Budapesti Hírlap, 1917. január (37. évfolyam, 1–31. szám)

1917-01-01 / 1. szám

1917. január 1. BüBAFISTI­StIKLAP (i. sz.)­ nai hadsereg harcolva a nagyon megerő­sített Gurgueti—Ciucea vonalhoz (Brai­lától nyugatra és délnyugatra) közeledik. Dobrudzsában bolgár csapatok Macin irányában előrekü­zdötték magukat. Leidendorff, első főszállásmester. A ma esti német jetentés. Seren, d­ec. 31. A W­ol­ff-ügynökség jelenti fe 1916 december 31-én este. A nyugati és keleti n­are vonalon cse­kély harci tevékenység. Romániában az oroszokat visszavetettük a brailai híd­főre, a­mely ellen támadásunk előrehalad. Dobrudasában Macintól keletre orosz­­ támasztópontokat elfoglaltunk. A Szeret'vonal veszedelme. Íj Gork­o, dec. II. (Saját tudósítónktól.) A j­­'ovos­ti­ns­k jelentik Jászvásárról, h­ogy a leg­utóbbi dobrudzsai operáció a Szeret-vonalat is nagy veszedelembe sodorta. Érmnek az erőd vo­nalnak jobb szárnya, ámbár Galac némiképpen még védi, ma már nagy veszedelemben van, ugy hogy­ a Szeret-vonal ellen­álló ereje ma már felényire csökkent. A remélt javulás még egyál­talán nem állott be és olyan látszata van a dolog­­nak, mintha már Moldva órája is ütött volna. A legújabb jelentések szerint az ellenség már megkezdte a támadást a m­egerősített Szeret­vonal ellen is és nagykaliberű ágyukkal lövöldöz egyes erős állásokat. A legújabb harcos­ különö­sen veszedelmesek a szakadatlanul visszavonuló román seregmaradványokra nézve, mivel ezek a Szeret mögött sincsenek semmiképpen sem biz­tosítva. Azt hiszik, hogy a megérkezett orosz erősítések nem lesznek elegendők az ellenséges előrenyomulás megállítására. Ferdinánd király néhány napig Galacban volt, de a várost már ismét elhagyta. Galacba angol utászok érkeztek. A legújabb értesülések szerint Galacot alighanem erősen védeni fogják. A város környékén erős tüzérséget vontak össze. Galacban újra remélni kezdenek, mert a tiraspol—jászvásár—galaci vas­alon jelentékeny orosz erősítések­­érkeztek. Az új csapatok közt különösen feltűnnek a gázön­formációk, a­melyek a legveszedelmesebb helye­ken már eddig is kiválóan kitüntették magukat. Észrevehető az is, hogy nagytömegű orosz lovas­ság érkezik. Braila környékén heves harc folyik, a­melyben, különösen az ellenséges tüzérség na­gyon érvényre jut. Galacra és Brailára német repülők bombákat dobtak. Moldvai támadásunk hatása. Lugin­a, dec. 31. A Corriere della Sera a román harctérről érkező jelentéseket a követke­zőképben magyarázgatja: Az ellenségnek a moldvai határon körül­belül h­úsz kilométernyi arcvonalon indított tá­madásának az a célja, hogy a Trotus és B Bisz­trica magas fekvésű völgyeit megszállva tartó orosz csapatokat elvágja azoktól, a­melyek a ro­mán síkságon harcolva a Szeret-vonal felé hát­rálnak. Egy ilyen áttörésnek kettős eredménye volna: a síkságon operáló oroszok a jobbszár­nyukra nehezedő nyomás következtében kény­telenek volnának a Szeret felé való vonulásukat meggyorsítani, az erdélyi Kárpátokban operáló oroszok balszárnya pedig veszedelmes helyzetbe kerülne és a Szeret-vonallal való összeköttetés­­veszedelme következtében kénytelen volna a Szeret-medence egész nyugati oldalát, sőt való­színűleg Bukovinát is föladni. A német hivatalos jelentés. .1 na­pf­g főhadiszállásról jelentik december Rupprecht trónörökös h­adcsoportja. A La­ Bassée csatornától keletre, a Somme két oldalán és Reimstól­észafonyut­l stron,­ gatra a tüzérségi harc időnként heves volt. Az Ancre déli partján messzehordó ágyúink tüze több lövészetraktárt föl­gyújtott. Ludendorf, első főszállásmester. As­hibomlai Hofsz­alláS őrnagy isleetese. Hivatalos jelentés: kiadták december 11-én i délben; érkezett délután 9 órakor. rAz olasz harctéren a helyzet válto­zatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese« A német hivatalos jelentés. 'A nagy főhadiszállásról jelentik december. 31.-c ív 'A Struma mentén bolgár és török járóőrök sikeres vállalkozásokat hajtot­tak végre. Lacientforff, első főszállásmester. * Höfer altábornagy jelentése szerint a dél­keleti harctéren a helyzet változatlan. " Elsülyesztett francia tágcéroshajó. Köln, dec. 31. A Kölnische Zeitung-nak jelentik a francia határról. A francia tengerészeti minisztérium közli. A Gaulois páncélos hajót de­cember 27-én a Földközi-tengeren búvárhajó megtorpedózta. A hajó félóra alatt elsülyedt. Hála annak a fegyelemnek, a­mely a hajón az utolsó pillanatig uralkodott és a járóőrhajók gyors odaérkezésének, csupán 4 tengerész esett áldozatul, közülük kettőt a robbanás ölt meg.­­A Gaulois 11.300 tonnás páncélos hajó volt, a­mel­yet 1896-ba­n­ bocsátottal vízre. Óránként 18.2 tengeri mérföldet tett meg. Fegyverzete négy darab 30.5, tíz darab 14, nyolc darab 10 és húsz 4.7 centi­méteres ágyú­ volt. Hossza 117.5 méter, szélessége 20.3 méter­­volt,­legénységének szám­a pedig békeidő­ben 033). Harca: Támadás Teszedosz szigete ellen. A főhadiszállás december 26-án a követ­kező jelentést adta ki: Az ellenségtől megszállva tartott Tene­idosz szigetét tüzérségünk hatásos tűz alá vette. Egyik repülőgépünk eredményesen Budapestem először ! m III II IIII DC.B151 filágíuim­i regényének legszebb és legtökéletesebb film­ rekonstrukciója­­ felvonásban, » .Szibéria­ és „Triller" főszereplőjének parídés szerepe! r tr Eredeti felvételek az országos ünnepség összes mozza­natairól­­­er felesége. S'rázz­a az éjszakában 3 felvonásban S3 E Erzsébet-köjrat 47. szám. Előadások: 4, 6, 8 és 20 órakor­ vett részt a harcban. Az ellenség kitűzte a gö­rög és­­a Vöröskeresztes lobogót, hogy a tüze­lés megszüntetésére bírjon bennünket.­ ­ Dühhön újéve. Budapest,­­dec. or. Az Otthon írók és hírlapírók köre az ó és új esztendő küszöbén hagyományos szokásához híven­ ma délután öt órakor üdvözölte elnökét, Rákosi Jenőt. Az első emeleti társalgóban gyűltek össze a kör tagjai, a­kik között ott volt Alszeghy Kálmán, Berczik Árpád, Berényi László, Guthi Soma, Hajdú Miklós, Kallós Ede, Mezei Ernő, Pakots József, Ró­zsa Károly, Strausz Adolf, Sugár Ottó, Szávay Gyula, megjelent azonkívül a tisztviselői kar és még igen sokan. A tagok nevében Kóbor Tamás alelnök üdvö­zölte Rákosi Jenőt és a többek között a következő­ket mondta: Az üdvöslő beszéd. — A mikor ujságirótársai nevében a szokásos újévi üdvözletet tolmácsolja, nem mellőzheti, hogy, visszapillantást vessen az elmúlt esztendőre, a mely­nek különösen utolsó napjai tettek rá nagy hatást. A koronázás napján az ujságirás összes erényeit, az újságíró hivatása iránt támasztott valamennyi köve­­telést be kellett váltani. Ez a nap, mondotta, nekünk különösen becses és drága, mert feladatunk volt a százezrek­­és méliók kárpótlása, a­kik a közvetellen részvételből ki voltak zárva. Ezen a napon mi a nap lovagjai, a szenzáció pincérei a történelem munká­sainak éreztük magunkat. A tegnapi nap és ezzel kapcsolatban az elmúlt két és fél esztendő minden napja alkalmat szolgáltatott nekünk annak bebizo­nyítására, hogy ebben a nagy történelmi folyamat­ban a magyar újságírás vezetően, közvetítően, felvi­lágosítóan ,és lelkesítően halad mindig előre. Mi át­érezzü­k a váratlan diadaloknak lelkesítő hatását, a­mit azután felvilágosítólag, mérséklőleg kell tovább adnunk. Mi fogjuk fel a szenzációk kegyetlen vagy, mámoriló hatását és a mi idegzetünk emészti meg azokat a szenzációkat, a­melyek nyersen talán vég­zetesen hatnának a közönségre, de a mi idegzetünk szenvedése útján mérsékelve fölvilágosítóan átala­kítva jutnak el a publikumhoz. Ez oly magasztos nívóra emeli az újságírás értékét és hivatását, hogy, büszkén mondhatjuk, hogy nem csak újságírók, ha­nem csakis újságírók vagyunk. Ebben a munkában, a­mit a múlt esztendőben végeztünk, nem lehet észrevétel nélkül hagyni, h­ogy mindig példaképpen előttünk ragyogott a mi elnö­künk, Rákosi Jenő. Végtelen örömünkre szolgált, hogy törhetetlen munkaerőben találtuk. Mindig, a legváltozatosabb kérdésekben, megütötte azt a han­got a művészet legteljesebb formájában, a­melyre a napi életben a nemzeti léleknek szüksége volt. Ez a törhetetlen munkaerő és ez a változatlan lelkesedés visszahatott mireánk is. Mi köztársaság vagyunk ma­gunk között, mégis Rákosi Jenő az újságírók ki­rálya, Isten kegyelméből való király, mert tehet­sége tette azzá. Ragyogó ifjú érzéssel látjuk a ma­gunk körében és egészen bizonyos, nem kell óhaj­tás formájában nyilvánítani, a hátramaradó még igen nehéz munkában, melyet a háború és az utána következő idő ránk ró, mindig ugyanabban a tör­hetetlen munkaerőben fogjuk találni. Ez tény és ezt ismétlem kívánság formájában is. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Rákosi fe­­ő válasza. Rákosi Jenő az üdvözlésre a következő b­eszéd­­del válaszolt : Tisztelt uraim! Először is köszönet a fő kíván­ságokért és teljes szívemből viszonozom mindnyá­juknak és egyenként valamennyiüknek. Az a mesteri kép, a­melyet az én barátom, Kóbor Tamás itt­ megfestett előttünk az újságírásról, kapcsolatban a világrengető eseményekkel, ki is szorul bármi ki­egészítésre. Ahhoz én alig tudok valamit adni. De teszek egy megkülönböztetést. Ő nekünk feltüntette az újságírás művészetét, hivatását, feladatait, kap­csolatban azokkal a rengeteg eseményekkel és szen­zációkkal, a­melyeknek pár év óta szemtanúi va­gyunk. Én majd iparkodni fogok ehhez hozzákap­csolni azt, hogy itt az ideje talán már, hogy újságíró. — a ki az óriás föladatát úgy érzi, mint ő, a ki hivatásának magasztosságától úg­y át van hatva, mint ő, a ki az­ újságíróknak oly fényes panegrru­sát tudta nekünk és abrupto megadni, mint ő eb­ben­ a pillanatban, immár elérkezettnek vélhetem az időt arra, hogy az év utolsó napján, küszöbén annak az esztendőnek, a­mely kétségkívül Európa és a világ sorsában fordulatot fog hozni, a tekin­tetét a lezajlott szenzációkról előrevesse; azokra a szenzációkra, a­melyek talán jöhetnek. Ezekről fogok pár szót szólni. Kétségkívül igaz, hogy borzalmasabb keret­ben, mint a minő a világháború, szebb, nyájasabb, lelkesítőbb képet mér; nem látott a világ, mint a tegnapi koronázás. A koronázást megelőzte egy, S

Next