Budapesti Hírlap, 1918. november (38. évfolyam, 256–281. szám)
1918-11-01 / 256. szám
Budapest, 1918., november 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetéti árak: Egész évre 88 kor., félévre 44 kor.,negyedévre 22 kor., egy hónapra 7 kor. 80 fill. Egyes szám ára helyben és vidéken 30 fillér, pályaudvarokon 40 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Felelős szerkesztő: Csajthay Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. " a Budapesti Hírlap csatlakozott a Magyar Nemzeti Tanácshoz• Rákosi Jenő főszerkesztő kivált a Budapesti Hírlap kötelékéből• A forradalom győzelme. A Nemzeti Tanács a hatalom birtokában. — Károlyi Mihály gróf a miniszterelnök. —Budapest nagy napja. Tisza István grófet agyonlőtték. Budapest, okt. 31. Amit a Budapesti Hírlap tegnap a homlokára írt, az illetékes tényezőket , szólítván gyors elhatározásra, az ma tetté vált. A múlt éjjel mozgalmai, egy győzedelmes forradalom, monumentális határkövet állított a múlt és a jövő közé. A Nemzeti Tanács mozgalma diadalmaskodott az egész vonalon. Károlyi Mihály grófot, a király kinevezte miniszterelnöknek, minden, ami eddig volt, mindenki, aki eddig hatalmon volt, mától fogva a történelemé; a ügyelem a jövő, az érdeklődés az új emberek felé fordul és mindenki az elé a kényszerűség elé került, hogy leszámoljon magával, múltjával és jövőjével. Ebben a pillanatban nem lehet többé hátra nézni, csak előre. Tegnapról-mára mint egy varázsütésre minden megváltozott: aki élni, dolgozni, a közérdek szolgálatában használni akar és hivatva is van rá, annak kötelessége úgy elhelyezkedni, hogy ereje, képessége, hazaszeretete és munkája a nemzetre nézve kárba ne vesszen. Helyzetünk fényből és sötétségből van szőve. Feladatunk a férát intenzívebbé tenni, a sötétségeket az emberi erő lehetőségéig elenyésztetni. A fény is, a gond és sötétség is szabatosan van körülírva a Nemzeti Tanács proklamációiban, amelyek a nap folyamán megjelentek. Három oszlopos érdeket említenek a proklamációk. E három érdek van az új fordulat új embereinek a gondjára, a lelkiismeretére bízva: Magyarország függetlensége, az ország határainak a régi dehne és a közrend, megóvása. Három olyan érdek, amelytől magyar hazafi meg nem tagadhatja segítő kezét. .Se régi pártállás, se régi meggyőződés, se személyes összeköttetés, semmi kötelék a világon nem ment föl senkit ma az alól a kötelesség alól, hogy tettre és szolgálatra készen álljon. "Saló, hogy a magyar függetlenség jóformán az ölünkbe hullott, azt immár akárki mint érett gyümölcsöt leszakíthatta volna, ellenben való az is, hogy akik e két utolsó esztendőben a hatalmat gyakorolták, e hatalommal nem tudtak úgy élni — ami alatt nem a hatalmaskodást, hanem a kormányzó képességet és rátermettséget kell érteni — tehát nem tudtak úgy kormányozni, hogy a haloom nyomása és kegyetlen fordulatai alatt a lelkek megingott egyensúlya meg ne billenjen. A laza kezekből kiesett a gyeplő s a szilaj lovakat, melyek, mármár elragadták az ország szekeret, csak az erősebb akarat képes megfékezni. A Nemzeti Tanács elszánt, következetes és szilárd magatartásával előbb a tömegek szimpátiáját, majd a bizalmát nyerte meg és az utolsó két napon úrrá lett az állami kormányzás oszlopos intézményein is, úgy hogy a közhatalom már az ő kezében volt, amikor a hatalom tényleges kezelői még egyre a régi sablonok szerint, szaladgáltak ide-oda, hogy valami rendcsináláshoz láthassanak. Mind a független Magyarországnak, mind a sikeres határvédelemnek pedig első föltétele, hogy a közrend, a nemzet cselekvő képessége gyorsan helyreálljon. Erre pedig nem képes csak az az emberi erő, a melyre a tömegek hittel néznek, a melyet bizalmukra méltónak tartanak. És ez ma csakis a Nemzeti Tanács, élén Károlyi Mihály gróffal. A meggondolás, elemi kötelességeink parancsa diktálta a Budapesti Hírlapnak is, hogyadtartás nélkül csatlakozzék oda, ahol n.ost az ország sorsát vitázik. A jelen p*dlanat föladatai, tetézve még a békekor,... gondjával is, erkölcsi lehetetlenséggé teszik, hogy a‘■legcsekélyebb erőt is elvonjuk azok szolgálatától, akikre a közbizalom ellenállhatatlan erővel ruházta rá az ország gondját. Meg kell menteni ajeleid, hogy örökre el ne vesszen a jövő. Budapest utcáin lángol ez a lelkesedés, kihágás, rombolás, amivé máskor oly könynyen fajultak el kisebb érdekekért szervezett tüntetések, alig csúfították el ezt a históriai jelentőségű mozgalmat. Ezt a magyar munkásság érdemkönyvébe lehet beléinál. Az új idők kapuit, melyeket oly hosszú időn át annyi kitartással döngettek, amikor végre sikerült be is törniük, azt komoly, önérzetes küzdőkhöz méltó módon cselekedtek meg. Ma Károlyi Mihály kabinetje már meg is alakult. Élő emberek mind, akik uj időkért küzdöttek. Nekünk az uj idő mértéke annyi lesz, amennyire magyar lesz. Az uj emberek dicsőségének a fénye attól függ, hogy méltó utódaik legyenek a magyarságért és a nemzetért küzdött és vérzett régi nagy embereinknek. Az egész világ népessége: az angol, a francia, a német, a lengyel, a cseh, a rutén, a szerb — mind, ahány csak van — mind azért küzd és verekszik, hogy nemzet legyen, de cseh nemzet, lengyel nemzet, finn nemzet és így tovább. Magyarország igazi függetlensége is az, ha nemzetnek és magyarnak marad a magyar. Aki a mai világkáoszból idevisz bennünket, akárki legyen, arany betűkkel kerül a neve történelmünk könyvébe. Ezzel a gondolattal lépjük át mi, Budapesti, Hírlap az új idő küszöbét, nem nézve hátra, csak előre felejtve azt, ami tegnap volt és csak azt nézve, a mi holnap lesz. A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal. Károlyi — miniszterelnök: Az kormány megalakulása. Budapest, okt. 31. Végre elkövetkezett, aminek már jóval korábban meg kellett volna történnie s amit mi magunk is ismételten óhajtottunk és sürgettünk: a király Károlyi Mihály grófot kinevezte miniszterelnökké. Még az éjszakai forradalmi események beállta előtt kifejeztük e helyütt kétségünket az iránt, hogy — noha már a miniszteri listáját is kolportálták — egyáltalán létrejön-e a Hadik alakította új kabinet. És az a villamos feszültség, amely az utolsó napokban úrrá lett a lelkeken, az éjszaka folyamán oly vészes erővel tört ki és oly eseményeket hozott létre, amelyekkel szemben a Hadik-kormány létéről szó sem lehetett többé. A Károlyinév fogalommá k- s oly varázs vette körül, a mely feléje vonzotta a háborúban kifáradt és tömérdek bajtól elkeseredett tömegnek s a katonaságnak is bizalmát, várakozását és reménységét. így most már a legfelső helyen is megértették, hogy az egyedül lehető megoldás: Károlyi Mihály kinevezése s megbízása arra, hogy a háborút likvidálja s a belső rendet megóvja az összeomlástól. Az éjszakai forradalom oly értékekért és oly eszmékért viharzott, a melyekért egész életünkön át lelkesedtünk s a melyeknek békés megvalósításáért fáradoztunk, beváltunk és dolgoztunk. A magyar nemzet önállósága és függetlensége, magyar államiságunk teljességének kiépítése, a hadsereg magyarsága és önállósága, a nemzet páratlan gazdag tehetségeinek érvényesítése az élet minden vonatkozásában, egyenlőség, testvériség, szabadsác, megannyi ideál, amely egész életünk munkásságát áthatotta s a mely életünkre melegséget és fényt árasztott. Ezeknek az eszméknek megvalósítása tehát a na szivünket is ujjongó örömmel tölti s hozzá a béke áhitozása s az öldöklő harcoknak lehető gyors megszüntetése, ki az, is ki a béke biztató reménységét ne üdvözölné. És még egy vonzó vonását emelhetjük ki a lezajlott forradalomnak: magyar nemzeti színezetét, mert minden mozdulatát hármaszinti