Budapesti Hírlap, 1918. szeptember (38. évfolyam, 204–228. szám)
1918-09-24 / 223. szám
8 BBMPISTIHIRt» (223. .1) ellenében elfogadta az egyesület választmányánál* azt a javaslatát, mely a főiskolának jelenlegi helyén való megmaradását kéri, továbbá, hogy a főiskolának műegyetemmé való fejlesztése érdekében küldöttségileg emlékiratot nyújtsanak át a kormánynak. A választás során alelnök lett újból: Zorkóczy Samu, titkár és lapszerkesztő: Lilschauer Lajos. _ (Az Országos Izraelita Iroda tiltakozása.") Az Országos Izraelita Iroda hivatalos közlést adott ki, melyben hangoztatja, hogy a magyar zsidóság mélységesen fel van háborodva azon, hogy újabb időben hatósági közegek, sőt a katonaság közreműködésével veszedelembe sodorják a zsidóság személyes szabadságát és az istentisztelet szentsége ellen is támadást intéznek. Tiltakoznak a háborúval kapcsolatban a Zsidó ifjúsággal szemben tanúsított vádak ellen, melyek mélyen sértik a hazafias zsidóság érzéseit és a melyek önérzetük és jogaik hatásos védelmére kényszerítik. A valótlanságok és jogtalanságok ellen a zsidóság már októberben pártkülönbség nélkül r.r.-j igos gyűlésen fog tiltakozni és a sérelmeket meg fogja vitatni. — (JProhászka püspök a rokkantaknak.) Sárkereszt arról jelentik: Prohászka Ottokár püpök nemes lelkére vall az az intézkedés, a mellyel a hadban megrokkant sárkereszturi hősökről, valláskülönbségre való tekintet nélkül gondoskodni kivéti. Családi körülményeikhez és munkaképességükhöz mérten a sárkeresztúri uradalomból kisebb-nagyobb földhaszonbérlettel teszi elviselhetőbbé azok jövőjét, akik életüket kockáztatták, testi épségüket áldozták föl a magyar föld védelmében. Eddig körülbelül harminc rokkant jelentkezett kérelmével a püspök előtt. (Az orroar kongresszus.) A Bajtársi Szövetség orvosi szakosztálya vasárnap délelőtt folytatta tanácskozásait. Doerr Róbert tanár a malária leküzdéséről tartott előadást és megállapitotta, "hogy az e baj leküzdéséhez fűzött várakozások csalódással végződtek. Nacht tanár (Hamburg) ismertette a malária kinin-terápiájának alapjait. Délután a kongresszust a székesfőváros az Új Szent Gellért-fürdőben fogadta, ahol Batsányi Béla dr. igazgató-főorvos a budapesti hévvizekről és az új fürdőről tartott előadást. Este hat órakor a résztvevők, mintegy kétszázan, a József főherceg hajón sétahajózásra indultak. Hétfőn reggel folytatták a tanácskozást az Akadémián és a szombaton délután benyújtott referátumokról tanácskoztak. Generisch tanár kifejtette, hogy Magyarországon az orvostanhallgatók a nemkötelező melléktantárgyakat elhanyagolják. Aschof tanár (Freiburg) az egységes tan- és vizsgarendet követelte. Zia Nuri basa (Konstantinápoly), Ilov bolgár kiküldött és Kirchner tanár (Berlin) csatlakoztak a fölvetett indítványokhoz, amelyeket a gyűlés egyhangúan elfogadott. Ezután az orvosi kiképzésről rendeztek vitát A nagygyűlésen ma, hétfőn délelőtt tartott előadások utján megismertették a külföldi vendégekkel azt a szervezetet a melyet Magyarország a hadigondozás terén létesített. Teleki Pál gróf elnök ismertette a magyar hadigondozás történeti fejlődését és a Hadigondozó Hivatal alapelveit. Dollinger Gyula dr. beszámolt a Hadigondozó Hivatal sebészeti és testegyenészeti intézeteiről. Verebély Tibor dr. a rokkantsebészet kérdésével foglalkozott, amelynek célja, hogy a sérülteket keresetképesállapotban adják vissza a társadalomnak. Ranschburg Pál dr. az idegizületek kései eredményéről számolt be Borszéke Károly dr. a fejlövés-sérülésekről, Csiky József dr. az agy- és gerincagy-sebesülésekről tartott előadást, Horváth Mihály dr. az izomhegedések következtében beállott rokkantságról szólott. Kapits Jenő dr. ismertette a Márvány utcai ortopédiai kórház működését. Dalmady Zoltán dr. a Császár-fürdőben használt néhány új gyógyítómóddal foglalkozott, végül Szabó József dr. és Salamon Henrik dr. az álkapocs- és arcsérülésekről tartott előadást. A nagygyűlés üdvözlő táviratot küldött Károly királynak és a német császárnak, akik kabinetirodájuk útján köszönő távirattal válaszoltak. A kongresszus külföldi vendégei néhány napi taulmányútra a Tátrába mennek. A résztvevők holnap, kedden reggel háromnegyed nyolc órakor indulnak el a nyugati pályaudvarról s mindenek előtt Pöstyénbe mennek, ahol a fürdőigazgatóság vendégei lesznek; itt délután három órakor a gyógyszállóban közös lakomára ülnek össze. Este háromnegyed hét órakor folytatják útjukat Trencsén-Teplicig, ahol szintén a fürdőigazgatóság fogadja a vendégeket. Innen szerdán délben Zsolnán és Ruttkán át Tátralomnicra utaznak, egy részük Csorbán száll meg A vendégek fogadásáról a fürdőigazgatóság és az Égisz igazgatósága gondoskodik. Csütörtökön a társaság a tátrai villamosvasút kocsijain kirándul Tátrafüredre, a Csorbatóhoz, a Tarajkára és Ótátrafüreden meghallgatja Teleki Sándorné grófné (Szikra) előadását. A vendégek pénteken reggel különvonatokon hazatérnek Ausztriába, illetve Németországba A Bajtársi Szövetség üléseivel kapcsolatban, a Magyar Fajegészségtani és Népesedéspolitikai Társaság magyar-német-osztrák fajegészségtani és népesedéspolitikai nagygyűlést rendezett Lukács György , titkos tanácsos, országgyűlési képviselő elnöklésével, Podmaniczky Tibor báró felolvastati megjelenésében akadályozott Gruber Miksa müncheni egyetemi tanár előadását Heike Vilmos dr. bécsi kormánytanácsos az osztrák népesedéspolitikai törekvésekről, Hoffmarnn Géza konzul pedig a magyarországi enemy mozgalmakról számolt be. (Osztrák áradozós.) Mostanában alig múlik el nap, hogy a bécsi lapok magyarországi nyaralásukból hazatérő gyerekek megérkezéséről ne adnának hírt. És igen érdekes olvasnivaló a nyaralásról szóló beszámoló, amely a legtöbb esetben csupa ömlengés és áradozás a magyar vendégszeretetről. Még a sok dicsérőts elismerő tudósítás közepette is feltűnő az a cikkecske, amelyet a Reichpost vasárnapi számában láttunk az Egerből hazatért gyerekek magyarországi nyaralásáról. Ez a lap tudvalévően a legritkább esetben tud jó szót találni, ha magyar dologról van szó és most mégis így kezdi a beszámolót: Mindenki arról a vendégszeretetről beszél, amelyet Magyarország tanúsított a bécsi gyermekekkel szemben. Ezek a sorok azonban még külön ki akarják fejezni a hálát azokért a jótéteményekért, amelyeket kis osztrákok kaptak a lovagias és vendégszerető nemzet tagjaitól. E bevezető után töviről-hegyire elmondja a cikk, mi minden -tóban volt része az Egerben, mert azt hisszük, hogy sarlan alatt Egert érti a bécsi újság elhelyezett kétszázhatvan gyereknek, aki lefogyva, sápadtan indult el a nyaralásra. „A magyarok beváltották azt, amit ígértek, a gyerekeknek igazán jó dolguk volt.“ Elmondta, hogy a gyermekek minden tekintetben jól voltak ellátva, gondoskodtak kirándulásokról, a városi hatóság hetenként, kétszer ingyen fürdővel szolgált nekik és amikor hazautaztak, gazdagon megajándékozták őket. Sirt mindenki, a távozó gyerekek is, azok is, akiknek vendégszeretetét élvezték és ez utóbbik lelkükre kötötték a kicsinyeknek, hogy csak jöjjenek el újra — lehetően már karácsonykor. Miután még elmondja a cikk, hogy mi minden élelmiszert vittek magukkal a bécsi gyerekek és milyen zajlartalanul viihettek ki a határon, így végzi. Kétségtelen, hogy a magyar kormány utasítást adott arra nézve, hogy Magyarország kis vendégeivel szemben ne vegyék szigorúan a rendeletelvet. És ezzel az útra még egy nagy boldogságot szerzett a gyerekeknek; övéiknek kis mutatóval szolgálhatnak, hogy mily nagylelkű volt Magyarország vendégszeretete. A gyerekeknek e magyarországi útja az örömben és bánatban egymásra utalt szomszéd nemzetek testvériessége érdekében többet használt, mint amennyit a legügyesebb politikusok tehetnének. (Katonai kitüntetés.) A király Keresztes György dr. kúriai tanácsjegyzőt a tavaszi piavei harc alkalmából tanúsított hősies magatartásáért a IIi. osztályú hadiékitményes vaskoronarenddel tüntette ki a kardok egyidejű adományozásával. E kitüntetés a nevezettnek hetedik háborús kitüntetése. (A vidéki gyógyszerészek szervezkedése.) Az ország vidéki gyógyszertártulajdonosai vasárnap délután a Royal-szálló külön termében közgyűlést tartottak, amelyen megalakították a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetségét. Az alakuló közgyűlésen közel kilencszáz gyógyszertártulajdonos jelentette be csatlakozását. A vidéki gyógyszertártulajdonosok a legnagyobb elkeseredés hangján panaszkodtak mostani válságos helyzetük miatt. Behatóan tárgyaitóla azt, hogy a belügyminisztérium kebelében kalakult gyógyszerközéppontból sokkal drágábban kapják a gyógyszerek nagy részét, mint ahogyan a belügyminiszteri árszabás szerint azokat eladhatják, így azután állandóan deficittel dolgoznak. Elhatározták, hogy emlékirattal fordulnak a belügyminiszterhez, amelyben kérik a gyógyszerárak revízióját, az 1876-ban megállapított munkadíjtételek megváltoztatását és receptenként az egységes, két koronában megállapítandó munkadíjtétel létesítését. Az átmeneti időre kérik a háborús harminc százalékos pótdíjnak száz százalékra való felemelését Gondoskodást kérnek arra, hogy a gyógyszertártulajdonosok megfelelő mennyiségű petróleumot kapjanak. Kívánják a gyógyszerészsegédek helyzetének rendezését és az igazságos jogadományozást. Az emlékiratba foglalják ezenkívül azt az óhajukat, hogy a személyjogi gyógyszertárakat reáljogúvá változtassák. Ezt az emlékiratot a legközelebbi napokban küldöttség útján fogják a belügyminiszter elé juttatni, ahol azt is kérik, hogy a gyógyszerészsegédeket a katonai szolgálat alól, úgy mint Csehországban, mentsék fel. (A budapesti 1. népfölkelő gyalogosezred) sürgősen fölkéri az ezred elesett és eltűnt, valamint súlyosan sebesült és rokkanttá vált katonáinak hozzátartozóit, hogy az ezredben szolgált hős családtagjuk arcképét, életrajzi adatait az eltűnés, hősi halál vagy megsebesülni helyének íb idősbicfi pontos megjelölésével minél előbb küldjék be al alábbi címre: Balassa Imre főhadnagy, Budapest, Vill., Népszinház utca 46. IV. 6. — (Az utazás korlátozása a déli vasúton.ifj A Budapest déli vasút és Nagykanizsa állomásoké között ez idő szerinti még közlekedő 210. és 209. számú személyvonatok október 1-től kezdve csak katonautasok továbbítására szolgálnak. A polgári utasok részére a 210. számú vonatnál Budapesttől, Székesfehérvárig csak két, Székesfehérvártól Nagykanizsáig és az ellenkező irányban a 209. számú vonatnál Nagykanizsától Budapestig négy személykocsi áll rendelkezésre. Ez okból a 210. és 209. számú, vonatokhoz polgári utasok részére csak a rendelkezésre álló helyekhez mért meghatározott mennyiségű menetjegyet adnak ki. A 210. számú vonatba Budapest Kelenföld és Budafok déli vasútállomásokon, valamint Budafok déli vasút megállóhelyen csak iskolásgyermekek szállhatnak be, más polgári utasok azonban nem. A 210. számú vonat a székesfehérvár—nagykanizsai, a 209. számú vonat pedig a nagykanizsa—budapesti vonal megállóhelyein nem fog megállani, a miért is ott utasok sem föl-, sem sá nem szállhatnak. — (Házasság.) Schmidt Ottó tartalékos lüzérfőhadnagy, brassói gyáros eljegyezte Ráffay .Margitkát, Raflay Sándor bányakerületi evangélikus püspök leányát. Málnása József és Kováts Ilonka szeptember 25-én délelőtt tizenegy és negyed órakor tartják esküvőjüket az erzsébetvárosi (szegényháztéri), plébánia templomban. Farkas Sándor és B. Papp Linvke vasárnap, szeptember 22-én délután tartották, esküvőjüket a rákospalotai evangélikus templomban. Fettor György eljegyezte Rákospalotán Huszár Jolánkát. (Csempésznek Temesből.) Temesvárról Írják nekünk: Temesvár mellett, közveletenlül Szentandrás község határában van a németek által épített léghajó-csarnok. A németek szintén csempésztek, de a csempészett holmit a német hadsereg kapta. Amióta azonban osztrák és magyar hadsereg van a barakkokban, a csempészés szintén folyik, de nem éhezők részére, hanem fényesen jövedelmező üzletek kötésére. A csempészés módja a lehető legegyszerűbb. A kötött léghajókhoz szükséges gázt Ausztriából szállítják. A visszaküldésnél az üresgáztartókat megtöltik horribilis áron vásárolt liszttel, zsírral és más élelmiszerrel. Hát nem tud már egyszer a kormányhatalom energikusan intézkedni az ezer és ezer ilyen természetű csempészés ellen? Ezeket a sorokat melegen ajánljuk Mándics Dezső határrendőrtanácsosnak, a temesvári határmidőrség vezetőjének figyelmébe. — Hozzátesszük még munkatársunknak Temesvárról Budapestre való utazása közben tett tapasztalatait, mely szerint minden szabadságos osztrák katona rogyásig rakódik meg élelemmel és igy utazik haza. A futárfülkék Marintsuk-mintára most is teli vannak élelmiszerrel és Temesvártól Budapestig egy szál csendőr sem mutatkozott és nem nézték meg senkinek sem a holmiját. -i — (Egy angol képviselő halála a harctéren.) Hágából jelentik. Londoni híradás szerint Thyne lord, a páriament tagja a nyugati harctéren elesett. via (Svájc és a katonaszökevények.) Egy svájci újságban olvassuk, hogy a svájci közvéleményt ismét erősen foglalkoztatja az országba özönlő katonaszökevények kérdése. Svájcot eddig körülbelül 25.000 katonaszökevény árasztotta el különböző államokból és viselkedésük nem lehet túlságosan szerény, mert a szövetség tanácshoz tömérdek panaszt adtak be ellenük, sőt sok helyen külön népgyűléseket is tartottak, amelyek határozatképpen a szökevények megrendszabályozását kérték a kormánytól. A szövetségtanács ezért megszigorolta a katonaszökevények ügyében 1918 május 1-én hozott határozatát és kimondotta,hogy nem szabad megengedni a szökevényeknek a hátár átlépését és ha mégis bejutnak az országba, vissza kell őket szállítani annak az államnak a területére, ahonnan jöttek. Kivételes esetben meg lehet engedni a határra való átkelést, ilyen például az a körülmény, ha az illető már a háború kitörése előtt Svájcban tartózkodott vagy ha családja él ott, vagy ha Svájchoz töl a foglalkozása. Az engedelmet a kormánytól kell kérni s amig a kormány nem dönt, a katonaszökevényt fogva tartják. A svájci közvélemény azonban nem ért egyet ezzel a határozattal. Egy része helyesli, a másik része pedig állást foglal ellene,változván a régi svájci hagyományra s az emberséges érzésre, nem,is szólván a politikai menedék szokásáról. Ezzel szemben a másik párt arra hivatkozik, hogy a szökevények hálátlan viselkedést tanúsítanak, sok köztük a bolosevik szellemű ,minthogy javarészük nem térhet többé vissza hazájába, nem kívánatos elemmel szaporodik meg velük Svájc lakos-