Budapesti Hírlap, 1917. április-június (37. évfolyam, 88–164. szám)

1917-06-13 / 149. szám

lés egyedül üdvözítő radikális választó­jogot orvosságnak.. Még egy különbség. Akkor béke volt is ráért a nemzet békés harcba menni a jogai elismertetéséért. Ma háboru van. •irtóztató felelősség belső válságba so­rdorni a nemzetet ilyenkor. Mert a háboru­­áldozatait, veszedelmeit, pusztításait, terheit és az általa feltetett országren­diező kérdéseket nem lehet olyan ikönoyen­ kikapcsolni és bekapcsolni,­­mint államférfiúi szent meggyőződése­iket. És hogy a kikapcsolásokról vissza -­térjünk oda, a­honnan kiindultunk, Clam­a Maa'imi'- grófra, vegyük sajnálattal és felcseseredéssel tudomásul, hogy az OSZI-strák új miniszterelnök hivatkozva „vitéz hadseregünk'' páratlan diadalaira, büsz­kén emlegeti, hogy ezzel Ausztria új erő­­ivel emelkedett föl régi fényére és hatal­mára. Ennek pedig sötét háttere az, hogy­­a nagy diadalok legtöbbet áldozott hősei s a mi bakáink és honvédőink voltak és ahogy a fényben fölemelkedő Ausztria mellett Magyarország a magasságból, a hol eddig a háboru alatt volt, ime lesü­llyed vissza a pártviszályok mélységeibe. Esterhházy és Apponyi Bécsben. A kabinetalakítás. *­ Budapest, jan. 12. A mai napon minden érdeklődés Bécs felé irányult, mert ott kellett eldőlnie, hogy a kisebb­ség legnagyobb pártja, az egyesült függetlenségi párt részt vehet-e a kabinetben és minthogy et­től függött a miniszteri tárcák elosztása is, a kabinetalakítás személyi vonatkozásai is a bécsi audienciáktól és tárgyalásoktól függött. Esterházy Móric gróf dezignált miniszter­elnök és Apponyi Albert gróf ma reggel érkez­tek Bécsbe és onnan egyenesen a király főhadi­szállására utaztak, a­hol előbb Esterházy M­­­ric gróf tett jelentést a királynak a kabinetala­kításról eddig folytatott tárgyalásáról, azután­­Apponeyi Albert gróf járult ki király elé, hogy a­­kiegyezésben elfoglalt álláspontját kifejtse és a megoldásról való javaslatát előterjessze. Bécsi­­jelentés szerint a király kegyesen meghallgatta­­és tudomásul vette az előterjesztéseket, döntés azonban még nem történt. Az egyesült függetlenségi pártból és az al­­k­otmánypártból azt az értesülést kaptuk, hogy­­­Esterházy Móric gróf és Apponyi Albert gróf tárgyalásai Clam­ Martinic osztrák miniszterel­­nökkel kedvező irányban folynak és kilátás van ,hogy csípte a mestergerendát. A fejek összebúj­tak, mert Marci letette a villát. — Az ember ott botorkál a burg körül, a Szarg udvarán lócák vágynak s a generálisok azo-ikon diskurálgatnak minden ebéd után. Hát sok línindent hall az ember! — Oszt megy már a német? — kérdezte a mezei biró. — Svájne, fircig, direkció, rexum! — fe­lelt Marci. — Folyékonyan bírja, — s összenéztek. — Ifci mint a tudományos emberek! Most mikor intett a szemöldökével: — S biztosan Hindenburghoz ment? • — Oda! A békelevelet vitte! •• — Oszt minek vitte?. — Mondtam már, hogy aláirás végett! A biróné behozta a galuskát. Nekiláttak a allákkal. Ismét irtanak. — De mibe vitte? -- igy a biró. — Egy kufferkába ... Féltíz volt ekkor, a második csobán bolt kezdték ki. Az arcok tüzbe jöttek s a boldogsá­gos békét éltették. Marci virzsim­ára gyújtott, hátát a kredencnek l­etette s oly szemérmetlenül lódított, hogy megborzongott alat­a a lóca. A füst már olyan volt, hogy Sándor Gyuri lapáttal ihányta az ajtón. Marci fölnevetett: — De micsoda huncu­l kis kuffer volt az! „ — Beszélj már! Milyen volt! — Ilát, é­s egyet szippantott a levegőből olyan megegyezésre, mely lehetővé teszi Appo­nyiéknak, hogy a kabinetben részt vegyenek. Más oldalról ellenben ugyancsak a kisebb­ségi pártok részéről aggodalmas észrevételeket is hallottunk a bécsi tárgyalásokra vonatkozóan. Attól tartanak, hogy­ Apponyi Albert grófnak behatóan kifejtett álláspontja­­nehézségeket okoz, mert valamennyi illetékes tényező ragasz­kodik a már megkötött húsz éves kiegyezéshez. Apponyi Albert gróf pedig, mint a Budapesti Hírlap ma megírta, azt kivánja, hogy Ausztriá­val ezúttal is legföljebb tíz évre kössön Magyar­ország végleges vám- és kereskedelmi szerző­dést, és a kilencedik évben joga legyen bárme­lyik államnak a szerződést fölmondania és csak abban az esetben állhat fönn további tíz évre is Magyarország mostani gazdasági lekötött­sége, ha a fölmondás jogával egyik állam sem­­él. Magyarország önállósága pedig nyomatéko­san kitűnjék a Németországgal való vám- és kereskedelmi szerződés megkötésénél is. Appo­nyi másik kívánsága, hogy a kiegyezést a ha­lom alatt ne tárgyalja a parlament, legalább is a mostani parlament ne. Hogy sikerülni fog-e ebben a kényes és sokat vitatott kérdésben megegyezésre jutni, alighanem csak holnap dől el, vagy holnap ke­rül nyilvánosság elé. Bizonyos, hogy hamarosan dűlőre kell jutnia a dolognak, mert a kabinet­alakítás bonyodalmainak valamennyi illetékes tényező véget akar vetni. A másik kérdés, a­mely szintén a legélén­kebben foglalkoztatja a politikai köröket: a vá­lasztói jog. Erről is a legellentétesebb hírek ke­rültek forgalomba. Így a többi között az, hogy Károlyi Mihály gróf tegnap történt királyi ki­hallgatásán biztosította volna a községenként való titkos szavazást, a­miről ma szintén adtunk hírt. Erre nézve olyan értesülést kaptunk igen megbízható helyről, hogy az új kormány a szö­vetkezett ellenzéki pártoknak 1912-iki egységes határozatát fogadja el és ezt az álláspontot kép­viseli. Ott pedig teljes titkosságról nincs szó, de igenis intézkedés van a titkosságnak az önállóan képviselőválasztó községekre való kiterjesztés­ről, megtoldva azokkal a községekkel, a­hol az írni-olvasni tudók száma van többségben az analfabétákkal szemben. A kerületek új beosztását is tervezi a kor­mány választójogi programja, mely a választók számának arányosabb beosztását célozza, hogy ilykép a magyarság­­hegemóniáját továbbra is biztosítsa. Mindazonáltal e kautélák mellett is igen erős aggodalmat tapasztaltunk a kisebbségi pár­tok sorában is épp a magyar nemzeti szupremá­cia nézőpontjából. A munkapárton ezt a nézőpontot állan­dóan hangoztatják és igen nagy örömmel álla­pítják meg, hogy a törvényhatóságok nagy része a radikális választói jog ellen nyilatkozott és pedig eddig negyvenkét törvényhatóság nyilat­kozott meg ellene, ezek közü­l huszonhat már­­ három lakatra járt. A két első lakathoz négy kulcs volt, a harmadikon két rugót kellett meg­nyomni, a kuffer alján pedig pedál volt... — Mi az: pedál? — Hát pedál! — Így teltek rá: — Ahá! A bíró megengedte a csapot. Marci szerénye­kedni próbált: — Sok lesz már, biró úr! — Neked a lelkemet is, Marci! Le a há­borúval! A biróné is rég odahallgatott már, szere­tettel és meghatódva, Istenem, mennyire iit le az a Marci! Három éve még kondás volt a sáfárnál s most akkor látja a királyt, a mikor akarja! Marcit éppen a békelevél miatt nyaggatták": — Azt is láttad? — Hát mit nem látok én! — s kivetette a mellét. — A kezembe is volt! — Oszt milyen volt? A vacsorát meg kellett szolgálni, Marci lehűl számolni kezdett az ujján: — A papírja, az bizony selyem volt, irva ös nyelén volt, minden szóba egy betű arany­­­lénia volt... — Ejha! — ...másik betű ezüstlénia volt, a har­madik rézlénia volt, az utolsó gubacslénia volt... Marci pedig,­­azt,­hiszem már tudják — gazember volt! Tisza István gróf lemondása óta. Itt nyomaté­kosan hirdetik, hogy a magyarságnak, a magyar népnek és értelmiségnek zöme ellene van a radi­kális választójognak, a­mi erős támasztéka lesz a munkapártnak. Ezek után újra rá kell térnünk a kabinet­alakítás személyi vonatkozásaira. Az eddigi megállapodás szerint Esterházy Móric gróf a belügyi tárcát megtartani óhajtja, Ugrón Gábor lenne a belügyi államtitkár. Mint már kifejtet­tük, az egyesült függetlenségi párt aktív részvé­telére nézve forog fönn a legnagyobb nehézség. Ismételten megírtuk, hogy a párt, de maga Es­terházy Móric gróf is, első­sorban Apponyi Al­bert gróf miniszterségét óhajtja. Apponyi a kultuszminiszterséget vállalná, ha a kiegyezés­­ben megegyezés történnék. A pénzügyminiszteri állásra, ha Popovics Sándor nem vállalna, Föl­des Bélát említik, de Földes esetleg az átmeneti intézkedések minisztere lenne. Az Apponyi párt még két-három államtitkárságot óhajt. A Károlyi-párt vezére, Károlyi Mihály gróf okvetetlenül vállal tárcát és pedig egyelőre, a­mig az országgyűlés az uj minisztériumokat meg nem szervezi, a király személye körüli m­i­niszter lenne, azután pedig az egyik uj miniszté­rium élére kerülne. Batthyány Tivadar grófnak is kívánnak aktív szerepet — a választói jog ga­ranciája okából. Átmenetileg Vázsonyi Vilmos lenne az igaz­ságügyminiszter, szintén a választójog biztosí­tása végett és mellette Grezsák Károly lesz az államtitkár — cum iure successionis. A mi azt jelenti, hogy mihelyt az uj minisztériumokat megszavazza a parlament, Vázsonyi a szociális ügyek minisztere lenne, Grecsák Károly pedig az igazságügyminiszter. Igen erős elkedvetlenedést észleltünk a néppárt körében. A néppártnak Esterházy elő­zetesen a földművelésügyi tárcát ajánlotta föl, de a néppárt a kultuszminiszterséget követeli Zichy Aladár gróf számára, továbbá a belügyi államtitkárságot. A kultuszminiszterség dolga­­­ban azonban deferál, de csupán abban az eset­ben, ha Apponyi Albert gróf vállalja a közös­ta­tásügyi tárcát. Ha nem, követelését a néppárt megújítja. A belügyi államtitkársághoz változat­­­lanul ragaszkodik. Általánosan feltőni, hogy Rakovszky Ist­ván neve, noha a válság óta állandóan a fővá­rosban időzik, egyáltalában nem szerepelt Tisza távozása óta. Arról értesültünk, hogy a néppárt és Rakovszky István között éles ellentétek me­rültek föl, a­melyek állítóla­g már régebbi ke­letűek. Bizonyos annyi, hogy Rakovszky belek­­óla nem jelent meg a néppárt körében. A földművelésügyi tárcának Mezőssy Béla a jelöltje, államtitkára Bottlik István lenne. Nincs tehát bizonyos jelölt a pénzügyi tárcára és­ a kereskedelmi tárcára. Ezekről ma Bécsben tárgyalt a dezignált miniszterelnök. Abból a körülményből, hogy Esterházy Móric gróf ma több ízben tárgyalt Gratz Gusztávval, a külügyminisztérium osztály­főnökével és Gratz ma este a miniszterelnökkel, meg Apponyi Albert gróffal utazott el Bécsből Budapestre, arra kell következtetnünk, hogy Gratz G­iusztáv is vállal tárcát, esetleg épp a pénz­ügy­m­inisz­tersége­­. És hogy ez nem puszta kombináció, erre nézve támaszpontunk is van. Ma este ugyanis Serényi Béla gróf volt földművelésügyi minisz­ter, a­ki annak előtte kereskedelmi államtitkár volt, meghívást kapott a királyhoz és a felség holnap délelőtt kihallgatáson fogja fogadni. A hír élénk szenzációt keltett politikai körökben. Azt hiszik, hogy a király Serényit a kereskedelmi tárca elfogadására akarja fölszólítani. Végül számot kell adnunk arról is, hogy ma több oldalról két újabb jelöltet emlegettek a képviselőház elnöki állására, nevezetesen első­sorban Tóth János, volt kultuszminiszteri állam­titkárt, másodsorban Gál Sándort, a­ki a koalíció v­égső napjaiban volt már a sláz elnöke. Esterházy gróf és Apponyi gróf a királynál. Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudó­sítónak. Esterházy Móric gróf dezignált minisz­terelnök ma reggel Bárczy István dr. miniszteri osztálytanácsos kíséretében Bécsbe érkezett. A miniszterelnök szalonkocsikban utazott Appo­nyi Albert gróf is. A pályaudvaron Gratz Jutsz­táv dr. külügyi osztályfőnök várta a magyar ál­lamférfiakat. Esterházy gróf és Apponyi gróf a bécsi keleti pályaudvarról egyenesen a déli vasút BUDAPESTI HÍRLAP (U.. A.) 1917. június 13.

Next