Budapesti Hírlap, 1917. április-június (37. évfolyam, 88–164. szám)

1917-04-25 / 108. szám

8 B UDAPESTI HIBLAP (M «O 1917. április 25. kellett történni. 'A' vizsgálat megállapítása szerint mirtdkct hajón történt szabálytalanság. A mi a Vik­tória kivilágítását illeti, nem lehetetlen, hogy való­ban két lámpa égett, azonban az egyik elaludt, vagy az is lehetséges, hogy a ködös, esős időben a távol­ságban két lámpa helyeit egyet láttak. Hasonló idő­ben, ugyancsak éjjel megtartott szakértői próba ugyanis azt igazolta, hogy nagyobb távolságban a két lámpát egynek, illetve egy hosszúkás fénysáv­nak lehetett látni. A két hajó letartóztatott személy­vretét a kihallgatás után az ugycstség fogházába kí­sérték. A halottak névsorát nehezen lehet lezárni. Va­lamennyi halottat fölismertek már, csak háromnak a személyazonosságát nem lehetett megállapítani. Ezzel szemben Tökölben három ember jelénfketétt, a kik hozzátartozóikat keresik, de (ti illetők nititsé­nek a vizböl kihúzott áldozatok között. Ilyén köriil­tnénvek között nem lchetotleft. hogy a száínégyvenöt halott helyett száznegyvennyolc lesz az áldozatok •száma. Az áldozattok közül eddig tizenhármat temet­ték el Tökölön. a többit hozzátartozóik elszállítják. A majd másfélszáz szerencsétlen ember végre kétheti huzavona után örök pihenőre kerül, ügyük azonban nem intéződhetik el ilyen könnyedéin. A szerencsétlenség következményének érzelmi ré­szévéi nem foglalkozhatunk, azít végezzék cl a Duna­gőzhajós Társaság vezetői saját lelkiismeretükkel, dé a mégölt emberek hozzátartozóinak anyagi kár­tátanifás iár. Jogi nézőpontból nem is vitatható, hogy a kártalanítás a Dunagözhajós Társaság föl­adata. A társaság azzal az okoskodással akar kiférni a kötelezettsége alól, hogy a szerenosétlcnséset a Viktória okozta. Nem tekintve azt, hogy a vizsgálat eddigi adatai ennek ellentmondanak, az utasok hoz­zátartozói csak a társaság ellen léphetnek föl. A Dunagözhajós Társaság esetleg viszonikeresetet iu­dithart a Viktória tulajdonosai ellen, de ez már nem tartózik a nyilvánosság elé. Hajóskörökben termé­szetesnek veszik, hogy a társaság az eddigi mulasz­tásaiért megbűnhődik. Beszéltünk egy szakértővel, a ki hajósnézőpontból igv világította meg a hely­zetet: — Föltétlenül a Dunagözhajós Társaság a hi­bás. Mindenekelőtt a Zrínyi kapitányát nem volt szabad ilyen veszedelmes útra küldeni. A kai-'itány már idős ember és tájékozódó képességét hamar el­veszti. A szerencsétlenség is ennek a következménye. Ha áz ő érvelését veszém figyelembe, a mikor a lám­pát megpillantotta, lassítania kellett volna a hajó­ját. Mért lia det'óglye van a part melleit és a rendes «vorsasággal ([ovább halad, a hullámzás elsülyeszti a magányosan álló dereglyét. Az ő eljárása inkább arra vall, hogy azt hitte, hogy a lámpa a parton ég. Balra tért, de a lámpa folyton közeledett. Erre el­yesatette a fejét és a hajó cél nélkül kóborolt a Du­nán. A társaság vezetői régi emberek és csak a hasz­nukat nézik. Nem a kapitány a hibás, de a társaság, mert a kapitáíiyt már régen nyugalomba küldhette volna- A hajók mind rosszak, régimódiak. Az embe­rei fizetését sem szabja meg a társaság megfelelően. Itt a társaságnál uralkodó rendszer boszulta meg ma­tiát és ezért kellett annni embernek elpusztulnia. * A rettenetes hajószeren esetlenség kapcsán a «Junai hajózást jól ismerő helyről a következő so­rokat kaptuk: Nemcsak a Zrínyi és a Viktória (minő szép sic vek! kapitányai idézhetök a törvény elé. Van egy harmadik vádlott is és ez : a rendszer. Igen, a rend­szer, párosulva a magyar nemtörődömséggel. Lás­suk csak. hogyan áll a Duna ügye kormányzatilag? iKét minisztérium gondozza, a. földniiyelési és keres­kedelmi; a hajózás rendjét pedig a magyar vasúti és hajózási főfelügyelőség ellenőrzi. Dc ki hinné, hogv a hajózásnak szabályait nem tételes törvény igazgatja, hanem egy. 1SG9-ik évben kelt ócska, kez­detleges miniszteri rendelet, a melyet az eleven élet és a forgalom régen meghaladott, mondhatnánk: le­gázolt, ronggyá lépett. A magyar törvénytárban be vart cikkelyezve egy hajózási törvény; hanem cz — szinte pirulva írjuk le — a nemrég még pökhendis­kodő Szcrbhínak a törvénye. Nos hát, a hajózás rend­jét a már említett elavult rendelet vezérli. De még ezzel is rendet lehelne tartani, lia Volna a fővárosban állami révkapitányság, és annak az élén egy vaskozii férfi. De nincs ily hivatal, és így az 'érkező és induló hajókat nem ellenőrzi más, mint a rendőr, a ki a partról szemléli a sürgést, for­gást. Pedig a Zrínyi szerencsétlensége megeshetik mindennap, a főváros kellő közepén is, az imbolygó csavarhajókon is. Minden hajónak pontosan meg van szabva, a teherbíró képessége, Hány utast sza­bad fölvennie. De ki érne rá ezt nap-nap után ellen­őrizni. Az üzleti lélek pedig szívesen behunyja a sze­mét, ha haszonról van szó. Így azután a személy­szállító hajók zsúfolva indulnak és érkeznek. Meg Van rakva minden talpalatnyi hely emberrel, a fe­délzet és pánkányzalok pedig áruval. Nincs mód rá, hogy baj esetén, a hajószemélyzet oda tudjon fér­kőzni a menlőesénaklioz. E sorok Írója sok éjjeli utat megtetL a hajózási főfelügyelőség tagjaival, vi­haros, sötét MÍ jelek en. Sokszor volt róla sző, hogy minő rettenetes jelenetek lennének, lia tűz támadna, vagy csak vak riadalom is. Hogyan tépné, sebezné, gázolná egymást a megriadt tömeg. A felügyelő urak fogadkoztak is, hogy rendet fegnaik teremteni. De csak maradt minden a régiben. Ha nincs életbiztos­ság, egészen mellékes, vájjon megtartja-e a hajós­társaság a menetrend idejét. Szó sincs rendről. Ha­jói állandóan 15—20 órás késéssel érkeznek. És a ha­jóstársaságban nincs annyi figyelem a magyar kö­zönség iránt, hogy az ily nagyobb liajókésést táv­irlilag, vagy telefonon legalább a nagy állomások ügynökeivel tudatná. Bezzeg odaát Ausztriában van előzékenység! De a jó magyarnak fát lehet vágni a liátáfl. Elül félnap hosszat is, keleti nyugalommal és türelemmel az ütött-kopott várótermekben. Hógy ailnSk e várótermek?! Tükörnek ott vannak a fővá­rosiak. Tessék betekinteni! A társaság elmaradottsá­gára jellemző, hogy a telefon vidéki ügynökségei­hez nincs bevezetve. A büszke nevü társaságnál még ma is 1851. évet irnak — persze németül. Mert a nyelvkérdésben hajthatatlanok és dacosak. Egész ügykezelésük, levelezésük, a könyvelés, egész Ma­gyarországon — német * (Magyar Szinház.) Őfensége kalapja a ciine annak a vígjátéknak, mely a Maguar Szinház legközelebbi újdonsága lesz. A darab szerzője Új­helyi Nándor, a ki most szólal meg először szín­padon. * (Iparművészeti Társulat.) Az Iparművé­szeti Társulat választmánya Bárczg István dr. cl­nö'klésével tartott tegnapi ülésén örömmel velte tu­domásul. hogv a társulat felterjesztésére illetékes minisztériumok u magyar nemességről és egyéb ki­tüntetésekről szóló királyi okleveleket ezentúl Ma­gyarországon a magyar iparművészet igénybevételé­vel fogják készíttetni. A kereskedelemügyi miniszter felhívására a társulat programot állapított meg, a melyben az iparművészeti jellegű rokkantiskolák­nak. valamint a rokkant-keresőtelepeknek támoga­tására és irányítására vállalkoztak. Az idei közgyű­lést május 6-án délelőtt tizenegy órakor tartják meg az Iparművészeti Muzcum clsőemeleíi termében. » (A mag-yar középosztály jövőjéről.) Ez­zel a ci mm pl magvas és máris sokat vitatott tanul­mányt irt Radisics Elemér. A figyelmet, mely feléje fordult, ez a kis munka nyilván nemcsak kétségte­len benső értékével hivla föl, hanem azzal is, hogy a magában is aktuális kérdést olyan oldalán fogta meg, a hol az n legégetőbb időszerűség füzes lehele­tét sugározza felénk. A magyar középosztálynak, a magvar zsenlrinek helyzetét ugyanis a zsidók tér­foglalásához való vonatkozásaiban tárgyalja és hogy ez éppen ma mit jelent, azt nekünk épp oly kevéssé kell magyaráznunk, mint :i hogy Radisics sem idő­zik hosszasabban a tömeges problémák ez ősi gyö­kerénél. A kérdés a levegőben van, hétköznapi éle­tünket izgatja és eltávolításra vár. A háború, Badi­sics szerint, igazolta a keresztény magyar középosz­tályt és számára érvényesülésben és alkotásban ked­vező jövendő Ígérkezik. Dc ennek a jövőnek a ma­gyarországi zsidók is vagyonban és közéleti befolyás­ban tetemesen meggyarapodva mennek elébe. Mit kéne tenni, hogy a felkészülő erőknek ez a két kü­lönböző folyama re keresztezze egymást, hanem egymást növelve törjenek közös nemzeti célokra. Az iró kiváló jellemrajzát adja ugv a umgyar nemesi osztálynak, mint a már magyarrá vált zsidóságnak s minden elfogultságon felülemelkedő tárgyilagos­sággal rajzolja nug mindkettőnek hibáit és erköl­cseit, a melyek nemzeti értéket jelentenek. Emilt a nagyobb agilitás és .szorgalom, összetartás, üzleti ér­zék, a civilizáció vívmányai iránt való élénkebb ér­deklődés, amott az egységesebb koncepció, alkotó­képesség, nemzeti érzés, mindazok az ériékes saját­ságok, melyek csak a történelmi folyamatosságában meg nem szakadt fajtát díszíthetik. Ezeket az erköl­csöket kölcsönösen ki kell cserélni, el 'kell sajáli­tani, a hibákról pedig, melyek a megegyezés >níjában vannak, fegyelmezel! akaraltal le kelt szokni. Ezen n téren nyilván a zsidókra vár a feladat nagyobb része, mert nem lévén őslakók, a közeledés termé­szetszerűen az ő nagyobb érdekük és kötelességük. Mindezt Radisies rendkívül tiszta okfejtéssel, meg­győző erővel adja elő és irása éppen tárgyilagos 1 lángjánál, elfogultságtól mentes gondolkodásánál fogva arra is alkalmas, hogy mélyebb hatással le­gyen, A füzet ára egy korona ötven fillér. Megren­delhető a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában is. * (Ikaros.) Ifj. Hegedűs Sándor értékes drá­mája megjelent a Fővárosi Színházak műsorában. A darab, a mely annak idején mély hatást lelt, ol­vasva épp oly érdekes és izgató. Ara 80 fillér. * (A világ-háború.) Ezzel a címmel jelent meg a Magyar Paedagógiaá Társaság Könyvtárának első szánta. Az értékes füttt összefoglaló tájékozta-« täst nyújt mindenki számára a háború eseményei­ről. másrészt vezérfonálként szolgál az iskolában tartandó háborús tanításikhoz. A füzetnek, mely Itnre Sándor szerkesztésében jelent meg. főbb feje­zetei a kővetkezők: Bal any i György tömör cikké: A háború vil ő« történeti előzményei ciinmél; Pilch Jenő: A hadiesemények cimü kitűnő dolgozata, mely első rövid és rendszeres összefoglalása a fulajdou képpe.ni háború történetének: ezeken kívül Márki Sándor dr.: Hazánk belső története 1014—1916.: Lütke Aurél dr.: A hacíviselö államok! földrajza; Rács Gyula dr.: A háború és a gazdaság: élet; Ke­mény Ferenc: Közművelődés és társadalom; Imre Sándor: A közegészségügy, közcrkülcsiség és a há­ború; Angyal Dávid: Elmélkedések a jövőről cimü kitűnő dolgozatai vannak a műben, melynek má­sodik részében a szerkesztő a háborús kérdéseik is­kolai földolgozásáról irt tanulmányt. A mű a Frank­ílin-Társulat kiadáséban jelent meg; ára nyolc ko­rona. * (Hang-verseny.) A Magyar Képzömüvészriök Egyesülete ma este a Zeneakadémiában hangversenyt rendezett, a melynek nagv sikere volt. Kcéri-Szántó Imre, Mambriny Gyula és Kerpelu Jenő Schubcrl­es-dur és Beethoven d-dur zongorahármjátszol­ták. A trió mindegyik tagja művészetének javát adta s a közönségnek ez alkalommal valóban igazi élvezet­ben volt része. A zongoránál Kcéri-Szántó ült. a ki mesterien kezelte hangszerét. Tcknikájáuak finomsá­gát és tökéletességét csak temperamentumának gaz­dagsága multa fölül. A két szám közölt Durigó Ilona (lőbb Brahms-dalt énekelt el- Hangjának finom csen­gését, előadásának érzésbeli tartalmát és báját a kö­zönség lelkes fapsviharral köszönte meg és a mű­vésznőnek kétszer is kellett ráadást adnia. A franciáit oröK szégyene az a mozgókép, amely német inter­náltak szenvedéseiről készült: négy részben. Egész héten "/jS y/.7 és 7,9 órakor. im Sürgönyeim : „FEllEt" tízeged. S ZEGUBD 4668 veaKeime Else tetetófi kjjMgrifár rm.-iirs. Koeskamét.

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék