenek az ellenség hazug híreszteléseinek, amelyek szerint az egyik szövetséges különbékét köt, már a háború elején kijelentették, hogy elválaszthatatlanul egybe vannak kapcsolva s aláírták az emlékezetes augusztus 3-i egyezményt. Legutóbb Japánország és Olaszország is csatlakoztak a szerződéshez, amelyet 1915 november 30-án Londonban aláírtak. Azt lehetne tehát hinni, hogy ezzel meg vannak hazudtolva mindazok a folyton-folyvást felmerülő hírek, amelyek különbékéről szólanak, mert hiszen azok a hatalmak, amelyek ezt a szerződést aláírták, nemzetközi kötelezettségüket nem tekintik egy darab papírosnak: Lengyelország, Bottom és Szerbia. Szomorú híreket kapunk az ellenségtől ideiglenesen megszállott területekről. Önök látják, mi megy végbe a lengyel testvérnemzetnél, a hősies Bel-,illamban, a sorssújtotta Szerbiában. Elviselhetetlen nyomor és inség uralkodik mindezekben az országokban. Elég Mile S. Cavell meggyilkolására utalni, hogy elképzelhessük az életet olyan területen, amelyre a németek ráteszik vaskezüket Azoknak a szerencsésen áldozatoknak, akik a kemény megpróbáltatásokat elszenvedni kénytelenek, azt kiáltjuk oda: Csak bátorság, a fölszabadulás órája ütött! Borzasztó irónia az a dicséret, amelyet a németek QBBingiskról mondanak azokért a jótéteményekért, amelyekkel a megszállott területek lakosságát állítólag elhalmozzák. A német sajtó különösen arra büszke, hogy a németek Varsóban lengyel egyetemet alapítottak. Ez is egy csapda, amelybe a németek által elpusztított Lengyelországot csalogatják, hogy megnyerjék bizalmukat, a vállalkozás azonban már eleve kudarcra volt ítérve. Oroszország a háború kitörése óta a szétdarabolt Lengyelorszég részeinek egyesítését írta zászlajára. Az orosz társadalomnak szívén fekszik ez a cél, amelyet az uralkodó és a főparancsnok is kinyilvánított. A szövetségesek is hozzájárultak ehhez és a cél ura is változatlan. Hogyan tekinti Németország az egész lengyel népnek eme szent igyekezetét? Mihelyt Németországnak és Ausztria és Magyarországnak sikerül Lengyelországba benyomulni, siettek az addig egységes refigyel terület eme részeit egymás között fölosztani. Hogy eltompítsák azt a benyomást, amelyet a lengyelek ideáljainak megvalósítása " elleni merénylet előidézett, előzékenyen járnak el a lengyel nép néhány alárendeltebb jelentőségű óhajtásával szembe. Ezért alapították a lengyel egyetemet. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Lengyelország autonómiája, amelyet ezért a helyen a császári kormány feje proklamált, magában foglalja az összes lengyel nemzeti iskolákat, a legalsóbb foktól a legfelsőbbig tehát az egyetemet is. Nem hihető tehát, hogy a lengyel nép a németek részéről fölajánlott tál lencséért lemond szent ideáljairól és szemet huny a Németország által tervezett új leigázás előtt s ez"elejti a pózeni testvéreket, akiket makacsul a megsemmitésbe kergetnek, hogy megnyerjék az ott letelepedett németek tetszését. Németország új terveiről beszélnek; arról tudniilik, hogy a meghódított területeknek tett új ígéretek és imaginárius engedmények fejében néhány százezer lengyelt besoroznak, hogy mint ágyutöltelék föláldozzák magukat a germánizmus győzelméért. Nem hiszem, hogy a felsőrendű nemzetérzéstől eltelt lengyel nép, amely mindjárt a háború kitörése után sietett a minden lengyelnek drága nemzeti ideál megvalósítása érdekében az oroszokhoz csatlakozni, eltévelyedne és belemennie abba, hogy vérét ontsa Pózen zsarnokaiért, mi semlegeseit. Hadd beszéljek már most a semlegesekhez, mindenekelőtt skandináv szomszédainkhoz való viszámlunkról. A dumában, különböző személyiségekkel és a sajtó képviselőivel való beszélgetésekben gyakran kijelentettem már, hogy Svédországgal szemben nincsen más érzésünk, mint az őszinte barátság érzése és csak azt kívánjuk, hogy aió szomszédi viszonyt fentartsuk. Szerencsétlenségre a Keleti-tenger másik oldalán vannak még emberek, akiknek meggyökerezett előítéletek hatalmánál fogva és ellenségeink gyanúsításainak befolyása alatt velünk szemben előítéleteik vannak és bizalmatlansággal viseltetnek irántunk. Pedig, egészen, világos, hogy Oroszországot és Svédországot már a természet predesztinálta arra, hogy békében éljenek egymással, hogy kölcsönös gazdasági érdekeik kielégítést nyerjenek. Az ütköző pontok ürügye csak mesterséges ürügy. Sem Svédország nem törekszik —a vezető férfiainak kijelentései szerint — Finnországban terjeszkedésre, sem mi nem törkszünk északi szomszédaink területére. Ugyan mi is kínálkoznék nekünk a skandináv félszigeten? Jégmenteskikötő a Jeges-tengerben? Hiszen ilyen kikötőnk van saját területünkön és az orosz mérnökök intenzív munkája rövidesen lehetővé teszi, hogy azt a kikötőt vasút kösse össze Oroszország szivével. Nem skandináv partokra utalja történelme Oroszországot, egészen más irányban kell Oroszországnak a szabad tengerhez vezető utat elérnie." Románia a maga választotta semlegességét- tovább is fentartja. Az «nian'-hatnak,belenyugodtak ebbe a helyzetbbe, meg lévén győződve arról, hogy Románia nem fogja elárulni saját érdekeit és ha itt az óra meg fogja tudni valósítani nemzeti egységét vére ontásával. Bizonyos, hogy Románia azoknál, akik iránt népe természetes rokonérzést érez, tényleges támodatást fog tallni, ha ama támadásokat kell majd kivédenie, amelyeket a közös ellenség Románia független elhatározása ellen intéze tt balkáni eseményeit. Legutóbbi beszédemben fölemlítettem szövetségeseinknek' Gallipoli ellen való katonai vállalkozását. Anélkül, hogy a költséges áldozatoktól visszariadtak volna, makacsul harcoltak, hogy velünk egyenes tengeri összeköttetést létesítsenek. A stratégiai helyzetben történt változások e csapatok távozását követelték meg. Egy részétSzalonikiba küldötték. Ami a szövetségesek csapatrészeinek e városban való partraszállását és ez eseménynek Berlinben való magyarázatát illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy a német birodalmi, kancellár 1915. december9-i beszédében érintette, az antant-hatalmaknak Görögországhoz való viszonyát és eljárásukat összehasonlította a németeknek belgiumi eljárásával. Nos a Belgiumba való bevonulás és az ország elpusztítása valóban nem egyéb, mint megsértése azoknak a szent kötelezettségeknek, amelyeket Poroszország az 1839. évben ig vállalt. De a szövetségeseknek Szalonikiban történt békés partraszállásában a legcsekélyebb merénylet sums a jog ellen. Az 1830. február 3-ai második londoni szerződés egy cikke a három védőhatalom mindegyikének :megadja a jogot, hogy görögterületre, amelyet fölszabadítottak, csapatokat szállíthassanak azzal a föltétellel, hogy ehhez a másik két hatalom is hozzájárul. Fölösleges hozzátennünk, hogy ez a beleegyezés szövetségeseink számára kezdettől fogva biztosítva volt és így a szerződés illető cikkének minden követelménye teljesítve van. Azonkívül a csapatokat a görög miniszterelnök kívánságára küldöttük Szalonikiba, aki e számára nyújtott Segítségben kizáróan egy eszközt látott Görögország számára, hogy kötelezettségeit Szerbiával szemben teljesítse. Az a bizonytalanság, vájjon Görögország szerződésének kötelezettségeit teljesíteni fogja-e, kényszerítette a szerbeket, hogy bizonyos tartózkodást tanúsítsanak, mert Görögország közreműködésétől nem akarták megfosztani magukat. A szerb főparancsnokságnak megvolt az a lehetősége, hogy a bolgár mozgósítást egy gyors offenzívával megakadályozza, mert a legcsekélyebb kétség sem állott fönn az iránt, hogy ez a mozgósítás Szerbia és szövetségesei ellen irányul, és így a Bulgária ellen való támadás abban a pillanatban, amikor csapatait összevonta, nem lett volna egyéb, mint jogos védelmi rendszabály. Minda mellett a szerb kormány nem akarta vállalni a felelősséget az iránt, hogy testvérgyilkos háborút kezdjen. De ez a lelki nagyság Görögországban nem talált visszhangra. A görög kormány Szerbával szemben való kötelezettégeit a naga módján magyarázta. A szerb hadsereg a kitartásnak és vitézségnek csodáit művelte. Sikerült is végül Szerbiának, honyulat törjön magának a tengerig. Most, hála a szövetségesek, különösen Franciaország fáradozásainak, a szerb sereget Korfuba szállítták. Természetes, hogy ez a katonai erő, amelyre októberben a németek osztrákok, a magyarok és a bolgárok rávetették magukat, már nem oly számos, de biztos záloga Szerbia újjászületésének. Az a tragikus vegzti, a mely egyelőre Szerbiát leigázta, nem kímélte Montenegrót sem. Miklós király családája' és a kormány eoit részével elhanyta az országot, hogy egy szégyenletes békét ne kelljen aláírnia. Franciaországból utasította Mirko herceget, hogy mentse meg a montenegrói csapatokat, hogy a szerbekkel egyesülhessenek és a hercegnek, valamint a hátramarad minisztereknek megtiltotta, hogy valamelyes tárgyalást kezdjenek Ausztria és Magyarországáól. Szemére vetették a szövetségesek diplomatiáiának, hogy nem sikerült nekik Bulgáriát oldalunkra hozni. Megengedem, hogy a diplomácia nem választotta a legrövidebb és legbiztosabb utat. Dedeagacs megszállása befolyásolhata volna a bolgár népe és arra indíthatta vola, hogy egy Koburgot, aki idegen a számára, vsszatartson a testvérgyilkos kedvtelések síkos talajáról. De még ez esetben sem sikerült volna a szövetségeseknek, hogy Szerbiát megmentsék a katasztrófától, mert a szövetségeseknek a Balkánon való egyöntet katonai vállalkozásai mindig rendkívüli nehézséggel járnak. Február 3-án Erzerum elesett és csapataink előrenyomultak. Vanból való visszavonulásunk után a törökök megsokszorozták az örményekkel szemben való kegyetlenkedéseiket. „Germán és muzulmán birodalom." Szaszonov azután Németország és Törökország amaz állítólagos szándékáról beszél , hogy egy rengeteg germán-muzulmán birodalmat alapítsanak, amely a Scheide torkolatától a Perzsa-öbölig terjedne. Ez a birodalom, mely naeonémet álmokban mint a kalifátus jelenik meg, és a mely bizonyára megérdemli a berlini kalifátus neveit,»Ügynémetek nézete szerint arra van hivatva, hogy Oroszország és Nagy-Britannia történelmi fönnállásának halálos döfést adjon. Ijesztő álom, de Isten könyörületes! A berlini politikusok, akik a merész tervvel foglalkoznak, csak egy dolgot felejtenek el: ami nekünk és angol barátainknak némi vigaszt szerez. Ha ezt a birodalmat a német kalapáccsal meg lehetne kovácsolni, úgy az egy napig sem tartana, nemcsak belső gyertyelései miatt, hanem elsősorban azért, mert fennállásához a leglényegesebb dolog hiányoznék, nevezetesen a tenner fölött való uralom, amely szerencsére Nagy-Britanniának, dicsőséges szövetségesünknek erős kezében van. Ameddig igy lesz, a berlini kalifátus létünket szem fogja fenyegetni. Perzsiai Japánország és Kína. Szaszonov ezutn rámutatott a perzsiai zavarokra, amelyek őt arra kényszerítették, hogy az elmúlt ősszel az ottani orosz kontingenst megszaporítsa. A helyzet azóta az orosz csatatok néhány döntő akciója után észrevehetően megjavult. A sah kifejezte hódolatát a cár iránt, valamint azt a szilárd szándékát, hogy Oroszországgal és szövetségeseivel szemben kedvező politikát folytasson. Az új perzsa minisztérium is beláta, hogy a szomszédos hatalmakkal, Oroszországgal ésAngliával való teljes egyértelműség Perzsiának érdeke. Viszonyunk a sah kormányához normális jelleget ölt. Szaszonov azután kiemelte, hogy Japánország folytatja a háborúban való részvételét. Ez a közreműködés különösen Oroszországra nézve végtelenül értékes és oly módon nyilvánul meg, amely számos feltéellel van megállapítva és a két ország kölcsönös viszonyait jellemzi. A vihar, a mely ..rázúdult a világra, megerősítette az orosz-japán viszonyt és szétszórta az elmúlt előítéletek utolsó nyomait. Mindkét ország a"*k, amelyek "számára szén kínítások nyílnak, kölcsönös érdekeiket összhangzásba kell hozniuk és a közös veszedelmek ellen védekezniük. Japánországban épP úgy megértik, mint Oroszországban, hogy Németország politikai és gazdasági erőszakossága Kínában állandó fenyegetése Kelet-Ázsia békéjének. Kína ügyében az orosz kormány a bele nem avatkozás mellett van. Ha az orosz kormány egyértelműen a négy antant-hatalommal, a kína végreható hatalom fejének azt a barátságos tanácsot adta, hogy a dalnok úji rendjének behozatalát későbbi időpontra halassza, ez nem azért történt, hogy Kína szuverén joga megsértessék, hanem hogy arra mutassanak rá, hogy e jelenlegi viszonyok között belső változás Kínára és az antant-hatalmakra káros lehetne. Az az érdeklődés, amelyet az amerikai ipar az orosz piac iránt tanúsít, azt a reményt kelti, hogy az Oroszország és Amerika között jelenleg fennálló barátságos politikai viszonyokon kívül gazdasági közeledést is lehetne létesíteni. Miután még köszönetet mondott Spanyolország és Hollandia kormányainak az ellenséges külföldön lévő oroszoknak nyuiott védelemért Szaszonov beszédét a következő savakkal végezte: Az utolsó szavak, amelyeket itt ma kimondok, azokat a reményeket fejezik ki, hogy a lelkesedésnek amaz ereje, amelyet önök a háború kezdete óta tanúsítottak, és amely a külföldön barátainknak és ellenségeinknek bebizonyították, hogy önök a kormánnyal együttéreznek, a haza kultuszában érintetlen marad, hogy senki, sem barát, sem ellenség ne mondhassa, hogy ez az érzés hanyatlott, mert ez az erő győzelmünk biztosítéka. Irt orosz sajtó és Szaszonov besséde Orosz „segítség" Lengyelországnak. Stokholm, febr. 23. Szaszonovnak az orosz kormány lengyel politikájáról való kijelentésének kitűnő illusztrációja a félhivatalos Kolokol egy cikke, amely kifejti hogy a lengyelek nagy ínségben vannak, élelmiszerrel nem rendelkeznek, ha a semleges államoknak nem szabad rajtuk segíteniök, mert különben Németországot megszabadítanák, gazdasági elzártságából. Lengyelországnak tehát áldozatot kell hozni, akár.