Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)

1916-10-14 / 286. szám

1916. október 14. Budapesti Hírlap első,­le­ kezésére. Az intézményeket Haller József gróf fő­­megbizott, Leopold Lajos és Laszkáry Gyula főmeg-ibizott helyettes vezetésével ma küldik rendeltetési helyükre. — (Házasság­.) Gáli Géza dr., a gyulai Jó­zsef-szanatórium igazgató-főorvosa. október 12-én feleségül vette Ehrenreich Mária dr. orvost. — (Bukaresti diplomatáink és a háború.) falóról jelentik: Csáky Imre gróf, bukaresti követsé­günk titkára, néhai Csáky Albin gróf fia hazaérke­zett a szepesm­idszenti kastélyba édesanyja látogatá­sára és ez alktummal a Szepesi Lapok szerkesztője előtt a többi közt a következőket jelentette ki: 1—A diplomácia helyzete Bukarestben a háború kezdete óta kellemetlen volt. Nyilvános helyeken alig mutatkozhattunk, és ha voltunk­ valahol, kisebb inci­dens mindig előadódott. A nyáron át a követség tinójában volt. Augusztus 26-án innen telefonozni akartunk a Bukarestben időző követnek, de azt mondták, hogy a telefon elromlott. Egy óra alatt többször megkíséreltük a telefonösszeköttetést, de­­nem­ kaptuk meg. Már ez is gyanús volt. A­mikor pe­dig táviratot akartunk leadni, már nem vették ,ső. Augusztus 27-én délután hat óra­­felé Czernin gróf­nak felügyelet mellett megengedték a telefonálást. Azt üzente, hogy készülődjünk. Este átadták Czernin grófnak a hadüzenetet. Ő már nem jöhetett Szina­,­járva, ott kellett maradnia bukaresti lakásán. Este ssmét nagyobbrangú külügyminisztériumi hivatalnok érkezett hozzánk és közölte, hogy a háborút meg­üzenték, szedjük össze podgyászainkat, mert 28-án reggel különvonaton Bukarestbe utazunk­. Mi együtt mentünk a német követséggel, egy másik vonalon a bolgár és a török követség utazott teljes személyzettel és csatlakozott hozzánk hono­sainkkal, a­kik mintegy százötvenketten voltak. Bu­karestben a közhangulat igen nyomott volt. Nem láttunk lelkes tüntetést. Ellenünk sem volt semmi­féle tüntetés. A bukaresti állomáson a rendőrfőnök focadott és autókon bevittek bennünket a követségi épületbe. Később valamennyien megszállottunk egy­­szállóban. Az első éjjel mindjárt hatalmas robbaná­sok zaja zavart fel álmunkból. ZcDDelinek jelentek meg, a­melyek tizenöt bombát dobtak a városra. A lárma két órán át tartott, azután ú.ira csendes lett minden. A bukarestiek a Zeppelinek megjelenésétől igen metii­edtek. Ezt mi is megkeserü­ltük, mert reg­gel megjelent a szállóban egy rendőrtisztviselő és tudatta velünk, hogy miután a légi támadás miatt a lakosság izgatott, el kell hagynunk a szállót és­­vissza kell mennünk a követség épületébe. Itt az­után egy szállóból szerzett matracokon háltunk. Ki­lenc napig a villamos világítást egészen elzárták. Este kilenc óráig világosságot gyújtani nem volt sza­bad. Ha véletlenül valaki gyurtót gyújtott közülünk, a követségi épület elé vezényelt katonaság rögtön felkiabált, hogy szigorú megtorlással fognak élni. A Nagron féltek tőle, hogy talán a Zeppelineknek­­ adunk titkos jeleket. Hazautazásunk irányát Orosz-­­­országon át állapították meg. Szeptember hatodikán­­ indultunk el, de közben kilenc napon át feltartóztat­tak bennünket egy kis állomáson. Az oroszok rend­kívül előzékenyek voltak hozzánk. Harmincnyolc órai utazás után egész Svédországon keresztül Trelle­borgba jutottunk, majd pedig nég­y órai komputazá­son átesve. Sassnitzba, onnan pedig Berlinen át egy­­­ folytában Bécsbe.­­­s (Újházi Edéné naplója.) E­zen a cimen füzetekben megjelenő vállalkozás indult útjára Nagyváradon. Az első füzet, melyet 40 fillérért árul­nak, természetesen igy végződik. Folytatása követ­kezik, az elején meg a szerzőség kérdését így tisz­tázza: Sajtó alá rendezte Horkay Elemér. Három előszó is van a füzetben és ezeknek dagályos mon­datáradatából­ megsejthető, hogy a­mi következik, az nem Újházi Ede özvegyének, szü­letett Novák Margit asszonynak a naplója, hanem az elhunyt mesterrel való házassága történetének novellisztikus­­ elmondása. E szerint tehát alig állapítható meg, hogy a füzetes műben mennyi a valóság s mennyi a költészet, mennyi része van Ujházinénak s mennyi írodalm­ segítőtársának. Az egyik előszó a következő, helyénvaló mondattal végződik: A művészházasságok regényesek, sőt az esetek legtöbbjében vadregénye­sek szoktak lenni; minden ilyen házasság azonban az illető művész legbensőségesebb magánügye és nem jogos, sőt nem is ildomos az a falánk buzgolko­dás, mellyel egyesek ilyen esetekben a hálószobák rejtelmeit kifürkészni iparkodnak.­­ (A kárpáti falvak fölépítése.) A Hábo­rúban Földúlt Tűzhelyeket Újrafelépítő Országos Bizottság az állami akcióval együtt azon volt, hogy egységes alapon, mennél több tető alá jussanak a kárpáti falvak házai és a földúlt felvidék népének élete a tél beköszöntével a rendes mederbe terelőd­jék. A kársújtott vidéken mindenütt kidobolták, hogy október 1-éig jelentkezzék, a­ki számot tart házának fölépítésére. Méltányossági szempontokból azokra való tekintettel, a­kik a kidoboláskor nem voltak otthon, az ország más részében laknak, vagy katonai szolgálatot teljesítenek. Héderváry Károly gróf, a bizottság elnöke, megállapodott az állami akció vezetőségével, hogy az ilyen megokolt esetek­ben a bejelentés a már lejárt október elseje terminu­son túl is figyelembe vétessék. Az így elkésetten je­lentkezők házainak fölépítése a hegyekben korán beköszöntő télre való tekintettel természetesen már a jövő esztendőre marad. A jelentkezésnek minden­esetre november 15-éig meg kell történnie, hogy a téli évszakot föl lehess­en használni a fa és egyéb építőanyag kitermelésére. Sokan vannak a kárval­lottak közt, a­kik nem tudnak inni; ezek helyett mások is megírhatják kérésüket. — (Oláh koronázás — Gyulai©hérvárott.) Az oláh nagyzási mánia kábulatából már kezdenek kigyógyulni a megvert hadak, az oláh álmok szét­foszlóban vannak és azt a délibábot, a­mely becsalo­gatta őket, elsöpörte az ágyúdörgés, mégis még van­nak, a­kik arról beszélnek odaát Oláhországban, hogy Regele Ferdinándot Alba Júliában, vagyis Gyula­fehérvárott Nagyrománia királyává fogják koro­názni. Ezzel küldték Erdély felé az oláh vezetők a hadaikat E­gy sebesült magyar katona, Várfalvi Mór dr. tüzérkadél beszélte ezeket. Várfalvi, a­ki Vörös­torony állomás vasútbiztosító osztagánál teljesített szolgálatot az oláh betörés napján, augusztus 27-én. A következőket mondotta erről a napról: A hadüzenet napján nem érkezett meg a ren­des vonat Romániából és nem érkezett meg délután sem a várt vonal. Este kilenc órakor a járásőrmester jelentette, hogy legénységét fölkoncolták. Erre pa­rancsot kaptam, hogy a chiffre kulcsot és a legfon­tosabb iratokat égessem el, a­mi meg is történt. Erre 23 emberemmel másnap reggel nyolcig védtem a ha­tárt. 28-án ürítettük ki Vöröstoronyt. Az utolsó vo­nat indulása előtt fejlődött rajvonalba a 44. gyalo­gosezred egy százada. A vonat a szó szoros értelmé­ben golyózáporban indul el. A századdal együtt har­colt sok pénzügyőr és polgár is. Kocsis, vasúti ellen­őr útnak indította az­ ott tartózkodó vonatot, de csak az első őrházig jutott: a leselkedő oláhok el­fogták őt és a vonatban tartózkodó többi sze­mélyt. Az ellenőrt, mert p­olgári ruhában volt, az oláhok fölkoncolták. Az időközben Vöröstoronyba és S­ellenberkbe bevonult oláhok összefogdosták az ott­maradt magyar és szász lakosságot és megcsonkí­tották. A derék negyvennégyesek ugyancsak az oláh 44-es gyalogsággal áltattak szemben. A velük szem­ben álló század legnagyobb részét fölkoncolták, de néhány foglyot is ejtettek. Ezek azt mondták, hogy nem szívesen tö­ltek, de vezetőik azzal biztatták, hogy nem lesz ellenállás s Gyulafehérvárig meg sem kell állaniok. Gyulafehérváron Nagyrománia királyává koronázzák Ferdinándot és akkor az elnyomott ro­mániai parasztok jogot és földet kapnak. A katonák különben szidták Take Joneszkyt és társait, kik zsebrevágták a milliókat, míg a szegény oláh paraszt kénytelen elvérezni miattuk a háborúban. (Pusztító orkán.) Kopenhágrából táviratoz­zák. A dán nyugat-indiai szigetek kormányzója je­lenti, hogy egy orkán, a­mely a sziget fölött elvonult, négy embert megölt és több mint egy millió dollár kárt okozott. (Mesgemlékezés elhalt katonáinkról.) Értesülésünk szerint a püspöki kar mindegyik tagja halottak napja alkalmából az idén is elrendeli, hogy egyházmegyéje valamennyi templomában engesztelő mise mondassák hősi halált halt katonáinkért. Szé­chenyi Miklós gróf nagyváradi megyéspüspök most megjelent körlevelében már intézkedett, hogy egy­házmegyéjében november harmadikán megemlékez­zenek hőseinkről.­­ (A harcoló diákokért.) A budapesti kirá­lyi magyar tudomány-egyetem rektori hivatalához a harcterekről visszatérő szegénysorsú tudomány­egyetemi hallgatók segítőalapja javára újabban a következő adományok érkeztek: Zala vármegye 200 korona, Grósz Emil dr. egyetemi tanár hadiszolgá­latban álló Géza és Imre fiai nevében 100, Blasko­vits László dr. egyetemi tanár 279, Révész Izsó dr. 10, Trencsén vármegye 200, Moson vármegye 100, Szepesbéla város 100, Óbecsei gör.­kel. egyházközség 50, Modor r.t. város 50, Kenyeres Balázs dr. egye­temi tanár 25, Moholi gör. kel egyházközség 50, Gál Gyula dr. gyűjtése 22, Budapest székesfőváros 5000 korona, összesen 6186 korona.­­ (Lerine és Monasztir.) A következő soro­kat kaptuk: A szerbek és franciák támadó mozdula­tai során a magyar újságokban sokszor szerepelt a Lerine név. Nyilván azért igy, mert a bolgár sajtó­iroda, mely a bolgár vezérkar jelentéseit a sajtó részére továbbítja, franciás ortográfiával írja a szláv neveket. Isy lett a görögösen Fiorina szlávul Lerin vagy Hierin délmacedóniai városkából Lerine. Mink magyarok bátran írhatjuk Lerinnek. Monasztir sem felel meg a hivatalos és helyes elnevezésnek. Délmacedóniának ez a régi nevezetes városa a keletrómai birodalom egy részének a bol­gárok által történt meghódítása, tehát a középkor első századai óta bolgár kulturális és politikai kö­zéppont, melynek hivatalos neve Bitolu, latinosan Bitolia. A Monasztir elszlávosított görög elnevezés, melyet csak a nyugateurópai nem címen jól tájéko­zott térképrajzolók tartanak fenn. (Éppen úgy, mint az egy határral és egy szinte festett Oesterreich— Ungarnt, a két államterület legkisebb megkülön­böztetése nélkül.) Azt hisszük, bolgár testvéreinknek jól esnék, ha legalább a magyar sajtó mutatna irán­tuk annyi figyelmet, hogy szívükhöz nőtt régi váro­sukat Bitolvnak írná. Igaz, hogy a szerbek is ezt a nevet használták, de ez a város bolgár jellegén mit sem változtat. Lenin vasúti állomása egyébként 40,1 kilomé­ternyire van S­itolv állomásától, hatalmas erősítések, mocsarak és dombláncok választják el egymástól a két várost s a szerbeknek az a forró vágya, hogy Bitoly a körülötte fekvő vidékkel együtt birtokukba kerüljön s itt üsse föl tanyáját a most hazátlan szerb király és kormánya, olyan­­fajta álomnak tet­szik, mint a szegény ember álma a főnyereményről. Ugyancsak Lerinnel kapcsolatosan olvastuk, különféle elferdítésben Eksisza falu nevét, melynek szláv neve Vrbeni, görög neve Ek­iszsza. Szintén a Szaloniki—Bitoly vonal mentén fekszik, Lerintől 22,5 kilométernyire. E falutól a bolgárok­ feljebb északra húzódtak, Kenali alá, a­mely Bitolytól délre 15,9 kilométerre. Még egy dologra kell a bolgár hadijelentések olvasásánál figyelembe lenni. Két Crna Reka, (fekete folyó) elnevezés van. Az egyik falu, Gümendzse mel­lett, volt szerb-görög határ mentén, a hol szintén harcok folytak. A másik az a nagyobb fajta délmace­doniai folyó, melynek völgyében Bitoly is fekszik s melynek mocsarai és hatalmas akadályai a Bitoly felé nyomulásnak. Ettől a folyótól az antantcsapa­tok még messze vannak­. _ (Hősi halál.) Felleai János honvéd had­apródjelölt. Fellegi Alajos budapesti VIII. kerületi állami főgimnáziumi tanárnak a fia, október 5-én az olasz harctéren hősi halált halt.­­ (Cukor és szakharin.) U. Gy. munkatár­sunk irja nekünk: A háborús nyerészkedés igen figyelemre méltó fogása ütközik fel mostanában ná­lunk is, a külföldön is, egyes érdekelteknek­ az a ja­vaslata, hogy a cukrot a szakharinnal lehessen he­lyettesíteni. Illetve, hogy a kormány korlátozza a cukorfogyasztást s a cukor pótlására szabadítsa fel a szakharint. Ezt az indítványt menteni lehetne ak­kor, ha a cukor csak a fényűzés cikke volna, de nem az, sőt a legérdekesebb tápláló anyagok közt foglal helyet. Tiszta táplálék, vagyis olyan, a­mit az emberi szer­vezet teljes egészében felvesz. Úgyszólván semmi sem megy belőle veszendőbe. A haszon 35—10 százalék, a kenyérben 30—35, a burgonyában 141—15, a to­jásban 25, a tejben 15, százalék a tápláló anyag. Ebből még nem következik, hogy a cukor minden más táplálékot helyettesíthet, két okból: először mert szervezetünk csak bizonyos mennyiségű cukor felvételére van berendezve, másodszor és főképpen mert testünknek különböző nemű táplálékokra van szüksége. Kis mennyiségű ízes, fűszeres és ásványi­­anyagoktól eltekinve, három főcsoportba sorolhatjuk táplálékainkat: zsírok, fehérjék és szénhidrátok cso­portjába. Ez utóbbiak közé tartozik a cukor. Szén­hidrát van a burgonyában is, de csak 14—15 száza­­ MO^GÓZKÉP^OTTLION | VT.. Ter0»-korat 88. TelMon: Jegrrendelf» 144-93. első nagy filmalkotása Erna Ami idei első film« kreációja : »:: ( I Feaxtar: délelőtt 0—1-1« im dulután 3 órától. Előadások kezdete d. u. */,4, 6, este 8 és 10 órakor. 9 Ma ÉS holnap utoljára ! a legbravúrosab­bsungel-Sim, mely valaha megjelent A rejtelmes sziget Történet az őserdőből, négy felvonásban. A nagyszabású szenzációs műsor keretében bemutatja a ROYAL-APObbo Előadások pont 4, 6, 8 és 10 órakor. 838$

Next