Budapesti Hírlap, 1918. szeptember (38. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-24 / 223. szám

(223. sz.) 1918. szeptember 20. másnak a kifejezője. Egy bizonyos, csúffá tették magukat. Tettük választófalat állít közzéjü­k s a hazájukat szerető, önfeláldozó magyar nép­­közzé, hosszú idő kell, hogy gyászos szereplésü­­­ket a magyar nép megbocsássa. Tr­rpay I vor: Fak­tikai esem­ények. Közös résszissieralt a királynál. Bécsből jelentik. A király tegnap Spitzm­üller záró közös pénzügyminisztert, ma pedig Burján­­ István gróf külügyminisztert külön kihallgatáson fogadta. Miniszterek Hittan. Wekerle Sándor miniszterelnök vasárnap reg­gel Bécsből visszaérkezett Budapestre. Windisch­­grätz Lajos herceg közélelmezési miniszter szintén vasárnap érkezett vissza Budapestre. Ugron Gá­bor fölmentése. A hivatalos újság mai száma közli, hogy a ki­rály Varon Gábor erdélyrészi királyi biztost állásá­tól hű és buzgó szolgálatainak elismerése mellett saját kérésére fölmentette. Új fiatelel­nesési államtitk­ár, a Magyar Kurír szabadkai tudósítása szerint Balogha Ernő bácsmegyei­ főispánt rövidesen a köz­élelmezési minisztérium államtitkárává nevezik ki. A közös pénzügyminiszter Boszniában. Spitzmüller báró közös pénzügyminiszter e hónap 25-én utazik Szerajevóba, hol hosszabb ideig szándékozik maradni. horvát képviselők Budapesten. Zágrábból jelentik, hogy a horvát-szerb koa­líció több tagja Budapestre utazott, hogy a minisz­terelnökkel az aktuális kérdésekről tárgyaljon. NAPIHÍREK. Isisei József allerpiá­nss sícsitása. A Zeneakadémia közönségének vasárnap dél­után rendkívül érdekes előadásban volt része. Mci­­■scl József brassói apátplé­nos, a­kit a románok két évvel ezelőtt sok más derék, ártatlan brassói polgár­ral együtt túszként elhurcoltak, elmondta a maga ,­l és a balsorsában osztozó társainak másfél éves szen­vedését. Az Erdélybe betört vohi hordák garázdálko­dása és kegyetlenkedése — az annak idején Buda­pestre menekültek elbeszéléséből és a hírlaptudósí­­í­rásokból — nem ismeretlen a fővárosi közönségnek is a tegnapi egybegyűlt szépszámú hallgatóság meg­­­­feszített figyelme élénken bizonyította, hogy ezeknek a szégyenítő teljes napoknak az emléke — ha a vi­­­­lágháború napról-napra növekvő eseményhalmaza­­ egyelőre el is födte — még változatlanul ott parázs­lik mindnyájunk lelkében, csak épp egy csöndesebb korra vár, hogy újból lángra lobbanjon és fokozot­tabb mértékben vonja magánt mindazoknak az ér­­­­deklődését, a­kik az erdélyi magyarság ügyét a szi­­­­yükben hordják. A kép, a­mit Meisel apát elénk tár, természete­sen csak egy kis részlete annak a szörnyű, freskónak, mit a világháborúban küzdő és szenvedő magyar­ságról a történetírók meg fognak festeni, de ez a kis részlet is távoli szemhatárt nyit meg előttünk. Itt melynek láttára egyrészt igaz csodálatot érzünk a sokak szenvedett ártatlan mártírjaink iránt, más­részt ökölbe fogja szorítani a kezünket valahányszor az árulók neve eszünkbe juttatja gonoszteveiknek a végtelen sorozatát. Hogy olvasóink is képet alkothassanak maguk­nak az elmondott arcpirító adatokról, az előadó sza­vai nyomán közreadunk néhány apró f­öljegyzést az elhurcolt túszok másféléves szenvedésének három első napjából: — 1910 október 6-án délután féliégy órakor a már román kézben lévő Brassó utcáján autók, ko­csik, szekerek száguldanak Derestye felé. Másod­percenként ágyudörrenés barc­ázott­, s oláh tisztek málhákkal siettek a társzekerekhez. Az egyik jobb­­indulatú oláh katona az apát fülébe súgja, hogy a román hadsereg menekül vissza Romániába. A tú­szokat a Korona-kávéház előtt sorba állítják és esti nyolc órakor parancs jön az indulásra. A tiszt bar­­gon adja ki­­, parancsot, hogy a­ki szökni próbál a­­ gaz nép közül, vagy elmarad, golyót kap. Nyolc szuronyé­r őr közrefogja a kis csapatot, a­mely megindul. Az után egy pap külsejű emberi a földre zuhan, nem bírja a gyors menetelést. A brassói csapat előtt a fogarasi karaván haladt. Kö­zöttük megy egy f­erencrendes barát, a­ki azonban a gyors meneteléstől kifárad. A románok puskatussal biztatják; az egyik ütés olyan erős, hogy elesik az úton és meghal. Hajnali öt órakor Predeálra érkez­nek, a­hol Juresán tábornok fogadja őket korbáccsal, ü­dreggyel. Kék és zöld foltok f­al a testükön hajszolják őket tovább. Másnap Busteni piacára érkeznek. Az oláh tüzérezred égjük tisztje bikacsekkel az apát fe­jére, arcára és hátára csap, úgy hogy a vér elönti s a bőre fölsreped. N*1 70 kutya pap, ts áru­ltál el, — mondja és addig ülj, a m­ig bele nem fárad. Délután két órakor Pojana Kapuluiba érnek. Megjelenik egy kikent oláh tiszt­­ a bajor hadifog­lyokhoz lép. A legszakálasabb foglyok szakállából csomókat tép ki, — mint ő mondja — a világháború emlékére . . . Következő napon vonatba zsúfoltan­­ döcög a karaván Bukarest felé. Víz nélkül, élelem nélkül, agyoncsigázottan. Végre elérik Bukarest egyik erődítmény­ét. Déli tizenkét óra lehet, a­midőn egy­szerre tizenkét osztrák és magyar repülőgép jelenik meg. Rövid ideig csend van, csak a motorok zúgása hallatszik, aztán egyszerre förgetegként szórják le a bombát. A bombázásra az oláhok kivezénylik a foglyokat a sínek közé, hogy a repülők biztosabban eltalálják őket, ők maguk pedig hanyat-homlok el­menekülnek. Néhány perc múlva hullák, nyöszörgő sebesültek és haldoklók és szétroncsolt kocsik jelzik repülőink eredményes támadását. Délután háromra beterelik a karavánt Bukarestbe. A város hemzseg a vasárnapi sétálóktól. A­mikor a kis csapat beér, megszűnik a közlekedés, a járókelők összeszaladnak, követ és botokat röpítenek feléjük s a legválogatot­­tabb szidalmak, gúnyolódások és káromkodások hangzanak föl ajkukon . . . Ez röviden elmondva a három nap története, a mely után még másfél éves kálváriajárás követke­zett, a melyben több mint a fele elpusztult az elhur­col­taknak s a mit köny,­vér, halálhörgés avatott egyre komorabbá és komorabbá. " E nagyrészt ismert brutalitások ecsetelése után rátért az előadó az elrománosodott moldovai magya­rok sorsára és helyzetére és keserű szavakkal mu­tatott rá arra a szégyennel teljes állapotra, hogy a­míg a mi ottfelejtett magyarjaink alig egy emberöltő alatt teljesen elte­plik hazájuk nyelvét, addig a mi románjainkat mindeddig nem sikerült megmagya­­rosítanunk, sőt épp a brassói románok voltak azok, a­kik a betörő oláh hadsereget fehér ruhában, virág­gal és zászlódísszel fogadták. A hallgatóság meleg rokonérzéssel és sok taps­­sal köszönte meg a mindvégig lebilincselően érde­kes előadást, a­melynek tiszta jövedelme a Tűzhely népművelődési szövetség céljait szolgál­ja .Utána An­­talfi, Zsiross Dezső orgonaművész következett, a­ki Bach, Boc­mann, Dubois és a saját műveiből adott elő néh­ány­­hangversenyszámot nagy művészettel, sok finomsággal és virtuozitással. , Az előadást, mint értesülünk, az Újságírók Be­tegpénztára javára legközelebb meg fogják' ismé­telni.­­ (Időjárás.) A d­oteorol'.'gi. i intézet a kö­vetkező jelentést adta ki: Az ifju túlnyon­óan derült, száraz volt és a­ h­ő­­m­érséklet normális 'értékére emelkedett. Maximuma 27 C. fok Fiuméban és Orsován, minimuma a­ hegyvi­dékeken általában alacsony, 1 C. fok botfalun. Néhány külföldi állomás reggeli hőmérséklete: Bécs 11 C. fok, Berlin 14 C. fok, Stokholm 13 C. fok, Szenirévé 13­ C. fok, Szálló 15 C. fok. Mostroguáz­­s: Enyhe idő várható, elvétve esővel. Távirati prognózis: Enyhe, elvétve csapadék.­­ (A királyi család­ tagjai Szombat­helyen.) Szombathelyről táviratoztak: A város ta­nácsa a városi­­hadigondozó és a 83. és 100. gyalo­gos, valamint a 11. huszárezred özvegy-alapjai ja­vára vasárnap ünnepet rendezet­t, a­melynek védő­­ségét Mária Terézia királyi hercegnő, Mária Antónia pármai hercegnő és ennek leányai: Mária Antónia és Izabella hercegnők és fiai: Félix és René herce­gek vállalták. A védők kíséreteikkel vasárnap dél­előtt tizenegy órakor érkeztek meg Szombathelyre. A vármegye határán, Acsoldon Ost­ff­y Lajos főispán nagyobb küldöttséggel fogadta a vendégeket, míg Szombathelyen­­Je­rstenberger Frigyes gyalogsági tá­bornok, pozsonyi kerületi parancsnok disiszázaddal és zenével vonult eléjük a pályaudvar perionjára. A vendégeit az állomásról a püspökvárba hajtattak, a­hol Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök fogadta őket. Az egész társaság a püspöknek volt a vendége, a kinek házi kápolnájában csendes misét hallgattak, melynek végeztével reggeli volt A ven­dégek délután megjelentek a Szent István-parkban rendezett népünnepen, meghallgatták a gyermek­­kabarét, végigjárták a sátrakat és este fél nyolckor ebédre jöttek össze a gyegyespüspöknél. Este kilenc órakor a kulturházban Adler Adelina, Földessy Ar­nold és Dienzl Oszkár a 83. és 106-os katonazenekar közreműködésével hangversenyt adtak, a melyen a fenséges vendégek is megjelentek. — (Uj udvari tanácsos.) A király Gyömrey Aurél dr.-nak a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a z­agyar királyi udvari tanácsosi cimet adományozta. . —­ (Mag­yar nemess­ég.) A király Steiner Fe­rencnek, az aradi áru- és értéktőzsde elnökének, va­lamint törvényes utódainak a közgazdasági téren ki­fejtett tevékenysége elismeréséül a magyar nemessé­get adományozta gertenyesi élőn­év­vel.­­ (Budapest.) A Tägliche frundschau-tól, berlini kollégánktól, lapunk keddi számában szá­mon kértük, miért írja fővárosunkat Ofen-Pest-nek, és meginterpelláltuk Rippler urat, a lap főszerkesz­tőjét, a­ki akkor vendégünk volt, miért tűri újság­jában a tudatlanságnak vagy rosszindulatnak ezt az inzultusát. A Tägliche Rundschau mostani vasárnapi számában a bajtársi szövetség orvoskongresszusáról szóló tudósítás már Budapest­ről van keltezve. Ezt köszönettel vesszük tudomásul. Nem vagyunk túl­ságosan nagyra e „közjogi vívmánnyal“, de jól esik látnunk, hogy a mi szavunk sem volt a pusztába kiálló szózata és előkelő német vendégeink sem jártak nálunk hiába.­­ (A román trónörökös 75 napi szi­­gorított fogsága.) Jászvásárból jelentik vo­m­n­i hivatalos forrásból: Károly trónörököst Ferdinánd király, mint a hadsereg főparancsnoka a katonai szabályok­ megsértése miatt 75 napi szigorí­tott fogsággal büntette meg. A büntetés végre­hajtása már tegnap megkezdődött. Az e ki­hágással kapcsolatban lévő cselekményeket először valódiságuk tekintetében fogják meg­vizsgálni, hogy következményeiket megítél­hessék. Azután azokhoz az intézkedésekhez fognak nyúlni, melyeket az ország és a di­nasztia érdeke követel. A trónörök i­­fő hely­őrségének önkényes elhagyá­sdt miatt büntete­t­ték meg. A trónörökös ily szokatlan és kemény megbüntetése alkalmasint összefüggésben van morganatikus házasságával, a­melyről szom­bati számunkban emlékeztünk meg. Jászvásári híradás szerint ugyanis Károly trónörökös — a fenti távirat szerint nyilván­ engedelem nél­kül — szeptember közepén hirtelen elhagyta állomáshelyét, Odesszába utazott s ott feleségül vette I­imbrino Lizit, egy román tábornok leá­nyát. — (Az agyonlőtt cár temetése.) Moszkvai távirat szerint az Izvesztia most közli a volt cár temetésének leírását. A sajtó jelentései szerint a te­metést a néphadsereg csapatai rendezték Jekaterin­­burg­ban. A holttestet, melyet először egy erdőben azon a helyen földeltek el, a­hol agyonlőtték, ex­humálták. A sírt azok jelölték meg, a­kik előtt ki­végzésének körülményei ismeretesek voltak. Az ex­humálás Nyu­galszibéria legfelső papságának képvi­selői, a hely­beli papság, a néphadsereg kiküldöttei, a kozákok és a csehek delegáltjai jelenlétében tör­tént. A holttestet cinkkel bélelt, szibériai cédrusfából készült drága koporsóba helyezték el. A koporsót a n­épi hadsereg legfőbb parancsnokaiból alakított díszőrség őrizete mellett a jekaterinburgi székesegy­házban állították föl, a­honnan ideiglenes nyugvó­­helyére, Omszkba vitték külön szarkofágban.­­ (Vita a Selmecbányai akadémia áthelye­zéséről.) Az Országos Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület vasárnap Zsigmondy Árpád elnök­lésével tartott közgyűlésén foglalkozott a Selmecbá­nyai erdészeti és bányászati főiskola áthelyezésének­ és fejlesztésének kérdésével. Az elnöki megnyitó után Vajk József szólalt föl és a bányamérnököket politikai mozgalmakban való részvételre szólította föl,, mert érdekeik megóvására parlamenti képvise­letre van szükségük. Barlay Béla dr. főiskolai tanár, részletesen megokolt beszédében a selmeci főiskolá­nak Kassára való áthelyezését és az ott fölállítandó műegyetemmel való egybekapcsolását sürgette, fő­ként a Selmecbányái hátramaradt viszonyok miatt, a­melyek minden fejlődést lehetetlenné tesznek. Ugyanezt az álláspontot képviselte a főiskola tanári karának és ifjúságának nevében Kövessy Aulal dr. rektor. Rott aielnök bejelentette, hogy a salgótarjáni osztály, legutóbb tartott ülésén a főiskolának Buda-,­pestre való áthelyezése mellett döntött. Jármássy Béla ezzel szemben a főiskolának Selmecbányán, való maradását kérte. Czobor László Selmecbánya ország­gyűlési képviselője védelmébe vette a várost, melyet­ szerinte igaztalanul bántanak és beszéde végén a főiskolai tanároknak a műegyetemi tanárokkal való egyenrangúsítására tett indítványt. Több felszólalás után a közgyűlés negyvenhét szóval harminckettő .

Next