Budapesti Hírlap, 1917. január (37. évfolyam, 1–31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
1917. január 1. BüBAFISTIStIKLAP (i. sz.) nai hadsereg harcolva a nagyon megerősített Gurgueti—Ciucea vonalhoz (Brailától nyugatra és délnyugatra) közeledik. Dobrudzsában bolgár csapatok Macin irányában előreküzdötték magukat. Leidendorff, első főszállásmester. A ma esti német jetentés. Seren, dec. 31. A Wolff-ügynökség jelenti fe 1916 december 31-én este. A nyugati és keleti nare vonalon csekély harci tevékenység. Romániában az oroszokat visszavetettük a brailai hídfőre, amely ellen támadásunk előrehalad. Dobrudasában Macintól keletre orosz támasztópontokat elfoglaltunk. A Szeret'vonal veszedelme. Íj Gorko, dec. II. (Saját tudósítónktól.) A j'ovostinsk jelentik Jászvásárról, hogy a legutóbbi dobrudzsai operáció a Szeret-vonalat is nagy veszedelembe sodorta. Érmnek az erőd vonalnak jobb szárnya, ámbár Galac némiképpen még védi, ma már nagy veszedelemben van, ugy hogy a Szeret-vonal ellenálló ereje ma már felényire csökkent. A remélt javulás még egyáltalán nem állott be és olyan látszata van a dolognak, mintha már Moldva órája is ütött volna. A legújabb jelentések szerint az ellenség már megkezdte a támadást a megerősített Szeretvonal ellen is és nagykaliberű ágyukkal lövöldöz egyes erős állásokat. A legújabb harcos különösen veszedelmesek a szakadatlanul visszavonuló román seregmaradványokra nézve, mivel ezek a Szeret mögött sincsenek semmiképpen sem biztosítva. Azt hiszik, hogy a megérkezett orosz erősítések nem lesznek elegendők az ellenséges előrenyomulás megállítására. Ferdinánd király néhány napig Galacban volt, de a várost már ismét elhagyta. Galacba angol utászok érkeztek. A legújabb értesülések szerint Galacot alighanem erősen védeni fogják. A város környékén erős tüzérséget vontak össze. Galacban újra remélni kezdenek, mert a tiraspol—jászvásár—galaci vasalon jelentékeny orosz erősítésekérkeztek. Az új csapatok közt különösen feltűnnek a gázönformációk, amelyek a legveszedelmesebb helyeken már eddig is kiválóan kitüntették magukat. Észrevehető az is, hogy nagytömegű orosz lovasság érkezik. Braila környékén heves harc folyik, amelyben, különösen az ellenséges tüzérség nagyon érvényre jut. Galacra és Brailára német repülők bombákat dobtak. Moldvai támadásunk hatása. Lugina, dec. 31. A Corriere della Sera a román harctérről érkező jelentéseket a következőképben magyarázgatja: Az ellenségnek a moldvai határon körülbelül húsz kilométernyi arcvonalon indított támadásának az a célja, hogy a Trotus és B Bisztrica magas fekvésű völgyeit megszállva tartó orosz csapatokat elvágja azoktól, amelyek a román síkságon harcolva a Szeret-vonal felé hátrálnak. Egy ilyen áttörésnek kettős eredménye volna: a síkságon operáló oroszok a jobbszárnyukra nehezedő nyomás következtében kénytelenek volnának a Szeret felé való vonulásukat meggyorsítani, az erdélyi Kárpátokban operáló oroszok balszárnya pedig veszedelmes helyzetbe kerülne és a Szeret-vonallal való összeköttetésveszedelme következtében kénytelen volna a Szeret-medence egész nyugati oldalát, sőt valószínűleg Bukovinát is föladni. A német hivatalos jelentés. .1 napfg főhadiszállásról jelentik december Rupprecht trónörökös hadcsoportja. A La Bassée csatornától keletre, a Somme két oldalán és Reimstólészafonyutl stron, gatra a tüzérségi harc időnként heves volt. Az Ancre déli partján messzehordó ágyúink tüze több lövészetraktárt fölgyújtott. Ludendorf, első főszállásmester. Ashibomlai HofszalláS őrnagy isleetese. Hivatalos jelentés: kiadták december 11-én i délben; érkezett délután 9 órakor. rAz olasz harctéren a helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese« A német hivatalos jelentés. 'A nagy főhadiszállásról jelentik december. 31.-c ív 'A Struma mentén bolgár és török járóőrök sikeres vállalkozásokat hajtottak végre. Lacientforff, első főszállásmester. * Höfer altábornagy jelentése szerint a délkeleti harctéren a helyzet változatlan. " Elsülyesztett francia tágcéroshajó. Köln, dec. 31. A Kölnische Zeitung-nak jelentik a francia határról. A francia tengerészeti minisztérium közli. A Gaulois páncélos hajót december 27-én a Földközi-tengeren búvárhajó megtorpedózta. A hajó félóra alatt elsülyedt. Hála annak a fegyelemnek, amely a hajón az utolsó pillanatig uralkodott és a járóőrhajók gyors odaérkezésének, csupán 4 tengerész esett áldozatul, közülük kettőt a robbanás ölt meg.A Gaulois 11.300 tonnás páncélos hajó volt, amelyet 1896-ban bocsátottal vízre. Óránként 18.2 tengeri mérföldet tett meg. Fegyverzete négy darab 30.5, tíz darab 14, nyolc darab 10 és húsz 4.7 centiméteres ágyú volt. Hossza 117.5 méter, szélessége 20.3 métervolt,legénységének száma pedig békeidőben 033). Harca: Támadás Teszedosz szigete ellen. A főhadiszállás december 26-án a következő jelentést adta ki: Az ellenségtől megszállva tartott Teneidosz szigetét tüzérségünk hatásos tűz alá vette. Egyik repülőgépünk eredményesen Budapestem először ! m III II IIII DC.B151 filágíuimi regényének legszebb és legtökéletesebb film rekonstrukciója felvonásban, » .Szibéria és „Triller" főszereplőjének parídés szerepe! r tr Eredeti felvételek az országos ünnepség összes mozzanatairóler felesége. S'rázza az éjszakában 3 felvonásban S3 E Erzsébet-köjrat 47. szám. Előadások: 4, 6, 8 és 20 órakor vett részt a harcban. Az ellenség kitűzte a görög ésa Vöröskeresztes lobogót, hogy a tüzelés megszüntetésére bírjon bennünket. Dühhön újéve. Budapest,dec. or. Az Otthon írók és hírlapírók köre az ó és új esztendő küszöbén hagyományos szokásához híven ma délután öt órakor üdvözölte elnökét, Rákosi Jenőt. Az első emeleti társalgóban gyűltek össze a kör tagjai, akik között ott volt Alszeghy Kálmán, Berczik Árpád, Berényi László, Guthi Soma, Hajdú Miklós, Kallós Ede, Mezei Ernő, Pakots József, Rózsa Károly, Strausz Adolf, Sugár Ottó, Szávay Gyula, megjelent azonkívül a tisztviselői kar és még igen sokan. A tagok nevében Kóbor Tamás alelnök üdvözölte Rákosi Jenőt és a többek között a következőket mondta: Az üdvöslő beszéd. — A mikor ujságirótársai nevében a szokásos újévi üdvözletet tolmácsolja, nem mellőzheti, hogy, visszapillantást vessen az elmúlt esztendőre, a melynek különösen utolsó napjai tettek rá nagy hatást. A koronázás napján az ujságirás összes erényeit, az újságíró hivatása iránt támasztott valamennyi követelést be kellett váltani. Ez a nap, mondotta, nekünk különösen becses és drága, mert feladatunk volt a százezrekés méliók kárpótlása, akik a közvetellen részvételből ki voltak zárva. Ezen a napon mi a nap lovagjai, a szenzáció pincérei a történelem munkásainak éreztük magunkat. A tegnapi nap és ezzel kapcsolatban az elmúlt két és fél esztendő minden napja alkalmat szolgáltatott nekünk annak bebizonyítására, hogy ebben a nagy történelmi folyamatban a magyar újságírás vezetően, közvetítően, felvilágosítóan ,és lelkesítően halad mindig előre. Mi átérezzük a váratlan diadaloknak lelkesítő hatását, amit azután felvilágosítólag, mérséklőleg kell tovább adnunk. Mi fogjuk fel a szenzációk kegyetlen vagy, mámoriló hatását és a mi idegzetünk emészti meg azokat a szenzációkat, amelyek nyersen talán végzetesen hatnának a közönségre, de a mi idegzetünk szenvedése útján mérsékelve fölvilágosítóan átalakítva jutnak el a publikumhoz. Ez oly magasztos nívóra emeli az újságírás értékét és hivatását, hogy, büszkén mondhatjuk, hogy nem csak újságírók, hanem csakis újságírók vagyunk. Ebben a munkában, amit a múlt esztendőben végeztünk, nem lehet észrevétel nélkül hagyni, hogy mindig példaképpen előttünk ragyogott a mi elnökünk, Rákosi Jenő. Végtelen örömünkre szolgált, hogy törhetetlen munkaerőben találtuk. Mindig, a legváltozatosabb kérdésekben, megütötte azt a hangot a művészet legteljesebb formájában, amelyre a napi életben a nemzeti léleknek szüksége volt. Ez a törhetetlen munkaerő és ez a változatlan lelkesedés visszahatott mireánk is. Mi köztársaság vagyunk magunk között, mégis Rákosi Jenő az újságírók királya, Isten kegyelméből való király, mert tehetsége tette azzá. Ragyogó ifjú érzéssel látjuk a magunk körében és egészen bizonyos, nem kell óhajtás formájában nyilvánítani, a hátramaradó még igen nehéz munkában, melyet a háború és az utána következő idő ránk ró, mindig ugyanabban a törhetetlen munkaerőben fogjuk találni. Ez tény és ezt ismétlem kívánság formájában is. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Rákosi feő válasza. Rákosi Jenő az üdvözlésre a következő beszéddel válaszolt : Tisztelt uraim! Először is köszönet a fő kívánságokért és teljes szívemből viszonozom mindnyájuknak és egyenként valamennyiüknek. Az a mesteri kép, amelyet az én barátom, Kóbor Tamás itt megfestett előttünk az újságírásról, kapcsolatban a világrengető eseményekkel, ki is szorul bármi kiegészítésre. Ahhoz én alig tudok valamit adni. De teszek egy megkülönböztetést. Ő nekünk feltüntette az újságírás művészetét, hivatását, feladatait, kapcsolatban azokkal a rengeteg eseményekkel és szenzációkkal, amelyeknek pár év óta szemtanúi vagyunk. Én majd iparkodni fogok ehhez hozzákapcsolni azt, hogy itt az ideje talán már, hogy újságíró. — a ki az óriás föladatát úgy érzi, mint ő, a ki hivatásának magasztosságától úgy át van hatva, mint ő, a ki az újságíróknak oly fényes panegrrusát tudta nekünk és abrupto megadni, mint ő ebben a pillanatban, immár elérkezettnek vélhetem az időt arra, hogy az év utolsó napján, küszöbén annak az esztendőnek, amely kétségkívül Európa és a világ sorsában fordulatot fog hozni, a tekintetét a lezajlott szenzációkról előrevesse; azokra a szenzációkra, amelyek talán jöhetnek. Ezekről fogok pár szót szólni. Kétségkívül igaz, hogy borzalmasabb keretben, mint a minő a világháború, szebb, nyájasabb, lelkesítőbb képet mér; nem látott a világ, mint a tegnapi koronázás. A koronázást megelőzte egy, S