Budapesti Hírlap, 1918. augusztus (38. évfolyam, 177–203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

4 Budapesti utruv­an.«) 1918. augusztus 1. A miniszterelnök beszéde. Az elnök a vitát bezárja. Wekerle Sándor miniszterelnök: Tiltakozik az eben, a­hogyan Baltazár Dezső püspök a megegye­zést fölfogta. Itt mindenkit csupán hazafias aggodal­mai vezettek. Prohászka püspök hogy tudja össze­egyeztetni azt a két követelését, hogy a törvény álta­lános, egyenlő és titkos és a mellett nemzeti is legyen és a magyar írás-olvasás érvényesüljön benne, ő is sajnálja, hogy a nőik választójogát nem valósíthatta meg, ez pedig már érett gyümölcs; reméli, ezt a kér­dést legközelebb megoldhatják. A főrendiháznak az a föladata, hogy őrködjék a magyar nemzeti szem­pontok megóvása mellett, hogy a­miikor haladunk, óvjuk meg nemzeti hagyományainkat is. Határozot­tan szembeszállt Prohászka Ottokárnak azzal a föl­fogásával, hogy a háború terhei az alsó néposztályra, a kis gazdálkodókra nehezedik. Ez veszedelmes teória. A kormány a tehermegosztásban odáig fog menni, hogy a polgári és főleg vagyonos osztályok jobban lesznek sújtva. Ezután Széchenyi Aladár gróffal polemizál, a­ki azt mondta, hogy kompromisszum köttetett a szo­­ciáldemokrata pártiak Ki kötöttte ezt a megegyezést? Nincs senkiinek joga, hogy az egész magyar közönség nevében kompromisszumot kössön. Ez csak azt ter­heli, a­ki megkötötte. Ezután a négy és hat elemi kérdését magyarázza a miniszterelnök, a­melyet töb­ben félreértettek s ezzel kapcsolatban visszautasítja azt a rágalmat, mint ha itt elnyomnák a nemzetisé­geket. A javaslat semmi ilyen célú megkülönböztetést nem tesz. Sigray Antal és Apponyi Henrik kitértek a kül­politikára. Ez nem függ össze a választójoggal. A kormány mindenesetre megteszi kötelességét, hogy a megtévesztő külföldi kijelentéseket megcáfolja. Foglalkozik még a fuvarköltség és több más föl­vetett kérdéssel. Vázolja, hogy a nemzeti szempon­tok védelmére miféle tervekkel foglalkozik­ a kor­mány. Ide sorolja tanügyünk fejlesztését, s az admi­nisztráció reformját, az államrendőrség létesítését, egyes népjóléti és szociális intézkedéseket. Nem akarja, hogy bizonyos áramlatok rombo­lóan halva menjenek keresztül és lépjenek fel a mi közéletünk terén, hanem úgy akarja ezeket meg­valósítani, hogy múltúnk, nemzeti érdekeink, társa­dalmi viszonyaink megóvása mellett a fokozatos és lassú, de biztos átalakulás útjára lépjünk és ehhez a szocializmus tanaiból ki kell vennünk azokat, me­lyek igazoltsággal bírnak és azokat meg kell való­sítanunk. Ez álláspont érvényesítése­­végett határozta el magát, ho­gy a megértés, a megegyezés terére lép is helyeslés,­ és létrehozzunk egy olyan javaslatot, a­m­ely nézetünk szerint igenis nyugvópontra fogja juttatni ezt a kérdést. A főrendiháznak a képe­­, tükre egyúttal a közhangulatnak is. Magyarország közhangulata ma azt kívánja, hogy dolgozzunk, lépjünk a cselekede­tek terére és ne a választójoggal foglalkozzunk. (He­lyeslés.) És ez lesz a kormány programja is. Remé­lem, ma olyan állapotot teremthetünk, midőn nem­csak programszerűen, általános elvekben hirdethet­jük a reformok szükségét. Ma már túl vagyunk azon, hogy nem tudom, hányadszor álljunk elő álta­lános elvek hangoztatásával, programpontok felállí-­­ tásával. Ma­ már tetteket, cselekedeteket követelnek tőlünk. (Helyeslés.) Nem általános programpontok hangoztatásával, hanem kidolgozott javaslatokkal kell előállnun­, a­melyekben benne lesz az admi­nisztráció reformja, a rendőrszor államosítása, tan­ügyünk szabályozása, valamint a népjóléti és szociá­lis intézkedések. A nyugalomnak ezt az idejét mun­kára fogjuk felhasználni és remélem, hogy az emlí­tett javaslatok legnagyobb részét az ősszel már a törvényhozás elé is tudjuk terjeszteni. (Helyeslés.) És akkor én előre figyelmeztetek arra, hogy ne mél­­t­­ózt­ess­ék megint a következetlenség vádjával illetni,­­Ha talán nem azokkal járok együtt, a­kikkel jártam eddig. Méltóztassék elhinni, hogy nagyon sajnálom, hogy el kell hagynom politikai barátaimat, mert irányukban a megbecsülésnek oly mértéke erősödött meg bennem, hogy mindig fájdalommal konstatá­lom, ha útjaink elválnak. De ily nagy politikai kér­dések megítélésénél csak egy mértéket ismerek: ho­gy ati helyesli amaz elveknek oly konkrét alakba való döntését, mint azokat előterjesztettem. Mert a politika­­azt kívánja, hogy elveinket érvényesítsük, de érvé­nyesítsük azokkal, a­­kik követnek bennünket. Az alap megvan arra, hogy egy ilyen konkrét politikát csináljunk. (Élénk helyeslés és taps. ). A szavazás. ■ Ezután a főrendiház a törvényjavaslatot álta­lánosságban elfogadta. Elfogadták részleteiben is, csupán az 1. szakaszhoz szólt hozzá Baltazár Dezső püspök. Határozati javaslatot adott be a női vá­lasztójog érdekében, de mikor az elnök föltette a kérdést, a határozati javaslatot csa­k egyetlen főrend fogadta el: maga Baltazár Dezső. Javaslatában uta­­síttatni kívánta a kormányt, hogy legközelebb újból vegye elő a nők választójogát. Ezt azonban a fő­rendiház nem fogadhatta el, miután a cél éppen az volt, hogy a választójog kérdése lekerüljön a napi­rendről. Az ülés délután 6 és fél órakor ért véget. Tisza a falusi népről. — A képviselőhöz ülése. — A katonai ellátás­­ról szóló törvényjavaslat. — Interpellációt!. — Budapest, júl. 31. A képviselőház ma hozzáfogott a katonai ellátás újabb szabályozásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalásához, de nem lévén politikai izga­lom, a baloldalon ma is csak nagyon kevesen vettek részt a Ház tanácskozásában. Ellenben a munkapárti többség tagjai ma is szép számmal jelentek meg az ülésen, mintha egyedül az ő tisz­tük volna gondoskodni a Ház határozatképes­ségéről. Az ülés érdekességét egyébként az interpel­lációk szolgáltatták. Tizennégy interpelláció volt bejegyezve különböző háborús vagy­ a háború­val összefüggő kérdésekről s főképpen a k­özélel­­mezés mizériáiról. Mert megnehezült az idők já­rása fölöttünk s gyönge terméseken felül nem csekély mértékben rontotta meg a háborús gaz­dálkodást az az erőszakolt rendszerváltozás — és a nagyfokú tapasztalatlanság is — mely a Tisza-kormány távozása után vette át az ország kormányzatát és a nép gondozásának föladatát. A legnagyobb figyelemmel találkozott a mai napon Tisza István interpellációja, a­mely­ben főképpen a hiányosan gondozott falusi nép ínséges helyzetével foglalkozott. Tisza utalt arra, hogy már a múltkori interpellációjában fölhívta a közélelmezési miniszter ügyeimet azokra a szenvedésekre, a­melyeknek ki van téve a mi de­rék falusi népünk az ellátatlanság állapotában. Ezek a szenvedések az átmeneti időben­ — a régi és az új termés között — hallatlan mértéket öl­töttek. Tisza akkor meg is jelölte a módot, hogy miként lehetne alanyira, a­mennyire enyhíteni ezen a súlyos, átmeneti állapoton, s ma azt hal­lottuk tőle, hogy e részben semmi sem történt, s a falusi nép küzködik, dolgozik és éhezik. Tisza kiemelte továbbá azt a visszásságot, a­mely, a kormány termésrendelete, illetve a köz­­élelm­ezési miniszter végrehajtási utasítása nyo­mán keletkezik a városi és a falusi lakosság el­látása között. A városi lakosság lisztadagját a kormány 7.20 kilogramban állapította meg ha­­von­kint és fejenkint, viszont a falusi lakosság jelentékeny része csak 6.50 kilóhoz jut. Tisza az egyenlő elbánást kérte és kérte továbbá azt, hogy­ a falusi népnek ne lisztben adják ki a fejadagját, hanem gabonában, hogy maga őrölhesse ki s megtarthassa a­­ korpáját, a­mi nagyon fontos gazdasági tényező a falusi lakosságra nézve. Végezetül arra kérte a közélelmezési mi­nisztert és az egész kormányt, engedje meg, hogy a község szerezze be és ossza ki gondosan a lakos­ság szükségletét. Ez is valóban a legnagyobb fon­tosságú intézkedés volna, mert biztosítaná azt, hogy a nép mindvégig, az egész ellátási időszak végéig megkapja a maga megszabott kenyér­magját. A közélelmezési miniszter nem volt jelen, a­mit a baloldalon nagyon rossz néven vettek tőle s a­mit Tisza is sajnálattal aposztrofált, de kérte a minisztert, keresse az alkalmat, hogy rövidesen a még rendelkezésére álló néhány nap alatt, m­íg a Ház tanácskozik, fölvilágosító, meg­nyugtató és irányító nyilatkozatot tegyen. Az egész Ház pártkülönbség­ nélkül meleg helyesléssel fogadta Tisza interpellációját. Ugyanerről a kérdésről intézett kérdést a közélelmezési miniszterhez Förster Aurél, a­ki a falusi nép szomorú helyzetének képét olyképp festette le, hogy — úgymond — a falu üres, ott nincs Gerbeaud, nincs kabaré s nincs pacifistás­­kodó társaság sem, a falu kenyér nélkül áll. A közélelmezési miniszter nem lévén jelen, persze, neki sem adhatott választ. Nagyon helyén volt ma Haller István két­rendbeli interpellációja. Az egyik a haszonbér­leti szerződésekről, illetve a birtokos és a bérlő háborús helyzetéről szólt, a másik pedig a cen­zúrának legújabb s eddig példátlan túlkapásait tette bírálat tárgyává. Feltűnést keltett a mai napon különben Fényes Lászlónak is az az interpellációja, a­mely­ben azt a megdöbbentő közlést tette, hogy Fiumé­ban magyar fiukat honát honvédezredekbe osztottak, a­hol persze horvát vezérlet és ve­zénylet alatt állanak. Nemrég boldogan emle­gették a fiumeiek, hogy végre-valahára magyar csapatokat, magyar honvédeket kapnak, most bezzeg elképedve nézik, hogy a magyar honvé­dekből is horvátokat fabrikál valami csodálato­san elferdült észü katonai parancsnokság. Ez Az orosz foglyok. Tényes László a volt orosz birodalom terü­letén fogságban volt véreink hazaszállításáról inter­pellált. Hosszasan fejtegeti, hogy a Szerbiában és Oroszországban élő magyar foglyok neon jöhetnek haza, mire az elnök figyelmezteti, hogy térjen a tárgyra. Fényes László: Tessék rám bizni! Tisza Ist­ván gróf: A tárgyhoz beszéljen! Fényes László: Az Oroszországba küldött vöröskeresztes grófnők be sem mentek a fogolytáborokba. Szurmayi báró mi­niszter: Ez nem áll! Azok a hölgyek nagy szolgála­tot tettek! Tisza István gróf: Több szolgálatot tet­tek, mint a képviselő úr! Fényes László: A mi kor­mányunk nem gondoskodott a foglyok jólétéről. Zalán Gyula (a­ki orosz fogságból tért haza): Ta­pasztalatból tudom, hogy a kormány mindent meg­tett a foglyok érdekében. Fényes László: A semleges diplomáciai képviselők megtagadják a mi foglyaink­nak a kölcsönadást, mert az eddigi kölcsönt sem kap­ták meg kormányunktól. Kérdezi, hogy mennyi hadi­fogoly van még orosz területen, intézkedtek-e már hazaszállításukról és hogy fölszerelésükért és ruhá­zatukért adnak-e megfelelő kártérítést. te­v ^ Az interpellációt kiadták a honvédelmi­­ mi­niszternek. ■■ ... ■. i"*vjf Förstar Aurél panaszolja, hogy a közélelme­zési miniszter most, mikor minden óra fontos a köz­élelmezésről való intézkedésre, Bécsben időzik, a­helyett, hogy itt rendelkeznek. Neki nincs szüksége a feleletre, de a népnek van­ szüksége az ellátásra.­­A kistermelőkkel szemben a legnagyobb igazságta­lanság, hogy a gabonát elviszik tőle a Haditermény­hez, a­helyett, hogy ott szétosztanák a szükségletek­­szerint. A népnek az a gyanúja, hogy a Haditermény a bankoké és azért veszik el a néptől előbb a gabo­nát, hogy a bankok a nyereséggel nagyobb osztalé­kot kapjanak. (Ellenmondások jobbról.) A Ház asz­talára letesz egy darab hadilisztből készült kenyeret azzal a kéréssel, hogy tegyék el a múzeumba hadi­emléknek. Azt kérdezi a közélelmezési minisztertől, tudja-e, hogy a vidék ellátatlan lakossága most ke­nyér és liszt nélkül van. Tudja-e a miniszter, hogy az elkésett rendelet miatt a vidéken nagyon kevés­­ gabonát fog találni, mert részben visszaélések foly­tán el fog tűnni. Sürgős intézkedést és segítést kér. Az interpellációt kiadták a miniszternek. Katonai sérelmek. Fényes László a fiumei 5. számú tengerpart­­i védelmi szakasz szabálytalanságai és a magyar nép­i fölkelő honvédlegénységnek horvát vezényleti nyelv alá helyezése tárgyában interpellál. Sérelmesnek­­­tartja, hogy a pécsi honvédek egy zászlóalját Fiu­­mében a 26-os horvát honvédezredbe olvasztották­­be. Ez az eset is bizonyítja, hogy a hadvezetőség a magyar legénységet rendszeresen ütegen ezredekbe olvasztja bele. Kérdezi, van-e tudomása a honvé­delmi miniszternek arról, hogy ennek a horvát ez­rednek jugoszláv lisztjei Novában a hadsereg anya­gaiból villákat épületnek maguknak,­­ tisztek ellen; fölterjesztést tett a fiumei rendőrség főkapitánysága, de a fölterjesztés nem juthatott el az illetékes ható­ságokig. Néhány magyar tiszt ezekről a visszaélé­sekről följelentést tett. Ezeket a tiszteket már más­nap, Marsába és Odesszába helyezték, olyan botrány, a­mely vérig sérti minden magyar ember önérzetét s meg vagyunk róla győződve, hogy a milyen lelkes magyar katona a mi hon­védelmi miniszterünk, elég csak annyi, hogy, tudomást szerzett erről a botrányról, elég ahhoz, hogy el is tüntesse a föld szik­éről. A részletek alább következnek. A képviselő fiát Kisss. Szász Károly elnökölt. Barta Ödön előadó beterjesztette a k­öztiszfevi­­selők adósságának konvertálásáról szóló javas­lat je­lentését. A Ház a tárgyalásra kimondotta a sürgős­séget. A Ház ham­ad­szori olvasásban is megszavazta a tegnap elfogadott javaslatokat. A ketonai ellátás. Barta Ödön előadó ismertette a katonai elá­­tásról szóló javaslatot. Egry Béla a tisztek és a legénység illetményei­­­nek fölemelését­­kívánja s erre nézve határozati ja­vaslatot ad be. Az elnök megszakítja a vitát­ és következnek az interpellációk. Gyapay Pál a csendőrség újjászervezését és i­lletményeinek emelését kéri. A közélelmezési mi­nisztertől a földművesek és gazdasági munkások fejadatainál, emelését kéri. Popovics Sándor pénzügyminiszter a minisz­ter­elnök nevében kijelenti, hogy a csendőrség létszá­mának szaporítása dolgában a tárgyalások erősen folynak és az iletményemelés is hamarosan, meg fog történni. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány az élelem igazságos el­osztásáról gondoskodik és kéri a képviselőket, hogy ezt vigyék a közt­udaba. "

Next