Budapesti Hírlap, 1916. július-augusztus (36. évfolyam, 181–242. szám)
1916-07-01 / 181. szám
2 Budapest, jan. 30. Kopenhágába érkezett pétervári jelentések szerint az orosz hadvezetőségnek nem célja az, hogy a lapátokon áttörjön Magyarországba. A hadjárat sorsa nem a nagy keleti front legdélibb szárnyán fog eldőlni. Mi a pétervári távirat nélkül, sőt ellenére is bizunk a háborúnak reánk szerencsés végében. Mert az orosz hadvezetőség, bármint tagadja szándékát, mégis csak el-sdirigálta a déli szárnyat Kirababáig, tehát szorosan a magyar bukovinai határig. Innen aztán visszavetették. A Kárpátok gerincére nem kívánkozik föl Bruszilov, ezt az egyet elhisszük neki. Ott az oroszok egy szörnyű tapasztalással és egy örökké emlékezetes temetővel lettek gazdagabbakká. Kelet-Galicia határán, Kuty és Kolomen között sokkal nagyobb erővel, bár nem világosabb tervszerűséggel támad az orosz. Innen vissza is vontuk csapatainkat, Kolomen orosz kézre került. Az itteni nagy erőfeszítéssel az oroszok részben meg akarják támasztani déli szárnyukat, amely minden sikere ellenére mégis csak a levegőben lebeg, és ki akarják kezdeni centrumunkat, amely eddig példátlan szivósággal állította meg a legnagyobb tömegek ostromát is. Volhiniában a németekkel egyesült csapataink Linsingen vezérlete alatt továbbra is tért hódítanak. Ha az orosz jelentések nagyhangú megjelölései ízlésünk szerint valók volnának, azt mondanók: óriási, lépésekkel haladunk Luck és Dubnó felé. De ez a stílus hadd maradjon az antant hivatalos hírforrásainak szomorú kiváltsága. Ajánljuk olvasóinknak, nézzék át figyelmesen a sajtóhadiszállás mai közlését, amely az orosz vezérkar jelentését kritikai fejtegetéssel taglalja és való értéke szerint világítja meg. Az orosz szerint tizennyolc nap alatt kétszázezer emberünk került orosz fogságba. Ha ez igaz volna, egyetlen emberünk ma már sem Volhiniában, sem a Dnyeszter mentén nem állana. Pedig hogy az első helyen át, azt már megérezték, és hogy a Dnyeszter körül megvan visszaülő erőnk, azt hamarosan meg fogják érezni ellenségeink. Az olaszok a Brenta és Etsch közti új állásainkat számos helyen kisebb-nagyobb erővel támadják, de minden eredmény nélkül. A mai Hoferből azt látjuk, hogy a harctéren küzdő olasz katona kevésbbé lelkesedik a Piazza háborús céljaiért, mint a kényelmes biztosságban szónokló kamara, különben nem kellene hátulról tüzérséggel buzdítani a hősi kitartásra. A Doberdón is kudarccal vetődött minden olasz támadás. A görzi hídfőt ágyúval lőtték, utána a gyalogság rohanta meg a Podgorán levő állásainkat, szintén önnön vereségével. Karintiában a Kis és a Nagy Pál, valamint a Freikofel volt meddő olasz támadások színhelye. Messzehordó ágyuk lövik a Pustertalban Lilliant, a bájos Toblach és Innichen fürdőkét, a turisták dédelgetett, népszerű centrumait. De azt hisszük, sem a Südbahmhotel, sem a Germania halomra lövése nem fogja egy lépéssel sem közelebb hozni Olaszországot háborús célja eléréséhez. A nyugati harctéren immár számolni kell a front északi szakaszában dolgozó angolok tevékenységével is. Kitchener hadserege megkezdi a nagy művet, a német acélfront ostromát. És a csapatok, amelyek nem rongyos pár sillingért adják oda bőrüket, hanem Anglia becsületét és tulajdon polgári exisztenciájukat viszik a harcba, más képet fognak fognak mutatni, mint az olcsón vásárolt Tommyk. Anglia el van szánva a nagy támadásra. De Németország is a hathatós védekezésre. Először , Verdunt, a nemes vadat fogja elejteni, ez neki most a legsürgősebb, ehhez is áll legközelebb. De azért északon, Flandriában is készen áll arra, hogy véren szerzett birtokát megvédje és éppen az angoltól, akinek kezében legkevésbbé tudná szívesen. Mert azt Belgium csak név szerint kapná vissza Angliától, valóságban csak mint zsellérséget, mint hűbérjószágot. Egyelőre a németek Richebourgnál visszaverték az angolokat is, a franciákat is. A Champagne-ban véresen megverték az előre törekvő francia osztagokat. A csata centrumában, a Maastől balra a 304-es magaslattól előre jutottak, a jobb parton tegnap a gyalogság nem szerepelt. Pedig éppen onnan várjuk a döntő eseményt. És nem fogjuk most már sokáig várni. Verdun megérett sorsára. ©ft® » Kir!i&a&â?tâ3 wesssassorstottak őket. — PiszStnnéi wissxaworstaek ssapataänftaî. — ©ross vereség © Sserîyrenôß és Szokulnâi. — As oLasz e85 enîâmanias. — Az angolok és franciák egyesült erőfeszitése. — Itt6k-ban elnapoltak, meghívást kapott HajósJózseftől a Pesti hazai első takarékpénztáregyesület elnökétől, az egyesület titkári hivatalába. De itt alig töltött fél évet. A midőn 1867-ben a Vármegyék ismét életre keltek, Nyáry Pál érte ment s visszakövetelte a vármegyének, hol első aljegyzőnek választották meg, főjegyzői címmel. Ugyanabban az évben a Kisfaludy Társaság is megválasztja rendes tagjának a lantos költészetben szerzett érdemekért. Megválasztásában főként szerelmi dalai segítették, egy hat évig tartó szerelmi viszony termékei, tele lobogással és lángolással, a földöntúli lény dicsőítéseiben, meghordozva a költőt égben és pokolban, és végződve sivár kiábrándulásban. Az 1867. évben nősülvén, oly boldog házaséletet él, hogy ez családi költészetének állandó forrása volt. Első aljegyzői állásából, mely állásban a vármegye árvatörvényszékének előadója és szavazóbirája is volt, 1870-ben rendes főjegyzővé, 1872-ben pedig az újra szervezett vármegyei árvaszék elnökévé lesz. Ez állást a későbbi tisztujításokon, hatszor ismétlődő egyhangú választással mindvégig megtartotta, 1907 végéig. Mint főjegyző és árvaszéki elnök cikkeket ir az Ellenőr, Hon, Jogtudományi Közlöny és más politikai és jogi szaklapba az árvaszékek szervezéséről s egyáltalán nagy munkásságot fejtett ki az árvaszékek, szolgálatok, az árvíz hatékony gondozata és a gyámügyek érdekében. Árvaszéki elnökségének 25 éves fordulóján, "1897-ben ünnepet rendeztek tiszteletére a vármegyeház nagy termében, s ekkor életnagyságú kilfestésű arcképével és ezüst babérkoszorúval ítélt kk. Csatlakozott az ünnephez a Kisfaludy-Társaság is, levélben üdvözölve a költőt, mint a legnemesebb érzelmek és eszmények közszeretetében álló jeles lantosát. Később is fölkereste levelével, midőn a vármegyétől 1907-ben bucsut vett, költészetét nemeshangu rozsgyökeres magyar költészetnek mondva. Költői és prózai munkáinak legnagyobb részét a vármegyeházban irta, melynek falai közt negyven évig lakott, tűzhelyet és családot alapitott, a vármegyének élt, evvel mintegy összeforrott, jó és balsorsában megosztozott. Innen van, hogy a vármegyét és vármegyeházát több költeménye dicsőíti, prózai dolgozataiban is sokat foglalkozik a vármegye múltjával, szereplésével, közéletével. A politikában és a pártéletben a függetlenségi párthoz tartozott, hazafias költészetét is a függetlenségi eszmények és álmok inspirálták. 1907. évben lépett nyugdíjba 40 évi szolgálat után, a vármegye meleg elismerésétől és hálájától kísérve. Azóta visszavonultan élt, költői és prózai munkáinak összeszedésével és rendezésével foglalkozva. A gyűjtemények kiadása három kötet vers és egy kötet próza. Hű fordításai vannak Lamartine, Schiller, Hugó Viktor, Beranger, Musset Alfréd, Lovelace, Barbier, Longfellow, Burns és mások verseiből. Megírta a családnak, melyhez tartozik, történetét és leszármazását is 1888 elején, a család legrégibb ismert ősétől a mai nemzedékig, apja leveles ládájának adataiból az országos levéltárból és egyéb kútfőkből szerzett adatokból, összefüggő egészet alkotva belőlük, jogtörténeti és fölvilágosító megjegyzésekkel. Ez a munka azonban még nem jelent meg « nagy közönség számára« tolPESTI fel&P (181. az.) 1916. julius 1. & gaSisáaL elkeseredett SsipzsSeSewi. — Bukovinában orosz támadásokat vissza*vertünk. — Kutyt&J északnyugatra tegnap ismét elkeseredett foare volt. — A ixleilsei-!ößséges csapatok elöl visíisvenSut, csapatatokat Kolomeától nyugatra. —VolStiniben kudarccal jár az oroszok ellsertémadása. — Höfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés; kiadták junius 30-án délben; érkezett délután 4 óra 45 perckor. Kirlibabától északkeletre osztagaink orosz támadásokat visszavertek. Pistumnél, Kutytól északnyugatra, tegnap újra elkeseredett harc folyt. Az itt harcbavetett túlerőben levő ellenséges erők nyomása következtében csapatainkat visszavontuk a Kolomeától nyugatra és délnyugatra levő területre. Obertyntól északra több orosz lovastámadás súlyos veszteség között tűzünkben összeomlott. Sokaltól nyugatra a Styrnél az ellenség hiába kísérelte meg, hogy az előttevaló napon a német csapatok által elfoglalt állásokat visszafoglalja. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese A német hivatalos jelentés: Berlin, jun. 30. . .4 nagy főhadiszállásról jelentik június 30-án. Egy az Ilsen-tótól északra (Diinaburgtól délnyugatra) lefolyt ránk nézve sikeres ütközeten kívül az arcvonal északi részéről nincs lényeges jelenteni való. Linsingen tábornok hadseregcsoportja, Linievka előtt délkeletre a csapataink által állásaikból újra kivetett oroszok ellentámadásai eredménytelenek maradtak. Több mint 100 foglyot ejtettünk, 7 géppuskát zsákmányoltunk. Bukovinai front&mk. Bécs, jun. 30. (Külön tudósítónktól.) Az oroszok tömegeik javarészét a Kuti vidékén levő állásaink ellen vetették. E várostól 15 kilométernyire északnyugatra és Kolomeától délre 18 kiloméerre van Pistin, ahol az oroszok legerősebb támadásokat intézték ellenünk. Minthogy, az ellenség többszörösen túlerőben volt e helyen, hadvezetőségünk — ellentétben Bruszilov rend« szerével, aki kíméletlenül föláldozza csapatait — elhatározta a harcvonal megváltoztatását, hogy elkerülje a fölösleges vérontást. A harcvonalat Kolomeától nyugatra és délnyugatra levő területen helyeztük át. Orosz lovasosztagok Qbertintől északra levő állásaink ellen előretörést kíséreltek meg, csapataink tüze azonban alaposan megritkította soraikat és a támadást visszaverték. Az után az intézkedés után, amelyet hadvezetőségünk sztratégiai megfontolás után rendelt el, harcvonalunk a Dnyeszter-kanyarulatnál levő területen délre halad Obertin felé egészen a Kolomeától nyugatra eső vidékig, ahol egyenes vonalban Pistinén és Izvoron át dél felé húzódik Kirababáig. Ez a város Izvortól délre.