Budapesti Hírlap, 1918. május (38. évfolyam, 103–128. szám)
1918-05-17 / 116. szám
1918. május 17. Budapesti Mik? (m «o téka ahhoz, hogy szövetségünk tömörré kovácsolásával védjük magunkat. Apponyi, mint azegész magyar nemzet, örömmel üdvözli magáta szerződés tényét; kérdezni valója csupán a megkötendő új szerződés gazdasági részére vonatkozóan van. Ma is azt kívánja, hogy ne hozzanak létre a számunkra olyan közgazdaságimegkötöttséget, mely a következő magyar parlament szabad elhatározásának prejudikálhat,mely azt kijátszaná. Erre kér megnyugtató fölvilágosítást. Az interpelláció valódi anyagán kívül érdeklődött Apponyi a Lengyelország jövendő sorsával foglalkozó tervek iránt is. Az a hír járja, hogy Lengyelország perszonálunióba lép Ausztriával és Magyarországgal. Már most bejelenti Magyarország igényét arra, hogy ha ez az alakulás elkövetkeznék, változtatni kell Ausztria és Magyarország mostani viszonyán is, mert a három állam közös vonatkozásaiban Magyarország nem lehet alárendeltebb helyzetben,111 int Lengyelország. Apponyi interpellációjának a tulajdonképpeni tárgyára a távollevő miniszterelnök helyett Popovics Sándor pénzügyminiszter válaszolt. Megnyugtatta Apponyit, hogy a szövetségnek nincs más államok ellen irányító éle és hogy az Ausztriával kötendő gazdasági kiegyezés kérdését ez az új szerződés nyitva fogja hagyni. A képviselőház legközelebbi ülése a jövő héten lesz és pedig csütörtökön. 11 képviselőhöz ülése. Szász Károly elnök az ülés megnyitása utánbejelenti, hogy Ugrón Zoltán hat hónapos szabadságot kér, mert nem kap Budapesten lakást. A szabadságot megadták. Bejelenti továbbá, hogy Apponyi Albert gróf a német szövetség dolgában sürgős interpellációra kapott engedelmet. A választójogi bizottságba két tagot választott a száz, nevezetesen Bethlen István grófot és Vázsonyi Vilmost. Azután folytatták az adójavaslatok tárgyalását. Bernáth Béla tiltakozik a bortermelés megadózása ellen, mert ez az adó tönkreteszi a szőlőig ívelést. A javaslatot elfogadja. Az elnök a vitát berekesztette. A pénzügyminiszter beszéde, máz- és törlesztési szükséglete 327 millióra rúgott, most ezen a címen 1.128.000.000 terhet jelentenek.* Ez az összeg körülbelül annyi, mint amenynyit a magyar állam rendes kiadásai tettek ezelőtt tíz esztendővel. Igaz! Úgy vall jobbfelől.) Az állam hiteligényeinek kielégítésére kénytelen volt a jegybanknál kölcsönöket felvenni. És itt szól az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek a monarkia két állama részéről való igénybevételéről is, amit Teleszky és Eckhardt meg is említett, különösen azt, hogy az Osztrák-Magyar Banknál a kölcsönöket Ausztria a kvóta arányát meghaladó részben vette fel. A pénzforgalmi eszközök mesterséges szaporítása a hadviselő államok mindegyikében előfordult, így a német birodalmi bankjegy forgalma ez idő szerint 11.800.000.000 korona, amihez azonban hozzá kell adni a hadikölcsön pénztárak jegyeit, amelyek a legutóbbi adatok szerint a hét milliárdot meghaladták. A német birodalmi bankjegyek és ezek a jegyek összességükben 39 xilliárd márkára rúgnak. A hadviselő államok között vezet Franciaország, ahol a francia bankjegyeik forgalma 27 milliárdot ért e. Sőt még a gazdag Angliában is 48 millió font jegyforgalmon kívül 231 millió font egyéb jegy van forgalomban, nem is számítva, hogy az angol kormány által kibocsátott kincstári utalványokat szintén igen nagy mértékben használják fizetésre. Egyáltalán a pénzgazdaság kifejlése óta minden háború tartamához és a méretéhez képest, a pénzforgalmi eszközök mesterséges megszaporításával jár. Amikor az államok mint nagyfogyasztók lépnek fel, megadják az első lökést a drágaságra. A drágaság alapoka szerinte az, hogy az államok fogyasztási célokra nagy arányban hitelt vesznek igénybe. Hogy ez a hitel igénybevétel micsoda formában történik, az másodlagos kérdés. Természetesen nem akarja védeni a pénzeszközök mesterséges szaporítását, sőt a pénzbeszerzési eszközök között ezttartja a legveszedelmesebbnek, mert a legolcsóbb és mert az orvoslást elposványosítja. A drágaság megelőzésének talán egy módja lett volna, ha az állam a háború kitörésekor a szükségleti cikkek egész produkciójára rávetette volna magát, ami azonban a mai gazdasági berendezkedés mellett lehetetlen lett volna. Igaz, hogy Ausztria a kvótaaránynál nagyobb mértékben vette igénybe a bankhitelt, de azért Ausztria terhei szintén nagyok. De Ausztria regenerálódása tagadhatatlan. Igaz hogy Ausztria területeinek nagy része sokáig ellenséges uralom alatt állott, de az osztrák parlament kiadásipolitikája is tovább terhelte a pénzügyeket. Tapasztalatából mondhatja, hogy az osztrák pénzügyminiszter és az osztrák számottevő gazdasági tényezők a pénzügyek regenerálását szoros célul tűzték ki. A magyar kormány mindent elkövet, hogy a jegybank hitelét tehetően igénybe ne vegye, de váratlan nagy szükségletek fedezésére nincs más mód, mint a jegybankhoz fordulni. Ami az állami tisztviselőknek és alkalmazottaknak természetben való ellátását illeti, ez helyes idea, de a készletek fokozott hiánya miatt mégis kénytelenek lesznek pénzbeli segítést is adni. A jövő politikájának fő irányelve, mennél nagyobb pénzügyi eredményt elérni és pedig rideg, de észszerű takarékossággal, az állami alkalmazottak magamat érte. De vájjon jobb-e és különösen boldogabb-e az ember, mióta a Mester elmondta isteni üzenetét és meghalt nagy eszméiért a Golgotán? S miért ne vallanám be neked, hogy a szívem is más tájakon kalandozott már, messze ment tőletek. Tehetek én arról, hogy meguntam a dohánygyári lányok hercig romlottságát és bajos félszegségét, sima hajukat és szomorú szemüket? Bolond az, aki parancsolni igyekszik az érzelmeinek s merő szentimentalizmusból leláncolja a férfiasságát oda, ahol nem érzi magát kellemesen. A szabadság, a függetlenség, az akarat fölszabadításának a prédikátora voltam. —s elfojthattam-e tehát mindennek a vágyát önmagamban? A szép nőnél mindig szebbnek tartottam egy elegáns hölgyet. S az elegáns hölgynél jobban tetszett a művelt és szellemes asszony. Persze hogy menthetetlenül beleszerettem a testileg és szellemileg legkulturáltabb fajtába, az arisztokrata nőkbe. Némi ügyességgel, egy kis bravúros dialektikával szétszórtam, éti póztam az előítéleteket, hamarosan megkedveltettem magamat. Megütközöl-e azon, hogy szívesebben arattam sikereket a palotákban, mint a külvárosi kocsmákban? Hogy mámorosabban epedtem G. grófnő opálfényű válláért, hattyúszép nyakáért, mint a Boriska duzzadt piros szájacskájáért? Elfeledtelek titeket, segítő bajtársaimat, a múltamat, pályám első állomását, a nagyravágyásom bölcsőjét, — amint elfelejti minden férfi a dajkája danáját s az anyja intő szavát, ha az első szerelmes asszony megöl,''! és a fülébe súgja forró örömét* számának észszerű megállapításával (Élénk helyeslés), az erők kihasználásaival és némely föladatnak a társadalomra hárításával, f Helyeslés. Ezzel fokoaatosan véget tehet vetni a közélet, bürokratizálásának. E mellett a termelés fokozását és egész kihasználását érvényesíteni kell. (Helyeslés.) Ami az adókivetés eljárására vonatkozó megjegyzéseket illeti, szívesen veszi tudomásul Návay és Gündisch óhajait. A rendelkezésre álló társadalmi erőket mindenesetre fölhasználja. Az adódetektívekre főképp a háborús nyereség iduhatolása miatt szükség van, mert némely új vagyonos osztály nyereségét kikutatni azért sem tehet, mert állandóan, Bécs és Budapest között tengődik. (Derültség.) E célra a rendőrség négy defitívet bocsátott az adófeligyelőség rendelkezésére. Ha valaki polgári kötelességeinek teljesítése ától ravasz fondorlattal, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző módon, célzatosan kivonja magát (Úgy van a jobb és a baloldalon.), akkor az államhatalomnak teljesen jogos az az eljárása, ha az ilyenekkel szemben az állami érdekek megsértése címén a törvényes eszközöket alkalmazza. (Általános helyeslés. Fölkiáltás: Nem négyet, hanem négyszázat kellene alkalmazni!) Semmi sem, áll a szólótól távolabb, mint adóztatási téren kabinet-justit-ot gyakorolni, de mindenkor kötelességének fogja tartani, hogy az állam érdekeit föltétlenül megóvja. (Általános élénk helyeslés.) Ami a jövedelmi adónak a vagyonadóból való levonására vonatkozó észrevételeket illeti, oly módosítást fog előterjeszteni, hogy olyan esetben, amikor valaki jövedelmét bevallja, az illető jövedelmi adója, vagyonadója fele összegéig levonható legyen. (Általános helyeslés.) Továbbá a progresszivitás kifejlesztésére a 8-ak §-nál a fokozatot tovább fejleszti négy millióig és pedig 8000 koronák szeritt emelkedő fokozatokkal, ami a 4 milliónál eterné a szát,százalékot. (Helyeslés.) Az erdő letárolására vonatkozóan szintén módosítást fog beadni.* (Helyeslés.) Módosítást fog benyújtani a harmadik osztályú kereseti adó pótlékáról is, továbbá a jogerősen megállapított adó revíziójáról és a földbérlet hadipótlékáról is. Elfogadja Teleszky Jánosnak azt a javaslatát is, hogy az előre haladott idő miatt és a hiányos tisztviselői karra való tekintettel a 25—50.000 koronáig terjedő vagyonokra az idén ne vessenek ki adót, hanem csak kivételes esetekben (a többi jövedelműeknél és az új adózóknál), ellenben a jövő évben két évre, egy évre visszamenő hatással vetnék kel az adót. (Helyeslés.) Ábrahám Dezső és Benedek János határozati javaslatait nem fogadhatja el. Köszöni a Ház türelmét és kéri a javaslat elfogadását. (Éljenzés és taps jobbról és a középen.) Barta Ödön előadó megjegyzései után a javaslatot általánosságban elfogadták. A címet Gundisch Guido rövid fölszólalása után elfogadták. A harmadik szakasznál Bródy Ernő a gyermekkedvezmény törvénybe iktatását kéri. A többgyermekes szülőnek adókedvezést kell adni. Popovics Sándor pénzügyminiszter kijelenti, hogy ez az elv az alaptörvénynél amúgy is életbe fog lépni. A szakaszt változatlanul fogadták el. A 8-ik szakaszt a pénzügyminiszter módosítá-S engedd meg, hogy végül visszatérjek Sas,váry gróf pofonára. Az apámat ért megbántásért semmi se engesztelhetett volna ki, soha nem felejthettem volna el. Ez az egy mindörökre elválasztott volna a kiváltságos osztálytól, ezzel az emlékkel soha nem békülhettem volna ki. De egyszer valami vidéki társaság vadá-ászatra invitált. Sötétzöld sport öltönyt vettem föl, csizmát húztam, puskámat a vállamra dob, lantos ekkor az erdei lak lépcsőházában hirtelen földig érő tükörrel kerültem szembe. Megdöbbentem. Mintha az öreg Sasváry gróf lépett volna elém. Gyermekkori emlékezésem képei közé tartozik a gróf vadászruhás alakja, amint vállára dobott puskával, gőgös fejtartással halad le a terrasz lépcsőin. Megdöbbenve álltam meg. Még azt a könnyed eleganciájú, utánozhatatlan mozdulatát is örököltem, mellyel a fegyverét tartotta . . . Mint a villám hasított át agyamon a gondolat: oh, világos, nem a gróf ütötte pofon az apámat, hanem az apám fenyitette meg az inasát . . Nem közületek való voltam, nem is marad, haltam köztelek. Öntudatlanul is szüntelen oda vágyakoztam, oda törekedtem, ahonnan származtam. Magamhoz lettem volna hűtlen, magamat csaltam volna meg, ha a ti oldalatokon maradok s a ti gondolatvilágotokba merülök bele. Folytasd a munkádat, végezd el a föladatodat, cselekedj úgy, amint az érzéseid és tisztességes meggyőződéseid diktálják. Í1a oly következetes maradsz magadhoz egész életedben, mint voltam én, mindig szeretni és becsülni foglak. — S üdvözöl régi cimborád. » Popovics Sándor pénzügyminiszter köszönetet mond azért, hogy a javaslatot nagyon helyesen a, állami bevételek fokozásának szükségessége , nézőpontjából bírálták el. (Helyeslés.) Viszont nem fogadja el Bernáth okoskodását, mert a szőlő a bortermelési adót fogyasztási adónak tekinti. Tudjuk, hogy p magyar állam háborús kiadásai eddig huszonhat milliárdra rúgnak. E kiadásoknak fedezésére az állam a maga bevételeit csak igen elenyésző mértékben vehette igénybe, de igénybe kellett vennie hitelét, aminek egyik jellemző adatául szolgáljon az, hogy míg a legutolsó békeesztendőben a magyar államadósságok évi komódot harsogod-e le is a tömegnek? S aki mindezt eléri, az bocsássa ki a kezei közül, mert a többinek még nem sikerült hozzájutni? Egyénikiválóságomnál fogva néhány esztendő alatt följutottam arra a lépcsőfokra, amelyre a kisebb képességű, szellemileg elmaradottabb munkásezrek csak hosszú évtizedek után fognak lépni. Várjak talán rájuk, amíg a nyomomba érnek? Az én életem rövid, időm lejár, nekem sietnem kell, a tömeg élni fog évszázadok múlva is. Megelőztelek titeket, mindössze ez történt. A vitorláim terjedelmesebbek voltak, sebesebben siklott előre a hajóm. S akiket a munkásság vezéreiül választ, azoknak már voltaképpen nincs joguk a társadalmi élet kivételességei ellen hadakozni. Hiszen az ő személyük és karrierjük is az örök egyenlőtlenséget dokumentálja. Miért hagytam el azokat, akiknek a vállán fölemelkedtem, — kérded. Nem érezve többé együtt a nélkülöző munkással, együtt gondolkozhattam-e vele? Kifinomult ízlésem, tudományokat szomjazó elmém, a költészet s a művészetek iránt való gyöngéd odaadásom beszállhatott-e a hétköznapok sötét szakadékaiba és dohos odúiba, belevethette-e magát a tülekedő emberek sorába? I tehet szemrehányást annak, akit tízezer csillag roppant titka inkább izgat, mint e sárgolyó ügyes-bajos dolgai? S aki ismeri a históriát, a javíthatatlan emberiség minden bűnét, aljasságát és fortelmét, lehet-e filantróp? Nem kell-e a történetbúvárnak irtózottal eltakarni a szemét és önmagába vonulni vissza vigaszért, hitért és megnyugvásért? Ha megválthattam volna népemet minden bajtól, fájdalomtól, talán megfeszíttettem volna . .