Budapesti Hírlap, 1918. november (38. évfolyam, 256–281. szám)

1918-11-14 / 267. szám

1918. november 14.– A király személy® körüli minisztérium feloszlatása. Bécsből táviratoztak a Bud. J­ud.-nak. A ki­rály személye körüli magyar­ minisztérium, a legkö­zelebbi nap­okban végleg fel fog oszlatni. A Bank- Gussel palota a magyar állam tulajdonában marad és Magyarország Bécsben akkreditált diplomáciai képviselőjének székhelyéül fog szolgálni. A király sze­mélye körüli minisztérium tisztviselői karának leg­nagyobb része Budapestre fog visszatérni és itt mű­ködő minisztériumba nyer majd beosztást. Katonák a köztársaság mellett. Négy nagy kaszárnyában tartottak gyűlést szer­dán délután a budapesti leszerelő katonák. Az 1. honv. gy. e. kaszárnyájában Kunfi Zsigmond minisz­ter és Pogány József, a katonatanács kormánybiztosa beszélt. A 29-es honvédek kelenföldi kaszárnyájában Landler Jenő volt a szónok, a 15. nehéz tüzérezred és a Fálk Miksa­ utcai kaszárnya katonái előtt Téry Tihamér hadnagy, Bokor Miksa főhadnagy és Schwarz Rikárd beszélt. Valamennyi gyűlés határo­zati javaslatot fogadott el, mely követeli a köztársaság azonnali kimondását és a katonák megfogadják, hogy a leszerelés után is készek a forradalom vívmá­nyaiért küzdeni. Kimondották, hogy a katonatanács és a bizalmi férfirendszer iránt a legnagyobb biza­lommal viseltetnek, a hadsereg rendjének és fegyel­mének elsőrendű biztosítékát látják honne és to­vábbi föntartásához föltétlenül ragaszkodnak. A magyar déli hadsereg- parancsnokság. A magyar déli hadsereg-parancsnokság Korn­­'héber Adolf gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt megalakult. Feladata a harctéri kötelékeket és parancsnokságokat az antant által megállapított de­markációs vonalon innen elhelyezni és a leszerelés­ről intézkedni. A­ parancsnokság helyisége a volt honvéd főparancsnoksági épület félemeletén van. Telefon 10—227. A hadügyminiszter a tartalékos és népfölkelő tisztekhez. Bartha Albert hadügyminiszter felhívást adott ki a tartalékos és népfölkelő tisztekhez, tiszt jelöltek­hez­, önkéntesekhez , a szellemi munkát végző kato­nákhoz. Értesült panaszaikról, mondja a miniszter és megígéri, hogy minden eszközzel siettetni fogja azok­nak orvoslását. Lelkes elismeréssel szól a háborúban szerzett érdemeikről és most rájuk vár a feladat, hogy békéhez segítsék az országot. Felhívja őket, tö­mörüljenek a már megalakított egyesületben. Felhívás a nemzetőrökhöz. Fényes László a nemzetőrség kormánybiztosa felhívást adott ki, a­mely többek közt a következőket mondja : Utasítom az összes nemzetőri alakulásokat, hogy a vármegyei néptanácsok és közigazgatási szervekhez avagy vármegyei kormánybiztosokhoz állományu­kat, munkanapjaikat, teljesítményüket bejelentsék, hogy a fentebb megjelölt hatóságoktól kijelölendő ellenőrző megbízottak pontos adatokat kaphassanak. "A nemzetőrök napidíját november 11-ig bezáróan az ellátáson kívül napi 20 koronával mindenkinek kifizetjük, onnantól kezdve a szükséghez képest fentartott állományt napi 10 koronával és ellátás­sal. Minden nemzetőrt kérek, hogy a díjak kifizetésé­vel türelemmel várjon néhány napig, mert az ország­ban, fájdalom, sokan oktalanul eldugták pénzüket és csak akkor kerül vissza a forgalomba, mikor e hó­nap 16-tól kezdve a kormány részére fokozatosan e nélkül is kellő mennyiségű bankjegy fog­ rendel­kezésre állni. Keleti tói nemzeti tanács. Eperjesen a vármegye tót lakosságának képvi­seletében megalakult a kel­eti tót nemzeti tanács, melynek létrejöttében vezérszerep jutott a Vihodna Slovenská Bada-nak, továbbá Uvorcsák Győző lap­­szerkesztőnek és Lipták Lajos evangélikus lelkész­nek. A tanács dokumentálni akarja, hogy kultúrá­juk, nyelvük és szokásaik elütnek a nyugati lótoké­tól s a magyar kultúra bélyegét még a falusi egy­szerű lakosság is magán hordja, mert hisz Sáros és a szomszédos vármegyék lakossága évszázadokkal ez­előtt szinmagyar volt. A keleti tolok Sáros-, Abaúj-, Zempléni, Bereg-, Ung- és Ugricsahscanékben laknak s programjuk, a­melynek megvalósulását a csetiek­hez szító nyugati tótok minden eszközzel meg akar­ják akadályozni, a teljes autonómia, valamint a tót oktatás, közigazgatás és bíráskodás. Viszont a ma­gyar nyelv tanítását meghagynák az iskolákban. A magyar Nemzet Tanáccsal szoros kapcsolatban Csatlakozás a Nemzeti Tanácshoz. — Köztársasági mozgalom. — Granfelder Gyula dr. Csanádi püspök levelet intézett a budapesti Nemzeti Tanácshoz, a melyben hűségnyilatkozatát terjeszti elő és kéri a Nemzeti Tanács védelmét, hogy papságával és intézetével együtt folytathassa apostoli munkáját. A Ma­gitár Kurír jelenti: A Keresztény Szo­ciális Szövetség kedden este tartott gyűlésén állást foglalt a köztársaság mellett. A megalakult Országos Rabbitanács nevében Hevesi Simon dr.. Adler Illés és Lebovics József fő­rabbik bejelentették a Nemzeti Tanácshoz való csat­lakozást. A hajdúböszörményi függetlenségi párt csatla­kozott a Nemzeti Tanácshoz. Zalamegye törvényhatósági közgyűlése ki­mondta, hogy üdvözli Károlyi Mihály gróf minisz­­terelnököt és a kormányt. Ungvár város és lángmegye közönsége arra kéri a Nemzeti Tanácsot, hogy Csuha István fő­ispánt, a­kiben az egész megye megbízik, hagyják a helyén. Közalkalmazottak egyesítése. A közalkalmazottak szervezkedő mozgalmá­nak eredményeképp eddig hat nagyobb csoport lé­tesült. Az egyik a kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal bíró egyesületekben tömörült rész, a második csoport minisztériumonként kíván szer­vezkedni politikai pártoktól függetlenül, a harma­dik a Magyarországi Közalkalmazottak Szövetségé­nek csoportja, a negyedik az Országos Polgári Radi­kális Párt zászlóaljához csatlakozott, végül külön egységként szerepelnek a vasutasok és a postások szindikátusa. Az Állami Tisztviselők Országos Egye­­sületének­­választmánya tegnapi ülésén elhatározta, hogy megpróbálja e csoportokat a közalkalmazottak érdekében egységes, országos szervezetbe tömöríteni. A választmány ennélfogva utasította az elnökséget, hogy a középponti bizottságot három napon belül ta­nácskozásra hívja össze s a konkrét tervezetet vala­mennyi alakulat vezetőjével megtárgyalva egyetér­tőim alapítsák meg a közalkalmazottak országos ta­nácsát. Cseh, oláh, szerb betörés. A csehek rabolnak és fosztogatnak. — Romániai csapatok magyar terü­letre léptek. — A szerbek bevonul­tak Szabadkára. Budapest, nov. 13. Keleten a románok, délen a szerbek, északnyugaton a csehek lépték át a magyar ha­tárt. De a románokat — nyilván az aradi tár­gyalásra való tekintetből —­ megállították. A szerbek ellenben, miután rövid időre ki­vonultak Újvidékről, visszatértek nagyobb erő­vel s foly­tatják a Délvidék megszállását. Ma már azután bevonultak Szabadkám is. Az a köz­lemény tehát, hogy a francia parancsnok ren­delte vissza a szerbeket, csalóka illúziónak bi­zonyult. A csehek betörtek Felsőmagyarországba s eleinte csak a betörés maga volt fölháborító erőszakosság a fegyverletétel folytán védtelenné vált magyar terület ellen; a csapatok egyébként békésen, tisztességesen viselték magukat. De csak egy darabig, mert azután kitört a csehek ragadozó természete s most már fosztogatnak és rabomat mindenütt, a­hol megjelennek. Így Trencsén városát, ezt az ősrégi büszke ma­gyar kulturális centrumot cseh táborrá változ­tattak, hatalmaskodnak a magyar városban s betörve a honvéd kaszárnyába, mindené­ből kifosztották. Hasonló fosztogatást vittek v­éghez Símlakon és Zsolnán. A nemzetőrséget és a magyar katonaságot mindenütt lefegyverzik, átkutatják a vonatokat s a postán cseh cenzúrát gyakorolnak. Ilyenformán a viruló Vágvölgye, a mely ezer éven át a magyar föld egyik féltett ékessége volt, könnyűszerrel egy pár száz vagy egy pár ezer betörő cseh katona birtokába jut s a csehek mindenütt olyképp rendezkednek be, mintha máris az övék volna minden. A magyar nemzet a tótsággal karöltve egy évezreden át óv­ta és védte a felső vidéket s tenger vért áldozott érte és most egyszerre megjelenik a cseh és­ nem törődve sem Wilson élveivel, sem­ joggal és igaz­sággal, sem a magyarság, sem a tótság tiltakozá­sával, megjelenik fegyverrel a kezében , azt mondja: ez a föld az enyém. Ilol van ehhez fog­ható lélekháborító példa a civilizált világ törté­netében? Ma Károlyi Mihály gróftól, a népkormány miniszterelnökétől olvasunk egy nyilatkozatot, a­mely olyképp szól, hogy ez a cseh betörés égbekiáltó jogtalanság. — A kormány éppen ezért — mondja továbbá — köztáviratban fordul a világ valamennyi népéhez és tudatja, hogy a csehek a fegyverletétel ellenére és az antanttal kötött fegyverszüneti szerződés nyílt megsértésével magyarlakta országrészeket foglalnak el fegyveres erővel. Mi ölhetett kézzel nem nézhet­jük a csehek portyázását Magyarország földjén. Mi fegyveres erővel is megvédjük az országot a nemzet­közi jogba ütköző támadások ellen és a portyázók­­kal szemben mi is fegyverrel lépünk fel. Ezt várja a kormánytól az egész közvéle­mény s a Felvidék magyarsága és túlsága egy­aránt. Láthatja ezt a kormány a többi közt a nagyszombati események alábbi leírásából is. A­hol kellő számú magyar karhatalom áll a betörőkkel szemben, mint például Malac­kán, Pozsony fölött, ott határt tud szabni a be­törők előnyomulásának. A csekély számú ma­gyar őrségekkel azonban és a rend biztosítására alakult polgári nemzetőrökkel könnyen elbán­nak. Kellően fölszerelt, erős magyar csapatokra van szükség, hogy a betolakodott cseheket ki lehessen szorítani s hogy véget lehessen vetni a további erőszakos foglalásnak. A cseh betörők kiszorítására van itt magyar katonai erő bőven, csak fel kell hívni s csak meg kell mondani, hogy a garázdálkodó csehek megrendszabályozásáról van szó. Az oláhok betörése Erdélybe. Jól őrléseit forrásból jelentik a P. L­.-nak. A román királyság reguláris csapatai a békási, ojtosi, tölgyesi és gyimesi szoroson előrenyomulva magyar területre léptek. Egyelőre csak elővédekről -van szó, a csapatok zöme még nem áll magyar területen. Az előrenyomuló román hadsereg összesen nyolc had­osztályra tehető. A román csapatok előrenyomu­lásukban megállottak, a­mi, úgy látszik, az aradi tárgyalásokkal függ össze. Marosvásárhelyről jelenek•• A Tölgyes szoroson vannak és Dvorcsak a legközelebb megkezdi tanács­kozásait Jászi miniszterrel. A helyzet a vidéken. Bajáról írják. Az elmúlt hét folyamán nagy­ban garázdálkodtak a városban és környékén a fosz­togatók, a­kik a bajai kereskedők árukészletének nagy részét elrabolták és kifosztották a kalocsai ér­sekségnek a hajósi uradalomhoz tartozó három­­ pusztáját. Ez utóbbi helyekről mintegy ötezer mé­­ter mázsa gabonát vittek el, elhajtották az állatállo­­mányt és elrabolták a teljes felszerelést. Más­nap Meskó Zoltán főispán-kormánybiztos katonasággal jelent meg a fosztogatások színhelyén és energikus hrányú falragaszokon felhívta a fosztogatókat, hogy az elrablott holmit 18 órán belül vigyék vissza. A felhívás azzal az eredménnyel jár­, hogy az érsek­­­­ség uradalmainak készletéből valamelyes megtérült és a bajai kereskedőktől elrabolt áruk is részben megkerültek. A kereskedők kára az áruk tiszaszál­­lítása után tizenkét millióra apadt le. A kormány­biztos a „rend fentartására katonaságot , rendelt ki. Besztercebá­m­áról jelentik: Besztercebányán az első napon megalakult a Nemzeti Tanács Potro­­gally dr. elnöklésével. A nemzetőrséget rögtön meg­szervezték 500 taggal. A városban az első órától kezdve rendzavarás nem fordult elő, a vármegye több községiben volt nagyobb rendzavarás, a besz­tercebányai polgárőrség azonban tisztek vezetésével mindenhova kiszállt és rövidesen helyreállította a rendet. Néhány községben csak fegyveresen lehetett a zavargásokat elnyomni. A zavargók közül sokat­­ beszállítottak a besztercebányai községházára. Pécsről jelentik: Pécsett tegnap délután temet­ték el Waldfogel István hadnagyot és Baranits Já­­nts és Schmidt András nemzetőröket, a­kiket Kács­­faluban a rabló és fosztogató csőcselék golyói öltek­­ meg. A temetésen­ nagyszámú közönség vett részt. Arad város törvényhatósági bizottsága szer­dán közgyűlést tartott Varjasán Lajos főispán kor­mánybiztos elnöklésével.■ Sulik Kálmán bizottsági tag indítványt terjesztett elő az iránt, hogy a törvényha­tóság foglaljon állást a köztársasági államrefomi mel­lett. Az indítványt elhangzása után a törvényhatósági bizottsági tagjai mint egy ember emelkedtek fel he­lyeikről és élénk taps és éljenzés között tüntető for­mában adtak kifejezést állásfoglalásuknak. Sófalva György indítványára a k­özgyülés a Tisza István-utat Köztársasági­ útnak nevezte el. A miskolci Nemzeti Tanács végrehajtó bizott­sága m­a este hat órakor tárgyalta a Magyar Nemzeti­­Tanács átiratát és egyhangúlag a köztársasági állam­forma mellett foglalt állást. Tízezer főre menő kö­zönség fixült egybe a városháza előtt, a­hol a bizott­ság ülésezett. Az ülés befejezése után a városháza erkélyéről Szentpáli István dr. polgármester, a nem­­zeti tanács elnöke és Grossmainn Zsigmond a szo­ciáldemokrata párt vezető tagja, titkára közölték a határozatot a polgársággal, a­mely a­­ Marseillaist énekelte és a köztársaságot éltette.

Next