Budapesti Hírlap, 1917. január (37. évfolyam, 1–31. szám)

1917-01-14 / 14. szám

8 ütötte föl hadiszállását. Ha figyelembe vesszük, hogy a Jura több mint kétes téli szállás a Szene­gálok számára, s azt a körülményt, hogy Foch tábornok vezetője a francia keleti hadseregnek, mindez csak megerősítheti azt a fölfogást, hogy francia részről több csapatot vonnak össze a svájci határon, a­mennyit a svájci szándékok becsületességébe vetett föltétlen bizalom meg­enged. A szocialisták a háromévi szolgálati idő ellen. Bern, jan. 13. A párisi lapok jelentik, hogy a kamara­ hadügyi bizottságának ülésén Renaudel szocia­lista képviselő kijelentette, hogy az események a három évi szolgálati időről szóló törvény hiába, valóságát és rosszaságát mutatták meg. A szo­cialista párt nyomban a békekötés után arra fog törekedni, hogy Jaurès katonai elméletét meg­valósíttassa. Kavala szocialista képviselő csatla­kozott Renaudelhez. Maginot elnök kijelentette, hogy a hároméves szolgálati idő nem megdönt­hetetlen dogma, a jelen pillanat azonban nem alkalmas ennek az ügynek tárgyalására. Interpellációk a Briand-kormány ellen. Bázel, jan. 13. —•­­A Budapesti Hírlap távirata. — A francia kamarában e hónan 10-ra megis ulabb három interpellációt, a szenátusban p pedig új­abb hat interpellációt jegyeztek be a Briand-kor­mmány ellen. A katonaszökevények vagyonának elkobzása. Pária, jan. 13. A szenátus tegnap törvényjavaslatot fogadott el, a­mely a katonaszökevények vagyonának elkob­zásáról intézkedik. A katonaszökevény nejének azonban joga van, hogy hitelezői minőségben érvé­nyesítse igényeit. A gyermekek a köteles részt kapják. A tengeren. Elsülyesztett gőzösök. London, jan. 13. A Lloyd-üg­ynökség jelenti: A Kala nevű nor­vég gőzös megmentette a Faborg n­fcvai dán gőzös legénységét, a­mely gőzöst jantttír 1- én egy ném­et búvárhajó elsülyesztett. London, jan. 13. A Lio.í­rt-ügynökség jelenti: AZ Excelle­nc 194­1 tonnás angol gőzös hír szerint elsülyedt. Jellicoe tengernagy a tengeri háborúról. London, jan. 13. (A Reuter-ügynökség jelentése.) Jellicoe tengernagy a Cityben egy lakoma során szólott a modern tengeri hadviselés nehézségeiről Rá­mutatott arra, hogy a búvárhajók és aknák olyan tömör blokádot, mint régente, lehetetlenné tesznek. Jellicoe ezután így folytatta: — Noha a németek azzal, hogy flottájuk két alkalommal kutatta végig az Észki-tengert az angol flotta után, ellenségeink főflottáikkal csak egyszer merészkedtek elég messzire, hogy alkalmat adjanak a harcba bocsátkozásra. Sem semleges, Sem angol hajók nem látták­­egy al­kalommal sem a nyílt tengeri flottát nagyobb távolságra kikötőitől. Igaz, hogy 1010 február­­19-én az ellenséges flotta jelentékenyen közel jött az angol partokhoz, de miután egyik járó­őrhajónk megpillantotta, visszafordult, nyilván­­valóan azért, mert légi felderítésük flottánk je­lenlétét jelentette. Gyors cirkálókkal rajtaütése­ket intéztek az angol part ellen. Mindez alkal­makkor az utat a német vizekről nyilvánvalóan az éjszaka védelme alatt tették meg. Az ellen­ség napkeltekor jelent meg partjainknál, hogy azután viszonylag gyönge erők elől visszavo­nuljon.­­ Az ilyen vállalkozások a csekélyebb gyorsaság korában természetesen lehetetlenek voltak. Most kétségtelenül abban a reményben hajtották végre, hogy bennünket sm­mi­s sztraté­giára csábítsanak, tudniillik, hogy haderőinket szétforgácsoljuk valamennyi sebezhető pont vé­delmére. Nem kritizálom a németeket szirató­ BUDAPESTI HIRLAP (I. A.) 1917. január 14. óiájuk miatt, vagy azért, mert flottájukat nem teszik ki semmi kockázatnak, hanem hivalk­o­dásukat, hogy az Északi-tengert átkutatták az ellenség után, alaptalannak kell kijelentenem. (A Wolff-ügynökség megjegyzése: Nem kérkedésről van szó, hanem a hivatalos német jelentések egyszerűen ismételten közölték a tényt, hogy hadiflottánk részei messze előretör­tek az Északi-tengerre, a­nélkül, hogy ellenséges tengeri haderőkre bukkantak volna.) Jellicoe ezután a flottának az egész világot átölelő tevékenységéről, a cirkáló hajórajnak a honi vizeken végzett fáradságos, szakadatlan munkájáról és arról az óriás feladatról beszél, a melyet a flottának az egész világon el kell látnia s végül elismeréssel adózott a kereske­delmi tengerészet munkájának, a­mely az ágyukról, lövőszerről és készletekről nem szólva, több mint hét millió embert szállított és 2500 kapitányt bocsátott a flotta céljainak rendelke­zésére. . A macedóniai front. A német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállásról jelentik janu­ár 11--án. A Csernától keletre Strevfen ellen előnyomuló ellenséges századokat visz­szavetettük. Ludendorff, első főszállásmester. A görög válság. , A kormány válasza az ultimátumra. London, jan. 13. A Reuter-ügynökség jelenti, hogy Görög­országnak a szövetségesek ultimátumára adott válaszát lényegében a követelések elfogadásának tekintik, de a jelenlegi helyzetre való tekintettel a jegyzék nem szakm­ai és nem elég határozott. Így például a felelet a letartóztatott venizelisták haladéktalan szabadon bocsátására irányuló kö­vetelést elfogadja ugyan, de nem mondja meg a szabadonbocsátás határidejét. Épp ezért a válasz dolgában már Utasítások mentek távirati úton Aténbe. A görög kormánnyal közölték, hogy a jegyzék általában megelégedést keltett ugyan, de határozottabb engedmények szükségesek. A szö­vetségesek követeléseinek teljesítésére kitűzött tizenötnapos határidőt a görög kormány jegy­zéke föl sem említi. A" szövetségeseknek ennél­fogva az a szándékuk, hogy a blokádot mind­addig nem szüntetik meg, a­míg követeléseiket minden pontban nem teljesitik. Az angol kolónia nagy része már elhagyta Alént, de a szövetsége­sek képviselői még mindig helyükön vannak. Tüntetés a király messet, Genf, jan. 13. — À Budapesti Hirlap távirata. — A­­Journal jelenti Aténból: A tartalékosok szövetsége tiltakozott az ellen, hogy a kormány az antant ultimátumát elfogadta és utcai tünte­tésekre adott "Okot, a melyeken több ezer ember vett részt. Elől vitték a király arcképét. Lelkes tüntetések voltak a király és a dinasztia mellett. Az uj londoni követ. Bern, jan. 13. — A Budapesti Hirlap távirata. — Azéni jelentés szerint a görög kormány új követet nevezett ki Londonba, mert az eddigi lemondott és Venizelosz forradalmi kormányá­nak diplomáciai képviselőjéül ismertette el ma­gát. A görög konzul is lemondott, az hogy ujat kell helyébe kinevezni.­­•»i ,*.»».•• iftii.ru Az angolod. A hadsereg megerősítése. London, jan. 13. A­­­fimes jelenti, hogy tegnap a Dowrting­streeten fontos minisztertanács volt a hadsereg megerősítése és az általános védőkötelezettség dolgában, a­melyen Lloyd-George, Henderson,­­Chamberlain, Prothero, Rhondea lord és Hodge vettek részt. A hadsereg szaporutására történt rendszabályokat ki fogják egészíteni és azt vár­ják hogy minden 31 éven alul lévő férfit, a­ki­k­k-testileg teljesen alkalmas, aktív katonai szolgá­latra fognak behívni. Az élelmezés kérdése: Berlin, jan.­­13. — A Budapesti Hírlap tudósítójától.­­A Berliner Zeitung londoni jelentése sze­rint egész Angliában egyre kevesebb lesz az élelmiszer. A legfőbb élelmi és fogyasztási cik­kekről összeállított statisztikából kitűnik, hogy a készletek oly gyorsan fogynak, hogy két hó­nap múlva minden raktár üres lesz. A kormány csak a bevitel fokozásában lát segítséget és szükségesnek tartja a semleges hajók fokozot­tabb igénybevételét. Az antant álmai. Budapest, jan. 13. Eső után köpönyeg . . . Csak ezzel a köz­mondással élhetünk az antant hatalmasságainak római tanácskozása után, a­mely tanácskozáson, mint jelentették, olyan katonai természetű hatá­rozatokat hoztak, hogy csak ezután fognak az antant hatalmasságai együtt haladni az egyenes és legrövidebb úton. A fő céljuk az volt most, hogy megállapítsák azt a pontot, hol egyesített erőkkel döntő sikert érhetnek el velünk szemben. Örök igazság, hogy a múlton épül fel min­den jövendő, vagyis az antantnak győzelembe vetett hitének nincs meg a múltakban az a szi­lárd alapja, a­mi vérmes reményekre jogosít­hatná. Mert, főként a­mióta a Somme-csata zaja végleg elült és a németek közhírré tették, hogy a nyugati harctéren új védelmi állásaikat teljesen kiépítették, eltorlaszolták az innen hozzánk ve­­zető egyenes és legrövidebb utat. Keleten a románt hadsereg eltűnt a harctérről. Azok az orosz sereg­testek pedig, a­melyek velünk szemben állanak, olyan gyöngéknek bizonyultak, hogy a Szeret vonalát és vele együtt a román keleti várvonalat is maholnap teljesen hatalmunkba kerítjük, vagyis ezen a harctéren is, beleszámítva a Kárpá­tok hatalmas bástyáját, olyan természetadta ki­tűnő védővonal jut birtokunkba, a­melynek tö­vében, jól vezetett védelem mellett, legalább is annyi orosz és újra fölszerelt román katona vé­rezhet el hiába, mint nyugaton a pikárdiai csa­tában. A keleti harctér egyéb részén minden hadi vállalkozás sárba és vízbe fulad a nyár derekáig. Azután ha tetszik, megismételhetik az oroszok 1914—15. évi téli és tavaszi vereséggel végződött nagy hadműveleteiket. Megmaradna tehát az olasz, a balkáni és az ázsiai front. Az olasz arcvonalról egyenes és rövid is az út hozzánk, de egyrészt az Alpesek, másrészt a Karszt,alkotja azt az akadályt, a­melytől a ránk támadó joggal félhet. A Balkánon minden bizonnyal tárt karokkal várjuk az ellen­séges seregtesteket, mert tudjuk, hogy ebben a boszorkányüstben fognak ezeknek tönkremenni utolsó katonái még akkor is, ha az antant egész tengeri flottája körü­lállja a­ félszigetet és a maga országainak éheztetése mellett kereskedelmi flot­tájának zömét is csapatok és hadiszerek szállítá­sára kívánja fölhasználni. Hogy mit végezhetnek itt, Sarrail mondhatja meg igazán négy hónapi tapasztalata után. Konstantinápoly ostromára már nem ke­rülhet a sor a gallipoli kudarc és romániai győ­zelmeink után. Megmaradtak tehát a diverziók, a­melyek közül első helyen áll az angolok kedvelt és napi­lapjaikban katonai szakértők által a legújabban is fölmelegített eszméje: Törökország leverése az ázsiai harctereken és azután a szó szoros értel­mébei­ való körülzárása a középponti hatalmak­nak. A hozzá nem értő és a nyugati országok könnyen hevülő közönsége szemében a dolog nagyszerű és tetszetős lehet és vérmes reménnyel is kecsegtethet, főként ha azt az antant hivatalos orgánumai tetszetős és csillogó ruhába bujtatják. A zöld asztal mellett, a térképen egyszerű is lehet a dolog, ámde ha ismerjük ezeknek a harcterek­ének földrajzi viszonyait és ezeknek befolyását a nad mű­­vei etek­re, nyugodtak lehetünk, mert itt sziszifuszi munka árán sem juthatnak előre oly nagy erőkkel, a­melyek az ő javukra hozhatná­nak döntést. Talán csak nem képzelik el azt, hogy százezrekkel, mert csak ily nagy tömeggel arathatnak győzelmet, vonulhatnak föl a Kauká­zusban, Mezopotámiában, vagy talán az Egyip­tomot övező sivatag homokjában? Honnan ven­nék azt a tengeri flottát és azokat a műszaki esz-t

Next