Budapesti Hírlap, 1916. november-december (36. évfolyam, 304–363. szám)
1916-11-01 / 304. szám
J 316 november 1. '1ST! $ l304 S2=; bevonni, olyan ténybeli állításokat tartalmaz, amelyeket nem hagyhatunk tiltakozás nélkül. Így például egyik előkelőség elsiratja a magyar Parasztot, aki alig .10—38 százalékkal értékesíti jobban terményeit, míg az ipari termékekért a korábbi ár négyszeresét fizeti, amivel szemben a köztudomású tényállás az, hogy az ipari cikkeknek is csak egy része mutat fel ilyen nagyarányú áremelkedést; jelentékeny iparcikkek ára sokkal mérsékeltett arányban emelkedett. Ami pedig a nyersterményeket illeti, a gabonanemű maximális ára hagy békeáraknak körülbelül kétszerese, a legfinomabb állati termények (bus, zsír stb.) ára a háborút közvetetlenül megelőzőtt nagy áraknak négy-hatszorosára emelkedett. Az előkeléseit így folytatja: Micsoda nyomorúság! A magyar haditerménytársaság kis áron rekvirálja a szegény magyar zabját, valamivel nagyobb áron továbbadja és azok közül, akik tőle kapják, nagyon sokan ötszörös és hatszoros áron árulják Ausztriában. Csak azt ismételhetem: nyomorúság! A fölháborodás e kitörésével szemben szárazon konstatáljuk, hogy a Kadi-Termény zabot kizáróan a hadsereg céljaira rekvirált és senki nem juthat abba a helyzetbe, hogy a Haditerménytől vett zabot kínálhasson Ausztriában. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy az illető előkelőség arról is meg van győződve, hogy sok millió méter mázsa van Magyarországon lenn a sírban elásva és ite csodálkozzunk azon sem,hogy olyanok körében, akiknek önbizalma az olyan gyakran beváló pszichológiai számtétel szerint szakismeretükkel fordított arányban áll, az a követelés is fölhangzik, hogy az élelmezési kérdések kivétessenek a magyar kormány kezéből. A magyar kormány eddig is megtett mindent, ezután is meg fo£ mindent tenni, hogy Ausztriának a lehetőség végső határáig segítségére siessen és megosszavele a közélelmezés nehézségeit és erre vonatkozott, amint eddig megadott, ezután is készséggé megad minden fölvilágosítást, azt azonban a ..szót átvevő" . ..volt osztrák miniszternek" nem hihetjük el, honn ezt a követelést a magyar miniszterelnök Körber Ernő dr.-tel fogja meghallani. Sokkal komolyabb államférfinak tartjuk az osztrák miniszterelnök urat.. semhogy feltételezzük róla, hogy egy törvénybe ütköző jogtalan és célszerűtlen rendszabály javaslatával lépjen elő. Az estertfe parlament épülete. Bécs, okt. 31". ( Saját tudósítónktól.) A Politische Tagebücher Tervezője a birodalmi gyűlés épület-házkezelőségének egy tagjához azzal a kérdéssel fordult, mennyi időre van szükség, míg az épületet, mely most kórház céljára van berendezve, megint használható állapotba helyezzék. Az illető azt válaszolta, hogy a kórház kiürítésére legalább 14 nap kell, az épület helyreállítására pedig legalább tiz hét, ugy hogy a ház legkorábban, február elején volna újból megnyitható. Hararw hé!alsîî îizsxer román !og©5y. — Marc iladsiâtean és Jean, — ta Maassiette és a nemstehé. — Sserö vereség a Cserna meiî@u. — Budapest, okt.'31. fulkenhaim, a győzelmes erdélyi hadvezér, megszámolja zsákmányát, amelyet az utolsó három hétben ejtett. Harminckét ágyú, negyvenhét géppuska és egy zászló került a kezébe, 151 tiszt, 9920 főnyi legénység a fogságába. Ez a tízezer embernyi veszteség éppenséggel nem arányos azzal, amit a románok halottakban és sebesültekben vesztettek. Mert bár ezek a vérengző bestiák, akik Erdély polgári lakosságát, öregeit, asszonyait gyalázatosan megkínozták, a harc terén gyávák — a Szerb egészen más katona — mégis olyan helyzetekbe kerültek a mi hadvezetésünk nagyszerű rajtaütései és megkerülő mozdulatai folytán, amelyekből élve csak kevesen menekültek. A hadihelyzet a határokon egyre tisztul. A románok, akik most, hogy az orosz segítség Dobrudzsában kiadósabb lett — Bruszilov már Besszarábiát félti Mackensentől — nagyobb erővel igyekeznek támadni és az elvesztett magyar területre visszanyomulni, de törekvésük meddő marad. Csernafaeviznél és a román Kampolungtól északra ismét megvertük őket. Orsovától északra németek verték vissza ellentámadásukat. Bruszilov egyébként Galíciában és Vollujniában is azért indított itt offenzivát, hogy a románokra nehezedő végzetesnyomást enyhítse. Az iniciálisat azonban mindenütt szövetséges magyar, német, török és osztrák csapatok ragadták magukhoz. A Sztyr folyó folyásánál, Beresztecko mellett kisebb jelentőségű harcok a mi javunkra dőltek el. A Narajovka keleti partján a törökök ismét nagyszerű sikert értek el, rohammal foglalták el az oroszok elülső állásait. Lejebb délre a németek foglaltak el fontos magaslatokat. Kelet-Galícia déli részében, Szta-niszláutól délnyugatra az lest előretörése meghiúsult. A Somme körül az időjárás kedvezőtlen volta miatt megenyhültek a harcok. Az angolokat Les Boeufsnél már a német tüzérség árkaihoz Iudia szögezni. A franciák, akik tegnapelőtti kudarcukat szerették volna jóvá tenni, nem tudták Maisonnettet és Biachest a németektől elhódítani. Egy támadásukat Chaulnes és Lihons közt, a csatatér déli szögletében a német zárótűz fojtotta el. oroszok egy elszigelt szerbeket, akik Macedóniában jóformán egyedül hordják Sarrail offenzívájának terhét, véres vereség érte a Cserna mellett. Sikerükben elbizakodva merészen törtek előre a bolgár gyalogság ellen, de hős szövetségeseink visszakergették őket eredeti állásukba. A veszedelem, amely Monaszlijt fenyegette, elhúzódott. A szerb álom Szerbia fölszabadításáról vele foszlott semmivé. Zsótér uram mindelhozta Zsarnócának Hűségesen jut belüle kinek-fának. Altul hízik minden disznó és Rézkígyó, Ab'na bízik Drancur Phhár, a versíró. Második flatalt Verav János, mint illik, földhöz csapi a poharát a rigmus után, aztán leült, hogy nyugodtan bezsebelje a hatást, amire rá vadászol. Nem hiába pimpegette lantja húrjait, hálás hallgatósága ugy megéljenezte, mint egy hadvezért, Rozália hagyma koszorút lelt a fejére, biró uram meg nagy gavallérosan ezüstpengőt csusztatott a markába. A lármás kedvzajlás és borbőség hatása alatt végképp megnyit a vadpoéta vénája s ugy szórta az ölereket, mint sziporkát a bengáli kúp. Mindenekelőtt kiperdült a korcsma közepébe, hogy bemutassa ellenségeink nemzeti láncát és népdalait. Topogott, mint a medve, ugrált, mint a kecske,, dörmögött, mekegett, virnyilolt, lábát, fejét hajingálta, a végén ugy összegabalyította végtagjait, mint egy polip. A falusi kabaré óriás hatást keltett. A sihederek vállukra kapták az egyetemes művészt, fejét szelíden hozzáverdesték a mestergerendához, belecsíptek a combjába, végül teljesen kifogyván a szuszból, padra fektették áldozatukat s kárpótlásul egy hosszú szál kolbászt nyomtak a markába. I.Ön erre olyan kacagás, hogy Rozáliának és a Stiglincnek egymásba kellett kapaszkodniok, hogy a földre ne essenek . . . Immár egészen megtelt az ívó. A pipa füstös levegő összesűrűsödött a ködmenek és gubák klasszikus szagával s olyan lojtó gázokat eredményezett, amilyeneket, a magyarét kivéve, a világnak semmiféle tüdeje sem képes elevenen megemészteni. A rendes vasárnapi korcsmázó vendégek mind helyben voltak, csak az hiányzott közülök, aki máskor a legpontosabb szokott lenni: Zsebrák, a suszter. Cimborái aggodalmas sajnálkozással találgatták, hogy mi lelhette. Csik Mátyás balesetet sejtett, (alighanem kitörte a lábát), Vas-Kovács József kolerát mondott. Kazal András meg még rosszabbat gondolt: — Meghalt a. — állította tökéletes meggyőződéssel— mert fél lábbal vagy egy kis korelarián még itt lenne. Ám hibázol! András. Alig ejteté ki véleményét a száján, megjött Zsebrák, rendes szokása szerint hajadonfő (a szomszédban lakott) és bőrkötényesen. Ital kezében hosszúszárú selmeci pipát szorongatott, jobbjával ritkás vörös haját borzolta s váltig kuncogott. ltál él? szólította meg Kazal András.— Mán az! hittem, elvitte az ördög. A bőrművész nem reflektált a nyájasságra, boldogan nyihorászol!, s szaporán csapdosta mellén a bőrkötény!. Az istállóját, ujjongod a rajtán, kitanultam a módszert!.. S megint csak nyihorászott. Mondja hát, — kérje hazal hogy nevessünk mink is. Kifiguráztam az asszony!, — Zsebrák diadalittasan — a háborúba szökök elüile, hogy cccer már békességem is legyen ezen a világon vén napjaimra. Nyomtatott cédulát dobott az asztálra, a melyből kitűnt, hogy valót mondott, csakugyan besoroz!:')Na magát. Az atyaiak melegen gratuláltak az ötletes suszternek, mindnyájan ismerték a majszternét s csöppet sem csudálkoztak íruira, hogy hű párja a háborúban keresi azt a békességet, a mit otthon meg nem takátt. Rézkígyó megénekelte az esetet. Vigan dudálhal most mán Zsebrák. Nem léphetik meg a boszorkák . .. Iál dudált is Zsebrák elég vigan. Cigányt és bort rendelt az egész korcsmának. Rövid időn belül olyan förgeteges mulatság kerekedett az ivóban, hogy a benne résztvevők alig tudták magukat egymástól megkülönböztetni. A megsűrűsödött zivataros hangegyvelegbe belefúlt volna talán maga a káosz is. A káosz belesült volna, de egyetlen sugár elég volt, hogy keresztültörjön a sűrű korcsmai hangködön. Őszhajú, pirosasén népfölkelő bukkant föl ajtóban. Hirtelen és titokzatosan, mint valami jelenés. A cigány kezéből kihullott a vonó, a nótázó sihedereknek torkukra forrott a hangjuk, az öregeknek szemük-szájuk elállott, bíró uram megdörgölte a szemét. Kend az, János bácsi? — Én — válaszolt a vén népfölkelő szégyenkezve. — Mi lelt-e kendet'.' — Hát... hát beötözködtem . •. észben kaptam. — Letelte kend a hitet? — Le . .. Mán nem vagyok nazarenus' visszaesküdtem Szűz Máriának, a ki a magyarokra vigyáz. ('.send. Senki sem kért bővebb magyarázatot. János bácsi törte meg a nagy, csodakező hallgatási. látnám. l '.gy pohár bort kérnék ... megkós-kifogtam gazda vágta ki 3 Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október 31-én érkezett délután 6 óra 15 perckor. Orsovánál és az erdélyi déli határhegység túlsó oldalán tovább folyik a harc. Csernahéviztől északra és Kampulungtól északra meghiúsultak a románok támadásai. Magyarország keleti határán és az Erdős Kárpátokban aránylag tegnap is , nyugalom volt. Falkenhayn tábornok osztrák és magyar és német haderői október 10-ike óta 151 tisztet és 9920 főnyi legénységet fogtak el. A zsákmány 37 ágyu, 47 géppuska, egy zászló és sok hadiszer. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese & nemet hivatalos Jelentés. ,1 napfy főhadiszállásról jelentik október 31-én: Károly királyi herceg/ lovassági tábornok harcvonala: Erdély keleti határán nyugalom. A déli határhegységben sörű köd és időnként hóvihar ellenére a harc tovább folyt. Kampolungtól északra és Börkénynél, Orsovától északra, a románok sikere