Budapesti Hírlap, 1918. szeptember (38. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-22 / 222. szám

fcácskai svábok se emlékeznek erre a Mária Terézia­­ idejében mondvacsinált és görög, nem német kép­zésű Mária Theresiopel névre. Menjünk tovább: itt van Grossward­ein, Kaschau, Klausenburg és csak zárójelben ezt se mindemül nonpareille szedéssel Nagyvárad, Kassa, Kolozsvár, azután Oedenburg (Sopron), Pressburg (Pozsony), Kronstadt (Brassó) és Dreikirchen (!?). — Tövig­vamm* A porosz vasúti minisztérium hivatalos kiadva­ mai Poprádból Deutschendorfot és Iglóból Men­­dorfot csinálnak, holott ezeket a neveket a legöre­gebb cipszerek se ismerik már. Mimet nemzet szem­pontból érthetetlen, hogy mint a kis német all­­treutsch zug-köny­v­kereskedőnek a telos Trentschin kedvesebb a 'történeti ősma­gyar Trencsénnél, úgy a Könign­­i­­pmissisc­he Ministerium der öffentlichen .Erben­en a cseh-lót brigádok idejében jobban ked­veli a már említett Lucenccet a magyar Losoncnál,­­Varint mond Várna, Velikál (?) Felka helyett. Pod- Unt (?) Podolin, Urdud Erdőd helyett satöbbi, satöbbi. Tehát inkább tótul, csak magyarul nem! Meg­­jegyzendő végül, h­ogy a nagyobbrészt az idevaló nép előtt is ismeretlen neveket a német utas csak Eunsbachiában, de nem az állomási épületek hom­lokzatán látja és a nép a­jkától nem hallja, tehát tel­jességgel félrevezetően hat reá az ő hivatalos útmu­tatója, a­mit az első kárpáti harcok idejében Ma­gyarországra jött német katonák ismételt panaszuk tárgyává lettek — úgy látszik eredmény nélkül! —a m a. fl bajtársi szövetségek orvosi kongresszusa. Budapest, szept. 21. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ma délelőtt tíz órakor nyílt meg a magyar, osztrák és német bajtársi szövetség orvosi szakosztályának kongresszusa, melyen török és bolgár küldöttek is részt vettek. A királyt József Ferenc királyi herceg képviselte. A királyi herceg, a­ki pontban tíz órakor érkezett m meg, huszárkapitányi tábori formaruhában volt, míg Auguszta királyi hercegasszony, a­ki Apor bírónő udvarhölgy kíséretében jelent meg a kongresz­­szuson, vöröskeresztes ápolónői ruhát viselt. A királyi herceget és a hercegasszonyt Szterém­­i József báró kereskedelmi miniszter, mint a magyar bajtársi szö­vetség ügyvezető elnöke, Grósz Emil dr., az orvosi szakosztály elnöke, Vámbér­i Ruszlem­ dr., a szövet­ség igazgatója és Gelen­csér Miksa dr­, az orvosi lak­osztály titkára fogadta. Az elnöki emelvényen Szle­­rényi József báró miniszter, Kir­címer Márton dr., a birodalmi kancellár képviselője, Omer Kasa és Zia Muri török tábornok-orvosok, Hochenegg tanár, az osztrák bajtársi szövetség orvosi szakosztályának el­nöke, Z­­en­g János gróf kultuszminiszter, Ambróz­ gróf, a külügyminiszter képviselője, Bódy Tivadar polgármester,­­idős tanár német titkár foglaltak he­lyet. Megjelentek még: Wlassics Gyula báró, a fő­rendiház elnöke, Tóth Gusztáv dr. igazságügyminisz­­ter, Clorbaczevszky osztrák egészségügyi miniszter, Várkonyi városparancsnok, Némethi­ Károly állam­titkár, Bogát katonai parancsnok, Teleki Pál gróf, Müller Kálmán báró, Folkusházy Lajos alpolgármes­ter, Határa Ferenc rektor és sokan mások. Az ülést Szterényi József báró miniszter nyi­totta m­­eg. Üdvözölték a királyi herceget, mint a király kép­viselőjét és a királyi hercegasszonyt, a kik — úgy­mond — velünk élnek, velünk éreznek, a kik a mi nemzetünknek őseitől öröklött hűségét és ragaszko­dását felséges uralkodóházunkhoz ill, közöttünk ta­nulták megismerni és a kik iránt a német hűséges ra­gaszkodással viselkedik. — A harctérről­­jött fenséged, mondotta a mi­niszter, a k­or őseitől öröklött vitézséggel mindnyá­junk szeretetének és csodálatának tárgya, édes atyja példájára a legkonokabb ellenséggel szemben áll őrt a király szolgálatában és a haza védelmében-A miniszter ezután német nyelvek­ az idegenből ,jött vendégeket üdvözölte. E háborúban, úgymond, két­ tudományáé hanol egymás ellen, két tudomány,­ág mutathatja fel a legnagyobb vívmányokat: a tek­­hnika az egyik oldalon, az orvosi tudomány a mási­kon. A­míg azonban a teknika legfőbb feladatának ma azt tartja, hogy soha nem sejtett találmányait a pusztításnak, a megsemmisítésnek szolgálatába ál­lítsa, addig az orvosi tudomány fő célja e­inek épp az ellenkezője: az emberi munkaerő helyreállítása, helyreállítása mindannak, a­mit a technika rongáló munkájával nem tudott teljesen elpusztítani. Amott a pusztulás, itt a megváltás. (Tetszés.! S ha önök, tisztelt uraim, képviselői az orvosi tudománynak, va­lamennyi szövetséges államban, a­melynek katonái kint a harctéren vállvetettek, egy egész tllentéges vi­lág ellen harcolnak, ha önök a királyért és hazáért vérző katonák segítségére vannak és igyekeznek őket katonai, azután pedig polgári hivatásuknak vissza­adni, ha önök, uraim, nem értek volna el egyebet, mint azt, hogy a mögöttes országrészeket megszaba­dították és megkímélték a járványok pusztításaitól, már akkor is kiérdemelték az emberiség legnagyobb háláját. A legmélyebben érzett hálával nézzük az önök teljesítményeit és üdvözöljük önöket mint az orvosi tudomány képviselőit. Ezennel megnyitom az ülést és felszólítom a mélyen tisztelt gyülekezetet, kiáltsa velem együtt: Legkegyelmesebb urunk, min­den tudomány és kultúra istápolója, ő felsége éljeni A nagygyűlés háromszoros éljent kiáltott a királyra, mire József Ferenc királyi herceg a követ­kező beszédet mondotta: — Ő császári és apostoli királyi felsége meg­bízott engem, hogy az ő legmagasabb személyét a tudománynak e fényes ünnepén képviseljem. A szö­vetséges államok minden vidékéről gyűlt itt egybe az orvosi tudomány szine-java, hogy a hadi egész­ségügy életbevágó kérdéseit megvitassa. Midőn őszinte köszönetet mondok Nagyméltóságodnak ked­ves szavaiért és kötelességemnek fogom ismerni ő felségeik előtt hódolatukat tolmácsolni, egyben őszinte örömömnek kívánok kifejezést adni a fölött, hogy ennek a nagyjelentőségű tanácskozásuknak székesfővárosunk a színhelye. E tanácskozásukhoz ő felsége legmagasabb megbízásából, a­ki legmele­gebb érdeklődéssel és jóindulatával kíséri az orvosi tudomány fejlődését és legnagyobb elisme­réssel vi­seltetik az orvosi kar hadi teljesítményei iránt, sikert és eredményt kívánok. A királyi herceg ezután németül a következő­képpen folytatta beszédét: — Ő császári és apostoli királyi felségének nevében és legfelsőbb megbízásából szívből üdvöz­löm önöket, uraim, a szövetséges hatalmak onosi tudományának képviselőit.­­­ Szövetséges országainkból közelből és távol­­ból fontos tanácskozásokra siettek ide, hogy itten bajtársi egyetértésben közös erővel dol­gozzanak. Három fontos kérdés áll tanácskozá­saik homlokterében és vár megoldásra. A helyes orvosi kiképzés és az állandó továbbképzés állami szükséglet, mert a jó orvos áldás az országra és a nép testi jóléte nagyrészt az önök kezében van. — Ő­ssászári és apostoli királyi felsége túl­­hatalm­azott engem annak kijelentésére, hogy meg­különböztetett jóakaratot tanúsít az orvosi tovább­képző akadémiák fölállít­ásának előtte már Liliért terve iránt. (Élénk tetszés és éljenzés.) — Hogy milyen fontos a jó orvos, azt a há­ború újra fényesen bebizonyította. Sok ezer embert visszaadtak a frontnak, a munkának, foglalkozásuk­nak, olyan embereket, a­kiket r­égebbi háborúkban nem lehetett meggyógyítani és a­kik tehetetlen rok­kantakká váltak. — Ádáz ellenséggel kell küzdenünk a fronton, a­ki orvul közeledik baráthoz és ellenséghez, meg­mérgezi az egészséget s ez a malária. Önök legjobb tudásukkal küzdenek ellene. Itteni tanácskozásaik ennek a súlyos feladatnak megoldását is elő fogják mozdítani. — Becsületbeli adósságunk és kötelességünk a hadirokkantakról gondoskodni és őket, a­mennyire lehetséges, Ernát keresetképes emberekké kiképezni. A legnagyobb gyalázat­­volna, ha a háború után egész sereg senyvedő emberünk lenne, a­ki koldulni kény­telen, mert munkaképtelen. Meg kell gondolnunk, hogy ők, csakúgy mint az eredetiek és a harcosok, odaadták, a­mi nekik a legbecsesebb, odaadták egész­ségüket és igen gyakran feláldozták jövőjüket. Az ő szenvedésük és vérük nekünk erőt adott újabb si­kerekhez s az ő áldozataiknak köszönhetjük a mi gazdag és virágzó jövőnket. — Csudálattal gondolunk azokra az orvosokra, a­kik fáradhatatlanul, éjjel és nappal a legteljesebb kimerülésig dolgoztak, mig nem messze tőlük a leg­­elkeseredettebb csaták dühöngtek. Az irgalmasság kötelességét nehéz harcok közben a Vízvonal közelé­ben hősiesen teljesztették. Hűséges segítőtársak vol­tak, a kik szívükkel és bátorságukkal legyőzték a halált. (Tetszés.) — Gondoljunk azokra is, a kik áldozatul estek kötelességüknek, a kiket a betegség vagy a golyó pusztított el. — Önök, uraim, az irgalmasság fejedelmei, a­kik a megsebesült ellenségben­­, — hiszen az is, mint mindenki, juhos szenvedésében magatehetet­lenné válik — csak a szenvedő embert látják. Az önök munkája, uraim, újra felépíteni azt, a­mit má­sok elpusztítottak. Az önök művészete a háborúban csudákat lett. Az önök tudománya nem­ ismer or­szághatárokat. Önök itt állanak, különböző orszá­gokból származva, fenséges tudományuk nevében egyesí­tve. Sokat igérő munka vár önökre. Legyen művészetük és tudományuk a jövőben a béke mun­kája, járuljon hozzá ez is, hogy minden népek a békében egyesüljenek. — D­érászán és apostoli ki­ráéri felségének leg­felsőbb megbízásából önöknek és reménytel­jes mun­kájuknak szerencsét és gazdag sikert kívánok az em­beriség javára! A királyi herceg csengő lángon elmondott be­szédet a közönség hosszantartó viharos eljennéssét fogadta-Grósz Emil tanár mondta el ezután megnyitó beszédét. — Tárgyalásaink főtémája, úgymond, az orvo­sok kiképzése és továbbképzése. De éppen ilyen fon­tos és nélkülözhetetlen kellék a feddhetetlen, szeplőtl­­en jellem. E két nélkülözhetetlen kvalifikációt meg-­­­szerezve, a közjó, az állam és a társadalom, a védő­­erő és a polgári lakosság érdekében követelnünk kell, hogy az orvosi rend a polgári életben is, a ka­tonai szolgálatban is megkapja azt a hatáskört és azt a pozíciót, a­melyre szüksége van, hogy a nagy fel­adatokat megoldja. Meg kell követelnünk az egyéni jogosítást az állami élet minden terén. A kilátások az eredményes munka előfeltételének elérésére ked­vezőek. Ő­felsége ismételten kifejezést adott az or­vosi rend iránt érzett elismerésének és bizalmának, így nyilatkozott a német császár is. A korona jóaka­ratától és a törvényhozás bölcseségétől várjuk a ha­táskört és a megfelelő pozíciót. Az élénk tetszéssel fogadott megnyitó után az üdvözlések következtek. A magyar királyi kormány nevében Zichy Já­nos gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter beszélt és legmelegebben üdvözölte a megjelenteket.­­ Az a törekvés, úgymond, a­mely a közegész­ségügy jelentőségének megvilágítását, annak az em­beriség fejlődésére, a néperő­bentartására, a nemzeti vagyon és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányuló hasznát és fontosságát feltüntetni kiváltja, talán so­hasem volt időszerűbb és sohasem megokoltabb, mint a most dúló világháború alkalmából, a­midőn annyi pusztulás és annyi szenvedés következményeit kell majd orvosolnunk. Biztosan remélem és kívá­nom, hogy a most meginduló tárgyalások eredményei a népegészségügyre üdvösek és a háborúban szenve­dett sérelmek enyhítésére és gyógyítására hasznosak­­ lesznek. Legyenek meggyőződve, hogy a magyar kor­­­­mány az egészségügy fontosságát és annak az ország­­ és a nemzet jövőjére való horderejűt méltányolja s­­ örömmel üdvözli a közegészségügy fejlesztésére irán­­­nyúló törekvésüket. Bib­ián István gróf külügyminiszter nevében és ■ megbízásából Ambrusa Lajos gróf rendkívüli követ­e és meghatalmazott miniszter üdvözölte a kongres­- s szus tagjait. Bódy Tivadar dr. polgármester a székesfővá­ros nevében hódolattal köszöntötte a kir. herceget,­*, ki királyunk fejedelmi érdeklődését képviseli a kon­gresszus fenkölt szellemi és tudományos munkája­­ iránt. Üdvözölte a kongresszus résztvevőit, a­kik az­­ emberiség legtöbb javai érdekében tanácskozásokat folytatnak s együttes munkájukkal is tanúságot tesz­­­­nek arról, hogy népeink szövetségét a legmagasabb eszmék is szilárdan kapcsolják össze. Ezután Kirchner Márton dr. tanár, a porosz­ belügyminisztérium közegészségügyi osztályának vezetője tartotta meg díszelőadását a közegészség­­ügy jelentőségéről és kiépítéséről. Vázolta a közegész­ségügy fejlődését a háború előtti félszázadban. E fejlődésnek nagy része van abban, hogy a szövetsé­ges népek egészségesen és erejük teljességében lép­tek be ebbe a háborúba. A világháború kitörésekor a hadseregek föl voltak szerelve mindazzal, a­mi­ a csapatok egészségének megóvása érdekében szüksé­ges. Ez volt az oka annak, hogy még sohasem volt olyan kevés járvány, mint a mostani háború alatt és még sohasem tért vissza annyi sebesült szolgálat­képesen a frontra, mint most. További következ­ménye az, hogy az ország lakossága, a­melyet meg­óvtak a járványoktól, mindeddig egészségének káro­sodása nélkül el tudta viselni a háborúval járó nél­külözéseket. Előadásának második részében áttért arra, mily feladatok várnak reánk a békében, hogy a népeket mennél hamarabb arra az egészségügyi nívóra emeljük, a­melyen a háború előtt állt. A nagy ,tetszéssel fogadott előadás után a dísz­­ütés véget ért, mire az előkelő társaság, élén a király képviselőjével, József Ferenc királyi herceggel és a kongresszus védőjével, Auguszta királyi herceg­­asszonnyal, eltávozott. Délután három órakor ugyancsak a Magyar Tudományos Akadémiában megkezdték az érdemle­ges tanácskozást, a­melynek napirendjén az orvosi kiképzés és továbbképzés kérdése volt. Hozzászóltak Archof tanár (Berlin), Tandler Gyula dr. tanár (Bécs), Zia Nu.fi basa tanár (Konstantinápoly), Liebermann Leó dr. tanár (Budapest), Thenen J. dr. (Bécs), Klohenegg Gyula tanár (Bécs), Dietrich ta­nár (Berlin) és Adrim dr. tanár (Berlin). Végül el­határozták, hogy a kérdésről hétfőn rggel nyolc órakor a Tudományos Akadémia kistermében tar­tandó szűkebb kör­i értekezleten eszmecserét foly­tatnak. A kongresszus tagjai holnap, vasárnap délelőtt, a malária elleni küzdelemről fognak tanácskozni, délután meglátogatják a Gellért-fürdőt, azután séta­hajózásra indulnak és megtekintik a Margitszigetet Az orvoskongresszusról hódoló táviratot kül­döttek királyunknak, a német császárnak és a török, fesultánnak. Zichy­ János gróf yalias-­­ és közoktatásügye 1914. szeptember 22.Budapesti Hírlap (m *.)

Next