Budapesti Hírlap, 1918. február (38. évfolyam, 27–50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
Budapest, 1918. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Égőfej évre 52 kor., félévre 28 kor., ne gyedére® 13 kor, egy hónapra 4 kor. 60 filL Egyes szám ára helyben, és vidéken 18 fillér, pályaudvaron 20 S.SL Hirdetések laslométeresAnatássa!, szabás ,serial II. évfolyam, 27. szám. Péntek, február 1. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Felelős szerkesztő: Csajtkay Ferenc Szerkesztőség és igazgatóság: Vili. Ver Rök.(? Kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút Telefonszámok: József 43, József 53, JózsefJózsef Közjogi választófalak. Budapest, jan. 31. Nagyon sokat lehetne és még többet szeretnénk írni, ha papirosunk volna hozzá, a képviselőhöz mai üléséről. Nem a programról, melyet a miniszterelnök úr előadott. Istenem, még eddig minden új miniszterelnök mondott olyan programot, hogy ha csak felét, ha csak Harmadát is megvalósította volna, Magyarország nem volna már régen ott, hogy tettekre és elhatározásokra és türelemre csábítani — miniszteri programbeszédekkel kelljen. Az ilyen programbeszéd már régen nem váltó mutálunk, hanem csak egy rossz irodalmi műfaj, annak , is a lírikus fajtájából való. Arról akarunk pár szót mondani, amit a programhoz beszéltek s azt is a végén kezdjük. Tisza olyanformát mondott Wekerle érdekes beszédére, hogy hiszen minden mehetne jól, ha csak a választójogot ne erőszakolnák. De a nemzet végzetes helyzetére és nagy, kockán forgó érdekeire való tekintetből talán lesz bennünk annyi hazafias erköcs, hogy valamelyes kapacitáció és kompromisszum alapján egymásra találunk a nemzet szolgálatában,és föláll az ülés végén baljós arccal Apponyi Albert gróf és komor, rideg hangon, a miniszterelnök nevében is kijelenti, hogy a kormány a kompromisszum gondolatát a választójogi kérdésben visszautasítja, hogy nem engedi e kérdést alku tárgyává tenni, hogy a beadott javaslatot, úgy ahogy a Ház előtt van, a maga egészében képviseli. Ez a kijelentés, mely Tisza István lojális és előzékeny beszédével merev ellentétben volt, megdöbbentette a tisztelt Házat. Taktikának ez ■a kijelentés ügyetlen és nagyon el van hibázva. Hiszen itt kínálkozott az arkimédesi pont, melyből meg lehetett volna kisérteni a munkapárt kiemelését eddigi szilárd magatartásából a keresett új páli alakítás javára. De ha gyermekes volt e kijelentés taktikának, komoly politikának szinte felháborító. Hogyan? Abban a pillanatban, amikor irányok, érvek, hagyományok, meggyőződések,múlt és minden, amit a fórumon szentnek hirdetnek, két kézzel száralnak ki, tagadtatnak meg, pártkeretekbe vetik a csákányt, lemondást követelnek Pétertől, Páltól, hogy csak megmaradhassanak a hatalmon; amikor ötféle politikai meggyőződést akarnak egy akolba terelni, — akkor semmi sem szent, semmi sem sérthetetlen, se negyvennyolcas, se függetlenségi, se demokrata, se alkotmánypárti, se néppárti hitvallás; amikor mindent levetnek, s meztelenre vetkőznek, csak a forgatható köpönyeget tartják meg maguknak közös ruházatut: ilyenkor, mikor mindent el lehet hagyni, mindenen lehet módosítani, mindent kompromiszszum tárgyává lehet tenni: ebben a ronda vásárban csak az egyetlen választójog lenne az a csoda Débánosvirág, melyhez nyúlni nem szabad? És ezt Apponyi Albert van hivatva mondani? Apponyi Albert erkölcsi lehetetlenségnek mondotta, mikor ellenzéken volt, a házfeloszlatást (háború alatt), mióta kormányon van, azóta olcsóbban adja ezt is. Apponyi erkölcsi lehetetlenségnek mondta a húszéves kiegyezést. Ebbe is megalkudott a pártalakítás érdekében. És a választójog változatlan föntartása mindezeknél szentebb, fontosabb éppen e reá nézve, akinek pár évvel ezelőtt erről is más meggyőződése volt? Hova menjünk, hova forduljunk, hogy kétségbe ne essünk magunkon és a nemzet jövőjén, amikor közéletünk oszlopos tagjait így inogni, ilbolyogni és repedezni látjuk?! Wekerle is mondta ma, Tisza is ismételte utána, hogy talán a katonai kérdésnek a nevzet óhajtása szerint való megoldásától végre lehűlnek a közjogi akadályok a pártok között. Közjogi akadályok? Hol vannak még mi közéletünkben közjogi akadályok? Nem miniszterek, államtitkárok és főispánok a legkifejezettebb negyvennyolcasok és függetlenségiek?, Nem jártak és járnak Bécsbe? Nem emeltek kvótát? Nem ültek és elnököltek a delegációkban? Közjogi különbségek és akadályok a reális politikában és a szívekben már régen nincsenek. Csak a címtáblákon van a Negyvennyolc. Csak cégér a függetlenség. Cél a hatalom. A többi ámitás és hazudozás. Hiszen most is, mikor egységes pártot akarnak csilláini, kettős nevet akarnak neki adni. Negyvennyolcas alkotmánypárt. Miért? Azért, hogy Bécsben laposakat pislogva mondhassák: ejej, hiszen alkotmánypártiak, közös ügyesek vagyunk, aztán künn a választókerületekben megfordítva: ugyan komám, tudjuk mi mitől döglik a légy! Az csak a németnek van. A testünk azé, de a lelkünk a Kossuth apánké. Az egész választójog pedig csak azért van, hogy a néplázítás, a népbolondítás ezentúl még könnyebb legyen és a hazugság, a kétszinűség ez uralma a politikában föntartassék. Itt az ideje,"hogy "ezzel minden magyar hazafi leszámoljon. Közjogi választófalak már régen nincsenek, de vannak botránykövekből rakott falak a pártérdekek védelmére: ezeket kell ledöntenie, még pedig a magyar nemzed értelmiségnek, a m. i'*'V fis uj kormány ramutatkozása. — At képviselőhöz és a főrendiház ülése. — Budapest, Ján. ?.J. Nem is olyan uj ez a kormány, csak egy kis ta'palás és sarokjavilás esett meg rajta, mégis nagy volt az érdeklődés a mai bemutatkozás iránt. A pártok nagy számmal vonultak fel, a közönség még nagyobbal. Fogékonyságnak vagy kíváncsiságnak nevezzük-e a közönség érdeklődését, mindegy, a karzatjegyek már egy héttel ezelőtt elfogytak, akár a színházakban a háború alatt. A kisféle látványosságban kedvét leli, gyönyörködhetett a zsúfolt karzatokban, az ülésterem zsibongásában, az új miniszterek érzékfoglalásában. Ezúttal a miniszterek eltértek a régi szokástól és nem vonultak be libasorban. Talán unják, talán reszelik a gyakori bemutatkozást. Pártvezérek ,és miniszterek elfoglalták helyüket, még mielőtt Szász Károly elnök megnyitotta volna az ülést. Az új miniszterek közül Esterházy Móric gróf a horvát miniszter mellé került, Windischgraetz herceg Földes Béla mellé, Szterényi a miniszterelnök és Vázsonyi közé. Serényi gróf, a leendő földmivelésügyiminiszter nem jött el az ülésre, hazament Pulnnikra, körülnézni a gazdaságában. A volt miniszterek: Ugrón, Grecsák, Batthyány, Hadik jó képet vágtak kollegáik újjászületéséhez. Az elnök a szokott fürgeséggel végezte el a formaságokat. Felolvastatta a kinevezésekről szóló kéziratokat, tapsot és éljent azonban nemhallottunk. Tartózkodás és józanság ülte meg a lelkeket. A figyelem csakhamar Wekerle miniszterelnök felé fordult, aki belefogott programbeszédébe. Különösen arra ügyelt mindenki, hogy a nagyjában ismeretes program milyen tálalásban kerül az asztalra. Wekerle mindjárt a választójogon kezdte, de ő csudálatosképpen nem vártak semmi utat, nem vártak, de nem is kaptak, csak egy háborús akkordot, bár Wekerle hangoztatta, hogy nálunk nem a háború vetette fel a választójog általánosítását. Aztán mindjárt áttért a munkaprogramra: a község reformjára, a szenális reformokra, a a bírói füsztítetlenségre, a sajtótörvény revíziójára, a földbirtokpolitikára, a világkereskedelemre, a fogyasztási adókra. Mindegyik kérdésben igyekezett a demokrata korszellemnek valamelyes áldozatot bemutatni. Négy halált ért el, mikor a béketárgyelásokról fejtette ki ismeretes álláspontját és kijelentette, hogy mi az államok tartós és tisztességes békéjét óhajtjuk, de a felbomlás csíráit tenyészteni nem engedjük. A Házat azonban leginkább azok a kérdések izgatták, amelyek az új pártalakulás tulajdonképpeni pillérei, vagy ha úgy tetszik, ugródeszkái, gazdasági viszonyunk Ausztriával ,(és Németországgal) továbbá a hadsereg kérdése. " Mindenki tudta, hogy Apponyiéknak beszél, mikor azt mondta, hogy önálló gazdasági berendezésre való jogunkat föntartjuk ugyan, de ma nem érvényesítjük ezt a jogunkat és a végleges döntést a jövő országgyűlés szabad elhatározásának biztosítjuk. A magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szempontból való önálló kis építése, mely ő felsége helyeslésével találkozik, csak a háború után lesz keresztülvihető. Az igazán nemzetinek és önállónak tervezett véderőreform alkalmas lesz arra, hogy ledöntse a közjogi vízválasztókat és alapjául szólóért jön a politikai együttműködésnek és a politikai erők tömörülésének. Itt intézte felhívását Wekerle valamennyi politikai párthoz, jut mindenkihez a tömörülésre. A kormánypárti padokon éljeneztek és tapsoltak, a Károlyi-pártiak nyugtalankodtak, a munkapárt nyugalommal s komolysággal fogadta a miniszterelnök szavait. A függetlenségi párton sokan szünetet kértek, de Tisza István gróf azonnal élt a parlamenti gyakorlattal, hogy a miniszter-elnöki programra megtegye észrevételeit. Mindenki érezte, hogy a parlamenti többség vezérének és szószólójának szavai mélyebb bepillantást fognak engedni a jövőbe, mint az új kormányprogram. Ennek megfelelően tették mérlegre a Ház minden oldalán Tisza minden szavát, de Tisza maga is úgy fogalmazta meg minden egyes kijelentését, még a kritikai tartalmunkat is, hogy az erőegyesítés útja elől eltakarítson minden alsóbbrendű szempontot. Ez a nagy megfontoltság és önmérséklet — pedig szerettek volna kizavarni nyugalmából a Károlyi-pártiak — tették szavait ünnemesekké és a lelkek mélyére hatókká. A részletek dolgonak ,utalunk magára az alább olvasható beszédre,’ itt csak a főbb mozzana- A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal.