Budapesti Hírlap, 1918. március (38. évfolyam, 51–77. szám)
1918-03-01 / 51. szám
Budapest, 1918 XXXVIII. évfolyam. 61. szám. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Slölketéti érák: Egesa oero 02 tor., félévre 30 kor., negyedévre 13 kor., egy hónapra 4 kor. 60 fillegyen számára kaiyhen éa vidéken 18 fillér, pályaudvaron 20 811. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szériák Főszerkesztő: Rákosi Jenő Felelős szerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség és igazgatóság: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Kiadóhivatal: Vili ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Rákosi Jenő siállfifülop.“ Budapest, febr. 28. Az országos magyar iskolaegyesület, melynek Rákosi Jenő az elnöke, beadvánnyal fordult a kormányhoz, az országgyűlés két házához, a törvényhatóságokhoz és a Közművelődési Egyesületekhez, melynek pektuma az, hogy a magyar választójog köttessék a magyar nyelv tudásához szóban és írásiban. Olvastam tegnap, hogy a főrendiház immár regisztrálta is a beadványt. Ma kapok egy, aradi tudósítást, mely jelenti, hogy Arad városa is megkapta az Iskolaegyesület szózatát. Ez alkalomból egy aradi kollégánk, az Aradi Ilírlap éppenséggel vezércikket is ír azon a címen, melyet e soraink élére tettünk. Ez a körülmény indít arra, hogy a dolgot it szóvá tegyük, mielőtt nagyobb baj lenne belőle. Állapítsuk meg mindenek fölött, hogy az ikolaegyesületben a mozgalmat e kérdés körül a mi lelkes barátunk, az egyesület buzgó alelnöke, Almádi Géza indította meg. Egy alapos, szinte a tanulmány szóra méltó munkálatban hozta az egyesület igazgatótanácsa elé, amely népes ülésén egyhangúan magáévá tette az eszmét. Egyetlen egy elvi bírálat hangzott el csak azon az ülésén: az elnöké, Rákosi Jenőé, aki kijelentette, hogy az ő választójogi álláspontja más alapon épül föl, de elismerte, hogy a magyar nyelv és írás tudásáhozkötött választójog oly — ideális, nemzeti és — a világon szerte ébredő nemzeti öntudat áramlatait tekintve — annyira modern is, és mindenekfölött legméltóbb a magyar nyelv és kultúra terjesztésének szolgálatában álló egyesületekhez, — hogy szívesen deferál az iskolaegyesület igazgatótanácsának, és szívesen képviseli is a kormány választójogi javaslatával szemben, annyival is inkább — ezt most teszem hozzá, — mert azóta más, elsőrendű kulákegyesületek is sikra szálltak ez eszméért. Ha tehát ez Rákosi Jenő választójoga, csak éppen ennyiben az övé. Mert én tudok ugyan még legalább is kétannyi érvet ellene, mint amennyit aradi ifjságkollégánk csatasorba állít Rákosi Jenő ellen, de tudok egyet meleire is még, amely a közérdek szempontjából fontosabb, mint a kollégánk erősségei mindösszesen együtt. Ez pedig az, hogy semmi a világon a nemzetet oly szoros egységbe összefoglalni nem képes, mint a nyelv és kultúra egysége. Nemzeteknek pedig manapság semmire sincsen nagyobb szüksége, mint az ilyen egységre. E nélkül egységes célú, alkalmas eszközli politika el sem gondolható. Az az általános, titkos, úgynevezett demokratikus választójog pedig nem hogy különféle nemzetiségű országokat is egységbe tudna foglalni, (lásd Ausztriát); habem ellenkezőleg, képes még egynemzetiségű birodalmak régi egységét is frakciókra bontani, mint Franciaország* szomorú példája mutatja, hol ma, a bábom veszedelmei közepette is csak a legridegebb kor- arány erőszak és stszticiális üldözés képes valahogy az egység látszatát föntartani. Hogy ebben igazságtalanság rejlik az idegen ajkú magyarok iránt? Persze. De hol létezik a földön valami igazság, amely nem jár valamely igazságtalansággal? Itt nem a magyarokról és nem magyarokról van a szó, hanem az országról és a nemzetről. Annak, hogy a nemzet erős és hatalmas legyen — ami épp oly hasznos és szükséges a magyarokra, mint a nem magyarokra nézve, — annak meg kell keresnünk és találnunk a föltételeit. Ez a föltétel pedig kettő: 1. hogy megbonthatatlan egységben éljen mint .iil..ii~.T:-['TT-i-i -i'ir .ii...........■..■.■■..i I ■■■.■WIII ii.hi «r»-ire^mTrrTS nemzet; 2. és hogy minden polgára a maga egyéni boldogulását, emelkedését a köz- és magánéletben szabadon kereshesse és meg is találhassa tehetsége, szorgalma, hűsége és képességei szerint. Ha ez megvan egy bölcs és igazságos kormányzás mellett, a jómódú nép ragaszkodni fog a nemzethez, akár van választójoga, akár nincs. A professzionálus nemzetiségi politikusok vagy izgatók pedig, akiket soha se lehet semmiféle engedménnyel kielégíteni, akik minden engedményt csak fegyvernek néznek újabb engedményekért való harcukban, akik azonban szerencsére eddig is csak mérsékelten tudták nemzetiségeink tömegeit megtántorítani, azok mesterségüket tovább fogják űzni, de ilyen körülmények közt mindig kevesebb sikerrel állát várjon Amerikában nem kiáltó igazságtalanság-e minden demokráciája mellett az, hogy — a nyelv egyesítő hatalmának tudatában — hallatlan kiváltságot biztosítottak az angol nyelvnek? Milliószámra van ott német, olasz, törö ír, cseh, lengyel és magyar, de mind kénytelen a bíróság előtt tolmáccsal élni és egyik sem köthet se egymás közt, se mással a maga nyelvén magánszerződést, mert az ilyen szerződés-, amerikai bíróság előtt nem perelhető. E mellett könnyen engedheti az Egyesült Államok a legnagyobb szabadságot egyházban és iskolában. Az eredmény az, hogy kivándorlóit tátjaink, ha hazajönnek, akik itthon soha se érezték szükségét annak, hogy magyarul tudjanak, igen tisztességesen tudnak angolul. Ami pedig már most Rákosi Jenő választójogát illeti, arról e lapokban már többszörösen beszéltünk. Rákosi Jenő szerint a választójog nem arra való, hogy a demokratikus elvnek, hogy az emberi jogok szempontjának megfeleljen, nem A magyar altempidrárása. írta Károlyi Árpád dr. Bismarck hatalmas tolla ételbajának, Erich Marcksnak vezetése alatt most indult meg egy nagyszabású vállalat, a Politische Bücherei. Legelső kötetei egyikének Der Staat Ungarn. Eine Geschichtsstudie a címes Szekfü Gyula dr., a budapesti egyetem magántanára a szerzője. (Der Staat Ungarn. Eine Geschichtsstudie von J. Szekfü, Privatdocent an der Universität Budapest. — Deutsche Verlagsanstalt, Suttgart und Berlin 1917.) A munkát, mely a magyar állam keletkezéséről és fejlődéséről akar a történetkutatás eddig elért eredményei alapján a nagy német nép igazán műveit köveinek hű képet nyujtani, elolvasása után az őszinte megelégedés érzeté-' vel tesszük le. Mert oly állambiológiai tanulmányt élveztünk benne, aminőt idegen nyelven még nem írtak Magyarországról és amelyben a módszeres, szigorúan tudományos német gondolkodáshoz szabva, de könnyű és kellemes irállyal van bebizonyítva az a„tétel, hogy ez a kárpátalji állam áttól a nomád formától kezdve, a melyben megszületett, egy egészezredéven át le a modern alkotmányos államig csak egy nemzet, egy népfaj terméke: a magyaré s hogy ez olyan történelmi tény, a mellyel számolnia a tudományt becsülő németnek tudományos kötelessége. S mikor ezt a kötelességet beülteti szerzőnk a műveit németség tudatába, fölajzza lelkében a kulturális rokonérzés búrjait is, mert kifejti előtte azt a másik, szintén történeti tényt, hogy a magyar államiság a keresztény-germán kulturközösség talaján állott elő s vele mindvégig kapcsolatban is maradt, amióta a honalapító — a lángésznek akár ösztönéből, akár waresi előrelátásából — a bánokkal és avarokkal ellentétben már a nomád állam súlypontját a Dunántúlra, a régi Pannónia kulturföldjére fektető. A nomád állam átalakulásának rajza után plasztikusan bontakozik ki Szekfű vésője alól első és legnagyobb királyunk alakja, amint ökölre szorított baljával összezúzza az ifjú állam egysége ellen támadó centrifugális erőket, áldásos jobbjával pedig bevezeti népét a keresztény világ társadalmába,a mint legelső és mindeddig legnagyobb magyar reformer nyugati eszmék alapján, de azok a mnason hasával szervezi országa összes viszonyait, törvényeket hoz és fölépíti a nemzeti, királyság intézményét a keresztény monarkia azon elvén, hogy e fejedelmi hatalom istentől jó, s a vele él ő érette Istennek felelős. Mily más gondolatvilág ez, mint a röviddel azelőtti, mikor még minden közszabad magyar egyenlőnek tartá magát a törzsfőkkel! Szent Istvánban és utódaiban csúcsosodik ki a magyarság politikai akarata, mely a középkori magyar államét, fölépíté, mert ehhez az épülethez politikai munkával a magyar földön élő szláv tömegek nem járultak. Politikai akarat és politikai érzék vezette át az Árpádok patrimoniáus királyságából a nemzetet a közgazdasági viszonyok átalakulása után a rendi államba is, mikor a „király szolgái“ a király engedelmét kinyerik a királyi megyében való egyesülésre a nagybirtok túlkapásai és feudális hullámzásai ellen. Megszületik ezzel a nemesség, a nemesi rend s midőn az Anjouk a megtört nagybirtokhoz hozzákötik a bandériális szervezetet, végképp kialakul a rendi állam az alkotmánybiztosító intézményekkel, a fegyveres ellenállás jogával, királyi esküvel és diplomával, aztán az ősiséggel és anemesi megyével, mely a királyi megye helyébe lép. A nemzet egységét a királyi hatalom helyett most már a nemesség képviseli. És ez a nemesség minden rendi szabadosság ellenére is a királyban látja vezetőjét, mert a korona közjogi fogalommá, az összes jogok forrásává vált, ezeket a jogokat pedig a nemzet megbízásából a király gyakorolja. A rendi állam fejlődésének e végpontja, mely Verbóczyben lelte formulázóját, mutatja azt a hosszú illat, amelyet a magyar állam az első Árpádok karolingi fölfogásától kezdve a XVI. századig megfutott. A fejlődés azonban megszakad, mikor a francia világpolitika által reánk uszított ozmán katonai nagyhatalom első nagy hadjárata megdönti a régi Magyarországot. A szétdarabolt magyar állam a-.'maga területének csak egyharmadát viszi be a-Habsburgok jogara alá, ami az állameszme súlyának arányos csökkenésével jár. Aztán az országon kivül székelő király tanácsában nem-magyar államférfiak kerülnek A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal.