Budapesti Hírlap, 1918. szeptember (38. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

Budapest, 1918. XXXVIII. évfolyam, 204.­­ Vasárnap, szeptember 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. ClSfixetési árak: Egéta évre 52 kor, félévre 36 kor­,negyed»»»« 13 kar., egy hónapra 4 kor. 60 fi!. Egyes szám ára helyben ál vidéken 18 fillér, pályaudvaron 30 fig. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szeriők Főszerkesztő: Rákosi Jenő Felelő­s szerkesztő: Csajthay Ferenc ter., Rÿkk I I : Vili­ kér. Szerkesztőség: Vili. kér., Igazgatóság és kiadóhivatal: Vilii­ kér., József-körut 5. után. Telefonszámok: József 43, József 39, Józsik­ József 23—84, l" Herényiét Lenin ellen. Budapest, aug. 31. Késő este izgalmas hírek érkeznek Moszkvából. Az orosz bolysevik-duim­­­virek egyikét, Lenint, orvul, vagy mint a szakkifejezés mondja, merénylettel ■megtámadták. Két asszony lövöldözött rá és két gólja a mellébe fúródott. Egy távirat szerint, Lenin sebesü­lése könnyebb természetű, egy másik szerint nagyon súlyos. A szegény, hosszúbabú, ideális anar­­kistát, a­ki száműzetése, bolyongásai közben jó ideig tartózkodott Budapesten is, mint a mi filozófus Schmidt, Jenő idea­lista anarkistánk barátja, a­kivel együtt h­iozofálgattak egy kávéházi asztal mel­lett, (a­mely sokszor Schmidt magán­­egyetermi katedrája volt), s a szegény Lenint, a­ki most a cárok hatalmát gya­korolta az orosz népen, imen elérte a cá­rok számára tartogatott sors.• A merénylő hölgyek a szocialista for­radalom hívei s nyilván eszközei is vol­tak. Mielőtt ime még a választójog tör­vényes birtokába jutottak volna, éltek a forradalom törvénytelen jogával. Eddig az asszonyok csak szerelemből vagy a­mi egyre megy, féltékenységből használ­ták a revolvert; most a gyűlölet, a poli­tikai gyűlölet vagy a­mi egyre megy: a fanatizmus adta kezükbe a fegyvert. A politikát ott kezdik, a­hol a férfiak végzik. Az eddig érkezett hírekből (e soro­kat éjfél körül írjuk) nem lehet meg­ítélni, mi jelentősége van a forradalmi vezér e tragikus sorsának a pillanatnyi helyzet tekintetében. Jeladás-e a két el­lenfél: a bolusevikok és a szociális for­radalmárok harcának kitörésére, vagy csak jelentékenyebb epizód Oroszország vonaglásának történetében. Kérdés, me­lyik pártnak sikerül a m­ásikat terrori­zálni? Mert hiszen ezen fordul meg a do­log. A boluseviki kormány, melynek má­sik feje Trocki, máris kiadta rendeletét a kérlelhetetlen megtorlásra. Nekünk úgy tetszik, hogy ez az eset is Oroszország sorsára már különösebb­ jelentőséggel nem lesz. Nem idézi elő, legfeljebb sietteti a helyzet logikus fej­lődését. Biztosnak kell abban is lenni, hogy az antant keze benne van a dolog­ban, mert hiszen a nyugati hatalmak buzdítása, pártfogása és pénze igazgatja a mostani szociális forradalmat. De nyil­ván az antant számítása is hibás, mert Oroszországban még mindig csak a bom­­­­lás processzusa tart és még nem kezdő­dött el a rendcsinálás. Ott egyelőre csak nagyobb rendetlenséget lehet csinálni, bonyolultabb polgárháborút, súlyosabb felfordulást. Csak bomlásra van már ereje az országnak, szervezkedésre nin­csen a cár balvégzetű örökének. Minden szabadító, minden népboldogító ott is a szabadság és testvériség nevében jött, mindenütt a zsarnokság legkegyetlenebb fegyvereivel dolgozott és jól járt, a­ki kö­zülük élve menekült a hatalom és rövid dicsőségek trónjától.­­ Hogy lesz-e visszahatása az esetnek az orosz kormány és a középponti hatal­mak közt lévő viszonyra, az egyelőre at­tól függ, hogy Lenin kormányzótársa, Trocki hogy tartja magát és a bolusevi­­k­ok uralma nem rendül-e meg e véres esemény folytán. Erre azonban csak pár nap múlva fogunk feleletet kapni. Kin­ és bent. lila Reixék János, l­is falvak . . . Tépett kérlek . . . A Piavén hidat vertek, Szürke estén által mentek Bátor magyar regimentek. Éjfél tájban jöttek vissza­ Szennyes vad­ár vérük issza. Hullák úsznak . . . u­idal, dűlnek Iszonyat a szemnek, fülnek, — Idebent a kávéházbal Sok lány, asszony kicifrázva. Banda szól és­­hahota . . . Pezsgő, fagylalt, jegeskávé . . . Hej de messze vagy Piavel Jaj, ki nézne most oda? Hol Doberdó csúcsa kékül. Sok magyar sír, fejfa nélkül. A sziklákon véres lábnyom .... Itt volt a nagy dinom-dánom. Sziklaomlás, zölddübörgés. Vad hurrázás, halálhörgés. Végső sóhaj, haza­térő. Hazát soha el nem érő. — Ide bent a kávéházba’ Három a tánc, bolond tréfa. Szól a nagy dob, cimbalom. Mulat a főváros népe . . Kinek jutna az eszébe Doberdói sirhalom? Kint kacagva áll a Sátán Egy gazdátlan hajó hátán Istennel mer húzni ujjat. Ember többé el nem bújhat. Víz alá vagy levegőbe . . . Nem menekül meg előle. Irtják egymást. Pusztul minden. Nincs ki kérdje. Hol vagy. Isten? — De ide bent vígan vannak. Licitálnak, vesznek, adnak. Messze innen a ború. Egy kívánság minden arcon. Gyűl a bankó, csak még taxison Egy kissé a háború. Asszonyok, asszonyok, özvegyült asszonyok, Átokkal m­egsajtolt száz özvegy asszonyok. Búcsúzhat az alkony, a reggel köszönhet, A világ búsulhat, a világ örülhet — Szür­telek-szünel­en kapálnak, gyomlálnak; Nem néznek se jobbra, se balra, semerre... Asszonyok, asszonyok, bús, meddő asszonyok. Vonat jő dübörgőn, sikongva, dobogva. Száz asszony szemében tűz gyúl ki lobogva. . Száz asszony szemében vad vihar viharzik — Száz mellre száz csüggedi, száz bús fej hanyatlik.* Kapálnak, gyomlálnak, örökkön, mindenig. Asszonyok, Irta Folyuus Ervin. Asszonyok, asszonyok görnyedtem sikkadtan, Lángoló mezőkön gyomlálnak, kapálnak. Nem néznek se jobbra, nem néznek se balra, Szüntelen,­szünetlen kapálnak, gyomlálnak. Asszonyok, asszonyok, bánatos asszonyok. A madár dalolhat, a mélye dönögh­et, Vendéget jelentő víg szarka csöröghet — Gyomlálnak, kapálnak mindénig, örökkön, Szüntelen-szünetlen kapálnak, gyomlálnak. Asszonyok, asszonyok, bánatos asszonyok.­­ Az égbolt borulhat, a felhő gyérülhet, A fecske, a gólya más tájra készülhet —­­ Gyomlálnak, kapálnak örökkön-örökké A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal bengglalemig.----­ - —Réz Mihály, Budapest, aug. 31. Az ausztriai lengyel képviselőik a m­áramarosi per megszüntetését követe­lik. Erre a képtelenségre nem lehet sza­vunk. Sem arra, hogy mit követelnek; sem arra, hogy kitől. J­e ez a tény, azt gondoljuk, alkalmas arra, hogy elhalvá­nyítsa egy kissé­ a nálunk néhol még fenmaradt lengyel romantikát. Alkalmas arra, hogy gondolkozásba ejtsen aziránt: érdeke-e Magyarországnak, hogy a ket­tős monarkiában jövőre még több ilyen elem legyen? Érdeke-e Magyarország­nak, hogy a lengyel kérdésben az úgyne­vezett osztrák megoldás sikerüljön. E sorok írója, úgy van meggyőződve, hogy az nem érdekünk. Magyarországnak nem kell trializ­­rrtus. Magyarországnak nem kell Ausz-­­tria szlávizálása. Mihelyt a lengyel kor­ Ben Travers története. Irta Sipulusz. I. Hányán igyekeztek befolyást gyakorolni, még­pedig egy bizonyos irányban, Timbalek Vendelke jövendő életpályájának alakulására. Az első volt az anyja. Ez volt a legszerényebb és a legkevésbbé erőszakos, bár a legnagyobb urat hívta segítségül. Magát a jó Istent. De egyelőre megelégedett azzal, hogy ezt a fonó vágyát imádságokba rejtse. Ez a vágy, mint tudjuk, abból állt, hogy Vendelből pap legyem Az apa már nem volt ilyen szerény, ő nem ké­sett minduntalan kifejezést adni amaz akaratá­nak, hogy Vendelből suszter lesz, vagy kitekeri a nyakát. Ez az apai akarat különösen hétfői napokon úgy hangzott, mint egy határozott pa­rancs. Ezeken a napokon ugyanis a legidősebb Timbalek fiúnak, Miskának, a műhelyből való

Next