Budapesti Hírlap, 1917. augusztus (37. évfolyam, 191-217. szám)

1917-08-01 / 191. szám

íia a politika, a­mely ekkora kavarodást támasztott Ausztriában is, Magyarorszá­gon is? ' '* Abban a múltkori cikkben, a­melyet a Budapesti Hírlap a kavarodásról írt, ezt a tételt olvastam: „A radikális fordu­lat nem a meggyőződés forrásából eredt, hanem ijedtségből“. Ez valóban sok min­dent megmagyaráz, de azt h­iszem, most már mindenütt belátják, hogy az ijedtség teljesen alaptalan volt. Ma már ijedtség idefönn. Bécsben csak a felidézett ki ka­varodással szemben észlelhető. Hogyan lehessen a bajt orvosolni, visszariasztani­­, vészes szellemeket, enyhíteni­, szelídí­teni a radikális áramlatokat, talán vissza is csinálni sok mindent, most ez a gond nehezedik nyomasztó súllyal azokra, a­kik a felfordulásnak legbuzgóbb ténye­zői voltak. De hogyan, hogyan, az a nagy kérdés. Madách mondja az Ember tragé­diájában: felzaklatni és kormányozni más. Annyi azonban egészen bizonyos: tartós a­ jelenlegi helyzet nem lehet sem Ausztriában, sem Magyarországban. Vé­get kell vetni a bizonytalanságnak s visz­­sza kell térni Deák művéhez és a magyar politika tisztes hagyományaihoz: állami­ságunk, alkotmányos életünk, szabad­elvű fejlődésünk régi, kipróbált, szilárd oszlopaihoz, nehogy a romboló radikaliz­mus kivesse sarkaiból a­­Lajtán innen Ausztriát, a Lajtán túl pedig a mi szeret­e­tett ezeréves nemzetünket. Il­­andriai csata teljes erővel tömböl. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés, kiadták július 1l-én: Keleti Harctér: A Casini-völgy mindkét oldalán az el­lenség ismételten nagy erőkkel támadott. A völgytől északra teljesen visszavertük. A völgytől délre levő magaslatokon, elülső ár­kainkat hatalmába kerített®, Bukovinában az oroszok tegnap is jelentékeny ellentállást ] tanúsítottak. A szövetséges csapatok harcok közben a Jakobeny—Fundul—Moldovi—Schl­­poth-vonaltól keletre nyomulnak előre. A­­A vezér sohasem jön a Hársfa-utcába. A vezért, a főnökön kívü­l, nem ismeri közülünk senki. "Tíz év alatt színét se láttuk . . . Szóval a főnök, miután­­ kitüntetően fogott velem kezet, azt­­mondta, hogy egyelőre üljenek dologhoz az urak, majd az igazi ünneplés délben fog lezaj­lani, a sarki vendéglőben. Délben . . . Az volt aztán egy ebéd, Macukám!.. . . Raguleves, bor­­júsült,kappansült, torta,, pirosbor, nem is em­­lékszem már . . . Steiner úr úfferit beszélt, a fiúk éljeneztek, végül a főnök átadta a vezér­igazgató ajándékát, — kétszáz koronát. — Kétszáz koronát? Istenem! A kalapo­mon a kócs­agtollat már annyira megvágta a moly ... — Veszünk újat, Macukám! Hanem . .­­ .Tudod, azt gondoltam, hogy ebből a pénzből megveszem Sekszpirt . . . --- M­i az a Sekszpir? — Mi? Hát könyv. Roppant érdekes leh­­­het, mert a bankfiók sokat beszélnek róla. De aztán mégis azt gondoltam, hogy, nem veszem meg Sekszpirt, inkább neked szerzek ma örö­met, inkább elmegyünk estére az M­orfeumba. Macuka asszony tapsolt örömében. — Jaj de jó lesz, ott én még sose voltam! , — Én is csak egyszer voltam életemben, «— trjotyogta Dénes, a bormámortól hirtelen át­­szenyerülve Morfeu­sz ölébe . . . Estére csakugyan szerencséltették az ord­isot. Csóva Dénes erre az alkalomra úgyne­­vetett ünneplő ,(a kevésbbé zsályaszinti) gérok­­ját öltötte magára, felesége a molyrágta kócsag­­tállal ékeskedett. *,♦ asztalnál, a­hol helyet kaptak, már szintén ül egy idősebb házaspár. Csúnya házasszék­ volt. A férfi kopasz, vörösarcú, az asz­­szony bagolyszemű és elhízott, csak a huronjai gerjeszthettek irigységet. Pezsgő volt előttük. — M is rendelünk egy üveg pezsgőt, — mondta tüntetően Csóva Dénes, miközben lete­lepedtek. A kopasz (valamint a bagolyszem­ű­ is) hátranézett. — Mit bámulnak rajtunk ezek a majmok? — tört ki (elég hangosan) Macedónia asszony­ból is a regénykedni-vágyás. Ha nem­ tetszünk, üljenek más asztalhoz! ... Hát még mikor az első két pohár pezsgőt megitták! . . . A színpadon a híres néger táncos ugrán­dozott. — Látod, Macukám, ez a vikszos esténkint száz koronát kap, hogy itten figurázzák. Szóval, ma és holnap megkeresi azt, a­miért nekem tíz évig kellett gürcölnöm.. . . Hát így bánnak el a magamfajta szegény proletárral! Csóva Dénes itt némi szünetet tartott, újabb pohár pezsgőt nyelt, a­mitől arca ki­pirult. — Ha­­jól meggondoljuk, micsoda is­ két­száz korona manapság?! Ajándék az? Isten cso­dáját! . . . Sovány alamizsna, hitvány könyör­­adomány, a­mivel tolvaj bankigazgatók tíz éven­ kint kiszúrják a dolgozók szemét. Ők milliókat harácsolnak, vagyis mi, nyomorgó proletárok szerezzük nekik . . . Eh, csak én tudom, mi fo­lyik egy, bankban! ... És akkor egy vezérigaz­gatónak van pofája piszkos kétszáz koronát kül­­­­­deni a tiz esztendő örömére ... A kopasz megint hátrafordult, most már haragosan. — Uram, talán lenne szives kissé halkab­ban ... Nem is kellett több Csóva Dénesnek. —K­ifit? Engem akar maga rendreutasítani, maga vörös tudás! . . . Él­ éppen olyan úr va­gyok itt, mint maga, éppen úgy pezsgőt iszom, mint maga . . . maga hájfejű jószág! ... Ha sértve érzi magát, itt a névjegy­em ... Kivágta gyűrött, zsírpecséles név­jegy­eit Csóva Dénes, az „Agrár és Életfogytiglani" hi­vatalnoka . . . Ezalatt a pincér az asztalhoz lé­pett és kérte az urakat, ne zavarják az előadást. A kopasz nyilván irtózott a botránytól, mert bagoly szemű párjával együtt gyorsan eltávozott Finom, címeres kártyapapírra litografált név­jegyét a pincér kézbesítette Dénesnek. Lovag báró hikáolyi Weissz Attila úr., az „Agrár és Élet­fogytiglani" vezérigazgatója . . . Csóva Dénesnek nem kellett több pezsgő, sem orfeum. — Most már elmehetünk mink is, Ma­cákém­ ! . .. Másnap reggel a hivatalfőnök behívatta, de nem fogott veje kezet és igen hűvösen beszélt. — Csóva úr, a vezérigazgató telefonált . . . Ez­ nagyon sajnálom, de vigasztalódjék, utó­végre nincs az ember exisztenciája egy helyhez kötve . . . Izé . . . Steiner úr! . . . Ailisson ki Csóva úr részére egy bizonyítványt . . . A német hivatalos jelentés. .. nagy főhadiszállásról jelentik július 11-én: Nyugati Harctér: Rupprekt trónörökös hadseregcsoportja­ .­­ Flandriában a tüzérségi harc ismét a legnagyobb hevességre fokozódott, éjszakán át változatlan erővel tartott és ma reggel a legerősebb pergőtűzbe ment át. Ezután az Tiertől & Eysig széles arcvonalon erős ellen­séges támadások következtek. Ezzel m­eg­­kezdődött a flendriai gyanegrági csata. A német trónörökös hadseregcsoportja­. A Chemin des Rameson a franciák Filar­íntól délkeletre három kilométer szélesség­ben támadtak. Az előretörés legtöbb helyen elhárító védekezésünkön megtört- két korlá­tozott betörési pont még az ellenség ke­zén van. Keleti Harctér: Lipót bajor herceg vezértábornagy harcoinak: Böhm-Szaioni vezérezredes hadseregcsoportja: Az előretörő támadási kedv Galíciában és Bukovinában újabb sikereket hozott a né­met és szövetséges csapatoknak. A Zbrno­­ határfolyót a Huajatyi­tól északra fekvő vi­déktől egészen a Skálától délre levő vidékig 30 kilométer szélességben a legelkeseredet­­tebb elleniállás ellenére német, osztrák és magyar hadosztályok sok helyütt átlépték. A török csapatok is ismét tanúságot tettek régi vitézségükről. A­mint július elején ren­díthetetlen kitartással dacoltak az oroszok tömegtámadásaival, aztán pedig gyors győ­zelmi rohamban az ellenséget a Blota-Lipától az északi Szeretig visszavetették, a­hol ál­lást foglalt, ugyanúg­y foglalták el tegnap harci kedvtől duzzadó rohammal a makacsul védelmezett állásokat a Zbrno menti M­­vsá­nál. A Dnyeszter és a Truth között a szövet­séges csapatok Csernovio irányában harcok között elfoglalták Vornicanka és Sniatya helységeket. József főherceg vezérezredes hadsereg arcvonala. Német vadászok erőteljes rohammal át­törték az orosz utóvédőmásokat Wiznionél. Kr­iv Budapesti Hírl»p­a»i «.­ 1917. angusirats t. Kutyn­tal előretörő hadosztályok üküldöt­­ték a Felső Szeret-vonalat. A Truth és a­ Dnyesster között az ellenségei a Smnatyntól keletre és Zaliszoykitől délkeletre levő állá­saiból heves harcok árán kivetettük. A Dnjvesz­­tertől északra Krzyvcehél török csapatok bevált vitézséggel elfoglalták az ellenséges állásokat. A Slomcon osztrák, magyar és ném­aiai csapatok 60 kilométer arcvonalszélesség­­ben sok helyütt kiküldötték az átkelést a keleti partra. Wolhyniában eredményes ro­­ksincsapat-váilalkozások. Olasz és délkeleti harctéri Wines újság. A vezérkar főnök®. Az ellenség, ennek következtében kénytelen volt a Ceremon-vonalat kiüríteni és kelet felé vonult vissza. Az Erdős-Kárpátokban a déli Szeret felső folyásánál is, valamint a 30ol­­dava és Sáncova mindkét partján támadá­sunkkal kelet felé tért nyertünk. Ezeknek a sikereknek hatása alatt az oroszok a Hesib­­­anesti-szakaszon föladták elülső állásaikat. A Berecki-hegységben az ellenség folytatta, támadásait. A nap folyamán ötször támadott a Mgr. Casinului ellen, a­nélkül, hogy valami eredményt ért volna el. Tovább délre egy ezredniket az ellenség egy erős előretörése egy tovább nyugatra fekvő magaslati állásba szorította vissza. Mackensen vezértábornagy hadcsoport­jánál és a macedóniai harcvonalon a helyzet változatlan. Ludendorff, első főszállást mester. Az esti jelentés: Berlin, júl. 31. .1 Wolff-ügynökség jelenti július 31-én este. Az angol seregeknek ma Flandriában 25 kilométernyi széles fronton Tpern mind­két oldalán előretörő és első rohamtámadását visszavertük. Váltakozó és elkeseredett nagy harcok után a túlnyomó erőkkel s mélyen tagozott tömegekkel támadó ellenség kény­telen volt megelégedni védelmi zónánk töl­csérállásainak birtokával. A Chemin des Rameson egy erőteljes támadásunk Cerny fontos magaslati állásainak birtokába jutta­tott minket és több mint 1500 francia fog­lyot eredményezett. Keleten újabb harci sikereink a Bnyesz­­ter és a Prut mindkét partján, valamint az Erdős-Kárpátokban. Az oroszok futása. Bukovina háromnegyed réssé ismét a miénk. Hadisajtóssá vál. jul. 31. Skálától lefelé a Pruth és Dnyeszter­­kö­zött egy 12 kilométer szélességű és mintegy 15 kilométer mélységű háromszög kivételével az egész vidék kezünkben van. Csapataink ott már egy erős napi járóföldre állónál, Csernovictől nyugatra. A szövetségesek átkaroló mozdulata dél felől is megkezdődött. Az Erdős-Kárpátoktól előrehalaló osztrák és magyar csapatok hovato­vább eljutnak a Középhegység nehéz terepviszo­nyaiból a hegyi és dombos vidék kedvező terüle­tére, a­mi a hadműveletek gyorsabb előrehala­dását teszi lehetővé. Noha az ellenség Bukoviná­ban nagy szívóssággal igyekszik ellenállást ta­núsítani, a szövetségesek előretörő csapatai hő­siességének sikerült ez országnak majdnem há­romnegyed részét az idegen uralom alól kiin­­gadniok. A románok kis sikerei a Bercei- hegy­ségben sem nem akadályozhatják meg hadmű­

Next