Budapesti Hírlap, 1917. február-március (37. évfolyam, 32–87. szám)
1917-02-26 / 57. szám
1917. február 26. BUDAPEST, Mm (57. sz.) Ferenc húsz éves ismert zsebtolvajt ismerték föl, a másik pedig Hunsága János huszonkilenc éves szökött katona. A lopást tagadják és azzal védekeznek, hogy igaz, hogy ők voltak azok, akik leugrottak, de csak kíváncsiságból jöttek vissza megnézni, hogy elfogták-e már a tolvajt. Andőrség letartóztatta őket. — A kolozsvári "állami tanítóképző első osztályában az 1917/18- évre több ingyenes, féldvas és ösztöndíjas hely van üresedésben. Bővebb fölvilágositást szívesen nyujt az igazgatóság. — Hirdetmény. A felső Duna áradása és az ezzel k kapcsolatos árvízveszedelem folytán felkérjük a t érdekelt,feleket, miszerint a, Budapesten a társaság rakctáraiban és rakodóhelyein tároló küldeményeik elszállításáról sürgősen frondoskodni szíveskedjenek, mert az azokat netán érő jés- vagy vizkároskért a társaság szavat*^,!got nem vállal. A Dunagőzhajós társaság rangyarországi forgalmi igazgatósága. TJ&VfRATOft. — Legalabb hírek. — & ma esti német Jelentés. Borni, febr. 25. A Wolff-ügynökség jelenti febr. 25-én este. Lényeges esemény nem történt- A német kancellár Vilmos császárnál Berlin, febr. 25. Vilmos császár ma délelőtt meghallgatta Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár előterjesztését. Ujtarc Bethmann-Wollweg ellen. Berlin, febr. 25.A Budapesti Hirlap tudósítójának távirata. — A Berliner Tageblatt mai számában leközli a Stuttgarter Beobachter egy cikkét, mely arról ad hírt, hogy Stuttgartban, az Adler fogadóban ma értekezlet lesz, mely új harcot akar előkészíteni a birodalmi kancellár ellen. Az értekezlet összehívói ezt a célt azzal akarják elérni, hogy nagyobb városokban gyűléseket rendeznek, újságokat verbuválnak a tervüknek s a birodalmi gyűléshez fordulnak. Az értekezletre való meghívót a többi közt aláírták Knorr szolgálaton kívüli admirális és Hönsbröch gróf, aki bár maga is jezsuita volt, a jezsuiták ellen való gyűlölete révén jutott hírhez s a ki később a szabadelvű néppárthoz csatlakozott. Tagjai továbbá ez értekezletnek egy egyesület altdeutsch vezetői, melynek Német békeegyesület a címe. Az értekezletet ma valóban megtartották. Politikai körökben az egész mozgalomnak nagyobb jelentőséget nem tulajdonítanak, annál kevésbbé, mert amióta a szigorított búvárhajóharc megindult, a nemzet túlnyomó többsége a birodalmi kancellár politikáját teljes egészében helyesli. A harc tulajdonképpen nem is a birodalmi kancellár ellen irányul, hanem Flandriáért folyik. Arra emlékeztetnek, hogy Tirpitz nemrégiben kijelentette, hogy az új esztendő jelszava Flandria lesz. (V.) • Hamis hír román nők letartóztatásáról. Berlin, febr. 25. (Wolff-ügynökség.) Az amszterdami Telegraaf-nak Pétervárról azt táviratozzák, hogy mindjárt Bukarest eleste után számos nagyrangú román hölgyet, köztük Bratianu feleségét is letartóztatták és csak az amerikai Egyesült Államok elnökének közbelépésére bocsátották őket szabadon. Ez a jelentés elejétől végig hazugság. Bratianu felesége még a német csapatok bevonulása előtt elmenekült. Más nőket sem tartóztattak le, hanem pusztán hatvan férfit túsz gyanánt s ezeket az Imperial szállóban helyezték el. .A túszok letartóztatása azért történt, hogy ily módon nyomást gyakoroljanak a román kormányra, amely százával hurcolta el a középponti hatalmak alattvalóit, mégpedig polgári foglyokat s a legsúlyosabb testi és lelki bántalmazásoknak tette ki őket. • Paphiány. Minthogy a nyakunkba akasztott papírhiány miatt a lapok megint legföljebb csak tizenkét oldalon jelenhetnek meg, a tisztelt olvasóközönség meg fogja érteni, hogy a szerkesztő emiatt sok olyan dolgot kénytelen lesz kihagyni az újságjából, amit hivatásánál fogva máskülönben köztenne kellene a nyilvánossággal. Tekintettel arra, hogy az újságcsinálás, vagy miként a háborús lapszerkesztést sokkal értelmesebben nevezhetnek, újságkihagyás titkaiba nincs mindenki beleavatva, ennélfogva szíves, szigorúan bizalmas tájékozásul bátorkodom a tisztelt közönség rendelkezésére bocsátani a következő kihagyási mintákat: Vezércikkíró: Kérlek, kedves szerkesztő , úr, cikket kellene írni Wilsonról. A szerkesztő (ránéz): Áli a csudának? Nem tudod, hogy csak tizenkét oldalon jelenünk meg? Vezércikkíró (tréfának veszi): Hehehe, édes barátom, hahaha! A szerkesztő (komolyan): Üsse kő! Nem bánom, ennyit megírhatsz róla! Vezércikkíró (csudálkozva): Mennyit, kérlek alássan? Hiszen én még... A szerkesztő (elutasító kézmozdulattal közbevág): Ne folytasd, kérlek! Wilson... hehehe... hahaha... — azt hiszem, belátod, hogy a mai papírhiányban nagy betűből szedve annyi is éppen elég, amennyit eddig elmondtál. Vezércikkíró (megbotránkozva) : De kérlek! Ez teljes képtelenség! Mit szólna hozzá a publikum?! A szerkesztő (ujjongva) : Ez az! Ez az! Fején találtad a szöget, barátom, mert amit a publikum szólna hozzá, az minekünk már nem kerül papírba! Riporter (lelkendezve jön): Szerkesztő úr! Szerkesztő úr! Nagy szenzáció! A Kőbányai úton tetőtűz volt, beszakadt a harmadik emeleti lakás mennyezete, agyonütötte az asztal körül gondtalanul vacsorázó lakókat, beszakította a parkettet és az egész harmadik emelet ráesett a második emeletre, a második az elsőre, az első a földszintre, a földszint ... szóval óriás szenzáció... nagy cikk ... izgalmas alcímek... A szerkesztő (miután nyugodtan végighallgatta): No, és mi ebben a nagy szenzáció? Riporter: Mi ebben a szenzáció? Hát az, amit elmondtam. (Észbe kap.) Azonkívül még az, kérem szerkesztő úr, hogy miután a szerencsétlenség már végigszaladt az egész házon, le a akkor a pincében gázrobbanás történt és a katasztrófa most visszacsinálódott a pincéből föl egészen az időközben leégett padlásig! A pince felrepült az első emeletre, az első emelet a másodikra, a második a... A szerkesztő (int): Elég, fiatalember. de csakugyan érdekes. Igaza van, ez már szenzáció! — • - -• - - -• 1 •- 3 Riporter (boldogan hajlong): A szerkesztő: De ... tekintettel a papírhiányra, és tekintettel főképpen arra, hogy mai számunkban már úgyis kimerítő vezércikket kell kiadnunk Wilsonról, ennélfogva maga, édes barátom, az egész szenzációtszépen bele fogja tömöríteni 10. szóval tít szóba. Riporter (sírva): De, szerkesztő hur! A szerkesztő (ridegen) : Papírhiány, az papírhiány! Ne érzékenykedjék, barátom! Üljön le ahhoz a másik asztalhoz és mindjárt lediktálom magának a tömörített tíz szót. (Diktál.) Cím: Nagy szerencsétlenség a Kőbányai-úton. Riporter (reménykedőn): Szerkesztő úr! Már ez magában öt szó! A szerkesztő (mint fent): Tudom. írja csak tovább. (Diktál.) Részletekről felvilágosítást ad a kiadóhivatal. Ez a másik öt szó. (Kezét dörzsölve.) összesen tíz. És mégis benne van minden, fiatalember. He? Riporter (szepegve): Be-be-benne van. Csacsa-csakug.van benne mau minden, szerkesztő úr. Tu-tu-tudniilik a kiadóhivatalban van benne minden. (Sírva el.) Harctéri rovatvezető (izgatottan jön): A német vezérkar jelentése! Egy nap alatt hetvenötezer tonnatartalom! Óriás csata a nyugati fronton! .4 szerkesztő (fejét rázza): Tonna tartalom? Csata? Sajnálom, tisztelt uram, nincs hely. Ezekkel a táviratokkal meg kell várnunk a karácsonyi számot ... (A harctéri tudósító árultan zuhan egy negyvennyolc oldalas bécsi lapra.) (6.) Angol visszaélés a vöröskeresztes jelvényekkel. Berlin, febr. 25. P., a 176. francia gyalogosezred 11. századának altisztje, aki február 7-én átszökött a németekhez és aki megelőzően Gallipoliban és Macedóniában harcolt, kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy saját szemével látta, hogy angol vöröskereszt-automobilok muníciót hoztak a legszélsőbb vonalakra. A muníciónak genfi lobogóval megjelölt hajókon való szállítása általános szokás. A Marseille—Szaloniki-vonal gőzösei gyakran változtatták meg külsejüket, amenynyiben kórházhajót változtattak át segédcirkálóvá és azután ismét szálltó hajóvá. A németek automobil-óriása, Pétervár, febr. 25. A harctérről érkezett hírek szerint a tavak vidékén való legutóbbi támadások és a Baramvici melletti harcok folyamán a németek elsőízben használtak újtípusú páncélos automobilokat, az úgynevezett tankokat. Rablás a vásáltáson. Kifosztott kalauznő. Budapest, febr. 25. Ma éjjel tizenkét órakor megszólalt a főkapitányság ügyeletes rendőrtisztviselőjének a telefonja, Stamter Ferenc rendőr Kelenföldről a következőket jelentette: A kelenföldi végállomáson egy 33-as jelzésű villamos pótkocsiban eszméletlen állapotban találták Nagy Ilona villamoskalauznőt. Mellette feküdt a táskája, amelyet kifosztottak. Mindenvalószínűség szerint rablás történt, sürgős intézkedést kérek. Cseh Ödön rendőrfelügyelő és Paál György rendőrfogalmazó automobillal a helyszínére siettek és megindították a nyomozást. Kihallgatták Goldstein Sámuel villamosvasúti kalauzt, a kis rablást fölfedezte. — Csöngetésre vártam, — vallotta a kalauz, de a pótkocsiból senki sem jelentkezett. A kalauznőt kerestem, átkiabáltam a másik kocsiba, de nem felelt vissza senki. Erre fölugrottam a pótkocsira. A hátsó perronon feküdt eszméletlen állapotban Nagy Ilona kalauznő és az egyik sarokban megtaláltam a táskáját is, amelynek külső reteszeit kifosztották. A rablónak gyorsan kellett menekülnie, mert a táska belső reteszeit nem vizsgálta át, pedig a pénz nagyobb része ott volt. Aconnal intézkedtem és az eszméletlenül fekvő nőt a villamostársaság Csóka utca 3. számú házába vitettem, ahol ápolás alá vették. Nagy Ilona kalauznő nem tud pontos vallomást adni. A rabló ütése a fején érte, az esetre alig • emlékszik vissza, — Az Atlós-úton mentünk, — mondotta —• körülbelül az 51—56. számú házat hagytuk el, amikor valaki a villámsebesen robogó villamosra felugrott. Én háttal állottam és a feljegyzéseimet vizsgáltam. Egyszerre tompaütés érte a fejemet és szaró fájdalmat éreztem. Lerogytam, másra nem tudok visszaemlékezni. Nem tudom, ki volt a támadója, még azt sem láttam, hogy katonai formaruhában volt-e, vagy előőruhát hordott . » A rendőrség emberei átvizsgálták a kocsit m eggazdaságosabb és leghatásosabb fényerőforrás 2 svlámpapótlására a legelőnyösebb. :: Mindenütt kapható. Hazai gyártmány. :: Óvakodjunk utánzatoktól. :: Gyártja az Egyesült izzólámpa és villamossági rt. Újpest