Budapesti Hírlap, 1918. október (38. évfolyam, 229–255. szám)

1918-10-01 / 229. szám

Megjelenik hétfő kivételével mindennap. JErcSietési árak: Égés?, évre 32 kor, félévre 25 kor, negyedévre 13 kor, ■ •ry fccnapra 4 kor. 60 610 Eg­yes sitai ára fcelyben ét­elSétcoa 13 fillér, pályaudvaron 20 üll. Hirdetések n­lllinéter sikáltás sál, dijarabáe szarin­. Főszerkesztjő: Rákosi Jenő Felelős szerkesztő: Csajthay Ferenc 4(VESTI XXXVIII. évfolyam, 229. szám Budapest, 1918 Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. & teossár zavar. Budapest, szept. 30. Külöttös eset történt Budapesten .­szemjeni-vasárnap. Szombaton a minisz­­­t­erelnök úr magához kérette a fővárosi újságokat, hogy tekintettel a Bolgár­­ország végzetes lépése folytán előállott éppen nem kecsegtető helyzetre, a nyilvá­­­nosság e képviseletit útbaigazítsa, felvilá­gosítsa­ vagy kitanítsa, nehogy a kö­zönség akár ijedtében, akár tájékozat­­­lanságból elveszítse a fejét vagy legalább a lelki nyugalmát. Az újságírók egy része ellenben nyilván félreértve a miniszter­elnök hazafias intencióit, gyorsan tovább­adta Wekerle Sándor közléseit, de olyan fornában, hogy­­már szombatról v­a­sár­n­­aapra éjjel, még inkább vasárnap, sőt­­még m­a, hétfőn is a legizgatóbb és legfe­ketébb hírek száguldottak be a fővárost s a"lélek és a börze nyugalmának olyan esztelen felfordulását idézték elő, hogy a­­miniszterelnök úr kénytelen volt a meg­­ingott erkölcsi rend i­elyreáll­ására haj­­latlaoza­tot leadni arról, a­mit szombat este igazán mondott, s Ebben a nyilatkozatban most már benne van, hogy védelmi vonalunk a Bal­kánon teljesen biztosítottnak mondható, hogy a békét, akarjuk ugyan, de minden erre való lépést Németországgal egyet­értve­ teszünk meg; az idő komoly, de csak kellő óvatossággal­­szabad a rossz híreket fogadni s hogy végül a harctéri helyzetnek nincsen közvetetlen befolyása gazdasági életünkre, mert gazdasági hely­zetünk és értékeink biztosítéka e helyzet és értékek belső értékében rejlik. Persze, ez a közlés elkésve jött arra, hogy a könnyelmű híresztelések rombolá­sán segítsen. Azt már enyhíteni nem,­csak jóvátenni lehet talán, de nem nyilatkoza­tokkal, hanem harctéri helyzettel, mely­nek, talán csakugyan nincsen befolyása a gazdasági helyzetre és értékekre, de igen ,nagy befolyása van a telkekre és a polgári élet és forgalom szükséges nyugalmára. Jótékony hatása lesz erre azoknak a híreknek is, a­melyek ma érkeztek a bol­gár válságról. Mindinkább olyan színe van a dolognak, mintha a bolgár fordulat kormánycsíny lett volna. Mintha Malinov miniszterelnök megirigyelte volna Veni­­z­el ősz babérait. Egyébként ma ült össze­­a bolgár országátvülés, a­hol nem látszik -meg lógnak ■ mérkőzni a volt miiszter­ei­unk, Radoszlav,tv.­és­ a népstáfti. Azt is­­lehetne tánt mondani, hogy Közép-Európa is az antant. A­mit Németország, Ausz­tria és M M­agyarország gyors katonai intéz­kedéseiről hallunk egyfelől, a­mi az an­tant által a bolgár ajánlatra adandó vá­lasztól másfelől eddig kiszivárgott, az mindenik alkalmas arra, hogy a bolgár elhatározást visszazökkentse a bajtársi hűség nyergébe, a­melyben egyébként, mint több oldalról jelentik, Ferdinánd király nem szűnt, meg szilárdan ülni. Este jött a skkre annak, h­ogy az antant elfogadta a bolgárok által fölajánlott fegyve­rszünetet. Eddig a szaloniki hadse­reg főparancsnokának minden jelentés szerint az volt az álláspontja, hogy fegy­verszünetet nem ad. Hogy most hirtelen mást határoztak, annak két oka van. Egy katonai és egy politikai. Az antantsere­gek a terep nehézségeitől csak nehezen tudnak előre menni, ez a katonai okuk. A politikai pedig az, hogy a bolgár kor­mány hirtelen békeajánlkozásának olyan­­nagy ellenhatása támadt Bulgáriában, hogy antantok szükségesnek látták meg­próbálni, nem lehetne-e e mozgalmat jó­tékonyan befolyásolni, ha kissé előzéke­­nyebb húrokat­­ pendítenek meg. Innen­­messziről, a fogyatékos postai közlekedés m mellett is természetesen nem lehet érvé­nyesen megítélni a helyzetet. Nem lehet huszonnégy órára is hozzávetni, hogy mi fordulatot vesznek­ a­ dolgok. De készen kell állanunk nyugodtan minden fordu­latra. És­­bíznunk kell a felsőbbrendű er­kölcsi tényezők hatásában is. Ebben a le­folyt rettenetes öt évben nagy és várat­lan, meglepő és csodás dolgokat látott a világ. Ellenségeink azt hitték és hirdet­ték. Ausztria és Magyarország a háború első lökésére szét­hull. Nem hullt szét,­­sőt a széthullásra kikészített elemek áru­lása mellett is nagy cselekedeteket tud Cervantes. — Körösi Albin tanulmánya. — Két évvel ezelőtt kettős­­emlékünnepet ült a ci­­trazált világ: 1916 április 23-án volt, háromszáz éve annak, hogy Shakespeare és Cervantes meghalt. Két ellenséges táborra bomlott már akkor is Európa. De Shakespeare géniuszának volt annyi ereje, hogy meg­törje az ellenségeskedés szellemét azokban az orszá­gokban is, amelyek ádáz harcban vannak Shakes­peare nemzetével: a németek és mi, magyarok is gyö­nyörű és jelentős ünnepségben , áldoztunk a halha­tatlan iránti kegyeletnek. Cervantes semleges hazája, Spanyolország, maga sem ünnepelhető!S úgy, ahogy békés vimonyok közt lehette volna, de nagy fiának élő emléke minden kulturált országban i­s fénnyel lobogott föl, alkotása uj magyarázókat és csodátokat szólaltatott meg, élete­ uj lelkes biográfusokat osztöno­zött kutatása. Ez ai ékl­rók sorában különös hely­­ületi meg Körösi Albint, a spanyol nép, irodalom, történelem egyik legalaposabb ismerőjét hazánkban. Cervantes­­tanul­mánya az első nagyobb összefoglaló m­ű a Don Kihote örökeselű­ költőjéről, de Kőrös:­nem éri be a másoktól !'ön­­­lási anyag -és­ földolgozott adatok­­össze­fogl.­lását', hanem önállóan kutat, uj eredmé­nyeket állapit meg, uj szempontokból ítéli meg Cer­vantes jeli elitét és­­alkotásait. Körösi könyvéből , mindenekelőtt kedves köz­­vet­lenséggel, plasztikusan­ és elevenen lép elénk Cer­vantes, az ember. A fiatal katolia a nevezetes lepran­­tói tengeri ütközetben (1571) három sebet kap. A huszonnégy éves fiásalem­kert nyomorékká lövik: a balkar­ia béna lesz egész életére. Csonkán is, bénán is tovább harcol vitézül és becsületesen. Hazatérő út­jában kalózok elfogják­ hajóját, Algírba hurcolják, ő­­t földalatti börtönben tartják és kínozzák. Család­jának csak annyi pénze van, hogy szintén fogságba jutott, bátyját, Rodrigot váltsa ki. Don Miguel, a mi hősünk továbbra is rabszolgaságban marad. Két­szer is megkísérli a menekülést, de mindig rajta veszt. Minden meddő kísérletét rettentő kínzásokkal torolják meg tömlöctartói. Végre öt évi keserves rab­ság után kiszabadult. Újra beállt közkatonának, de a szerencse egyre csak kerüli. Kifáradtam kiábrán­dultan lemond a spanyol nemes a harci dicsőségről, és a kard helyett a tollat ragadja meg. Kern valami korán, éppen nem elhamarkodottan vagy készületle­nül lép az írói pályára. Harminchat éves korában írja első művét, a Galatea című juh­tor regényt. Ez a műfaj a 16. és 17. században épp oly divatos és népszerű, mint a pásztorjáték, ez az édeskés, mester­­kelt színpadi idill, a­melyből később az opera fog fejlődni, s a­melyet maga Shakespeare is Leleil'osz­­telt níme 1.' vígjátékéba. A külső ízzel a szerelmeskedő regénnyel gálán­sul udvarolt szíve választott hölgyének, Donna Ca­­talina de Palacios Salazar y Vozmediano úrhölgy­­nek, a­kit egy évvel később nőül is vett. A házasság boldog volt, bár a fiatalok anyagi helyzete ugyan­csak szerény. A költő szorgalmasan dolgozott és zsengéit kihordozta az irodalmi piacra, Madridba, a­hol­­megismerkedett kora r­agyjaival, köztük Lope de Vegá-val, a roppant termékenységű dráma­íróval, Hernando de Ilerrerá-val, az­is­.cni-nek­ neve­zett lírikussal, tanítványával, a derűs kedvű Alca­­zar-ral, Gongorá­val, a mesterkélt stílusú, tújzoltan pompázó poétával, az estik adta megalapítójával. Fényes társaság volt ez, életükben halhatatlan láng­elmék­ párat hitről díszes gyülekezete, egy egész iro­­dalomtörtészet sok kötetének kész anyaga. De készü­l én,: mennél kevesebb volt­ a zsebükben. A viszony írók és kiadók közt akkor egészen más volt, mint manapság: az írók éheztek, a kiadók meggazdagod­tak. Ma .. Pénze nem volt Don Miguel Cervi­nlesnek sem. •A dicsőségből pedig nem lehetett asszonyt, csalódó: eltartani. A költő tehát merész elhatározással leka­­nyarodott a regényírói pályáról és­­ drámaíró lett. A drámát akkor is már jobban űzették. Itt vagy 20—30 színdarabot, egyik sem ér sokat. Kényszerű­ségből készült, ihlet­­esen, vásári munkák voltak, el is vesztek. A­­költő még mindig lázasan kereste, dt, nem találta meg önmagát, valódi írói énjét. Kétségbeesésében otthagyta az irodalmat és szállító ügynök lett, így nyomorgott hat évig, 1521-ig. Mikor véget ért ez a rabszolgamunkája és le kellett számolnia, valami hiány mutatkozott. A költő­i ágenst letartóztatták és csaknem­ három hónapig vizsgálati fogságban tartották. Azután szabadon bo­­csátolták, de még sokáig feje fülől­ függött a Da­moklész kartja. A­­szálli­tóügy nőkből aztán adó­, szedő, magántitkár, meg ispán is lett. Közb­e íro­gatott és előkelő iróbarátaival velő­­ ismeretségét is ápolta. Világraszóló művének a Don Kihaie­nett megírását valószínűen vizsgálati fogságában kezdte meg. Ő maga írja előszavában, hogy,, ez a fiu ..bör­tönben jött világra, a­hol minden kényelmetlenség­nek megvan a maga helye és minden szomorú nesz­nek a maga zuga."* A regény híressé vált, mielőtt nyomulásban megjelent. Sokan olvasták kéziratban és minden olvasója csodálattal szólt róla. Az ajánlást — hosszú habozás után — Beját herceg fogadta el. A A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal.1

Next