Budapesti Hírlap, 1917. április-június (37. évfolyam, 88–164. szám)
1917-04-25 / 108. szám
8 B UDAPESTI HIBLAP (M «O 1917. április 25. kellett történni. 'A' vizsgálat megállapítása szerint mirtdkct hajón történt szabálytalanság. A mi a Viktória kivilágítását illeti, nem lehetetlen, hogy valóban két lámpa égett, azonban az egyik elaludt, vagy az is lehetséges, hogy a ködös, esős időben a távolságban két lámpa helyeit egyet láttak. Hasonló időben, ugyancsak éjjel megtartott szakértői próba ugyanis azt igazolta, hogy nagyobb távolságban a két lámpát egynek, illetve egy hosszúkás fénysávnak lehetett látni. A két hajó letartóztatott személyvretét a kihallgatás után az ugycstség fogházába kísérték. A halottak névsorát nehezen lehet lezárni. Valamennyi halottat fölismertek már, csak háromnak a személyazonosságát nem lehetett megállapítani. Ezzel szemben Tökölben három ember jelénfketétt, a kik hozzátartozóikat keresik, de (ti illetők nititsének a vizböl kihúzott áldozatok között. Ilyén köriiltnénvek között nem lchetotleft. hogy a száínégyvenöt halott helyett száznegyvennyolc lesz az áldozatok •száma. Az áldozattok közül eddig tizenhármat temették el Tökölön. a többit hozzátartozóik elszállítják. A majd másfélszáz szerencsétlen ember végre kétheti huzavona után örök pihenőre kerül, ügyük azonban nem intéződhetik el ilyen könnyedéin. A szerencsétlenség következményének érzelmi részévéi nem foglalkozhatunk, azít végezzék cl a Dunagőzhajós Társaság vezetői saját lelkiismeretükkel, dé a mégölt emberek hozzátartozóinak anyagi kártátanifás iár. Jogi nézőpontból nem is vitatható, hogy a kártalanítás a Dunagözhajós Társaság föladata. A társaság azzal az okoskodással akar kiférni a kötelezettsége alól, hogy a szerenosétlcnséset a Viktória okozta. Nem tekintve azt, hogy a vizsgálat eddigi adatai ennek ellentmondanak, az utasok hozzátartozói csak a társaság ellen léphetnek föl. A Dunagözhajós Társaság esetleg viszonikeresetet iudithart a Viktória tulajdonosai ellen, de ez már nem tartózik a nyilvánosság elé. Hajóskörökben természetesnek veszik, hogy a társaság az eddigi mulasztásaiért megbűnhődik. Beszéltünk egy szakértővel, a ki hajósnézőpontból igv világította meg a helyzetet: — Föltétlenül a Dunagözhajós Társaság a hibás. Mindenekelőtt a Zrínyi kapitányát nem volt szabad ilyen veszedelmes útra küldeni. A kai-'itány már idős ember és tájékozódó képességét hamar elveszti. A szerencsétlenség is ennek a következménye. Ha áz ő érvelését veszém figyelembe, a mikor a lámpát megpillantotta, lassítania kellett volna a hajóját. Mért lia det'óglye van a part melleit és a rendes «vorsasággal ([ovább halad, a hullámzás elsülyeszti a magányosan álló dereglyét. Az ő eljárása inkább arra vall, hogy azt hitte, hogy a lámpa a parton ég. Balra tért, de a lámpa folyton közeledett. Erre elyesatette a fejét és a hajó cél nélkül kóborolt a Dunán. A társaság vezetői régi emberek és csak a hasznukat nézik. Nem a kapitány a hibás, de a társaság, mert a kapitáíiyt már régen nyugalomba küldhette volna- A hajók mind rosszak, régimódiak. Az emberei fizetését sem szabja meg a társaság megfelelően. Itt a társaságnál uralkodó rendszer boszulta meg matiát és ezért kellett annni embernek elpusztulnia. * A rettenetes hajószeren esetlenség kapcsán a «Junai hajózást jól ismerő helyről a következő sorokat kaptuk: Nemcsak a Zrínyi és a Viktória (minő szép sic vek! kapitányai idézhetök a törvény elé. Van egy harmadik vádlott is és ez : a rendszer. Igen, a rendszer, párosulva a magyar nemtörődömséggel. Lássuk csak. hogyan áll a Duna ügye kormányzatilag? iKét minisztérium gondozza, a. földniiyelési és kereskedelmi; a hajózás rendjét pedig a magyar vasúti és hajózási főfelügyelőség ellenőrzi. Dc ki hinné, hogv a hajózásnak szabályait nem tételes törvény igazgatja, hanem egy. 1SG9-ik évben kelt ócska, kezdetleges miniszteri rendelet, a melyet az eleven élet és a forgalom régen meghaladott, mondhatnánk: legázolt, ronggyá lépett. A magyar törvénytárban be vart cikkelyezve egy hajózási törvény; hanem cz — szinte pirulva írjuk le — a nemrég még pökhendiskodő Szcrbhínak a törvénye. Nos hát, a hajózás rendjét a már említett elavult rendelet vezérli. De még ezzel is rendet lehelne tartani, lia Volna a fővárosban állami révkapitányság, és annak az élén egy vaskozii férfi. De nincs ily hivatal, és így az 'érkező és induló hajókat nem ellenőrzi más, mint a rendőr, a ki a partról szemléli a sürgést, forgást. Pedig a Zrínyi szerencsétlensége megeshetik mindennap, a főváros kellő közepén is, az imbolygó csavarhajókon is. Minden hajónak pontosan meg van szabva, a teherbíró képessége, Hány utast szabad fölvennie. De ki érne rá ezt nap-nap után ellenőrizni. Az üzleti lélek pedig szívesen behunyja a szemét, ha haszonról van szó. Így azután a személyszállító hajók zsúfolva indulnak és érkeznek. Meg Van rakva minden talpalatnyi hely emberrel, a fedélzet és pánkányzalok pedig áruval. Nincs mód rá, hogy baj esetén, a hajószemélyzet oda tudjon férkőzni a menlőesénaklioz. E sorok Írója sok éjjeli utat megtetL a hajózási főfelügyelőség tagjaival, viharos, sötét MÍ jelek en. Sokszor volt róla sző, hogy minő rettenetes jelenetek lennének, lia tűz támadna, vagy csak vak riadalom is. Hogyan tépné, sebezné, gázolná egymást a megriadt tömeg. A felügyelő urak fogadkoztak is, hogy rendet fegnaik teremteni. De csak maradt minden a régiben. Ha nincs életbiztosság, egészen mellékes, vájjon megtartja-e a hajóstársaság a menetrend idejét. Szó sincs rendről. Hajói állandóan 15—20 órás késéssel érkeznek. És a hajóstársaságban nincs annyi figyelem a magyar közönség iránt, hogy az ily nagyobb liajókésést távirlilag, vagy telefonon legalább a nagy állomások ügynökeivel tudatná. Bezzeg odaát Ausztriában van előzékenység! De a jó magyarnak fát lehet vágni a liátáfl. Elül félnap hosszat is, keleti nyugalommal és türelemmel az ütött-kopott várótermekben. Hógy ailnSk e várótermek?! Tükörnek ott vannak a fővárosiak. Tessék betekinteni! A társaság elmaradottságára jellemző, hogy a telefon vidéki ügynökségeihez nincs bevezetve. A büszke nevü társaságnál még ma is 1851. évet irnak — persze németül. Mert a nyelvkérdésben hajthatatlanok és dacosak. Egész ügykezelésük, levelezésük, a könyvelés, egész Magyarországon — német * (Magyar Szinház.) Őfensége kalapja a ciine annak a vígjátéknak, mely a Maguar Szinház legközelebbi újdonsága lesz. A darab szerzője Újhelyi Nándor, a ki most szólal meg először színpadon. * (Iparművészeti Társulat.) Az Iparművészeti Társulat választmánya Bárczg István dr. clnö'klésével tartott tegnapi ülésén örömmel velte tudomásul. hogv a társulat felterjesztésére illetékes minisztériumok u magyar nemességről és egyéb kitüntetésekről szóló királyi okleveleket ezentúl Magyarországon a magyar iparművészet igénybevételével fogják készíttetni. A kereskedelemügyi miniszter felhívására a társulat programot állapított meg, a melyben az iparművészeti jellegű rokkantiskoláknak. valamint a rokkant-keresőtelepeknek támogatására és irányítására vállalkoztak. Az idei közgyűlést május 6-án délelőtt tizenegy órakor tartják meg az Iparművészeti Muzcum clsőemeleíi termében. » (A mag-yar középosztály jövőjéről.) Ezzel a ci mm pl magvas és máris sokat vitatott tanulmányt irt Radisics Elemér. A figyelmet, mely feléje fordult, ez a kis munka nyilván nemcsak kétségtelen benső értékével hivla föl, hanem azzal is, hogy a magában is aktuális kérdést olyan oldalán fogta meg, a hol az n legégetőbb időszerűség füzes leheletét sugározza felénk. A magyar középosztálynak, a magvar zsenlrinek helyzetét ugyanis a zsidók térfoglalásához való vonatkozásaiban tárgyalja és hogy ez éppen ma mit jelent, azt nekünk épp oly kevéssé kell magyaráznunk, mint :i hogy Radisics sem időzik hosszasabban a tömeges problémák ez ősi gyökerénél. A kérdés a levegőben van, hétköznapi életünket izgatja és eltávolításra vár. A háború, Badisics szerint, igazolta a keresztény magyar középosztályt és számára érvényesülésben és alkotásban kedvező jövendő Ígérkezik. Dc ennek a jövőnek a magyarországi zsidók is vagyonban és közéleti befolyásban tetemesen meggyarapodva mennek elébe. Mit kéne tenni, hogy a felkészülő erőknek ez a két különböző folyama re keresztezze egymást, hanem egymást növelve törjenek közös nemzeti célokra. Az iró kiváló jellemrajzát adja ugv a umgyar nemesi osztálynak, mint a már magyarrá vált zsidóságnak s minden elfogultságon felülemelkedő tárgyilagossággal rajzolja nug mindkettőnek hibáit és erkölcseit, a melyek nemzeti értéket jelentenek. Emilt a nagyobb agilitás és .szorgalom, összetartás, üzleti érzék, a civilizáció vívmányai iránt való élénkebb érdeklődés, amott az egységesebb koncepció, alkotóképesség, nemzeti érzés, mindazok az ériékes sajátságok, melyek csak a történelmi folyamatosságában meg nem szakadt fajtát díszíthetik. Ezeket az erkölcsöket kölcsönösen ki kell cserélni, el 'kell sajálitani, a hibákról pedig, melyek a megegyezés >níjában vannak, fegyelmezel! akaraltal le kelt szokni. Ezen n téren nyilván a zsidókra vár a feladat nagyobb része, mert nem lévén őslakók, a közeledés természetszerűen az ő nagyobb érdekük és kötelességük. Mindezt Radisies rendkívül tiszta okfejtéssel, meggyőző erővel adja elő és irása éppen tárgyilagos 1 lángjánál, elfogultságtól mentes gondolkodásánál fogva arra is alkalmas, hogy mélyebb hatással legyen, A füzet ára egy korona ötven fillér. Megrendelhető a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában is. * (Ikaros.) Ifj. Hegedűs Sándor értékes drámája megjelent a Fővárosi Színházak műsorában. A darab, a mely annak idején mély hatást lelt, olvasva épp oly érdekes és izgató. Ara 80 fillér. * (A világ-háború.) Ezzel a címmel jelent meg a Magyar Paedagógiaá Társaság Könyvtárának első szánta. Az értékes füttt összefoglaló tájékozta-« täst nyújt mindenki számára a háború eseményeiről. másrészt vezérfonálként szolgál az iskolában tartandó háborús tanításikhoz. A füzetnek, mely Itnre Sándor szerkesztésében jelent meg. főbb fejezetei a kővetkezők: Bal any i György tömör cikké: A háború vil ő« történeti előzményei ciinmél; Pilch Jenő: A hadiesemények cimü kitűnő dolgozata, mely első rövid és rendszeres összefoglalása a fulajdou képpe.ni háború történetének: ezeken kívül Márki Sándor dr.: Hazánk belső története 1014—1916.: Lütke Aurél dr.: A hacíviselö államok! földrajza; Rács Gyula dr.: A háború és a gazdaság: élet; Kemény Ferenc: Közművelődés és társadalom; Imre Sándor: A közegészségügy, közcrkülcsiség és a háború; Angyal Dávid: Elmélkedések a jövőről cimü kitűnő dolgozatai vannak a műben, melynek második részében a szerkesztő a háborús kérdéseik iskolai földolgozásáról irt tanulmányt. A mű a Frankílin-Társulat kiadáséban jelent meg; ára nyolc korona. * (Hang-verseny.) A Magyar Képzömüvészriök Egyesülete ma este a Zeneakadémiában hangversenyt rendezett, a melynek nagv sikere volt. Kcéri-Szántó Imre, Mambriny Gyula és Kerpelu Jenő Schubcrles-dur és Beethoven d-dur zongorahármjátszolták. A trió mindegyik tagja művészetének javát adta s a közönségnek ez alkalommal valóban igazi élvezetben volt része. A zongoránál Kcéri-Szántó ült. a ki mesterien kezelte hangszerét. Tcknikájáuak finomságát és tökéletességét csak temperamentumának gazdagsága multa fölül. A két szám közölt Durigó Ilona (lőbb Brahms-dalt énekelt el- Hangjának finom csengését, előadásának érzésbeli tartalmát és báját a közönség lelkes fapsviharral köszönte meg és a művésznőnek kétszer is kellett ráadást adnia. A franciáit oröK szégyene az a mozgókép, amely német internáltak szenvedéseiről készült: négy részben. Egész héten "/jS y/.7 és 7,9 órakor. im Sürgönyeim : „FEllEt" tízeged. S ZEGUBD 4668 veaKeime Else tetetófi kjjMgrifár rm.-iirs. Koeskamét.