Budapesti Hírlap, 1917. április-június (37. évfolyam, 88–164. szám)
1917-06-10 / 147. szám
1917. junius 10. BUDAPESTI HIËUP LW. «&? M mim% Sormasty mm mdlaifOEOff a imimi egyezményhez Bern. inti. 9. Mint a Petit Parisiennek Lyonból jelentik, King képviselő megkérdezte az alsóházban a külügyminisztertül, hogy az új orosz kormány csatlakozott-e a londoni egyezményhez. Cecil lord tagadó választ adott és kijelentette, hogy "ezt a kérdést föl sem vetették. Ismtronban nekabegisnek tartják Oroszország elszaltaszását. Bécs, jun. 9. "(A Budapesti Hírlap tudósítóinak telefon jelentése.) Rotterdamból jelentik: A Daily Press, a Mortsing Post és a Times katonai szakértői egyhangúan Elismerik, hogy Oroszországnak a háborús államok közül való kilépése lehetséges. (H.) A cári család soorsa, Amszterdam, iun. 9. Egy itteni lap szerint a Times jelenti Pétervárról. Minthogy nyáron sok kiránduló látogat el Carszkoje-Szelósia, szigorú őrizeti rendszabályokat léptettek életbe 11. Miklós ellen. A volt cár naponta reggelis este csak két órát sétálhat és katonai őrség kíséri állandóan legfeljebb 250 lépésnyi távolságban. A cári pár gyermekei csakkülön-külön tartózkodhatnak a szabadban. A cári pár naponta kétszer mutatkozna köteles az ablaknál, hogy az őrző tiszt láthassa őket. Háromszoros katonai kordon övezi a palotát. A volt minisztereket a Péter-Pál-erődben őrzik. Ezek az előírt fogoly öltözetet viselik és hozzátartozóikkal hetenként egyszer beszélhetnek tíz percnyi ideig, hetenként egy-egy levelet írhatnak és kaphatnak. A miniszterek magánzárkában vannak. Berlin, iun. 0.- A Budapesti Hlírlap tudósítójának távirata. A Semleges államokból érkező jelentések szerint Pétervári jelenleg a nagy-orosz kongreszszusra való készülődés tartja izgalomban. A kongreszusra vagy ezerötszáz kiküldöttet várnak, akik a munkástanáccsal is tanácskozni fognak. E tanácskozások következtében azonban nem történik a helyzetben lényeges változás. Legfeljebb a7 cári családra nézve lehet tragikus eredményük". Biztosan föltehető, hogy a cári családot a nagyorosz kongresszus határozata alapján Kronstadtba fogják átszállítani, ami esetleg még előbb is megtörténhetik. Ebben az esetben a cár és családja teljesen ki volna szolgáltatva a szélsőséges pártoknak. Igen kérdéses, vájjon a szóbanforgó ügyben a kongresszus ellen tud-e majd államni valamennyi szélsőséges párt dühös követelésein A. (V.) Frankfurt, jun. 9. — . Budapesti Hirlap távirata. — A hadseregreformnak külön bizottsága elé a következő indítványt terjesztették: Közmegnyugvás elérése végett Romanov Nikolaj Alexandrovics gárdaezredest nyugdíj és formaruha viselésének joga nélkül nyugalomba kell helyezni. Gursto tábornok fareiontrása. Pétervár, jiln. 9. (P. T. V.) Gurko tábornok, a nyugati frontfőparancsnoka lemondott állásáról. Terjed az angol gyűlölet Oroszországban. Frankfurt, jún. 9.-_ A Budapesti Ilirlap tudósítójának távirata. — Stokholmból jelentik: Az orosz munkásság körében az antantellenes áramlat, tekintettelaz angol és francia sajtó éles magatartására, •egyre növekvőben van. Egyes lapok nyíltan megvádolják Angliát, hogy az a célja, hogy a há-borúval egész Európát tönkretegye. (Sd.) A parasztok kongresszusa visszautasítsa kzülön békét. Pétervár, jun. 9. (P. t. u.) A parasztok képviselőinek konpresszusa a következő határozatot hozta: A parasztok igazságos békére törekszenek, megalázó annexiók és kártalanítások nélkül, minden nemzének önrendelkezési jogával. A nemzetközi határozatokat és szerződéseket a bennük elkötelezett nemzetek ellenőrzése alá , kell bocsátani, vitás kérdéseket pedig nemzetközi bíróság útján s nem erőszakkal kell elintézni. A kongresszus visszautasítja a különbékét, helyesli a munkások szövetkezését és azt a felszólítást intézi minden országok parasztjaihoz, kényszerítsék rá a kormányukat, hogy területi hódításokról és hadikárpótlásokról lemondjanak. A kongreszus kötelességének tartja,hogy az országot az áldozatokra való tekintet nélkül megvédelmezze, a hadsereg harcképességét fokozza s az orosz nép boldogulásáért és öröklétt javaiért harcoljon. A kongresszus felszólítja a hadsereget, vesse magát alá önként a fegyelemnek és védelmezze meg a forradalmi Oroszországot. Kerenszki hadügyminiszter elrendelte, hogy ezt a határozatot az egész hadsereggel és haditengerészettel közöljék. Anarkia Pátervárcíí, Frankfurt, jun. 9. — , Budapesti Hírlap tudósítójának távirata. — Stokholmból jelentik: Az Aftonbladed jelentése szerint Pétervárott az utóbbi napokban ismét komoly zavargások voltak. A városban teljes anarkia uralkodik. A vagyonos családok seregestöl menekülnek Pétervárról. (Sc.) Köretötte NHilly emlététe. — A Budapesti Hirlap tudósítójától. — Belgrád, jun. 9. Belgrád elejfesz Szerbia junius 11-ike csöndes, szomorúan csöndes megünneplésére készül. Ez a nap, az ónaptár szerinti május 29-ike, az ujabbkori szerb történelemnek egyik legnevezetesebb s egyben legszomorúbb dátuma is. A modern Szerbia megteremtősét, a négy és fél százados letargiából föltámadt ország legmarkánsabb és leglehetségesebb uralkodóját . Obrenovics Mihályfejedelmet ezen a napon ölték meg fölbérelt gyilkosok negyvenkilenc évvel ezelőtt. Halála pártja sújtotta a szerb népet s a mint fölocsudott fájdalmából, törvényt ült nem;ell .szerencsétlenségének fölidézőin: a gyilkosokon s föl-Gturlójukon , Karats Gyorgyevics Sándor trónjától megfosztott fejedelmen, a ki Péter fiát szerette volna az igy megüresedett trónra ültetni. Ekkor nem sikerült s harmincöt évnek kellett elmúlnia, hogy a régi terv valóra váljon. S 1913. június 11-én, tehát az emlékezetes évfordulon, Karagyorgyevics Péter személyes hívei meggyilkolták Obrenovics Sándort, a dinasztia utolsó sarját és feleségét, Lunyevica Draginyát. Karragyorgyevics Péter pedig királya lett az országnak. Mint minden évben, ezúttal is friss koszorú kerül Mihály fejedelemnek a belgrádi székegyházban levő szarkofágjára s a koszorúról lecsüngő kartonlapról ezúttal is Natália királyné nevét lehet majd leolvasni. A most francia posetiket ápoló kir.Hync koszorúja fogja ezen a napon fölékesíteni azt a két egyszerű, korhadt fakeresztet is, amely a rési temető Szent Márkus kápolnájának hátsó falához van támasztva. Kopott aranyozású cirölbelük jelentik, hogy a Sejták alatt, a bolthajtásos kriptában egymás mellett pihen Draginya Obrenovicsa és Alekszandar Obrenovics, az önkéntes számkivetésben élő Natália királyné egyetlen, szomorít sorsú gyermeke. Apró gyertyalángok lobognak föl ezen a napon mind a két templomban, ahová tömegesen elzarándokolnak a hivek és a hívők. Az utolsó Obrenovics megsemmisülése óta immár másfél évtized telt el; nem nagy idő ez, mégis elég ahhoz, hogy némi perspektívát nyújtson, s ezáltal a tisztultabb, tárgyilagosabb ítélkezést lehetővé tegye. Eddig a tárgyilagosság teljes mértékben hiányzott az ítéletünkből, a tragédia ötödik fölvonásvige olyan hatást gyakorolt ránk, amely lehetetlenné tette számunkra, hogy két főszereplő: a férfi és a nő, a király és királyné egyéniségét, jellemét tárgyilagosan vizsgáljuk meg. Olybá vetjük őket, mint az olyan áldozatokat, Eikiket sétálás közben az épülő házról lecsúszó tégla alakjában ér utol a tragikus végzet. De hát az utolsó Obrenovicsnak valóban csak ennyi köze volna a saját tragikumához? Ez a kérdés foglalkoztat most az évforduló idején. Sokat beszélgettem a királyról és szomorú sorsáról a szerb politikának több olyan, egykor nagy szerepet játszott tényezőjével, akik annak idején igen közel álltak hozzá, sőt egyéniségét, terveit, szándékait klismerték. Két nyilatkozat küönösen felvetette érdeklődésemet, az egyiket a király kabinetirodájának a főnöke tette volt előttem, a másikat annak a kormánynak a helyettes elnöke, amely a király házasságát meggátolni igyekezett. Egy szűk keretek közé kényszerült cikkben természetesen szerv lehet megfelelő módon számot adni beszélgetéseink rendkívül érdekes anyagáról s meg kell elégednem azzal, hogy csupán Petrovics Vukasin helyettes miniszterelnök érdekes elbeszélését röviden és vázlatosan ismertessem. A Mráv tragédiájának magvát a Masin mérnök özvegyével kötött házasságban látja Petrovics miniszter s abba szerinte oly szervesen kapcsolódik bele a király, a dinasztia, sőt magának az országnak a sorsa is, mint egyik láncszem a másikba. A láncot orosz politikának hívják ezúttal s a király házassága az orosz politika és diplomácia műve, mesterműve volt. A miniszter naplókötetei érdekesenvilágítják meg az oroszok bábaszerepét s a házasság minden egyes fázisát. Mintegy harminc kötetet tesznek ki Petrovics naplójegyzetei s kérésemre készségesen olvasta föl belőle az erre a témára Vonatkozó följegyzéseit. Az oroszok műve volt a házasság — mondotta a volt miniszter —az oroszok voltak a tanácsadói sok kezdeményezték azt. 1900 június25-én Mansurov belgrádi orosz ügyvivő közölte Sándor királlyal, hogy Péterváron örömmel üdvözlik a házassági tervet. Ennek természetesen meg volt a maga oka. Egész bizonyos volt, hogy a házasság létrjötte esetén Milán exkirály, az orosz politika esküdt ellensége, többé nem teszi be lábát szerb földre a Így Sándort megszabadítják az ő gyámkodása, alél, másrészt ez a házassági végképpen fel fogja járatni a királyt, akinek tekintélye már amúgy is erősen megrendült, alászállott. A cár maga ajánlkozott a kumi — koma — szerepének letöltésére, ami a tömegnek és a képmutatóknak eléggé imponált. A külföldön szabadságát töltő miniszterelnöknek t. voltam a helyettese. Mindenképpen meg akartam akadályozni a házasság létrejövetelét Megmagyaráztam a királynak, hogy miért nem lehet, nem szabad házassági tervét megvalósítania. Mert ez a lépés a dinasztia öngyilkosságát jelentené, ha minden tekintetben kifogástalan nő volna Drága asszony, még akkor sem lehetne a király felesége, termék felessége miatt. Másrészt pedig ez a házasság többet használna Karagyorgyevics Péternek, mintha egy millió Napoleordort ffordítana agitációs célokra. Az összes európai udvarok bojkottálnák, de ellene fordulna az ország egész intelligenciája is s Szerbia minden tekintélyét elvesztené a kütföld előtt, gúny és megvetés célpontja lenne.