Budapesti Hírlap, 1918. augusztus (38. évfolyam, 177–203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
4 Budapesti utruvan.«) 1918. augusztus 1. A miniszterelnök beszéde. Az elnök a vitát bezárja. Wekerle Sándor miniszterelnök: Tiltakozik az eben, ahogyan Baltazár Dezső püspök a megegyezést fölfogta. Itt mindenkit csupán hazafias aggodalmai vezettek. Prohászka püspök hogy tudja összeegyeztetni azt a két követelését, hogy a törvény általános, egyenlő és titkos és a mellett nemzeti is legyen és a magyar írás-olvasás érvényesüljön benne, ő is sajnálja, hogy a nőik választójogát nem valósíthatta meg, ez pedig már érett gyümölcs; reméli, ezt a kérdést legközelebb megoldhatják. A főrendiháznak az a föladata, hogy őrködjék a magyar nemzeti szempontok megóvása mellett, hogy amiikor haladunk, óvjuk meg nemzeti hagyományainkat is. Határozottan szembeszállt Prohászka Ottokárnak azzal a fölfogásával, hogy a háború terhei az alsó néposztályra, a kis gazdálkodókra nehezedik. Ez veszedelmes teória. A kormány a tehermegosztásban odáig fog menni, hogy a polgári és főleg vagyonos osztályok jobban lesznek sújtva. Ezután Széchenyi Aladár gróffal polemizál, aki azt mondta, hogy kompromisszum köttetett a szociáldemokrata pártiak Ki kötöttte ezt a megegyezést? Nincs senkiinek joga, hogy az egész magyar közönség nevében kompromisszumot kössön. Ez csak azt terheli, aki megkötötte. Ezután a négy és hat elemi kérdését magyarázza a miniszterelnök, amelyet többen félreértettek s ezzel kapcsolatban visszautasítja azt a rágalmat, mint ha itt elnyomnák a nemzetiségeket. A javaslat semmi ilyen célú megkülönböztetést nem tesz. Sigray Antal és Apponyi Henrik kitértek a külpolitikára. Ez nem függ össze a választójoggal. A kormány mindenesetre megteszi kötelességét, hogy a megtévesztő külföldi kijelentéseket megcáfolja. Foglalkozik még a fuvarköltség és több más fölvetett kérdéssel. Vázolja, hogy a nemzeti szempontok védelmére miféle tervekkel foglalkozik a kormány. Ide sorolja tanügyünk fejlesztését, s az adminisztráció reformját, az államrendőrség létesítését, egyes népjóléti és szociális intézkedéseket. Nem akarja, hogy bizonyos áramlatok rombolóan halva menjenek keresztül és lépjenek fel a mi közéletünk terén, hanem úgy akarja ezeket megvalósítani, hogy múltúnk, nemzeti érdekeink, társadalmi viszonyaink megóvása mellett a fokozatos és lassú, de biztos átalakulás útjára lépjünk és ehhez a szocializmus tanaiból ki kell vennünk azokat, melyek igazoltsággal bírnak és azokat meg kell valósítanunk. Ez álláspont érvényesítésevégett határozta el magát, hogy a megértés, a megegyezés terére lép is helyeslés, és létrehozzunk egy olyan javaslatot, amely nézetünk szerint igenis nyugvópontra fogja juttatni ezt a kérdést. A főrendiháznak a képe, tükre egyúttal a közhangulatnak is. Magyarország közhangulata ma azt kívánja, hogy dolgozzunk, lépjünk a cselekedetek terére és ne a választójoggal foglalkozzunk. (Helyeslés.) És ez lesz a kormány programja is. Remélem, ma olyan állapotot teremthetünk, midőn nemcsak programszerűen, általános elvekben hirdethetjük a reformok szükségét. Ma már túl vagyunk azon, hogy nem tudom, hányadszor álljunk elő általános elvek hangoztatásával, programpontok felállí- tásával. Ma már tetteket, cselekedeteket követelnek tőlünk. (Helyeslés.) Nem általános programpontok hangoztatásával, hanem kidolgozott javaslatokkal kell előállnun, amelyekben benne lesz az adminisztráció reformja, a rendőrszor államosítása, tanügyünk szabályozása, valamint a népjóléti és szociális intézkedések. A nyugalomnak ezt az idejét munkára fogjuk felhasználni és remélem, hogy az említett javaslatok legnagyobb részét az ősszel már a törvényhozás elé is tudjuk terjeszteni. (Helyeslés.) És akkor én előre figyelmeztetek arra, hogy ne méltóztessék megint a következetlenség vádjával illetni,Ha talán nem azokkal járok együtt, akikkel jártam eddig. Méltóztassék elhinni, hogy nagyon sajnálom, hogy el kell hagynom politikai barátaimat, mert irányukban a megbecsülésnek oly mértéke erősödött meg bennem, hogy mindig fájdalommal konstatálom, ha útjaink elválnak. De ily nagy politikai kérdések megítélésénél csak egy mértéket ismerek: hogy ati helyesli amaz elveknek oly konkrét alakba való döntését, mint azokat előterjesztettem. Mert a politikaazt kívánja, hogy elveinket érvényesítsük, de érvényesítsük azokkal, akik követnek bennünket. Az alap megvan arra, hogy egy ilyen konkrét politikát csináljunk. (Élénk helyeslés és taps. ). A szavazás. ■ Ezután a főrendiház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Elfogadták részleteiben is, csupán az 1. szakaszhoz szólt hozzá Baltazár Dezső püspök. Határozati javaslatot adott be a női választójog érdekében, de mikor az elnök föltette a kérdést, a határozati javaslatot csak egyetlen főrend fogadta el: maga Baltazár Dezső. Javaslatában utasíttatni kívánta a kormányt, hogy legközelebb újból vegye elő a nők választójogát. Ezt azonban a főrendiház nem fogadhatta el, miután a cél éppen az volt, hogy a választójog kérdése lekerüljön a napirendről. Az ülés délután 6 és fél órakor ért véget. Tisza a falusi népről. — A képviselőhöz ülése. — A katonai ellátásról szóló törvényjavaslat. — Interpellációt!. — Budapest, júl. 31. A képviselőház ma hozzáfogott a katonai ellátás újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásához, de nem lévén politikai izgalom, a baloldalon ma is csak nagyon kevesen vettek részt a Ház tanácskozásában. Ellenben a munkapárti többség tagjai ma is szép számmal jelentek meg az ülésen, mintha egyedül az ő tisztük volna gondoskodni a Ház határozatképességéről. Az ülés érdekességét egyébként az interpellációk szolgáltatták. Tizennégy interpelláció volt bejegyezve különböző háborús vagy a háborúval összefüggő kérdésekről s főképpen a közélelmezés mizériáiról. Mert megnehezült az idők járása fölöttünk s gyönge terméseken felül nem csekély mértékben rontotta meg a háborús gazdálkodást az az erőszakolt rendszerváltozás — és a nagyfokú tapasztalatlanság is — mely a Tisza-kormány távozása után vette át az ország kormányzatát és a nép gondozásának föladatát. A legnagyobb figyelemmel találkozott a mai napon Tisza István interpellációja, amelyben főképpen a hiányosan gondozott falusi nép ínséges helyzetével foglalkozott. Tisza utalt arra, hogy már a múltkori interpellációjában fölhívta a közélelmezési miniszter ügyeimet azokra a szenvedésekre, amelyeknek ki van téve a mi derék falusi népünk az ellátatlanság állapotában. Ezek a szenvedések az átmeneti időben — a régi és az új termés között — hallatlan mértéket öltöttek. Tisza akkor meg is jelölte a módot, hogy miként lehetne alanyira, amennyire enyhíteni ezen a súlyos, átmeneti állapoton, s ma azt hallottuk tőle, hogy e részben semmi sem történt, s a falusi nép küzködik, dolgozik és éhezik. Tisza kiemelte továbbá azt a visszásságot, amely, a kormány termésrendelete, illetve a közélelmezési miniszter végrehajtási utasítása nyomán keletkezik a városi és a falusi lakosság ellátása között. A városi lakosság lisztadagját a kormány 7.20 kilogramban állapította meg havonkint és fejenkint, viszont a falusi lakosság jelentékeny része csak 6.50 kilóhoz jut. Tisza az egyenlő elbánást kérte és kérte továbbá azt, hogy a falusi népnek ne lisztben adják ki a fejadagját, hanem gabonában, hogy maga őrölhesse ki s megtarthassa a korpáját, ami nagyon fontos gazdasági tényező a falusi lakosságra nézve. Végezetül arra kérte a közélelmezési minisztert és az egész kormányt, engedje meg, hogy a község szerezze be és ossza ki gondosan a lakosság szükségletét. Ez is valóban a legnagyobb fontosságú intézkedés volna, mert biztosítaná azt, hogy a nép mindvégig, az egész ellátási időszak végéig megkapja a maga megszabott kenyérmagját. A közélelmezési miniszter nem volt jelen, amit a baloldalon nagyon rossz néven vettek tőle s amit Tisza is sajnálattal aposztrofált, de kérte a minisztert, keresse az alkalmat, hogy rövidesen a még rendelkezésére álló néhány nap alatt, míg a Ház tanácskozik, fölvilágosító, megnyugtató és irányító nyilatkozatot tegyen. Az egész Ház pártkülönbség nélkül meleg helyesléssel fogadta Tisza interpellációját. Ugyanerről a kérdésről intézett kérdést a közélelmezési miniszterhez Förster Aurél, aki a falusi nép szomorú helyzetének képét olyképp festette le, hogy — úgymond — a falu üres, ott nincs Gerbeaud, nincs kabaré s nincs pacifistáskodó társaság sem, a falu kenyér nélkül áll. A közélelmezési miniszter nem lévén jelen, persze, neki sem adhatott választ. Nagyon helyén volt ma Haller István kétrendbeli interpellációja. Az egyik a haszonbérleti szerződésekről, illetve a birtokos és a bérlő háborús helyzetéről szólt, a másik pedig a cenzúrának legújabb s eddig példátlan túlkapásait tette bírálat tárgyává. Feltűnést keltett a mai napon különben Fényes Lászlónak is az az interpellációja, amelyben azt a megdöbbentő közlést tette, hogy Fiuméban magyar fiukat honát honvédezredekbe osztottak, ahol persze horvát vezérlet és vezénylet alatt állanak. Nemrég boldogan emlegették a fiumeiek, hogy végre-valahára magyar csapatokat, magyar honvédeket kapnak, most bezzeg elképedve nézik, hogy a magyar honvédekből is horvátokat fabrikál valami csodálatosan elferdült észü katonai parancsnokság. Ez Az orosz foglyok. Tényes László a volt orosz birodalom területén fogságban volt véreink hazaszállításáról interpellált. Hosszasan fejtegeti, hogy a Szerbiában és Oroszországban élő magyar foglyok neon jöhetnek haza, mire az elnök figyelmezteti, hogy térjen a tárgyra. Fényes László: Tessék rám bizni! Tisza István gróf: A tárgyhoz beszéljen! Fényes László: Az Oroszországba küldött vöröskeresztes grófnők be sem mentek a fogolytáborokba. Szurmayi báró miniszter: Ez nem áll! Azok a hölgyek nagy szolgálatot tettek! Tisza István gróf: Több szolgálatot tettek, mint a képviselő úr! Fényes László: A mi kormányunk nem gondoskodott a foglyok jólétéről. Zalán Gyula (aki orosz fogságból tért haza): Tapasztalatból tudom, hogy a kormány mindent megtett a foglyok érdekében. Fényes László: A semleges diplomáciai képviselők megtagadják a mi foglyainknak a kölcsönadást, mert az eddigi kölcsönt sem kapták meg kormányunktól. Kérdezi, hogy mennyi hadifogoly van még orosz területen, intézkedtek-e már hazaszállításukról és hogy fölszerelésükért és ruházatukért adnak-e megfelelő kártérítést. tev ^ Az interpellációt kiadták a honvédelmi miniszternek. ■■ ... ■. i"*vjf Förstar Aurél panaszolja, hogy a közélelmezési miniszter most, mikor minden óra fontos a közélelmezésről való intézkedésre, Bécsben időzik, ahelyett, hogy itt rendelkeznek. Neki nincs szüksége a feleletre, de a népnek van szüksége az ellátásra.A kistermelőkkel szemben a legnagyobb igazságtalanság, hogy a gabonát elviszik tőle a Haditerményhez, ahelyett, hogy ott szétosztanák a szükségletekszerint. A népnek az a gyanúja, hogy a Haditermény a bankoké és azért veszik el a néptől előbb a gabonát, hogy a bankok a nyereséggel nagyobb osztalékot kapjanak. (Ellenmondások jobbról.) A Ház asztalára letesz egy darab hadilisztből készült kenyeret azzal a kéréssel, hogy tegyék el a múzeumba hadiemléknek. Azt kérdezi a közélelmezési minisztertől, tudja-e, hogy a vidék ellátatlan lakossága most kenyér és liszt nélkül van. Tudja-e a miniszter, hogy az elkésett rendelet miatt a vidéken nagyon kevés gabonát fog találni, mert részben visszaélések folytán el fog tűnni. Sürgős intézkedést és segítést kér. Az interpellációt kiadták a miniszternek. Katonai sérelmek. Fényes László a fiumei 5. számú tengerparti védelmi szakasz szabálytalanságai és a magyar népi fölkelő honvédlegénységnek horvát vezényleti nyelv alá helyezése tárgyában interpellál. Sérelmesnektartja, hogy a pécsi honvédek egy zászlóalját Fiumében a 26-os horvát honvédezredbe olvasztottákbe. Ez az eset is bizonyítja, hogy a hadvezetőség a magyar legénységet rendszeresen ütegen ezredekbe olvasztja bele. Kérdezi, van-e tudomása a honvédelmi miniszternek arról, hogy ennek a horvát ezrednek jugoszláv lisztjei Novában a hadsereg anyagaiból villákat épületnek maguknak, tisztek ellen; fölterjesztést tett a fiumei rendőrség főkapitánysága, de a fölterjesztés nem juthatott el az illetékes hatóságokig. Néhány magyar tiszt ezekről a visszaélésekről följelentést tett. Ezeket a tiszteket már másnap, Marsába és Odesszába helyezték, olyan botrány, amely vérig sérti minden magyar ember önérzetét s meg vagyunk róla győződve, hogy a milyen lelkes magyar katona a mi honvédelmi miniszterünk, elég csak annyi, hogy, tudomást szerzett erről a botrányról, elég ahhoz, hogy el is tüntesse a föld szikéről. A részletek alább következnek. A képviselő fiát Kisss. Szász Károly elnökölt. Barta Ödön előadó beterjesztette a köztiszfeviselők adósságának konvertálásáról szóló javaslat jelentését. A Ház a tárgyalásra kimondotta a sürgősséget. A Ház hamadszori olvasásban is megszavazta a tegnap elfogadott javaslatokat. A ketonai ellátás. Barta Ödön előadó ismertette a katonai elátásról szóló javaslatot. Egry Béla a tisztek és a legénység illetményeinek fölemelésétkívánja s erre nézve határozati javaslatot ad be. Az elnök megszakítja a vitát és következnek az interpellációk. Gyapay Pál a csendőrség újjászervezését és illetményeinek emelését kéri. A közélelmezési minisztertől a földművesek és gazdasági munkások fejadatainál, emelését kéri. Popovics Sándor pénzügyminiszter a miniszterelnök nevében kijelenti, hogy a csendőrség létszámának szaporítása dolgában a tárgyalások erősen folynak és az iletményemelés is hamarosan, meg fog történni. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány az élelem igazságos elosztásáról gondoskodik és kéri a képviselőket, hogy ezt vigyék a köztudaba. "