Budapesti Hírlap, 1917. február-március (37. évfolyam, 32–87. szám)

1917-02-01 / 32. szám

mmMMBHlamg&Bj. Az utolsó fölvonás Budapest, jár.. 31. A múlt év december tizenkettedikén fölajánlottuk a békét ellenségeinknek. Lojá­lisan és becsületesen. Szándékunk oly tiszta volt, mikor a békét kínáltuk, a­mily tiszta a fegyver, a mellyel hadakozunk. Föltéte­leinket is világosan megjelöltük. Nagyon helyesen és okosan mondja Czernin gróf külügyminiszter az Associated Press of America bécsi képviselője előtt tett nyilat­kozatában, hogy midőn háborúnkat tisztán az­ önvédelem harcának jelentettük ki, akkor már egyúttal azt is nyíltan vallottuk, hogy nincsenek hódító szándékaink. Az antant hódítani akar. Hódítani és rabolni. Hódítani nem Afrika belsejében, nem Dél-Armerika rengetegeiben, nem Ázsia misztikus hegyóriásai között. Hanem Európa földjén,, olyan országokban, a­melyeket ezeresztendős nemzetek bírnak és a maguk kultúrájának képére formáltak. Diktálni akarják a német fajnak a kormányformát és az uralkodóház megválasztását. És dara­bokra akarják szaggatni hamis és hazug princípiumok alapján a magyar és az osz­trák­ birodalmat. Ezért utasították el békére nyújtott jobbunkat. Mi lehet a válaszunk ez orcátlan sér­tésre? Mit felelhetünk erre a gőgös és os­toba kihívásra? Harc kell nekik? Legyen hát harc. Kegyetlen és késhegyig fajult. Is­ten a tanunk, hogy mi nem ezt akartuk. De ha rákéstv,szenteltek bennünket, most már azon leszünk, hogy megálljuk a helyünket itt is, következetesen és kíméletlenül, számol­van minden következménnyel. Kümügyi kor­mányunk­ Berlinnel egyetértve elhatározta, hogy búvárhajóinkkal megbénít minden ten­geri forgalmat, a­mely Angliát, Franciaor­szágot és Olaszországot még nyers termény­­nyel élteti és hadianyaggal fegyveres ellen­állásra képesíti. A semlegesek súlyosan fog­ják érezni ennek a blokádnak hatását, habár minden lehetőség szerint kímélni fogják ér­dekeiket. De bármit hoz a közel­jövő, ne­kik tudniok kell, hogy mi nem cselekedhet­tünk másképp, mi pedig elszántan nézünk szembe minden várható új veszedelemmel. A német, magyar és osztrák búvárha­­jók intenzív tevékenysége meg fogja kurtí­tani a háborút. És ez a középponti hatal­mak döntő határozatának legfő virtusa. Ha majd Anglia a maga testén fogja érezni, mily­eut és borzalmas és emberhez nem méltó véget szánt nekünk, az asszonyaink­nak, a gyermekeinknek; ha mindig fogyaté­kos, alig egy-két hónapra elegendő készlete elapad és a hires brit gyomor az erős táp­lálék hijján lázadozni kezd; ha Franciaor­szág takarékos lakossága kénytelen lesz az utolsó megkuporgatott verá­ját is a csar­nokba vinni és még így sem tud megbir­kózni a vie ebérc átkával, ha a nyomorult Olaszország, annyi gabonát kap majd Af­rikából, a­mennyi szenet eddig kapott An­gliától, akkor végre megtörnek azok az energiák, a nyelvek bennünket akartak meg­törni. A végletig kiélesedett búvárhajóharc épp oly­­teljessé és többé nem vitathatóvá teszi felsőbbségünket a tengeren, a­milyen kétségtelen és négyzetkilométerekben kimu­tatható a mi győzelmünk a szárazföldön. Tudjuk, hogy ez a harc rettentő lesz. Ret­tentő, de szükséges. Szükséges, hogy többé aztán foghegyről ne lehessen beszélni ve­lünk. * A világháborúba ellenségeink összees­küvése kényszerített bennünket. Az utolsó ú­j fölvonás tempójának erre a tragikus siette­tésére megint csak a békétől való konok vonakodásuk kényszerített. Jogos-e a nem­zetközi jog ideális tételei szerint a harcnak ez a neme vagy jogtalan, effektív-e ez a blo­kád a francia, angol, olasz partok körül vagy nem, arról majd vitatkozzanak az el­mélet emberei a háború után. .Nekünk most sokkal sürgősebb a teendőnk: be kell fejez­nünk a háborút, mennél előbb és mennél sikeresebben. Még min magunkkal sem vitatkozunk arról, helyes, okos, opportunus volt-e mind­mostanáig várnunk ezzel az utolsó fegyver­rel? Éppen most két éve, 1915 február 4-én jelentette be Pold, a tengerészet vezérkará­nak főnöke a német flotta nevében, hogy a Nagy-Britannia és Írország körüli vizeket harctérnek tekinti, minden e vizekre érkező, kereskedelmi hajót elpusztít, és a hiarctérel a semleges államok hajói is veszedelembez forognak. Komoly intelem volt ez akkor a semlegeseknek, hogy óvakodjanak az An­gliával való forgalomtól, mert bajba kerül­hetnek. Németországot azután politikai tekin­tetek arra bírták, hogy mégis elálljon ettől a végletes harctól, de a lemondás nem ment sem könnyen, sem simán, sem minden ille­tékes tényező egyhangú helyeslésével. Azóta két év telt el, és a semlegesek még mindig készen állottak ellenségeink támogatására. .. a írta Klaszek Ödön. Nem mernék ugyan rá megesküdni, de Úgy emlékszem, hogy valamikor augusztus ha­vában került hozzánk, valamelyik szomszéd hadosztálytól. Nálunk aztán rövid idő alatt oly hírnévre vergődött . . . hogy a legnagyobb­­kártyaszakemberek is káromkodással vegyes tisztelettel emlegették a nevét. Lassan-lassan már nem akadt ember, a­ki lemerészkedett volna ülni vele egy-egy partira. Csak hosszabb rábe­szélés­, s még hosszabb megfontolás után akadt egy-egy könnyelmű, pénzétől megszadulni vágyó úr, a­ki aztán elvesztette egy félévre előre az összes jövedelmét. Csak egy esetet jegyez föl a krónika, a­mi­kor is majdnem siker koronázta egyik vállal­kozó szellemű sneidig kapitányunk offenzíváját. Egymással szembe beásva magukat, három nap s három éjjel szakadatlanul gyúrták egymást, s úgy látszik, teljesen elgyengülve a kimerítő mun­kában, a „Doktorka“ nem jól fedezte magát az utolsó ellentámadásnál, mert a kapitány vagy háromszáz korona nyereséggel távozott a csatá­ri ezőről.­­ Ilyesmi még nem fordult elő, állapítottuk meg s majdnem fáklyás zenét adtunk örömünk­ben a kapitánynak, a­kit két oldalról támogatva vittünk fedezékébe aludni. De hát mi minden, történik egy éjszaka! Éjjel, a kapitányt felköjtölték. A Doktorka állt előtt el — Kérlek, alásan, — kezdte — emeljük el azt a­ kis pénzt, dupla vagy semmi .... kérlek alásan —s aztán lefedhetünk. A kapitányt, hogy mire gondolt, nem tu­dom, könnyelműen elfogadta az ajánlatot ... a Doktorka elemelte, a kapitány elvesztette. •— Na most szerbusz, kérlek alásan — mondta boldog képpel, mint­ a­ki dolgát jól vé­gezte, sietve bujt cukorládákból összeállított rö­vid, de kényelmes ágyába. Már úgy ment neki, hogy a szolgálati ügye­ket is a kártya mezejére igyekezett terelni. Nem egyszer kártyán emelték el a segédorvossal — a­ki hálás tanítványnak mutatkozott, — hogy a másnapi beteg „vizitet“ ki tartsa meg. Felesleges talán megérni itenepi, hogy egy hónapban huszonnyolcszor a segédej^i.'TTVUi^Ha az inspekciót, így aztán — ugye? — ncijíE iScgEoda.,ho­­ y a nevét tisztelettel vegyes félelén^Vicl emleget­ték kártyái körökben. Valóságod rézvéiAdársijisá­­got alapítottak nagy alaptőkéi®«» Dolgforka le­­vezetése céljából, — neki nagy esemé&A--ínert_ rövid idő alatt mind az ő' zsell®e,a vu­idorolt -p kamatokkal együtt. xj'&A — Ja, a kinek nincs a szerelemHöBc szereri­­cséje, kell, hogy a kártyán rehabilitálja magát, kérlek alásan — szokta mondani — s ezt könnyű volt elhinni, ugyanis, olyan volt, mint­ egy kis turkesztán-dinnye, gömbölyű s himlőhelyes, mint­ a­hogy mondta is nekem, a csúnyaságáért buktatták meg mindig medikus korában. Hogy el ne felejtsem, volt még egy másik fő tulajdonsága is. Beszélni úgy tudott, hogy re­­volverrel kellett elhalgattatni. Vitézségéről, ret­tenthetetlen bátorságáról, egész köteteket mesélt a­mit a szomszéd hadosztálynál művelt. Doktor létére úgy­­aprította a muszkát, hogy a gyalogság már folyamodványban­­kérte, hogy nekik is hagyjon valamit. Állítólag ezért a vérengző természete miatt helyezték át hozzánk. Nálunk ugyanis a dokto­roknak nem­ kellett az első vonalba tartózkodni. Volt a Doktorkának egy hozzá igazára méltó legénye, Tóth, a pucér. Mint az árnyést kísérte mindenhová a gazdáját. Ennek a fiúna­ jó tulajdonságai közé tartozott, hogy soha sem aludt’. De nem is lehetett volna másképp. Míg a gazdája kártyázott szótlanul, állt mellette, etette itatta a Doktornál, vagy egyéb dolog hiányában az izzadságot törülgette le a gazdája gondterhe, homlokáról, ha rosszul kezdett járni a kártya. Tóth, a pucér, szótlanul teljesítette a kötelessé­gét, pedig, mint mondják, jobb napokat is látott már valamikor a boldogabb béke idejében. Verb­­is volt a fiú a Ferencvárosban. Ha néha-néha volt egy kis ideje, maga köré gyűjtve a tisztiszol­­gákat, erkölcsös prédikációkat tartott nekik a tisztiszolga hűségéről, s sietve nyerte el huszon­egyen valamennyi pénzét, a miért bizony nem egyszer lógott kikévé. De hát­ melyikünk van hiba nélkül teremtve!. 8. kir. tüzissíjítási biróság Budapest, 1917, JíHlílE?- XXICVII. évfolyam. 32 Csütörtök, február 1. ALAF S megjelenik mindennap. Előfizetési ára efe:­t egész évre 33 tor., félévre 19 kor., negyedévre 9 kor. 30 fill.,­ egy hónapra 3 kor. 30 fill. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 1511. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint.­­ Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajjthay Feren Snerkesítősé® és igazgatóság: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. szá­z. Kiadó avatal: Vili. ker., Józssí-körut 5. szám. TELEFQKS2&SOK: Józssí 43, József 53, József 63.­­ A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal.

Next