Budapesti Hírlap, 1918. március (38. évfolyam, 51–77. szám)

1918-03-01 / 51. szám

Budapest, 1918 XXXVIII. évfolyam­. 61. szám. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Slölk­etéti érák: Egesa oero 02 tor., félévre 30 kor., negyedévre 13 kor., egy hónapra 4 kor. 60 fill­egyen szám­ára kaiyhen éa vidéken 18 fillér, pályaudvaron 20 811. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szériák Főszerkesztő: Rákosi Jenő Felelős szerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség és igazgatóság: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Kiadóhivatal: Vili ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Rákosi Jenő siállfifülop.“ Budapest, febr. 28. Az országos magyar iskolaegyesület, mely­nek Rákosi Jenő az elnöke, beadvánnyal fordult a kormányhoz, az országgyűlés két házához, a törvényhatóságokhoz és a Közművelődési Egye­sületekhez, melynek pek­tuma az, hogy a magyar választójog köttessék a magyar nyelv tudásához szóban és írásiban. Olvastam tegnap, hogy a fő­rendiház immár regisztrálta is­ a beadványt. Ma kapok egy, aradi tudósítást, mely jelenti, hogy Arad városa is megkapta az Iskolaegyesület szó­zatát. Ez alkalomból egy aradi kollégánk, az Aradi Ilírlap éppenséggel vezércikket is ír azon a cí­­men, melyet e soraink élére tettünk. Ez a körül­mény indít arra, hogy a dolgot it­­ szóvá tegyük, mielőtt nagyobb baj lenne belőle. Állapítsuk meg mindenek fölött, hogy az ikolaegyesületben a mozgalmat e kérdés körül a mi lelkes barátunk, az egyesület buzgó alel­­nöke, Almádi­ Géza indította meg. Egy alapos, szinte a tanulmány szóra méltó munkálatban hozta az egyesület igazgatótanácsa elé, a­mely népes ülésén egyhangúan magáévá tette az­ esz­mét. Egyetlen egy elvi bírálat hangzott el csak azon az ülésén: az elnöké, Rákosi Jenőé, a­ki ki­jelentette, hogy az ő választójogi álláspontja más alapon épül föl, de elismerte, hogy a magyar nyelv és írás tudásához­­­­kötött választójog oly — ideális, nemzeti és — a­ világon szerte ébredő nemzeti öntudat áramlatait tekintve — annyira modern is, és mindenekfölött legméltóbb a ma­gyar nyelv és kultúra terjesztésének szolgálatá­ban álló egyesületekhez, — hogy szívesen defe­­rál az iskolaegyesület igazgató­tanácsának, és szívesen képviseli is a kormány választójogi ja­vaslatával szemben, annyival is inkább — ezt most teszem hozzá, — mert azóta más, első­rendű kulák­egyesületek is si­kra szálltak ez eszméért. Ha tehát ez Rákosi Jenő választójoga, csak éppen ennyiben az övé. Mert én tudok ugyan még legalább is kétannyi érvet ellene, mint a­mennyit aradi ifjságkollégánk csatasorba állít Rákosi Jenő ellen, de tudok egyet meleire is még, a­mely a közérdek szempontjából fonto­sabb, mint a kollégánk erősségei mindösszesen együtt. Ez pedig az, hogy semmi a világon a nemzetet oly szoros egységbe összefoglalni nem képes, mint a nyelv és kultúra egysége. Nemze­teknek pedig manapság semmire sincsen na­gyobb szüksége, mint az ilyen egységre. E nélkül egységes célú, alkalmas eszközli politika el sem gondolható. Az­ az általános, titkos, úgynevezett demokratikus választójog pedig nem hogy kü­lönféle nemzetiségű országokat is egységbe tudna foglalni, (lásd Ausztriát); hab­em­ ellenkezőleg, ké­­pes még egynemzetiségű­ birodalmak régi egysé­gét is frakciókra bontani, mint Franciaország* szomorú példája mutatja, hol ma, a bábom veszedelmei közepette is csak a legridegebb kor- arány erőszak és st­szticiális üldözés képes vala­hogy az egység látszatát föntartani. Hogy ebben igazságtalanság rejlik az ide­gen ajkú magyarok iránt? Persze. De hol létezik a­ földön valami igazság, a­mely nem jár vala­mely igazságtalansággal? Itt nem a magyarokról és nem­ magyarokról van a szó, hanem­ az ország­ról és a nemzetről. Annak, hogy a nemzet erős és hatalmas legyen — a­mi épp oly hasznos és szükséges a magyarokra, mint a nem magya­rokra nézve, — annak meg kell keresnünk és találnunk a föltételeit. Ez a föltétel pedig kettő: 1. hogy megbonthatatlan egységben éljen mint .iil..ii~.T:-['TT-i-i -i'ir .ii...........■..■.■■..i I ■■■.■WIII ii.hi «r»-ire^mTrrTS nemzet; 2. és hogy minden polgára a maga egyéni boldogulását, emelkedését a köz- és ma­gánéletben szabadon kereshesse és meg is talál­hassa tehetsége, szorgalma, hűsége és képességei szerint. Ha ez megvan egy bölcs és igazságos kor­mányzás mellett, a jómódú nép ragaszkodni fog a nemzethez, akár van választójoga, akár nincs. A professzionálu­s nemzetiségi politikusok vagy izgatók pedig, a­kiket soha se lehet semmiféle engedménnyel kielégíteni, a­kik minden enged­ményt csak fegyvernek néznek úja­bb engedmé­nyekért való harcukban, a­kik azonban szeren­csére eddig is csak mérsékelten tudták nemzeti­ségeink tömegeit megtántorítani,­­ azok mes­terségüket tovább fogják űzni, de ilyen körülmé­nyek közt mindig kevesebb sikerrel á­llát várjon Amerikában nem kiáltó igaz­ságtalanság-e minden demokráciája mellett az, hogy — a nyelv egyesí­tő hatalmának tudatában — hallatlan kiváltságot biztosítottak az angol nyelvnek? Milliószámra van ott német, olasz, törö ír, cseh, lengyel és magyar, de mind kényte­len a bíróság előtt tolmáccsal élni és egyik sem köthet se egymás közt, se mással a maga nyel­vén magánszerződést, mert az ilyen szerződés-, amerikai bíróság előtt nem­ perelhető. E mellett könnyen engedheti az Egyesült­ Államok a legna­gyobb szabadságot egyházban és iskolában. Az eredmény az, hogy kivándorlóit tátjaink, ha hazajönnek, a­kik itthon­ soha se érezték szüksé­gét annak, hogy magyarul tudjanak, igen tisztes­ségesen tudnak­­ angolul. A­mi pedig már most Rákosi Jenő válasz­tójogát illeti, arról e lapokban már többszörösen beszéltünk. Rákosi Jenő szerint a választójog nem arra való, hogy a demokratikus elvnek, hogy az em­beri jogok szempontjának megfeleljen, nem A magyar altem­pidrárása. írta Károlyi Árpád dr. Bismarck hatalmas tolla ételb­ajának, Erich Marcksnak vezetése alatt most indult meg egy nagyszabású vállalat, a Politische Bücherei. Legelső kötetei egyikének Der Staat Ungarn. Eine Geschichtsstudie a címe­s Szekfü Gyula dr., a budapesti egyetem magántanára a szerzője. (Der Staat Ungarn. Eine Geschichtsstudie von J. Szekfü, Privatdocent an der Universität Buda­pest. —­ Deutsche Verlagsanstalt, Suttgart und Berlin 1917.) A munkát, mely a magyar állam keletke­zéséről és fejlődéséről akar a történetkutatás eddig elért eredményei alapján a nagy német nép igazán műveit köveinek hű képet nyujtani, elolvasása után az őszinte megelégedés érzeté-' vel tesszük le. Mert­ oly állam­biológiai tanul­mányt élveztünk benne, a­minőt idegen nyelven még nem írtak Magyarországról és a­melyben a módszeres, szigorúan tudományos német gon­dolkodáshoz szabva, de könnyű és kellemes irállyal van bebizonyítva az a„tétel, hogy ez a kárpátalji állam áttól a nomád formától kezdve, a melyben megszületett, egy egész­­ezredéven át le a modern alkotmányos államig csak egy nemzet, egy­ népfaj terméke: a magyaré s hogy ez olyan történelmi tény, a mellyel számolnia a tudományt becsülő németnek tudományos kö­telessége. S mikor ezt a kötelességet beülteti szerzőnk a műveit németség tudatába, fölajzza lelkében a kulturális rokonérzés búrjait is, mert kifejti előtte azt a másik, szintén történeti tényt, hogy a magyar államiság a keresztény-germán kulturközösség talaján állott elő s vele mindvé­gig kapcsolatban is maradt, a­mióta a honala­pító —­ a­ lángésznek akár ösztönéből, akár waresi előrelátásából — a bánokkal és avarok­kal ellentétben már a nomád állam súlypontját a Dunántúlra, a régi Pannónia kultur­földjére fektető. A nomád állam átalakulásának rajza után plasztikusan bontakozik ki Szekfű vésője alól első és legnagyobb királyunk alakja, a­mint ökölre szorított baljával összezúzza az ifjú ál­lam egysége ellen támadó centrifugális erőket, áldásos jobbjával pedig bevezeti népét a keresz­tény világ társadalmába,­­a mint legelső és mindeddig legnagyobb magyar reformer nyu­gati eszmék alapján, de azok a mnason hasával szervezi országa összes viszonyait, törvényeket hoz és fölépíti a nemzeti, királyság intézményét a keresztény monarkia azon elvén, hogy e feje­delmi hatalom istentől jó, s a vele él ő érette Istennek felelős. Mily más gondolatvilág ez, mint a röviddel azelőtti, mikor még minden közsza­bad magyar egyenlőnek tartá magát a törzs­­főkkel! Szent Istvánban és utódaiban csúcsosodik ki a magyarság politikai akarata, mely a közép­kori magyar államét, fölépíté, mert ehhez az épülethez politikai munkával a magyar földön élő szláv tömegek nem járultak. Politikai aka­rat és politikai érzék vezette át az Árpádok patrimoniáus királyságából a nemzetet a köz­­gazdasági viszonyok átalakulása után a rendi államba is, mikor a „király szolgái“ a király engedelmét kinyerik a királyi megyében való egyesülésre a nagybirtok túlkapásai és feudális hullámzásai ellen. Megszületik ezzel a nemesség, a nemesi rend s midőn az Anjouk a megtört nagybirtokhoz hozzákötik a bandériális szerve­zetet, végképp kialakul a rendi állam az alkot­­m­ánybiztosító intézményekkel, a fegyveres el­lenállás jogával, királyi esküvel és diplomával, aztán az ősiséggel és a­­nemesi megyével, mely a királyi megye helyébe lép. A nemzet egységét a királyi hatalom helyett most már a nemesség képviseli. És ez a nemesség minden rendi sza­badosság ellenére is a királyban látja vezetőjét, mert a korona közjogi fogalommá, az összes jogok forrásává vált, ezeket a jogokat pedig a nemzet megbízásából a király­ gyakorolja. A rendi állam fejlődésének e végpontja, mely Ver­­bóczyben lelte formulázóját, mutatja azt a hosszú illat, a­melyet a magyar állam az első Ár­pádok karolingi fölfogásától kezdve a XVI. szá­zadig megfutott. A fejlődés azonban megszakad, mikor a francia világpolitika által reánk uszított ozmán katonai nagyhatalom első nagy hadjárata meg­dönti a régi Magyarországot. A szétdarabolt m­agyar állam a-.'maga területének csak egyhar­­madát viszi be a­-Habsburgok jogara alá, a­mi az állameszme súlyának arányos csökkenésével jár. Aztán az országon kivül székelő király ta­nácsában nem-magyar államférfiak kerülnek A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal.

Next