Budapesti Hírlap, 1917. április-június (37. évfolyam, 88–164. szám)

1917-05-18 / 127. szám

Tüz a Liplák-gyárban. A Kár másfalmin­fó Korona, Budapest, anáj. 17. A Kispest—Szentlőrinc határában levő Lipták­­dr. és Társa épitészi és vasipari részvénytársaság te­lepén ma este­ tüz pusztított. A telei: hatalmas épület­komplexum és egyszerre több épület borult lángba. (A tűzoltók három és fél órai munka után a veszede­lemnek elejét vették és az épületek legnagyobb ré­szét megmentették, a kár azonban még így is másfél raillió korona. A Lipták-féle gyárban hatezer munkás dolgo­zi­k és az üzemet sohasem szakítják meg. A gyár főhomlokzata a Sárkány-utcára nyílik s a főépület mellett sok apró épület, műhely emelkedik, valósá­gos kis város. Háromnegyed hét óra felé éppen a munkásokat váltották fel, a­mikor a fémöntő és a mintaraktár között lángokat láttak fölcsapódni. A mintaraktár helyiségei hamarosan lángban állottak és a tűz rohamosan terjedt. A Lipták-gyárnak saját tüzérsége van, a­mely azonnal munkába állott. A szomszédos g­yárak tüzérségei néhány pillanat alatt szintén a tűznél termettek. A tűzoltók látták, hogy a tűz terjedelme oly óriási, hogy saját erejükből nem kü­zdhetik le a veszedelmet, ezért a fővárosi tűzol­tók segítségét kérték. Kispest, Szentlőrinc már nem tartozik a budapesti tüzérség hatáskörébe, a buda­pesti tűzoltók polgármesteri engedelemmel ennek el­lenére kimentek a helyszínére. Ekkor már a telep­ egy része egészen lángban­­állott. A harminc méter hosszú és húsz méter szé­les m­intaraktárépület helyén lángtenger volt. A rak­tárban fölhalmozva hevertek a nagyértékű minták, a­melyek valósággal pótolhatatlanok. Hozzávetően számítva az itt elhamvadt cikkek értéke négyszázezer korona. Az asztalosműhely épületébe is belekapott a láng , , a telepnek ez a része is elt­tisztult. A tűz­oltók mindenekelőtt lokalizálásra gondoltak. Előbb széles kört vontak a tűz körül és a körön kívül eső értékeket hozták biztosságba. Meg akarták menteni a­z égő épületek szomszédságában épült munkás, és tisztviselői étkezőhelyiséget, de a lángok­ hamarosan elérték az épület tetőzetét. A­­tűzoltók a bútorok egy­ részét kivitték az épületből és így a pusztulástól tö­mérdek értéket megóvtak. Az étkező egy része a nagy munka ellenére megsemmisült, tekintélyes részét azonban megmentették. A fémöntőhelyiség egyik ol­dala szintén tüzet fogott. Csak az egyik rész perzse­lődött el. A lokalizálás után a tűzoltók a gyár munká­sainak segítségével­­a lángtenger eloltásához láttak. Tíz óra után néhány perccel a feladatot megoldot­ták. Egy munkás oltás közben komolyabban meg­sebesült. A tűz okát egész határozottsággal megállapí­tani nem lehetet. A tűzvizsgálatot holnap délelőtt tartják meg. A tűzoltók véleménye szerint a tű­z a fémöntő helyisége és a mintaraktár­­között, valószí­nűen rövidzárlat következtében keletkezett. A kár meghaladja a másfél millió koronát. A múlt esztendőben már egyszer pusztított tűz a gyár­ban, a­­mely azonban nem volt olyan méretű, mint a mar­­saságából. Kinőtt belőle, mondották, és mint a már megerősödött palánta mellől szokás, eltávolították a rácsozatok Apai büszkeségem nagy volt ezen és ti­tokban már azt­­lestem, mikor fog egy késő éjjelen férfiúvá serdült fiam pezsgő-mámorral hazatérni. E helyett azonban az történt, hogy a fiatal palántának bizony még nagyon is szüksége lett volna arra a védő­rácsozatra, fiam vágyott a tejre és nagy volt a bá­natunk, hogy nem­ szerezhettünk a számára. Így múlt el egy esztendő és mi már bele is nyugodtunk volna, hogy teán hízott és izmosodott katonát fogunk adni a hazának, mikor a májusi szél egy napon váratla­nul behozta hozzánk a tej szagát. Az újságban olvas­tuk, hogy a főváros naponta 15—20 ezer liter tejjel többet fog kai­ni, mint eddig kapott és hogy ezt a pluszt mind a gyermekeknek szánták. A kedves, a szelíd, a jó tejecske, íme, utolérte Ferikét, a ki pedig, Istennek hála, ugyancsak serényen sietett, nőtt és fejlődött az idővel. Mára aztán megjelent az új rendelet. A tanács — mondja a rendelet — úgy intézkedett, hogy a napi 20 ezer liter többletet a gyermekek kapják. Ezért a tejjel ellátandó gyermekek­­korhatárát két évről három évre emelte föl, vagyis ezentúl a három éves gyermekeik is hozzájutnak a tejhez. Voltam bátor említeni, h­ogy kisfiam a múlt héten lett négy éves és így egy héttel i­s­mét megha­ladta a korhatárt, a­melyen innen a tejet osztogat­ják­. És ha aggódó szemeim a jövőbe réved, azt kell látnom, hogy így lesz ez mindörökké, a tejecske soha nem is fogja utolérni Ferikét, lesz egy egész nem­zedék, mely a tej áldását ekkor sem fogja élvezni, ha majd a korhatárt nyolcvan évre emeli­k is föl. Ők egy héttel mindig előbbre lárak. Hogy ebből, szer­kesztő i­r, mi a tanulság? .Semmi kérem. Csak cso­dálkozom a költőn, a­­ki így kiáltott föl: Miért nem születtem ezer év előtt! Az én fiamnak egy héttel később lett volna jó. —-u. Ferenc és a tej. . Elöl megy a tejecske — utána a Feriket.. Tisztelt Szerkesztő Uram, maga úgy gondolja, hogy ez rímnek rossz, megállapításunk ostoba? Le­het. De biztosítom, hogy gyermekt­ragédiának éppen elég. Az én időmben ugyanis Bodola tanár úr, a­ki szellemi elmélyedése jeléül az orra hegyére szokta tenni az ujját, még azt tanította, h­ogy a tragikus hős legbiztosabb ismertető jele az, hogy egy esz­méért való küzdelmében elbukik. Hogy fiam, Ferenc, ki Isten kegyelmével a múlt héten töltötte be éle­tének negyedük évét, többet bukik, sőt bukfencezik, mint Shakespeare valamennyi hőse együttvéve, ez, azt hiszem, nem szorul különösebb bizonyításra. A bizonyítékok halmozott tömegét állandóan ott hordja a homlokán, és az orra hegyén. De hát az eszme? Apai elfogultságom ezt is fölfedezni véli abban a kitartó, de, fájdalom, meddő küzdelem hon, melyet kisfiam folytat, hogy maga fö­lött megállítsa az idő múlását és igy bevárja a te­jecskét, mely a hatósági rendeletek hátán kényelmes lassúsággal lovagol mögötte. Ma már látjuk, hogy ez soha nem fog sikerülni neki és bármennyire meg­követelné is a világrend igazsága, fiatal testecskéjé­nek zsendülő étvágya, lejhez nem juthat előbb, míg majd el n­em éri nagykorúságát és törzsvendége lehet valamelyik körúti kávéháznak. Ma pontosan egy hét a distancia a lejecske és Ferike között s ezt az egy hetet többé nem lehet behozni. Méltóztatik tudni, hogy eddig az a rendelet volt a néniben, hogy a gyermekeknek két éves korukig van joguk a tejhez. Mikor ezt a rendeletet hozták, kis­fiam már elmúlt két éves — egy va.TV két nappal el, és így őt haladéktalanul kitagadták a tejivók tár­ BUDAPEST! BSRUP (127. sz.) 1917. május 18. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Operaház.) Ma este megismételték Strausz Rikárd vígoperájának, a Rózsalovag­nak felújítását. Verdenberg tábornagy­nét ezúttal a szerep kreáló­ja, Scheck Sári személyesítette. A művész­nő alakítása érettebb, kiforrottabb lett s ugy játé­kban, alli az ének­ben gondos és finom kidolgozásról tanúskodott. Az együttesben a múltkori repríz szereplői vettek részt. Bár ezúttal kevesebb zökkenő nélkül f­olyt le az elő­adás, mégis igen közepes nívón mozgott. * (Jótékonycélú hang­verseny.) Ma este a Zeneakadémiában Károly király fővédőségével a ki­rály nevét viselő 19-ik gyalogosezred rokkantjai ja­vára nagyszabású hangverseny volt, a­melyen a ki­rály képviseletében Szécsen Miklós gróf magyar­országi udvarnagy jelent meg. A szépszámú előkelő közönség sorában ott láttuk a többi közt Bogát István és Iliehard-K­ostodil Artúr altábornagyokat, Metz Rezső lovag tábornokot és másokat. A szerep­lők, Antalffy-Zsiros Dezső, A­­agy Ibolya, Flittner Rózsi, Kerékjártó Gyula és Dienzl Oszkár művésze­tük javát adták a változatos műsor keretében. A közönség a művészeket minden szám után lelkesen ünnepelte. * (Színházigazgatók a belügyminiszter­nél.) A főváros magánszínházainak­ igazgatói tegnap testületileg arra kérték Sándor János belügyminisz­tert,­ hogy változtassa meg a záróórarendeletnek a színházakra sérelmes pontjait, vagy legalább is en­gedje meg, h­ogy a színházak tíz óra h­elyett tizenegy órára fejezhessék be előadásaikat. A miniszter meg­ígérte, hogy a legnagyobb jóindulattal fogja a ké­rést elbírálni. * (Az eperjesi kiállítás.) Kifelé teljesen zajtalan előkészületek után, függetlenül minden­nemű országos művészeti fórumtól Novák István doktor püspök és Bujanovich Gyuláné főispánná védőségével nemrég megnyílt Eperjesen a Hadi­emlék és műkiállítás. Az eperjesi görög ka­tolikus székesegyház XVIII. századbeli gyönyörű barokk homlokzatához simuló neo-empíre püspöki palota emeletét egészen megtölti a Sáros vármegye közönsége által felajánlott több ezer műtárgy, mely együttesében a szónak valódi értelmében muzeális értékűvé avatja a kiállítást. Sárost ill minden , vagy vonatkozásában, vagy eredetében, vagy a birtokban , az ország előtt jóformán teljesen ismeretlen és eddig sehol ki nem állított műkincsek sokasága ejti bámu­latba a meglepett látogatót. A képek sorában az eperjesi festők galériáján kívül itt találjuk a nagy sárosi plein-aír festőnek, Szinnyei-Merse Pálnak egy eddig még ki nem állított képét, a Jernyei ház­at s két régibb munkája­. Kívüle egy vagy több képpel, grafikus művei szerepelnek: Orlay-P­etrich, Mi­klós,­ József, Roda, Rombauer, Mar­kó, Barabás, Thau Mór, Flaskovics, Zemplényi, Lötz és Benczúr. Két portré Van Dyck művészetét hirdeti- Van több csoport miniatűr­kép (XVIII—XIX. század eleje). Alinak négy akvarellje, tö­bb hazai, francia, angol, német metszet, valamint több isme­retlen mestertől való olajfestmény és pasztell. Ízobor nincs sok. Néhány »oflern mellett Tar­csúcsíveskori egyházi szobor, egy XVI. század eleji német lovasszobor. Legnagyobb az iparművészet körébe eső cso­port. Szebbnél-szebb bútorkészleteket, szekrényeket, állványokat látunk igen gondosan megőrzött példá­nyokban. A vitrinekben csendesen sorakoznak száz­számra egymás mellett a meseszép parcellánok: Bécs, Meissen, Sevres, Her­end. Buda (a régi gyár első példányai) gyártmányaiból egy kis muzeumra való. .Egy kisebb termet süjit meg az egyházi müvészet, mely a sárosi egyházak s a bártfai muzeum anyagá­ból tellett ki. A két oltárba s a közöttük elhelyezett emelvényen zománcos kelyhek, monstranciák, feszü­letek, szentségtartók, gyertyatartók ls egyéb egyházi tárgyak. Néhány pazar kisik­lű egyházi ruha gazdag pompája halt meg. Különös érdekessége­i a kisméretű kollekciónak Szilassy János XVIII. századbeli lőcsei ötvösnek itt először bemutatott néhány zománcos munkája. Egy gyönyörű vert ezüst öröklámpa, a helybeli templomból való faragott szék teszik váltó-­­zatossá e kis gyűjteményt. Ötvösmű­ különben a kiállítás egyéb anyaga közt is van. Régi ezüst edények, XVI—XIX. század­ból való családi ékszerek (násfák, h­ajták, csattok­, gyűrűk, karkötők, órák­­stb.) ha nem is túl nagy, szárúban, de igen szép példányokban. Egy terem Sáros vármegye népművészetével ismertet meg nagyjából, egy másik szoba kizáróan csipkével van megtöltve. Ebből a teremből lé­pünk­ be a helybeli faipari szakiskola igen kicsi, de nagyon derék kiállítási szobájába. Végül a hadikiál­lítás két termében a rengeteg hadivonatkozású fo­tográfiát említjük meg. Van köztük a fotóművészet szempontjából különféle értékű­, d­e több sorozat ha­zai viszonylatban is kiváló. (Sz. K.) * (Hang­verseny Szászvároson.) .1 82. szé­keli ezred hadirokkantjai javára a 82. gyalogezred pótzászlóaljának tisztikara Szászvároson 1917 má­jus 19-én szimfonikus hangversenyt, másnap, má­jus 20-án délután pedig templomi koncertet rendez a szászvárosi evangélikus templomban. Mindkét hangversenyen a nagysiebeni katonai szimfonikus zenekar működik közre. * (Zenei élet Fiuméban.) Gábor József, az Operaház tenoristája több estén át vendégszerepelt a fiumei Teatro Communari­ tyjal, a­hol a Három a kislány című operetben Schubert szerepét énekelte. A közönség minden egyeb alkalommal lelkesen tün­tetett a népszerű művész mellett. * (Tudományos élet.) A Pedagógiai Társa­­ság május 19-én, szombaton délután öt órakor az Akadémiában ülést tart. Felolvas: Kopács Rezső Vi­tás pontok a testi neveléskérdésben cím­mel. Elősti sláger Dáridó a Maximban Vígjáték 4 felvonásban. A nagymama A. címszerepben Biam LUJZA 197 M velencei és Színjáték­­1 felv. A főszerepben MARIA CARIHI , Omniában! Előadások 4, 6 és 3 órakor. Nyálkaoldó, Frissítő, Gyógyító savanyúvíz, nemes antalt viz, uly tisztán, mint borral, pezsgővel kitsino. 451S gyógyfürdői zavartalanul használ­hatón. Gyorsvonaton. Prospektus. Fürdőigazgatóság. eo». Iter I Vizsgákra otzt»lyö8«i­ovotlait«fi*l. «rett­icégiva pyc­rsan, taiulossogj.«r­eiokéniit 790LD03 Tan­intézet, Budapest VII/B., Dohány-u. 84. lTelefon SI-IO SES

Next