Budapesti Hírlap, 1918. május (38. évfolyam, 103–128. szám)
1918-05-01 / 103. szám
2 a kezükben van, játszanak s minden veszteség új, hazardabb játékra ingerli őket Magyarázni, érvelni, meggyőzni őket nem lehet. De tán előkerül végre annak a bizonyos dolgozó magyarságnak harcban és munkában izmosult ökle és az asztalra csap. Elég volt a játékból, urak, nincs tovább! • Az ir kérdés: Budapest, ápr. 30. Az ir kérdés ismét napirenden van, és pedig a legélesebb, a legfenyegetőbb formában. Dublin utcáin Véres tüntetés folyik, százával fogják el az ir értelmiség tagjait, ügyvédeket, , orvosokat, papokat, akik fegyveres ellenállásra tüzelik honosaikat Angolország ellen, a forradalom sokkal nagyobb terjedelemben és hevében, mint két évvel ezelőtt; a brit kormány minisztere, Mr. Duke lemondott, a Dublinban székelő vicekirály készül lemondani. A fölfordulás teljes. A miniszterek komor képpel járkálnak a folyosókon a Westminsterben, nagy belső válság láza gyötri a hatalmas birodalmat. A belső válság csírájának neve: Írország. Anglia összeroskad már szokatlan katonai terhei alatt, március 21-e óta százezreket vesztett ti flandriai csatasíkon, már-már lemondanak vezérférfiai arról, hogy hamarosan szállítani fogják a rég megígért győzelmet Pedig ha nem lesz győzelem, akkor bukás lesz, olyan bukás, amilyent még nem látott a világ. A gyarmatoktól nem várhatnak segítséget. Kanada, Ausztrália odaadta, amije van, többre nem hajlandó. Az indulok nemzeti bizottsága tiltakozik az ellen, hogy Indiában csak egy katonát is sorozzanak a brit hadseregbe, amíg az angol kormány nem kezeskedik India függetlenségéről. Azt pedig nem teheti, mert Indiát függetlenné tenni és végképp elveszteni, egyet jelent. Az indiai Srame Ruse — India elszakadása. A kormány, az utolsó mentséghez fordul. Kénytelen-kelletlen, nem szívesen, nem sok bizalommal, de mégis megteszi: kiterjeszti a katonai kötelezettséget Írországra, amely eddig ment volt a szolgálati kötelezettség alól. Az ír miniszter, Mr. Duke ritka őszinteséggel bejelentette az alsóházinak, hogy a kormány üzleti ajánlatot tesz az íreknek: fogadják el a hadkötelezettséget és megkapják a Home. Rule-t, a külön ír parlamentet. Megígéri, hogy egyelyen embert nem hívnak be addig szolgálatra, amíg az első parlament Dublinben össze nem ül. Az üzlet oly egyszerűnek látszik. Ismerjük mi is a fajtáját. A mi politikai nyelvünkön junklim-mal szokták tisztelni. Addsza-nesze. Mimegadjuk azt, amiért száz év óta hiába iktizmus felé s ennek az iránynak egyik jellegzetes képviselője Zala György. A müncheni iskolán első mesterei közül való volt Widinnum, valamikor Izsónak is mestere. Nagy műveltségű, kissé gőgös és szóllati ember, még az akadémikusok között is a legakadémikusabb. Tőle Knabbos került, aki az Olaszországból átszármazott túlzott realizmus hívének vallotta magát. Számos gót stílusban megmintázott szobor került ki vésője alól, amelyeknél a belső művészi tartalom és lényeg rovására a technikai ügyeskedés dominált. Harmadik mestere volt Wagmüller, korának egyik legkiválóbb szobrásza, akinek franciás formanyelve maradandó hatással volt Zala művészetére. Még a müncheni akadémián készült Zala első nagyobb műve, melyet 1882-ben állított ki a Műcsarnokban. A zsánercsoportozat címe: Fel a baba. Az anya egyik karjával az ölében levő megriadt gyermekét tartja, s a másikkal visszaszorítja a hattyút, hogy hozzá ne érhessen hosszú nyakával a gyermekhez. Zalának ez az első műve jellemzően illusztrálja az akkori törekvéseket. A klasszikusra támaszkodó szigorú akadémiai merevséget, melyet némiképp enyhít a tárgynak a való életből való választása, a zsánerszerűség következtében túlzottan érvényesül a festői elem, míg az alakok csoportosításának tömörségében a vérbeli szobrásztehetség nyilatkozik meg. Alig egy évre rá már elkészül a Mária és Magdolna című csoportozattal, melyben már teljes pompájában virul ki képessége. A mintázás egyszerűbb és szélesebb, a két alak egybeolvadása még egységesebb, s a mellett a mozdudotteket, li adjátok a véreteket. Az alku azonban mégsem olyan sima, mint gondolnék. Mikor a kormány beterjesztette az írek hadkötelezettségéről szóló javaslatot az alsóház elé, Dillon, az ír nacionalisták vezére, fölkiáltott: — Egyetlen egy, embert sem fogtok kapni tőlünk. És az ir vezér szava, mint a körülmények igzorják, nem puszta szó, nem üres fenyegetés. És amint a javaslat tárgyalásába belefogtak, Sir Edward Carson, az ulszteriek vezére, a Home Rule halálos ellensége szintén megkezdte izgató munkáját a bili eben, az írek ellen, minden ír függetlenségi törekvés ellen. Hátoldalról fogták ostrom alá a kormányt Lloyd Georgenak, a szakminisztereknek, a pártvezéreknek elő kellett szedniük ékesszólásuk egész fegyvertárát, a meggyőzést, a rimánkodást, a fenyegetődzést, a rémképekkel való ijesztgetést, csakhogy megpuhítsák az izeket és engedékenységre bírják az izek ellenségeit. Végre hosszú és kínos vitatkozás után megtörtént a szavazás. A javaslat mellett 301, ellene 103 képviselő szavazott. Csaknem kétszáz főnyi többséggel fogadták el a kormány bilijét. De mikor az eredményt kihirdették, Dillon felkiáltott: — Ez volt Anglia legrosszabb napja, mióta a háború kitört. És ez a felkiáltás azt jelenti, hogy a szavazással ez az ügy korántsem intéződött el. A Síim Fein-töredék, amely Írországban ura a hatalomnak, mert ur a lelkeken, nem volt képviselve a Westminsterben, mikor az írekről, az írek testi épségéről, véréről, jövőjéről határoztak. És ez a párt azt vallja jelszavául: „Vegyétek el a vérünket, ha tudjátok. Vigyetek el bennünket katonának, ha mi nem akarunk“. Egy népet nem lehet mindenestől és akarata ellenére befogni Bellona szekere elé, és a harcos istennő nem fogja hazavinni a győzelmet diadalszekerén, ha ilyen tömeget fognak az igájába. Írországban a sorozás véres népünnep lesz, ha ugyan odáig eljut a dolog: az Angliától való elszakadás forradalmi ünnepe. S a mellett Lloyd George kiélesítette viszályát régi, négy évvel ezelőtti ellenségeivel, az ulszteriekkel is. ulsztér sokkal több katonát adott eddig, mint bármely más tartomány és ezenfelül végtelenül fontos Angliára, mint a hajóépítés és a muníciógyártás egyik középpontja. És az ír Home Rule vörös posztó Ulszternek. Ulszter protestáns és angol vérségű lakossága a maga jóvoltából soha meg nem adná a függetlenséget a katolikus íreknek. A kormány a Home Rule ígéretével elidegenítette Ulsztert, anélkül, hogy megnyerte volna Írországot. lat és a kifejezés olyannyira természetes és mindent kifejező, hogy Zalának ezt a fiatalkori művét a magyar szobrászat egyik legjelesebb alkotásának fogják elismerni mindenkor. Innen kezdve harmonikusan fölfelé törekvő pályája van művészetének, melynek alkotásait számos bel- és külföldi kitüntetés övezi elismeréssel és dicsérő hódolattal. A millenium esztendejében kap megbízást élete fő munkájára, az ezredéves emlékműre. Alapeszméjében a magyar állam egysége domborodik ki, mely diadallal küzdött meg egy évezred viharával. A középen áll Árpád és a hét vezér; az ő alkotásukból nő ki a magyar állam, melynek történetét tizennégy királyszobor szimbolizálja, míg a középső oszlopon lévő géniusz, a koronával és az apostoli kereszttel kezében diadalmas szárnyalással mutat a jövő biztos fejlődése felé. A félköralakú oszlopcsarnok tetején allegorikus szoborcsoportozat pedig a nemzet fejlődését irártyító faktorokat: a békét, a háborút, a munkát, a jólétet, a tudást és a dicsőséget ábrázolja. A mű építészeti részét Schikiedanz oldotta meg s ma már, a mikor úgyszólván együttes hatásában vizsgálhatjuk az impozáns alkotást, nyugodtan az arkitektonikus megoldás rovására írhatjuk, a mit a kritika a mű ellen joggal fölhozott. Szobrászati megoldásában mind az alakok erőteljes plasztikáját, mind pedig nemesveretű belső tartalmát illetően elsőrendű munka, mely méltó emléke marad hazánk kivételes nagy ünnepének. Az építészeti rész szerencsétlen megoldásának köszönhető az is, hogy az Erzsébet emlékmű első pályázatán első díj-A belső válság meggyengüli Angliát a legirtózatosabb harcok idejében s ennyiben érezteti hatását az egyetemes politikai helyzetre. De van ennek a válságnak még egy érdekes vonatkozása, amely fölülemeli a helyi színezetű harcok jelentőségének színvonalán. Unionista körökben azt beszélték, hogy a kormány a Home Rule-t határozottan Amerika kívánságára ígérte meg az íreknek, ezzel akarván meghódítani az amerikai íreket a háború eszméjének, amelytől ezek a reális üzletemberek mindeddig fölötte idegenkednek. Mélységes megalázás van az Egyesült Államok e beavatkozásában Anglia ügyeibe nemcsak a brit kormányra, hanem brit nemzetre nézve is. A Morning Post azt írja, hogy Amerika a maga érdekében, önönvédelmére ment bele ebbe a háborúba, nem Anglia javáért, tehát nincs joga arra, hogy ilyen nagy árat követeljen támogatásáért. Ezzel szemben Lloyd-George közvetetlenül a javaslatról való szavazás előtt íg.yy nyilatkozott az alsóházban: — Amerika kormánya joggal elvárja a mi kormányunktól, hogy ne növeljük az ő otthoni nehézségeiket azzal, hogy elkedvetlenítjük az íreket. Semmi sem bátoríthatja számunkra olyan nagy mértékben az amerikai segítséget, mintha Írországot megajándékozzuk az önkormányzattal. Az angol miniszterelnök e szavaiban teljes vallomás van. Anglia Amerika parancsára adja a Home Rule-t Írországnak. És Írország nem hajlandó elfogadni a kénytelenül nyújtott ajándékot. És egyetlenegy katonát nem ad Angliának. Mr. Duke üzlete nem üzlet. Dublinből hamarosan friss híreket fogunk hallani. Budapesti Hmur ao. 1918. május L Heves gyalogsági harcok Flandriában. Az angolok Lokerben. — Tüzérségi harc a Kemmelhegyen. — Visszavert olasz előretörések. A német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállásról jelentik ápr. 30-án. Nyugati harctér: A flandriai csatatéren egyes szakaszokon heves gyalogsági harcok fejlődtek ki. Vermeredétől és Grotte X’Kerstraaitól északra több angol árkot elfoglaltunk. Azok a rohamosztagok, amelyek Lokernél az ellenséges vonalakba benyomultak, erős francia ellentámadásokba üt idöztek. E harcok folyamán az ellenségnek sikerült Lokerben a lábát megvetnie. Azok a kísérletei azonban, ho£y a helységen túl előrenyomuljon, meghiúsultak. Az egész napon át erős tüzérségi tévé vól jutalmazott művet nem fogadta el kivitelre a zsűri. Zala klasszikus tökéletességgel adott formát annak a hódolatnak, mellyel a magyar nemzet szívébe zárta Erzsébet királynét, s a magyar művészet érdekében joggal kívánhatjuk, hogy ez a terv valamely formában valóra is váljék. Hta nincsen is terünk valamennyi alkotásának kritikai méltatására, jelentőségét abban összegezhetjük, hogy Zalát tisztult művészi meggyőződése visszavezette az őt környező realisztikus törekvések útjáról az antik művészet forrásához. A múlt szemlélődéséből tanulja meg, hogy az élő minta szolgai másolása helyett ideál megteremtése a művész feladata, és szeretettel alkalmazza a görögök mintájára a nedves, tapadó redőzetet, hogy a test formáinak szépségét semmi részlet meg ne zavarja. Egyik legszebb példája ennek a Csukássy Jenő síremlékén levő női alak, az őszinte fájdalomnak szívet markoló megtestesítése. . De a múlthoz, a klasszikus művészethez való visszatérés interpretálásában Zala nem követi Rodint, aki szerint mi modern emberek csak jelentéktelen árnyékai vagyunk azoknak, akik előttünk voltak és szomjúságtól elpusztulnánk ama források nélkül, melyeket az előttünk élők lángesze és áhitatos hite fakasztott. A klaszszikus művészet nem lehet utolérhetetlen ábrándképe minden idők művészetének, csak erőforrása oly értelemben, hogy abszolút értékű tanulságainak helyes megértése, párosulva a művész egyéniségének alkotó géniuszával, a művészet fejlődésének folytonos megújhodását tegye lehetővé.