Budapesti Hírlap, 1916. március-április (36. évfolyam, 61–120. szám)
1916-04-30 / 120. szám
10 lUM^ESTi HilMI8 (120. sz.) p. április. 30. madta Bitlisztől délre levő állásainkat, azonban estefelé tüzérségünk és gyalogságunk tüzében kénytelen volt megfutamodni. A centrumban és a partvidéki szakaszon levő balszárnyán időről-időre helyi jellegű tüzérségi harcok voltak. Dardanella-arcvonal: Egy ellenséges torpedónaszád, valamint két repülőgép, amelyek április 27-én este a Szeddilbahr felé akartak közeledni, ágyúink tüze elől kénytelenek voltak elmenekülni. Kisázsiai partvidék. Ellenséges hajók, amelyek e hónap 25-én és 26-án ismét megjelentek a szmirnai '''vizeken, eredmény nélkül ágyúzták a Kus Adam és Csesme körüli partvonalakat, majd ismét visszavonultak. 1 . Két ellenséges repülőgép, mely elröpült Szmirna fölött, bombákat vetett le a nélkül, , hogy bombavetésének eredménye lett volna.Április 25-én egy ellenséges torpedónaszád nagy távolságról minden eredményenélkül körülbelül 100 lövést tett az Alexanderetten uralkodó magaslat irányában, azután pedig visszavonult. " Az oroszok erzerumi vesztesége. Berlin, ápr. 29. (Saját tudósítónktól) 1A' Tagesanzeiger jelenti kerülő uton Pétervárról, hogy Erzerumnak ostrommal való elfoglalása az oroszoknak, — saját bevallásuk szerint— a vár ellen intézett számos rohama következtében harmincezer ember életébe került. Francia folosztás Spanyolországban. Budapest, ápr. 29. A francia politika, irodalom és művészet néhány jeles képviselője, a francia kormány megbízásával, mastkoriban átrándult Spanyolországba. Barcelonából érkezett híradás szerint, a kirándulás célját tévesztette s ezt a francia sajtó komoly orgánumai nem is titkolják. A spanyol nép nem szenvedheti az úgynevezett propagandát. Mihelyt azt veszik észre, hogy, valamely kirándulás eféle célból történik, valósággal sértve érzik magukat, talán még azt hiszik rólunk, hogy magunk nem tudunk véleményt alkotni magunknak a helyzetről! « a « A spanyol mohó kíváncsisággal fogad minden hiteles értesítést a háborút viselő államok részéről, de éppen oly hevesen tiltakozik, hogy akár egy, akár más irányban befolyá- holják. A francia sajtó — vili kollégáit Hebrard komoly lapja, a Temps, — helyesen tenné, ha soha nem használná a propaganda szót s helyette inkább értesítést (renseignement) írna, amin senki meg nem ütközhetik. Az is túlzás, hogy, a spanyolok két határozottan elkülönödő csoportba volnának osztályozhatók, hogy germanofilek, és hogy frankofilek volnának. "Az az igazság, hogy bizony Spanyolországban ma is igen sokan vannak" még, akik részint tudatlanságból, részint közömbösségből ugyancsak keveset törődnek mindazzal, ami lángba borította Európát, s amivel törődnek, azzal is csak annyira, amennyire annak hatását valamelyes formában élvezik". Ezen az igen nagy csoporton kivül, akik valójában semlegesen viselkednek, a többiek két csoportba oszthatók: gemmanofilek és alvadofilek. A germanofilek a legtöbb esetben nem igen merik szimpátiájukat mutogatni s inkább azzal tesznek róla tanúbizonyságot, hogy bizonyos fiktív semlegességet követelnek a maguk számára. A másik csoport nyíltan tüntet érzelmeivel. A munkásnép Katalóniában határozottan francia-barát, a minthogy (ne feledjük, francia forrásból származik ez az egész értesítés) valamennyi többi társadalmi osztályban francia-barátok mindazok, akik a jog, az igazság és a szabadság kérdéseivel komolyan törődnek. De ezeket nem tekintve, inkább óvakodnunk kell mindenféle általánosítástól. Madridban például, ahol fogyatékosabb a francia érintkezés, több a német-barát, mint Barcelonában. Ami a királyt illeti, gyermekes dolog volna mbban mutatott francia-baráti érzelmeket várni tőle, hiszen — személyes hajlandóságait nem is tekintve — hasonló viselkedést már helyzete sem enged meg neki. Bármennyit emlegessék, hogy francia vér van ereiben, azt is tudjuk, hogy van azokban osztrák vér is, és ha sokat okoskodnánk, még kisülhetnék, hogy nincsen benne semmi spanyol... Ez pedig súlyos tévedés volna: XIII. Alfonz mindenekelőttspanyol és ugyancsak spanyol. És ha igaz, hogy egy kicsit mindenki magáénak vallja felesége hazáját is, föltehetjük a spanyol királyról, hogy vannak benne hajlandóságok Angliával szemben és ápol lelkében bizonyos barátságot Franciaország iránt is, ahol ezelőtt gyakran és szívesen tartózkodott. De ennyi csak az egész. A királyi palotában nem szokás a háborúról beszélni. Sok szó esett arról is, hogy a spanyol hadsereg leütve van német-barát érzelmekkel. Ebben a tekintetben is fölösleges az általánosítás. Annyi bizonyos, hogy aznap, amikor a spanyol kormány elhatározta, hogy állandó szárazföldi tiszti bizottságot telepít Berlinbe, előrelátható volt, hogy a tisztek visszatérvén Spanyolországba, a német hadsereg felsőbbségének hirdetői lesznek odahaza. A marnei ütközet után némileg gondolkodóba esett a spanyol közvélemény; az artoisi és champagnei ütközetek után világosan láttak (:). Ma már mindenki magasztalja a francia hadsereg bátor magatartását és a francia tábornokok tudományát. Barcelona és a környéke, éppen a háború kezdetén, súlyos gazdasági válságban szenvedett, két silány termes, valamint a mexikói és argentínai válságok folytán. A háború megüzenése után lódultak a vásárlók, fedezni óhajtván itt is a francia hadseregnek és szövetségeseinek szükségletét. Ez elhárította a spanyolok feje fölül a válságot s miután éppen Katalóniában történtek a legnagyobb bevásárlások, ott módosult az addig német-barát közvélemény igen kedvezően francia irányba, különösen ipari és kereskedelmi körökben. De nem csupán az ipari és kereskedelmi körök mutalnak jól fizető vásárlóik iránt hajlandóságot. A katalán intellektuális körökben is nyilvánul jelentékeny francia-barátság s erről brosúrát is irt Pedro, Corominas. Történik francia magasztalás irodalmi és művészi körökben, Angel Guimera, a spanyol költő vezetésével. Újabban a festők és képfaragók folyamodtak Barcelona községtanácsához, hogy hívná meg a francia művészeket: rendezzék Barcelonában a párisi Szalon tavaszi kiállítását, ami tavaly Párisban elmaradt. És nem csupán ilyen érzelmi tüntetésekkel mutatják ki franciaérzelmeiket a katalánok: a legion étrangère kétezer spanyolja feliben katalán, francia zászló alatt küzdenek s nem egynek vére öntötte meg Champagne földjét s Argonne erdeit. De lázért folyik ám német propaganda is Spa-Anyolországban. Jóval a háború megkezdése előtt, az elmúlt huszonöt esztendő során, a németek, akik mindaddig igen kevesen voltak Spanyolországban s igen jelentéktelen állásokban, kezdtek figyelmet fordítani erre az országra s vándoroltak oda mind számosabban, ipartelepeket rendeztek be, különösképpen, rávetvén magukat a villamossági üzemre, az ércművességre, bank- és biztosítási üzletekre. Így szőtték át apránkint érdekhálójukkal az egész országot, gondosan gyűjtve mindamaz adatokat, amelyeknek Németország kereskedelmi érdekei valamelyes irányban hasznát láthatták. Az utolsóelőtti német nagykövet, aki mintegy húsz esztendeig vezette a német nagykövetség ügyeit, Madrid egyik legszebb palotájában telepítette meg a követséget, hosszas ott-tartózkodása folyamán számos rbaráli összeköttetésre tett szert, befolyása nagy lett és eredményesen tudta szolgálni az érdekeket, amelyeket képviselt. Hasonlóan, Barcelonában huszonöt esztendeig ugyanaz a német konzul dolgozott s miközben tüntetően francia barátnak is hirdette magát, ernyedetlen szorgalommal és kitartással védte és fejlesztette honfitársai érdekeit. Ennek a diplomáciai, konzuli és kereskedelmi pompás, berendezkedésnek és szervezkedésnek meg is volt s rögtön a háború elején megmutatkozott a maga eredménye. A német propaganda a háború első pillanatától kezdve szervezve volt s annak természetes hatása meg is mutatkozott a közvéleményen. Bár azóta folyton teljesebbé iparkodtak tenni és erősítették ezt a mozgalmat, bár a németség megszaporodott az. Amerikából, Afrikából és portugál földről érkezett, de hajóra jutni nem tudván, tehát itt rekedt németséggel, s a háború igaz okai napról-napra igazabb voltukban mutatkoznak s a tömeg kezd világosabban látni. Franciaország brosúrákkal árasztotta el (természetesen a német mozgalom ellensúlyozására) a spanyol közönséget, de ennek, mint a Tomos tudósítója vallja, nincsen meg a várt eredménye. Ennek magyarázata a francia tudósító szerint abban rejlik, hogy ezek a brosúrák mind régi hírekkel szolgálnak, holott a spanyol estilapok esti tizenegy óráig a kiéheztetés portttkoltársai szegezzük szembe a győzelem politikáid* / M győzelmet a kitartás biztosítsa, a kitartásnak pedig a skaálkölcsön sikere egyik legfontosabb tényezője. már beszámolnak a napi eseményekkel német forrásból s a francia brosúrákat alig olvassák. Barcelonában , él vagy tizenöt-húszezer német, de közöttük van sok olyan szegény, akik nem tudván hazajutni, a község vendégei. -a- ', • • ——— A német-amerikai válság. Budapest, ápr. 29. Az antant sajtója lázas igyekezettel használja föl a Németország és Amerika közt folyó tárgyalás idejét, hogy a konfliktust a két állam között élesebbé tegye. Különösen a francia lapokat aggasztja a tárgyalás tendenciája s az a mindkét részről megnyilvánuló óhajtás, hogy a viszályt békésen intézzék el. Az uszításnak ezzel a csökönyös kísérleteivel szemben az Amerikából érkező hírek a megegyezés lehetőségéről szólnak.Mai távirataink a következők: A megegyezés lehetősége. Rotterdam, ápr. 29. A flerald-nak jelentik Washingtonból. A Lansing és Bernstorff gróf között legutóbb folytatott tárgyalások a Németország és Amerika között való megegyezés lehetőségére mutatnak. Berlin, ápr. 29. (Saját tudósítónktól) Németország és Amerika diplomáciai helyzetében irányadó helyről való értesülés szerint nem történt kézzelfogható változás. A függő kérdésekről az érdekelt részszortok még folytatják a tárgyalást. Optimista lapjelentéseknek egyelőre semmi alapjuk nincsen. Míg végleges megoldást nem találnak, a helyzet megtartja komoly jellegét. Bernstorff gróf táviratai, Berlin, ápr. 29. (Saját tudósítónktól) Bernstorff gróf nagykövet a washingtoni Ikormány közvetítésével kétsífferes táviratot küldött, amelyeket ma Berlinből a főhadiszállásra továbbítottak. Wilson körirata: Lipcse, ápr. 29. (Saját tudósítónktól.) A Leipziger Neuesten Nachrichten washingtoni távirata szerint Wilson az összes üzemekhez köriratot intézett,amelyben ajánlja nekik, hogy tartsák nyilván, mindazokat az ipari segédeszközöket, amelyek hadicélokra fölhasználhatók. A fölfegyverzett kereskedelmi hajók Berlin, ápr. 29. A Lokalanzeiger szerint tegnap este az amerikai kormány egy körirata érkezett az ame-ikai nagykövetségre, amely irat a kereskedelmi hajó fölfegyverzésének kérdésével foglalkozik. Az iratot utána küldték az amerikai nagykövetnek a főhadiszállásra anémet kormányhoz való eljuttatása végett. Francia aggodalmaskodás, Bern, ápr. 29. A párisiTemps, amelyre nyilván meglepetésszerűen hat a német-amerikai konfliktus engesztelékeny tendenciája, vezércikkében gúnyolódik Németország ama hajlandóságán, hogy békét és kielégítő megoldást keres. A lap azt mondja, hogy Németország fél a hatalmas Amerikától, másrészt azonban világosan arra utal, hogy Amerikát engedményekkel nem lehet kielégíteni, miután egy energikus jegyzéket küldött el és ezt írja: Wilson azt követeli, hogy a mostani búvárhajóhadjáratot Németország haladéktalanul megszüntesse. Feltételes választ tehát előre is visszautasít és ha a semlegesek jogainak képviselőjeként lép fel, ez nem azért történik, hogy élükre álljon és azután visszaforduljon ama hatalmak ellen, amelyek a népek szabadságáért és testvériségéért küzdenek. Az angol kiéheztető tervre való német hivatkozásokkal szemben a Temps hangoztatja, hogyaz angol tervnek a nemzetközi jog szerint is van jogosultsága és azt összehasonlítja Parisnak 1870—71-ben való kiéheztetésével. Németország nem egyéb, mint egy óriás ostromlott és elsáncolt tábor. Egyébként pedig maga dicsekszik gyakran azzal, hogy készletei végig kifutják. A semlegesek sem segítenek oly hadviselőnek, amely az egész világot el akarja nyomni és az emberiesség minden törvényét lábbal tiporja. Hogy ezt elhigyjük, azt már Wilson határozott méltósággal teljes beszéde is tiltja. A Faffaro-ban (Haivollaux) akadémikus az Írország és Amerika problémát fejtegeti. Figyelmezteti Wilson elnököt az írek és a német-amerikaiak.