Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)
1916-09-01 / 243. szám
59002 Budapest XXXVI. évfolyam, 243. szám. Péntek, szeptember 1. Megjelenik mindennap. Slöfixetési árak: Egész évi 32 kor, félúrra 18 kor, negyedévre 6 kor, egy hónapra 3 kor. CO üli. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron lakU. Hirdetések millimáter számitással, díjszabás szerint Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság : VOL ker., Brökk Szilárd utca 4. szám. Kiadóhivatal : VOL ker., József-körút 5. szám. TELEPOSSZÁBIOK: József 43, József 53, József 43. Irta Lengyel Gyula. I. Farkas András hadnagy zavartan forgatja sapkáját. Hol az egyik, hol a másik térdére teszi. Arca piros, amint mentegetőzik: — De Eözsike, hagyja már abba a szidást ... Én igazán mondom, nem tehetek róla ... A nóta volt az oka ... Kékszemű, szőkehajú leány, Kerekes Erzsike ül előtte a pamlag sarkában. Hamvas gircát fehér tenyerébe hajtja, kék szeme pilláján kony ragyog. Szomorúan néz a hadnagyra s csendéesen mondja: — Bandi, ...minek a mentegetőzés?... !Jobban szereti a nótát, mint engem ... Holnapután megyen ... újra ... talán a halálba ... a most is van kedve mulatni? — Sohase nótázok többé! — mondja komolyan a hadnagy. — Tegnap bucsúztunk. Elment a Tardy kadét. Ott voltak az önkéntesek is. Zajdó önkéntes uj nótát tudott. .. — Egészen ujat? — szól közbe Erzsike. — Ujat bizony, egészen ujat! — bizonyítja Bandi. — Bandika, édes, tanítson meg engemet is arra az uj nótára! — mondja Erzsike a zongorához sietve. — Hát a kibékülés? — makacskodik Bandi. A szőkefürtös leányfej Bandi felé hajol s jó kis piros száj csókok között suttog: — Te ... rossz ... te .. . édes ... te drága ... hamar az uj... nótát. Bandi komolyan néz Erzsikére s fölhúzza a vállát, pajkoskodva felel: — Nem lehet. — Miért? — Most fogadtam meg, hogy többé sohasem nótázok. — De én akarom! — roppant egyet az Erzsike kicsike lába. — Az már más. Ha maga akarja, akkor nótázok — mondja mosolyogva Bandi s szép, erős hangján elkezd énekelni. Minden a mi szép, bájos és drága. Ölelő ikés karomba volt zárva, De északon még egyre szól az ágyú, Sóhajtva búcsúztam az édes arámtól, Kék szeme szögében ott ült a könny árnya Vesztett boldogságról mesélt csókos szája. — Ez igen szép, Bandi! — kiált föl Erzsike. — Na hát, ugye nem kivánja, hogy többé ne nótázzak? —ingerkedik Bandi. — Csak nótázzon, .... csak soká nótázzon ... és vigyázzon magára, ... hozza vissza a jó Isten nemsokára, mert míg vissza nem jön, szomorú lesz, nagyon szomorú ... a maga Böskéje. — Hátha csonkán, vagy bénán jövök haza? — kérdezi szomorúan Bandi. — Csonkán és bénán is, akárhogy is, csak jöjjön, jöjjön, mert... nagyon szeretem. Bandi Erzsike fölé hajol. A kényes kék szemek már mosolyogva néznek rá, amint a leányka hamvas arcát simogatva mondja: — Ha még egyszer hazajövök, ... akkor megtartjuk az esküvőt, ugye édes? Böske a fejével int, aztán halkan, dúdolja az imént tanult dalt. De északon még egyre szól az ágyú. Sóhajtva búcsúzom az édes arámtól . . . II. Pihen a tartalék. A tisztek egy csűr oldaláihoz tákolt félszer alatt kártyáznak. Hrastnik kapitány adja a bankot. Egy hatalmas szál férfi, Taranjika Mehmet bosnyák főhadnagy a partnere. Hrastnik kapitány veszit. Farkas Bandi lép be a félszer alá. Köpenyege sáros és gyűrött. A kapitány kártyázni hivja. Bandi szabadkozik s fáradtan ül le egy asztal mellé. Zubbonya zsebéből rózsaszin lapokat szed elő, s hozzáfog az Íráshoz. — Édes Böském! Minden gondolatom ott van Magánál. De a testem végtelenül fáradt. Aludni, minden porcikám ez után cseng, összefolyik előttem minden, csak a Maga képét látom most is tisztán mosolyogni felém. Édes szép menyaszonyom ... — Bank! — kiált a bosnyák főhadnagy. Hrastnik idegesen osztja a kártyát. Távolról szép összhangos ének hangjai,lopakodnak bel a félszer alá. Magyar bakáik éneklik: Szülőföldem szép határa. . . Meglátlak-e valahára. — Huszonegy! — örvendezik kártyáját fölcsapva a bosnyák. Fuccs! — morog a kapitány, a kártya-Nem játszom topcsomót az asztalra vágva. . Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal.