Budapesti Hírlap, 1918. május (38. évfolyam, 103–128. szám)

1918-05-17 / 116. szám

1918. május 17. Budapesti Mik? (m «o téka ahhoz, hogy szövetségünk tömörré ková­­­csolásával védjük magunkat. Apponyi, mint az­­egész magyar nemzet, örömmel üdvözli magát­­a szerződés tényét; kérdezni valója csupán a megkötendő új szerződés gazdasági részére vo­natkozóan van. Ma is azt kívánja, hogy ne hoz­zanak létre a számunkra olyan közgazdasági­­megkötöttséget, mely a következő magyar par­lament szabad elhatározásának prejudikálhat,­­mely azt kijátszaná. Erre kér megnyugtató föl­­­világosítást. Az interpelláció valódi anyagán kí­vül érdeklődött Apponyi a Lengyelország jö­vendő sorsával foglalkozó tervek iránt is. Az a hír járja, hogy Lengyelország perszonál­unióba lép Ausztriával és Magyarországgal. Már most bejelenti Magyarország igényét arra, hogy ha ez az alakulás elkövetkeznék, változtatni kell Ausztria és Magyarország mostani viszonyán is, mert a három állam közös vonatkozásaiban Ma­­gyarország nem lehet alárendeltebb helyzetben,­­111 int Lengyelország. Apponyi interpellációjának a tulajdonkép­peni tárgyára a távollevő miniszterelnök he­lyett Popovics Sándor pénzügyminiszter vála­szolt. Megnyugtatta Apponyit, hogy a szövetség­nek nincs más államok ellen irányító éle és hogy az Ausztriával kötendő gazdasági kiegyezés kér­dését ez az új szerződés nyitva fogja hagyni. A képviselőház legközelebbi ülése a jövő héten lesz és pedig csütörtökön. 11 képviselőhöz ülése. Szász Károly elnök az ülés megnyitása után­­bejelenti, hogy Ugrón Zoltán hat hónapos szabad­ságot kér, mert nem kap Budapesten lakást. A sza­badságot megadták. Bejelenti továbbá, hogy Apponyi Albert gróf a német szövetség dolgában sürgős in­terpellációra kapott engedelmet. A választójogi bizottságba két tagot választott a száz, nevezetesen Bethlen István grófot és Vá­­zsonyi Vilmost. Azután folytatták az adójavaslatok tárgyalását. Bernáth Béla tiltakozik a bortermelés meg­adózása ellen, mert ez az adó tönkreteszi a szőlő­ig ívelés­t. A javaslatot elfogadja. Az elnök a vitát berekesztette. A pénzügyminiszter beszéde, máz- és törlesztési szükséglete 327 millióra rúgott, most ezen a­ címen 1.128.000.000 terhet jelentenek.* E­z az összeg körülbelül annyi, mint a­meny­nyit a magyar állam rendes kiadásai tettek ezelőtt tíz esztendővel. Igaz! Úgy vall jobbfelől.) Az állam hitel­igényeinek kielégítésére kény­telen volt a jegybanknál kölcsönöket felvenni. És itt szól az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek a mon­­arkia két állama részéről való igénybevételéről is, a­mit Teleszky és Eckhardt meg is említett, különö­sen azt, hogy az Osztrák-Magyar Banknál a kölcsö­nöket Ausztria a kvóta arányát meghaladó részben vette fel. A pénzforgalmi eszközök mesterséges sza­porítása a hadviselő államok mindegyikében elő­fordult, így a német birodalmi bankjegy forgalma ez idő szerint 11.800.000.000 korona, a­mihez azon­ban hozzá kell adni a hadikölcsön pénztárak je­gyeit, a­melyek a legutóbbi adatok szerint a hét mil­­liárdot meghaladták. A német birodalmi bankjegyek és ezek a jegyek összességükben 39 x­illiárd már­kára rúgnak. A hadviselő államok között vezet Franciaország, a­hol a francia bankjegyeik for­galma 27 milliárdot ért e. Sőt még a gazdag Ang­liában is 48 millió font jegyforgalmon kívül 231 millió font egyéb jegy van forgalomban, nem is számítva, hogy az angol kormány által kibocsátott kincstári utalványokat szintén igen nagy mérték­ben használják fizetésre. Egyáltalán a pénzgazdaság kifejlése óta min­den háború tartamához és a méretéhez képest, a pénzforgalmi eszközök mesterséges megszaporításá­­val jár. A­mikor az államok mint nagyfogyasztók lépnek fel, megadják az első lökést a drágaságra. A drágaság alapoka szerinte az, hogy az államok fo­gyasztási célokra nagy arányban hitelt vesznek igénybe. Hogy ez a hitel igénybevétel micsoda for­mában történik, az másodlagos kérdés. Természete­sen nem akarja védeni a pénzeszközök mesterséges szaporítását, sőt a pénzbeszerzési eszközök között ezt­­tartja a legveszedelmesebbnek, mert a legolcsóbb és mert az orvoslást elposványosítja. A drágaság megelőzésének talán egy módja lett volna, ha az ál­lam a háború kitörésekor a szükségleti cikkek egész produkciójára rávetette volna magát, a­mi azonban a m­ai gazdasági berendezkedés mellett lehetetlen lett volna. Igaz, hogy Ausztria a kvótaaránynál na­gyobb mértékben vette igénybe a bankhitelt, de azért Ausztria terhei szintén nagyok. De Ausztria regenerá­lódása tagadhatatlan. Igaz hogy Ausztria területei­nek nagy része sokáig ellenséges uralom alatt ál­lott, de az osztrák parlament kiadási­­politikája is tovább terhelte a pénzügyeket. Tapasztalatából mondhatja, hogy az osztrák pénzügyminiszter­ és az osztrák számottevő gazdasági tényezők a pénzügyek regenerálását szoros célul tűzték ki. A magyar kor­mány­ mindent elkövet, hogy a jegybank hitelét te­hetően igénybe ne vegye, de váratlan nagy szük­ségletek fedezésére nincs más mód, mint a jegy­bankhoz fordulni. A­mi az állami tisztviselőknek és alkalmazot­taknak természetben való ellátását illeti, ez helyes idea, de a készletek fokozott hiánya miatt mégis kénytelenek lesznek pénzbeli segítést is adni. A jövő politikájának fő irányelve, mennél na­gyobb pénzügyi eredményt elérni és pedig rideg, de észszerű takarékossággal, az állami alkalmazottak magamat érte. De vájjon jobb-e és különösen boldogabb-e az ember, mióta a Mester elmondta isteni üzenetét és meghalt nagy eszméiért a Golgotán? S miért ne vallanám be neked, hogy a szí­vem is más tájakon kalandozott már, messze ment tőletek. Tehetek én arról, hogy meguntam a dohánygyári lányok hercig romlottságát és bajos félszegségét, sima hajukat és szomorú sze­­­­müket? Bolond az, a­ki parancsolni igyekszik az érzelmeinek s merő szentimentalizmusból lelán­colja a férfiasságát oda, a­hol nem érzi magát kellemesen. A szabadság, a függetlenség, az aka­rat fölszabadításának a prédikátora voltam. —s elfojthattam-e tehát mindennek a vágyát önma­gamban? A szép nőnél mindig szebbnek tartottam egy elegáns hölgyet. S az elegáns hölgynél job­ban tetszett a művelt és szellemes asszony. Persze hogy menthetetlenül beleszerettem a tes­tileg és szellemileg legkulturáltabb fajtába, az arisztokrata nőkbe. Némi ügyességgel, egy kis bravúros dialektikával szétszórtam,­­ éti póztam az előítéleteket, hamarosan megkedvel­tett­em magamat. Megütközöl-e azon, hogy szívesebben arattam sikereket a palotákban, mint a külvá­rosi kocsmákban? Hogy mámorosabban eped­­tem G. grófnő opálfényű válláért, hattyúszép nyakáért, mint a Boriska duzzadt piros szájacs­­kájáért? Elfeledtelek titeket, segítő bajtársaimat, a múltamat, pályám első állomását, a nagyra­­vágyásom bölcsőjét, — a­mint elfelejti minden férfi a dajkája danáját s az anyja intő szavát, ha az­ első szerelmes asszony megöl,­''! és a fülébe súgja forró örömét* számának észszerű megállapításával (Élénk helyes­lés), az erők kihasználásaival és némely föladatnak a társadalomra hárításával, f Helyeslés.­ Ezzel fo­koaa­­tosan véget tehet vetni a közélet, bürokratizálásá­nak. E mellett a termelés fokozását és egész ki­használását érvényesíteni kell. (Helyeslés.) A­mi az adókivetés eljárására vonatkozó meg­jegyzéseket illeti, szívesen veszi tudomásul Návay és Gündisch óhajait. A rendelkezésre álló társadalmi erőket mindenesetre fölhasználja. Az adódetektívekre főképp a háborús nyereség id­uhatolása miatt szük­ség van, mert némely új vagyonos osztály nyere­ségét kikutatni azért sem tehet, mert állandóan, Bécs és Budapest között tengődik. (Derültség.) E célra a rendőrség négy def­itívet bocsátott az adófeligyelőség rendelkezésére. Ha valaki polgári kötelességeinek teljesítése ától ravasz fondorlattal, a büntetőtörvénykön­yvbe ütköző módon, célzatosan kivonja magát (Úgy van­ a jobb és a baloldalon.), akkor az álla­mhatalomnak teljesen jogos az az el­járása, ha az ilyenekkel szemben az állam­i érdekek megsértése címén a törvényes eszközöket alkal­mazza. (Általános helyeslés. Fölkiáltás: Nem négyet, hanem négyszázat kellene alkalmazni!) Semmi sem, áll a szólótól távolabb, mint adóz­tatási téren kabinet-justit-ot gyakorolni, de minden­kor kötelességének fogja tartani, hogy az állam ér­dekeit föltétlenül megóvja. (Általános élénk he­lyeslés.) A­mi a jövedelmi adónak a vagyonadóból való levonására vonatkozó észrevételeket illeti, oly mó­dosítást fog előterjeszteni, hogy olyan esetben, a­mi­kor valaki jövedelmét bevallja, az illető jövedelmi adója, vagyonadója fele összegéig levonható legyen. (Általános helyeslés.) Továbbá a progresszivitás ki­­fejlesztésére a 8-ak §-nál a fokozatot tovább fej­leszti négy millióig és pedig 8000 koronák szeritt emelkedő fokozatokkal, a­mi a 4 milliónál eterné a szát,százalékot. (Helyeslés.) Az erdő letárolására vo­natkozóan szintén módosítást fog beadni.* (Helyes­lés.) Módosítást fog benyújtani a harmadik osztályú kereseti adó pótlékáról is, továbbá a jogerősen meg­áll­apí­tott adó revíziójáról és a földbérlet hadipótlé­­káról is. Elfogadja Teleszky­ Jánosnak azt a javas­latát is, hogy az előre haladott idő miatt és a hiá­nyos tisztviselői karra való tekintettel a 25—50.000 koronáig terjedő vagyonokra az idén ne vessenek ki adót, hanem csak kivételes esetekben­ (a többi jöve­delműeknél és az új adózóknál), ellenben a jövő év­ben két évre, egy évre visszamenő hatással vetnék kel az adót. (Helyeslés.) Ábrahám Dezső és Benedek János határozati javaslatait nem fogadhatja el. Kö­szöni a Ház türelmét és kéri a javaslat elfogadását. (Éljenzés és taps jobbról és a középen.) Barta Ödön előadó megjegyzései után­ a ja­vaslatot általánosságban elfogadták. A címet Gundisch Guido rövid fölszólalása után elfogadták. A harmadik szakasznál Bródy Ernő a gyermekkedvezmény törvénybe iktatását kéri. A többgyermekes szülőnek adókedvezést kell adni. Popovics Sándor pénzügyminiszter kijelenti, hogy ez az elv az alaptörvénynél amúgy is életbe fog lépni. A szakaszt változatlanul fogadták el. A 8-ik szakaszt a pénzügyminiszter módosítá-S engedd meg, hogy végül visszatérjek Sas­,­váry gróf pofonára. Az apámat ért megbántásért semmi se engesztelhetett volna ki, soha nem fe­lejthettem volna el. Ez az egy mindörökre elvá­lasztott volna a kiváltságos osztálytól, ezzel az emlékkel soha nem békülhettem volna ki. De egyszer valami vidéki társaság vadá-á­szatra invitált. Sötétzöld sport­ öltönyt vettem föl, csizmát húztam, puskámat a vállamra dob­, lant­o­s ekkor az erdei lak lépcsőházában hir­telen földig érő tükörrel kerültem szembe. Meg­döbbentem. Mintha az öreg Sasváry gróf lépett volna elém. Gyermekkori emlékezésem képei közé tartozik a gróf vadászruhás alakja, a­mint vállára dobott puskával, gőgös fejtartással halad le a terrasz lépcsőin. Megdöbbenve álltam meg. Még azt a könnyed eleganciájú, utánozhatatlan mozdulatát is örököltem, mellyel a fegyverét tartotta . . . Mint a villám hasított át agyamon a gondolat: oh, világos, nem a gróf ütötte pofon az apámat, hanem az apám fenyitette meg az inasát . . Nem közületek való voltam, nem is marad, haltam köztelek. Öntudatlanul is szüntelen oda vágyakoztam, oda törekedtem, a­honnan szár­maztam. Magamhoz lettem volna hűtlen, maga­mat csaltam volna meg, ha a ti oldalatokon ma­radok s a ti gondolatvilágotokba merülök bele. Folytasd a munkádat, végezd el a fölada­todat, cselekedj úgy, a­mint az érzéseid és tisz­tességes meggyőződéseid diktálják. Í1a oly kö­vetkezetes maradsz magadhoz egész életedben, mint voltam én, mindig szeretni és becsülni fog­lak. — S üdvözöl régi cimborád. »­ Popovics Sándor pénzügyminiszter köszöne­tet mond azért, hogy a javaslatot nagyon helye­sen a­, állami bevételek fokozásának szükségessége , nézőpontjából bírálták el. (Helyeslés.) Viszont nem fogadja el Bernáth okoskodását, mert a szőlő a bor­termelési adót fogyasztási adónak tekinti. Tudjuk, hogy p­ magyar állam háborús kiadá­sai eddig huszonhat milliárdra rúgnak. E kiadások­nak fedezésére az állam a maga bevételeit csak igen elenyésző mértékben vehette igénybe, de igénybe kellett vennie hitelét, a­minek egyik jel­lemző adatául szolgáljon az, hogy míg a legutolsó békeesztendőben a magyar államadósságok évi ko­módot harsogod-e le is a tömegnek? S a­ki mind­ezt eléri, az bocsássa ki a kezei közül, mert a többinek még nem sikerült hozzájutni? Egyéni­­kiválóságomnál fogva néhány esztendő alatt föl­­jutottam arra a lépcsőfokra, a­melyre a kisebb képességű, szellemileg elmaradottabb munkás­ezrek csak hosszú évtizedek után fognak lépni. Várjak talán rájuk, a­míg a nyomomba érnek? Az én életem rövid, időm lejár, nekem sietnem kell, a tömeg élni fog évszázadok múlva is. Meg­előztelek titeket, mindössze ez történt. A vitor­láim terjedelmesebbek voltak, sebesebben siklott előre a hajóm. S a­kiket a munkásság vezéreiül választ, azoknak már voltaképpen nincs joguk a társadalmi élet kivételességei ellen hadakozni. Hiszen az ő személyük és karrierjük is az örök egyenlőtlenséget dokumentálja. Miért hagytam el azokat, a­kiknek a vállán fölemelkedtem, — kérded. Nem érezve többé együtt a nélkülöző mun­kással, együtt gondolkozhattam-e vele? Kifino­mult ízlésem­, tudományokat szomjazó elmém, a költészet s a művészetek iránt való gyöngéd oda­adásom beszállhatott-e a hétköznapok sötét sza­kadékaiba és dohos odúiba, belevethette-e ma­gát a tülekedő emberek sorába? I­­ tehet szem­rehányást annak, a­kit tízezer csillag roppant titka inkább izgat, mint e sárgolyó ügyes-bajos dolgai? S a­ki ismeri a históriát, a javíthatatlan emberiség minden bűnét, aljasságát és fortelmét, lehet-e filantróp? Nem kell-e a történetbúvár­nak irtózottal eltakarni a szemét és önmagába vonulni vissza vigaszért, hitért és megnyugvás­ért? Ha megválthattam volna népemet minden bajtól, fájdalomtól, talán megfeszíttettem volna . .

Next