Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)

1916-09-26 / 268. szám

'S . Morgan hagyatéka. Budapest, szept. 25. Pierpont Morgan, az ismert amerikai pénzfeje­delem 1913 március 31-én halt meg. Azóta három év telt el, s a newyorki állami hivatalnokok csak mostanra voltak képesek a horribilis munkát, a ha­gyaték megállapítását befejezni. Csodálatosképp Morgan nem tartozott a leggazdagabb amerikaiak közé. Egész vagyona körülbelül háromszázötven millió korona, holott volt több kevésbbé ismert nevű milliomos, — például Astor, Brady, vagy Kennedy, — a­kiknek hagyatéka négy-ötszáz millióra rúgott A végrendelet meglehetősen egyenlőtlenül osztja szét a vagyont. Egyetlen fia, az antantnak jelenlegi ame­rikai főügynöke, kétszázhatvan milliót ötrökött Há­rom lányának egyenként mindössze tizenöt milliót hagyott, míg két veje kénytelen egy-egy nyomoru­ságos milliócskával megelégedni. Jótékony célra vagy tudományos célra nem hagyott semmit Kisebb-na­gyobb összegeket kaptak azonban hivatalnokai, or­vosa és néhány jó barátja. Vagyonának fő része a Morgan és Brexel bánik érdekeltségében van. Értékpapírjainak összege kö­rülbelül száz milliót tesz ki. Értékpapírtulajdono­sok vigasztalásául legyen mondva, hogy hagyatéká­ban körülbelül harmincöt millióra rúg a teljesen értéktelen, nagyobbára mexikói részvények értéke. Érdekes és jellemző, hogy az általa alapított acél­trössz papírjaiból csak nagyon kevés volt tulajdo­nában. Másik nagy alapításának, a hajózási tröszt­nek papírjaiból meg éppen semmi. Hasonlatosan ahh­hoz a cukrászhoz, a­ki saját süteményeiből soha sem eszik. Nem minden jelentőség nélkül való az sem, hogy igen nagy érdekeltsége volt angol papírokban. Ha Morgan nem hagyott is semmit jótékony­célra, hazája mégis nagy hálával tartozik azért, hogy egész életében fáradhatatlanul gyűjtötte a va­lódi műkincseket, sőt azokat bárkinek könnyen hoz­záférhetővé tette. Már életében legfőbb nevezetes­sége volt a newyorki Metropolitan Museum-nak az a kollekció, a­mit az elhunyt ott letétbe helyezett. Nagy stílusú gyűjtő volt és hasznát vette annak, hogy az ó- és újvilág egyetemein végezve tanulmá­nyait, mint régi család gazdag sarja kezdett az üzlet­tel foglalkozni. A göllingai egyetemen töltött évei­nek legkedveltebb foglalatossága volt a versírás és a művészetek iránt való érdeklődését egész életében megőrizte. Gyakran­­ megesett, hogy egy kis régi­ségkereskedő valamely ritkább nyomtatvánnya­ ha­marább elébe kerülhetett, mint valami nagy talál­mánynak a tulajdonosa. Hogy a gyűjtött műkincseknek mekkora az ér­téke, arra fogalmat ad, hogy a becsüsök a hagyaték­á­ban száz millió értékű holt tőkét állapítottak meg. Csak a múzeumnak kölcsönzött hatvanhat kép ér­téke tizenhat millió koronára rúg. Képtárának leg­jobb nevei Rafael, Franz Hals, Reynolds, Rem­brandt, Turner, Gainsborough, Velasquez, Van Dyck és Van Eyck. Még értékesebb könyv­gyűjte­ménye, melyet húsz milióra becsültek. A kollekció­ban körülbelül húszezer kötet vann s ezek közt szá­mos valóságos gyöngye van a könyv művészetének. Roppant értékes darabja könyvtárának egy 1459-ből való Psalterium Latimim, egy 1455-ből való negyvenkétsoros biblia, számosi ősnyomtatvány, és a renhíresebb emberek, művészek és írók kéziratai. Nagy jelentőségű még fajátísz, ékszer, régi ezüst és — BUDAPESTI HÍRLAP "­SA®RTM­ egy része gúnyolt bennünket. Általában azonban,­­ mint h­thattuk, a lakosság hangulata Bukarestben nem igen volt harcias, sőt inkább nyomott volt. Jászvásárba lefüggönyözött kocsikban utaztunk és akárcsak a fegyenceknek, megtiltották, hogy egy pillantást is tegyünk az ablakon át. — Oroszországi utunk alatt a bánásmód, a­melyben részesültünk, teljesen kifogástalan volt. A­mennyire a háborító viszonyokkal össze volt egyez­tethető, a vonaton teljes szabadságot éheztünk. Az or­osz ezredes, a­ki kísért minket, azon volt, hogy a rend fentartásáról, a­mivel megbízták, gondoskod­jék, a­nélkül, hogy bennünket kényelmetlenségnek tenne ki. Oroszországban való többnapi tartózkodá­sunk alatt némileg szenvednünk­­kellett az élelmi­szer elégtelen volta miatt, mivel csak négynapi ott tartózkodásunkra voltak felkészülve és ott időzé­sünk egy hétig tartott. Haparandában az orosz ez­redes elbúcsúzott tőlünk és köszönetet mondott ne­künk, hogy a rend fenntartásával szolgálatát meg­könnyítettük: bronx, márvány, valamint faragott fagyű­jtemény«. Ezek értéke huszonhárom millió korona. Külön mind­ezektől két és fél millióra becsülték drezdai porcellángyüjteményét, tíz millióra kínai porcellán­gyüjteményét, bútorait és szőnyegeit, majdnem ti­zenöt millióra és modern dolgait körülbelül öt mil­lióra. E tárgyak nagy része szintén régebben nyilvá­nos múzeumokban van a közönség használatára és gyönyörűségére. Végül volt Morganniak adóssága is, melynek összege szintén nem volt megvetendő: harmincöt millió korona. Ebben az összegben öt millió szerepel mint ki nem fizetett műkincsek értéke. Legkisebb összeggel szerepel az adósok listájában egy kalap­kereskedő, a­kitől Morgan egy harminc koronás ka­lapot vett hitelbe. TÁVIRATOK. Spanyolország semlegessége. —.4 kvirináli spanyol nagykövet nyilatkozata.— Róma, szept. 25. A Giornale d'Italia be­szélgetést közöl a kvirináli spanyol nagykövet­tel. A nagykövet kijelentése szerint neki az a né­zete, hogy a spanyol kormány a világháborúval szemben követett eddigi magatartását nem fogja megváltoztatni. A spanyol érdekeket a semleges­ség nem károsítja meg. A korzet e hónap 27-én ül össze és tanácskozásain élesebb nézetellenté­tek nem fognak megnyilvánulni. Maurának a külügyi politikáról való fejtegetése a parlament­ben aligha jár majd következményekkel, mert ott minden kérdést gondosan kerülnek, a­mely politikai változásokat érint. Hogy Spanyolország megmarad semlegességében, az semmiesetre sem vezethető vissza Spanyolországnak Franciaor­szág marokkói hegemóniája ellen irányuló elé­gedetlenségére. Igaz ugyan, hogy Franciaország sohasem viseltetett különös szimpátiával Spa­nyolországgal szemben. Spanyolország most az­zal foglalkozik, hogy létfeltételeit megjavítsa és jövőjét biztosítsa. Megfelel a tényeknek az a hír, hogy a spanyol kormány, mint más kereske­delmi hajóknak, megengedte a Deutschland ke­reskedelmi buvárhajónak is, hogy Amerikába vezető útján spanyol kikötőbe bemehessen. A kormány azonban a kikötői hatóságoknak azt a legszigorúbb utasítást adta, hogy hadi buvárha­jóknak a spanyol semlegességet semmiféle mó­don nem szabad megsérteniük. A spanyol kor­mány azt kívánja, hogy a háború rövidesen be­fejeződjék és a béke és haladás hosszú korszaka következzék Európában. Alfonz király lelkesen vetné latba befolyását a béke érdekében, de a semlegesség megóvása tiltja bármely ily irányú lépéstől, a­mennyiben az érdekeltek erre egyene­sen föl nem kérik. Svájc a békeközvetítés ellen. Bern, szept. 25. A szövetségi tanács a szövet­ségi gyűlés által a béke előmozdítására benyújtott beadványáról szóló jelentésében hangoztatja, hogy megérti és osztja a béke szükségének érzetét, a­mely a svájci és minden népnél, a­mely a háború nyo­mora alatt szenved, minél későbben, annál hatalma­sabban int kifejezésre, kétségbevonja azonban, hogy az előtte fekvő békemanifesztációk által kijelölt út a helyes. Mindenesetre a tőle kívánt cselekvés idő­pontját nem tekinti elérkezettnek. Abból a körül­ményből kifolyóan, hogy a békeközvetítés felajánlá­sát a hadviselők terhesnek éreznék, vagy barátság­talan aktusnak tekinthetnék, természetesnek kell tar­tani, hogy a békeközvetítés felajánlásának kérdését minden semleges kormány a legnagyobb óvatosság­gal kezelné. A békeprogram megállapított alapjai nélkül, a­melyeket a hadviselő államok elsősorban részes kormányaival folytatott diplomáciai tárgyalá­sok jelölnek meg, a­melyeket a háború mai állapota mellett nem lehet folytatni a semlenes államok kon­gresszusának eredménye kilátástalan, sőt veszedel­mes is volna­­ily konferencia összeülését létrehozni. Közvetítő kísérleteinek sikertelensége sokkal többet ártana a béke ügyének, mint egyes államok fárado­zásainak sikertelensége, és hatalmas visszaesését je­lentené a békeeszmének. A szövet­ség tanácsa továbbra is azon a véleményen van, hogy a kormányok bizal­ma és eszmecseréje több biztosítékot nyújt határozott eredményre, mint egy konferencia határozatainak fejtegetése. Az általános államkonferencia (egy har­madik hágai konferencia) a nemzetközi jogrend tár­gyalására és­ az általános territoriális gazdasági és­ ­ timátsán jogi vitás BrdSsep elintézésére , a szövet­ség­es tanács nézete szerint még az erre irányuló kí-­ sértet is eleve kilátástalan. A szövetségi tanács fel­­ kéri tehát a szövetségi gyűlést, hogy a beadványnak ne tegyen közvetetl­enül eleget, hanem utalja át a szövetségi tanácshoz. A jelentés végül kijelenti, hogy a szövetségi tanács a többi semleges kormánnyal igyekszik összeköttetésben maradni és hoffy boldogfi­nak­ érezné magát, ha bármi szerény mértékben­­ hozzájárulhatna ahhoz, hogy a békevágytól eltöltött világnak mihamar része legyen a békében.­ Franciaország és a Vatikán. Züric, szept. 25. (Saját tudósítónktól.­ A Schweizer Telegrafen Union vatikáni körök-* ből azt jelenti, hogy októberben hivatalos fran­­­cia misszió érkezik Rómába és megkezdi a Va­­tikánnal a tárgyalásokat. Vilma királynő útja, Zürik, szept. 25. (Saját tudósítónktól­. Hágából jelentik a Neue Züricher Zeitung-nak. Vilma királynő a politikai körök meglepetésére hirtelen útra kelt a Schelde-torkolat vidékére. Nem futólagos átutazásról van szó, hanem telj­­es ünnepiességgel rendezett hivatalos látogatások­ról, a­mely szokatlanul hosszú tartamú. Az út annak demonstrálására szolgál, hogy a németi­alföldi nemzeti akarat sohasem lesz kaphatót arra, hogy Zeeland-tartományt átengedje leendő Nagy-Belgiumba való bekebelezésre; csak Hollandia ellen viselendő véres háborúba lehetne elérni. A királyné most a zeelandi lakos­s­­ágnak megadta azt a rég óhajtott alkalt hogy­ kifejezésre juttassa lojalitását. al NAPIHÍREK. flz első zsírtalan nap a vendéglőben. — Nem változott az étlap. — A belfigyminiszter legutolsó rendelete mében ma volt az első zsírtalan nap a vendéglő Az éttermek rendes törzsközönsége egy kissé rongva ment a megszokott helyére és biztos volt ban, hogy a jó ellátásnak egyszerre vége szakadt .A­ mikor az étlapokat kezébe vette, csodálkozoa­l, hogy dús választékban van része még ma is. A leg-­ rafináltabb ételtől a kimondott sültis mindent me kapott, mintha semmi se történt volna. Ha kéte­dett, még megnyugtatásban is volt része. „A hnatír kat a saját zsírjukban készítjük el!" volt minde­ kérdésre a válasz. A Pannónia-szálló éttermének étlapja csak naen­nyiban különbözött az eddigiektől, hogy kis cédula volt keresztül ragasztva rajta és a papírlapon piros betűkkel ékeskedett a zsírtalan szó. Leves négyfélés is volt. Csurgatott tészta, malrizs, royal-erőleves és üres erőleves tojással. Marhahúst természetesen fe­l szolgáltak és zsemlemártást adtak hozzá. A külötf- féle halételekben valósággal dúskáltak a vend Volt hideg kecsege tartár-mártással, fogas ro­ponty gyökérrel, harcsa roston és süllő roston, előételek valamikor rendes ételeknek is beváltott. Volt tojás paradicsommártással, paraj tojással, bor-t­yuláb gyökérrel, borjúmírigy paradicsommártással és borjúvelő zöldborsóval. Az igazi választék az étek-í ben volt. Pickelsteini gulyást, sertéskarajt, marhab sültet bécsi módon, jércét, félig sült vesepecsenyét, nárolt fölsálszeletet, párolt libacombot ricsettelt gyöngytyúkot,­párolt fácánt, ürübordát roston lehe­­­tett kapni. Még a tésztakedvelők se szűkölködtek'­ Töltött metélt, piskóta tekercs és tornák közöttt vált lógathatlak, nem is említve a sokféle gyümölcsöt Az Országos Kaszinó konyhája se szégyenkező heteit A kétféle menü se igen változatos volt. Töl­­ött tojást magyar módra, féligsült ürücombot bur-i­gonyapiréval, tésztát, gyümölcsöt, vagy áttört bur­­­gonyalevest, süllő szeletet, ürübordát roston, babi burgonyapirét, tésztát, sajtot és gyümölcsöt adtak. A már említett keveréken kívül még áttört burgonya­i levest és zöldbablevest öntöttek a tányérba. A marha-­ húshoz ribizlimárlást vagy káposztafőzeléket adtak, és elegendő halról gondoskodtak. Kész ételül ürü­-i comb ürrével, köményes sertéskarai, borinfrikandós alföldi gulyás, ürügulyás, nyulgerinc és comb, vala-a mint vadsertés ízzel szerepeltek. Becsináltaknak déli szinszeletet bormárlással, ürübordát roston, velő­i firkaszét, vesét roston burgonyapürével, sertésbordás hentesmódra, csirkét mártással szolgáltak föl. Igen­ !

Next