Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–179. szám)

1916-05-24 / 144. szám

1916. május 24. természetesen nem ért céit, ellenben. nekik csak­hamar menekülniük kelleti hazaáruló működésük szerbiai színteréről. — íGörgői Artúr halála.) Göraei Artúr holt­teste nié« a mai nap folyamán is a gyás^házban •volt fölravataloz.ya, a honnan éj.iel átvitték a Nem­zeti Muzeum Csarnokába. Ma délelőtt is valóságos Jiucsujáróhclv volt az elhunyt tábornok lakása, a hová méi! mindig özönével érkeznek a személyesen kondoleálók sürii csoportjai, levelek cs részvétsür­Könyök egész tömege. Részvétüket fejezték kérész­ben személyesen, részben Írásban: Fürslenberg­Stammheim Ligen gróf német főkonzul. Thallóczy Lajos, Náya.v Aladár. Rudán Amadé és felesége, Ku­belik János. Korniss Károly gróf és felesége, Bánffy Miklós gróf, Tóth kúriai biró. Wlassics Gyula, Csaoó Vilmos kamarás, Vasquez Itália grófné, Lov­rich Gusztáv és felesége, özvegy Návay Lajosné. Ná­vav Lajos, Bessenvői szabó Mihálv nyugalmazott főispán. A nagymarosi szőlőmunkások küldöttsége is megjelent a ravatalnál. Számos távirat érkezeit a külföldről is. Németországból. Hollandiából. Svéd­országból. Görgei Artúr családja a következő gyászjelen­tést adta ki : özvegy Görgey Istvánné. özv. Návay Sándorné született Dedinszkv Aurélia, a maga. gyermekei: Návay Emil. Návay Lenke. Návay Erzsébet, özvegy Sánthq Kálmánné. Návay Jolán Latinovits F.rigyes­né; menye: Návay Emiiné Korossy Zsófia; veje: Lá­linovits Frigyes; unokái : Návav Kata Gullner Ele­mérné. Návay, Pál. Sántha Sándor. Latinovits Endre, ^atincvits Flóra. Latinovits Tibor nevében Is szomo­rúan jelenti sógorának. Görgei Artúrnak c hónap 21-én éjjeli esv órakor, életének 99-ik évében bekö­vetkezett halálát. Temetése e lwnap 25-ik napián, csütörtökön délután 3 órakor lesz az ágostai hitval­lású evangélikus egyház szertartása szerint a Nem­zeti Muzeum csarnokából, s hamvait a kerepesi-uti temetőben, helyezzük nyugalomra. Történelmi nagy­ságát megillető hódolattal s. hűséges gondos szere­tettel környeztük Öt életének borús és derültebb nap­iaiban egyaránt. Csodás szellemének fénfe. büszke, nemes szivének gyöngéd jósága jutalmazta ragasz­kodásunkat. Magasztos emléke marad vigasztalónk és áldjuk Öf halónoraiban is. A székesfőváros tanácsa Görgey Artúrnak a kerepesi-uti temetőben díszsírhelyet adományozott. — (Németországban nagyobb lesz a ke­nyéradag.) Berlinből jelentik nekünk: A Vossische Zeitung értesülése szerint a kenyérma.','-készletekkel való takarékos gazdálkodás következtében legköze­lebb fel lehet emelni a nehéz munkával foglalkc-zó lakosság számára megállapított ketíyéradagokat. A pótlás nagyságáról még folyik a számítás, de már nemsokára megtörténik a döntés. — (Hirek Oroszvárról.) Szép ünneplésben részesült Longa y Elemérné grófné Stefánia belga kir. hercegnő az oroszvári uradalom tisztikara r, a kastély alkalmazottjai »részéről szült l-benapja alkalmából. Az ünnepi mise után a kastély nagy női szalonjában üdvözölték a fenséges ßsszooyt, délután pedig a grófi pár által fejedelmi bőkezűség­gel fönlarlott oroszvári vörös kereszt kórházban éppen olyan bensőséggel és melegséggel köszöntöt­ték jótevőjüket a beteg katonák. A gazdag ajándék kiosztása után a grófi pár az ünneplőkkel egvült le­fényképeztette magát. — (Rasputint megverték.) A M. V. Nach­richten egyik munkatársa beszélgetett egy előkelő orosz úrral, a ki közölte, hogy a Rasputin halálá­ról elterjedt hirek alaptalanok. Rasputint nem öl­ték meg. csupán — megverték. A Villa Rodé nevü előkelő pétervári varieté-színház egyik csukott fül­kéjében ült egyszer Raspulin — mondotta nz orosz ur — két gáláns hölcv kíséretében. Az intim fülkét máskor csak gárdatisztek látogathatták, ezen az estén azonban valami tévedés folytán a n3gy va­rázsló előtt is megnyílt. A midőn aztán néhány óra múlva a gárdatisztek megérkeztek, csalódva ész­lelték, hogy szokott helyüket más foülalla cl. Az egyik fiatal liszt Pár pillanatnyi tanakodás után Rasputinhoz lépett és udvariasan megkérdezte, megengedi-e, hog.v vele a fülkét megosszák. Ras­putin. a ki mindig megtiszteltetésnek vette, ha elő­kelő társaságban lehetett. — szivesen adta meg az engedelmet; gz ui vendégek beléptek, bemutatkoz­tak és megkezdődött a mulatozásnak az a fajtája, a melyet csak az orosz éghajlat alatt' lehet tökélete­sen megismerni és megérteni. A szibériai szent — dúsan himzett ingében és magasszáru csizmáiban — mihamarább 1—-ugott és intim dolgokat kezdett mesélni a cári család életéből. Nevetve mondta — ingének dus hímzését mulatva —: Ezt Sasinka hí­mezte! (Sasinka oroszos becézőneve Alexandrának. Biztos léhát, hogv a próféta a cárnérói beszélt.) Miután Rasputin továbbra is hasonló hangnemben beszélt a cárnérói Cs dicsekedve euüegcUe halai­BUDAPESTI HÍRLÁP (ÍM. SZ ) mas befolyását, a lisztek végre is megunták a dolgot és alaposan elverték a szibériait, pezsgőbe mártott asztalkendőkkel és egyéb válogatott eszközökkel, ugy hoev a próféta végül inkább halott volt. mint élő és lizcnégv napig súlyos betegen feküdt lakásán. Alis hogv fölépüli, ellünt Pétervárról Hogv jelen­leg hol tartózkodik, nem tudom. Valószínű azonban, hogv nemsokára ismét hallatni fog magáról, hololt a gárdatisztek megesküdtek, hogy ha még egyszer találkoznak vele. egészen el fogják némítani. — (Kitüntetés.) A király Joanovich Pál miniszterelnökségi miniszteri tanácsosnak, közhiva­tali működésével és a kormánybiztos mellett telje­sített buzgó szolgálataival szerzett kiváló érdemei elismeréseid, a Lipótrend lovagkeresztjét, Horváth Elek és Mattijasovszku György belügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsosoknak, közhivatali műkö­désükkel és a kormánybiztos mellett teljesített ki­válóan buzgó szolgálataikkal szerzett érdemeik elismeréséül a harmadosztályú vaskorona-rendet és Bcssengcg Zénó dr. Zemplénvármegyei járási fő­szolgabíró, tiszteletbeli főjegyzőnek, közhivatali működésével és a kormánybiztos melleit teljesített kiválóan buzgó szolgálataival szerzet 1 érdemei elis­meréséül a Ferenc József-r^nd lovagkeresztjét ado­mányozta. — (Az ötvenéves szobor.) Székesfehérvár­ról írja tudósítónk: Ösi koronázó városunk egyik legszebb pontján, a Vörösmarty-téren virágos park­kal övezve áll a uemzet nagy lantosának. Vörös­marty Mihálynak szobra, mely néhai Vau Miklós báró kiváló szobrászművész alkotása. Most ötven esztendeje, • hogv országos ünnepség keretében le­leplezték a szobrot. A félszázados évfordulón, miről már röviden megemlékeztünk, kegyeletes ünnepet rendezett a város közönsége. S mig tartott az ünnep, a véletlennek esry különösen érdekes találkozása játszott közre. Ötven esztendővel ezelőtt ugyanis, a mikor az ország nagyjai egybegyűltek a szobor leleplezésénél, s javában folyt az ünnepi aktus, liosz­szu sorokban harcba induló csapatok vonultak el a szobor elölt. A háborúba vonuló katonáknak és az ünneplő közönségnek, az ajkán egyszerre csendült meg a Szózat akkordja: Hazádnak rendületlenül!... Ez a kérésziül vonuló csapat kél hónappal később, 1866 julius 3 :.án részt vett a mult század legbor­zalmasabb csatájában, a königgrätzi csatában. És m,cst ötven esztendővel később, a mikor a Vőrös­martv-szobornál a jubiláris ünnepre egybegyűlt kö­zönség és tanuló ifjúság rázendített a Szózatra, éppen akkor vonultak cl a szobor előtt a harcba honvédeink s együtt énekelték velünk a szózatot. A jubiláris évforduló alka'mából felemlitésre érdemes a szobor története. 1860 junius 15-én az ország nagyjait látta vendégül e város falai között. A társaságban voltak: Deák Ferenc, Eötvös József báró. Dessewffy Emil gróf. Klauzál Gábor. Kemény Zsigmond báró, Kazinczy Gábor. Csenaeru Antal, Tóth Lőrinc. Zsedényi Ede, Zichu Jenő gróf és má­sok. Niklán Berzsenyi Dániel és Balatonfüreden Kisfaludy Sándor szobrát leplezték le és onnan, visszamenőben betértek rövid pihenőre Székesfehér­várra. It: a város által adott ünnepi lakomán Zichy Jenő gróf lelkes beszéd keretében vetette föl a hazafias eszmét, hogy Fejérvármegye nagy szülöt­tének. Vörösmarty Mihálynak Székesfehérvárott szobrot emeljenek. Az inditvánv lelkes visszhangra talált és a ieleai vol lakból alakult bizottság kevéssel utóbb az akkoriban működött császári és kiráiyi helytarlótanácshoz beadta folyamodását, hogy en­gedelmet nyerjen a szobor létesítésére A kérvényre julius 29-én megjött Benedek Lajos táborszernagy, helytartósági elnök végzése, melv a hazafiúi kegye­let megnyilatkozását nem engedte meg. Az elutasító végzés így hangzott: — Tekintve most az országban ^tező hangula­tot és agitációkra való hajlamot, bár a helytartó­tanácsi elnökség föltétlen bizalommal viseltetik azon főnemes urak iránt, kiktől a kérdéses em­lékre a kezdeményezés ered. és lojalitásukban nem kételkedik, azonban a folyamodó urak akarata el­lenére is történhetvén gz. hogy c kérelem teljesí­tése cselén cz alkalom is hiv,illan egyének által arra fogna kizsákmányoltatni, hogy az agitáció az országban csak fokoztassék, jelenleg és a mostani viszonyok között a kérelemnek hely nem adatott. Föntartja azonban magának a helytartótanácsi el­nökség a kérdéses emlék iránti folyamodványnak •később helvt adni. a mikor tudniillik a fenlérinletl aggályok megszűntek. A következő év január 10-én aztán mégis meg­adták az engedelmet. A szoborbizottság, mely Zichv Jenő gróf elnöklésével megalakult. Vav Miklós báró szobrász*müvésszel megállapította a kivilel módo­zatait A gyűjtés, melyet 1863 április 15-én zártak le. 8567 forintot eredményezett. Ebből 670t) forin­tot telt ki a szobor előállítási költsége, a többit pedig a márvány talapzat költségeire fordították. A lelep­lezési ünnepség 1860 május 6-ún ment végbe orszá­9 ; gos ünnepség keretében. Az ünnepi szónokok: Tóth Lőrinc, Toldu Ferenc, Zichu Jenő gróf s a helybeliek közül Fekete János és Zsömböry Ede voltak. Az ifjúság akkor Vajda Ödön főgimnáziumi tanár, ké­sőbbi zirci apát vezetésével vonult' föl a szoborhoz. Elöl egv hatalmas termetű diák vitte az intézet lo­bogóját. A daliás zászlótartó Wekerle Sándor volt. A szobor leleplezése után megalakult a Vörösmarly­kör. a melv a múltban Zichy Jenő gróf elnök ve­zetésével, a jelenben Széchényi Viktor gróf elnökkel az élén ébrentartója a Vörösmarlv-kultusznak. CR. it. ) — (Tüz a Felvidéken.) Késmárkon, min! egy távirat jelenti, tegnap reg,?el tiiz ütött ki. Öl ház a melléképületekkel együtt elpusztult. A kár jelentékeny. — Sátoraljaújhelyről táviratozza tudó­sítónk: A várostól nem messze levő Nagykvvesd 'községben ma nagy tiiz pusztított. IIuSz ház a mel­léképületekkel együtt leégett és sok háziállat, vala­mint nagyobb mennyiségű takarmány elpusztult. — (Rimini pusztulása.) A zűri ki Schwei­zerische -Telegrafen-lnfbrmulion Riminiből ér­kezett távirata szerint a földrengés Riminil jó­részt elpusztította. A Kolionella-templom bedőli, a Teatro Massino, a prefekJura épülete és a vá­rosház bedőléssel fenyeget és a forgalom elöl el kellett zárni. Igen sok ház romban hever, több mint ezer lakóház súlyos sérülést szenvedeti. A földrengés Riminib.cn borzalmas pánikot kelteti. Az emberek az utcán sirtak és imádkoztak, az asszonyok azt kiáltották, hogy ez az ég bünte­tése a sok vérontásért. Rimini környékén is nagy kárt okozott a földrengés. — (Beteg katonák munkája.) A honvé­delmi miniszter nemrégiben utasította a hadikórhá­zakat, hogy szervezzenek kerti gazdaságot, a mely­ben foglalkoztassák a könnyebb állapotú katonákat. Mindenütt főljajgat a panasz: kevés a munkaerő, az emberek csak nagy bajjal tudják elvegezni a föld­munkát. A gyógyuló katonáknak sokszor terhes volt a nagy tétlenség, s szivesen elkertészkedtek volna valahol. Az Áldás-utcai hadikórház is bérelt a Rózsa­dombon egy nagyobb területet, a hol kora tavasz óta folyik a munka. Ajándék-magvakat vetettek, palán­tát ültettek, s a szorgalmas katonakezek alatt kezd kisarjadni a munka áldása: a termés. A félkezü se­besült, a gyomorl>ajos katona, a fülbajos, a gyönge­szemű kész örömmel fogta meg a kapát. Jót tett neki a mozgás, a munka, jobb az étvágya, tüdejének hasznára volt az ózon, a friss levegő. Az orvosi ren­delkezés korlátja közt végzett munkának az anyagi hasznon kívül másik haszna is volt : a gyógyulás elő­segítése. De ezt a munkát se végzi egészen ingyen a katona: néhány fillér jut a dolgozónak dohányra, miegymásra. Tavaly például munkaerő hiányából iábon rotbadt el a széna, nem volt, a ki lekaszálja a Rózsadomb füvét. Ez idén a tulajdonosok arra kér­ték a kórház vezetőségét, hogy kaszáitassa le a szé­nát a kertgazdaságban dolgozó emberekkel. Ugy is ' történt. A katonák kaszát vettek vállukra, leszedték a füvet, megszárították, boglyáim rakták. A Rózsa­dombon most friss széna illatával kedves a szél és estére hajlóban katonadalok fakadnak mindenütt, hiszen munka után könnyen fakad a dal. A tulajdo­nosok is jól járnak, a gazdák, de a kórház is, a mely a haszon harmadrészét kapja. De legjobban jár a közérdek, mert nem szabad egy szem gyümöl­csöt, egy saál füvet sem elveszni hagyni, mert min­den szem gyümölcsben, minden magban, minden palántában erő van: életerő, melyet ellenségeink most el akarnak sorvasztani a gazdasági harcban. Ezt a példát, remél jük, követi minden kórház, a melyben lábbadozó belegek várják a gyógyulást. — (Házasság.) Vádi-Kovács Ferenc dr. és Peez Jenny május 27-én déli tizenkét órakor tartják esküvőjüket a IV. kerületi belvárosi plébánia-tem­plomban. (Érettségi biztosok.) Jankovieh Béla dr. közoktatásügyi miniszter a juniusban tartandó érell­ségi vizsgákhoz az evangélikus egyházak főgimná­ziumaihoz a következő kormányképviselőket ne­vezte ki: a pozsonyi főgimnáziumhoz Stromp Jó­zsef főgimnáziumi tanárt, Selmecbányára Szlávik Mátyás dr. eperjesi' teológiai tanárt, Bonyhádra Reichenheller Kálmán dr. budapesti főreáliskolai tanárt. Felsőlövő re Wallentinyj Dezső dr. rima­szombati főgimnáziumi tanárt, Sopronba Prötüe Vilmos <lr. nyíregyházai főgimnáziumi tanárt. Bé­késcsabára Révay József dr. késmárki főgimnáziumi tanárt, Aszódra Schuster Alfréd főreáliskolai tanárt« Budapestre Fischer Miklós iglói főgimnáziumi igaz­gatót, Szarvasra Sárkány Lóránt dr. dési állami fő­gimnáziumi Janárt, A bányai egyházkerület közép-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék