Budapesti Hírlap, 1918. november (38. évfolyam, 256–281. szám)
1918-11-14 / 267. szám
1918. gpvcmlH2r 14 Budapesti Hirlap tm. .- Az első értekezlet résztvevői bezárkóznak a fogadóterembe, a mialatt az, összegyűlt fővárosi és helybeli újságírók, a szolgálatot tevő tisztviselők az előszobában várakoznak. Hosszú percek múlnak el. A bezárt ajtón át a miniszter, azután Pap-Csicsó hangját hallani, majd ismét Jászi Oszkár fog bele nagy beszédbe. Erőteljes hangsúlyozással, nyugodtan beszél, beszéde egyegy foszlánya átütközik az ajtón és itt-ott tűzbe csap át a hangja. Odabenn csöndben hallgatják. A miniszter már jó egy órája beszél, egyre beszél. Délután egy órára jár az idő, amidőn hirtelen fölpattan az ajtó, az ajtóban fölbukkanik Jászi alakja és a terembe invitálja az újságírókat. Odabenn magyar és román urak csoportokba verődve tárgyalnak. A románokon látszik, hogy meg vannak lepve, hogy Jászi fejtegetései aggodalmat keltettek bennük. Bokányi odasiet Jászihoz és örvendezve szorongatja a kezét: — Gyönyörű volt, így még soha nem beszéltél. Kiderül azután, hogy a románok Jászi ajánlatára gondolkodási időt kértek, legalább addig, amíg Maniu, a fővezér körükbe lehet. Ezért egyelőre felfüggesztették az értekezletet. A beszéd hatása tagadhatatlanul nagy volt, de tagadhatatlan az is, hogy ez a hatás szemlátomást csak addig tart a román uraknál, amíg az utcára nem értek. Megegyezésre — ha megegyezésről beszélhetünk — csak kölcsönös közeledés után lehet számítani. A románok kitartó konoksággal érvelnek igazuk mellett, bár legtöbbször erre sem hajlandók. Jászi tervezete tudvalévően az egyes néptömegeknek külön-külön adná meg a teljes autonómiát és külön figyelemmel van az e tömbökön belül elhelyezkedett idegen nyelvű népfészkekre. Különösen kínosan ütötte meg a románokat a miniszter statisztikája, amely a huszonhat erdélyi vármegyében a románság számát negyvenhárom százalékban mutatja ki a magyarok és németek ötvenkét százalékával szemben. A ma megszakított tárgyalásról Jászi Oszkár így nyilatkozott előttem: — Így a románok komolyan akarják a békét, mi olyan alapokra helyezkedünk, amelyek elöl nem térhetnek ki. Az értekezletet holnap délelőtt folytatják. A mai tanácskozás egyébként így folyt le: A mai tanácskozás. Jászi miniszter féltizenkettőkor kezdte meg a tanácskozást a román nemzeti tanács képviselőivel. A miniszter bevezető beszédében hangoztatta, hogy ez az első alkalom, amikor a magyar és román demokratikus közvélemény szabadon találkozik tilt. Képviselője egy forradalmi kormánynak, egy keletkezőfélben levő köztársaságnak. Ezt a kormányt nem kötik régi előítéletek s egyetlen célja, hogy teljes egyetértést létesítsen a magyar nép és a Magyarországon lakó többi népek között. Napirend előtt Papp Cs. István szóvá tette azokat az állítólagos kegyetlenkedéseket, amelyeket már nyilvánosságra hozott. Megnyugtató kijelentést kért a kormány részéről és gyors intézkedést. Jászi miniszter válaszában kijelentette, hogy a kormány egyelőre nincsen kellően tájékozva az eset részleteiről, viszont a hallgatóság körében levő kolozsvári Erdélyi Nemzeti Tanács kiküldöttei Papp Cs. István vádjainak egy részéről is rögtön megállapították, hogy túlzás. A tárgyalás során mindenekelőtt a román nemzeti tanács memorandumát adták át a kormány jelenlevő képviselőjének. A memorandumnak az a követelése, hogy a románok huszonhat magyar megyét akarnak, közlök olyanokat is, amelyekben az oláhok a lakosságnak alig negyvenhárom százaléka, más ismeretes. Ezután Goldis László köszönetet mondott Jászi miniszternek és a jelenlevő magyar képviselőknek, hogy a tárgyalásokra Aradra fáradtak. A román nemzeti tanács memoranduma. Ekkor Pap Csicsó István felolvasta a memorandumot, amelyben a román imperiumnak ertész Erdilurc, valamint Magyerország oláhlakta vidékeire való kiterjesztését kéri. E vidékhez kapcsolja Arad, Máramaros, Ugocsa és Szatmár megyéket, valamint Békés és Csanád megyék egyes részeit. A közigazgatáson kívül a katonai erők fölött való rendelkezést is követelik. A román nemzeti tanács helyét Nagyszebenben középponti hatalommal felruházott bizottság foglalná el. Jászi Oszkár beszéde. Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ezután a következő beszédet mondotta: — Tisztelt uraim! úgy a magyar kormány, mint a Magyar Nemzeti Tanács az önök memorandumát alapos megfontolás tárgyává tette és abban a meggyőződésben van, hogy az az alapelv, melyből az urak kiindulnak, helyes és megvalósítását mi a magunk részéről is kívánjuk. Egy provizórikus rend létesítéséről van most szó addig, amíg az általános békekonferencia eldönti azokat a vitás kérdéseket, melyeket úgy sem tudunk magunk között eldönteni. Az esetleges határkérdések az újabb államalakulatok megállapításakor fognak tisztázódni. Önök ebben a memorandumban helyesen a wilsoni éhből, a népek önrendelkezési jogából indulnak ki és mi ezt a jogot teljes mértékben elismerjük. De a román nemzet számára biztosított önrendelkezési jogot a legteljesebb mértékben és a legteljesebb határozottsággal vindikáljuk az ezeken a területeken élő minden egyes nép, tehát a magyarok, németek, szászok stb. számára is. Az a prepozíció tehát, melyben önök az úgynevezett impériumot a maguk számára vindikálják, nem felel meg a wilsoni elvek szellemének, amennyiben a szóban forgó területen a statisztikai kimutatások szerint, melyeknek kontrollját bármely nemzetközi bizottságnak fölajánljuk, 0,8-11.000 ember él, akik közül körülbelül 2,939.000 a román és mintegy 3,900 000 a nem román. A román anyanyelvű, vagy többségi területekre nézve az Önök által körvonalazott Önrendelkezési jogot mi készséggel felkínáljuk. Semmi akadálya sincs annak, hogy a magyar kormány ezeken a területeken a kormányzatot Önökre átruházza és hogy az Önök nemzeti tanácsa ezeknek a területeknek adminisztrálását és az itteni összes közigazgatást és egyéb feladatok intézését tényleg kezébe is vegye. Ennek a tervnek keresztülviteléhez csak az szükséges természetesen, hogy ez az újonnan kialakuló román kormányzat a magyar kormánnyal bizonyos szálakkal összefüzessék , mert hiszen világos, hogy az itt megoldandó gazdasági, pénzügyi, közlekedési és közélelmezési feladatokat18 óráig sem lehet tovább folytatni a teljes fölfordulás, vagy az éhhalál veszedelme nélkül, ha az egész állam — mondjuk a svájci terminológiát használva, az egész Eidgenossenschaft — területén nem tudjuk közös elvek szerint megoldani a közös érdekű feladatokat. Arra gondolok, hogy mihelyst önök a maguk kormányzatát megalakítják, gondoskodni kell róla, hogy ez a kormányzat megfelelő delegáltak útján állandó érintkezést tartson fenn a magyar kormánynyál az összes közös érdekű problémák lebonyolításának keresztülvitelére. Arra gondolok, hogy a magyar kormány pénzügyileg továbbra is kiutalja a budgetszerűen megállapított összegeket, melyek nélkül az adminisztráció elképzelhetetlen; továbbá, minthogy pár hét alatt nem tudunk új, közös orgánumokat létesíteni, nem marad más hátra, mint az állami hivataloknak és összes mai hivataloknak funkcionálását megtartani, azzal a korrektívummal már most, hogy minden állami hivatalban a két-, esetleg többnyelvűség rendszere lojálisan és ugygondolat nélkül megvalósíttatnék. Ami már most egy további kérdést illet, hogy mi lesz az ezeken a területeken működő mai hivatalnokokkal, erre nézve a kormánybiztos úrtól vettem azt az információt, hogy itt a régi hivatalnokokkal szemben önök semmiféle zaklatást nem terveznek, tehát amennyiben kötesességüket teljesítik, továbbra is helyükön maradhatnak, ami annál kényszerítőbb szükségesség, minthogy nem is volna módunkban máról-holnapra ezt az egész szervezetet kicserélni vagy megváltoztatni. Nem indulhatunk ki a régi vármegyei beosztásból, amelyet annak idején éppen önök ellen csináltak meg egészen artificiális módon és amely a múltban az önök sérelmeinek is egyik tárgya volt, sőt amely oka annak is, hogy az önök által körvonalazott beosztás olyan abszurd eredményekre vezetett. Azt ajánlanám tehát, hogy a mai vármegyei keretek mellőzésével járásokat, vagy még kisebb egységeket véve alapul, lehetőleg kompakt és lehetőleg homogén nemzeti blokkokat létesítsünk, amelyeksvalci minta szerint képezzék ki a maguk szerveit és ezeket a szerveket egy nagyobb egységbe foglaljuk mindazokra az ügyekre nézve, amelyeket közös egyetértéssel döntünk el. Természetesen ilyen alapom kiindulva is, a mi rendkívül kevert nemzetsiség eloszlásunk folytán — melynek tekintetében a statisztikai hivatal által most csinált térképre hivatkozom, látni fogják önök, hogy egy hihetetlenül kevert állapottal állunk itt szemben — még mindig se szeri, se száma nem lesz a kisebb enkláváknak. Ezek a kisebb enklávék a Rennirfére terv szerint önálló egységekként alakulhatnak ki, ha elég erősek ehhez. Ott azonban, ahol — mint az esetek legtöbbjében — jelentékeny nemzetiségi minoritások fognak képződni a homogén telepterületen belül, nem marad más hátra, mint hogy kölcsönösen garantálni fogjuk ezeknek a minoritásoknak védelmét. Mihelyt önök impériumot kapnak, ebben hatalmas kölcsönös alkotmánybiztosítékot létesítenünk arra nézve, hogy a nemzetiségű kisebbségek védelme a legmesszebbmenő módon keresztül vizetik, mert az ott lakó kisebbségek sorsa sem rosszabb, sem jobb nem lehet, mint a magyar kormány impériuma alatt élő román és egyéb kisebbségeké. A mi álláspontunk tehát az, hogy a Magyarországon élő összes népek a béketárgyalásokig a mai keretek elismerése mellett ilyen Lidges Hossensehaftba kerüljenek. Ilyen feltételek mellett önök a kormányzatot megkapják, megszervezhetik, és mi megadjuk önöknek mindazokat a feltételeket, amelyek mellett önök garanciát tudnak vállalni a béke és a rend fennálásáért. E mellett a létesítendő nagyobb enklávék számára a wilsoni elveket teljességgel érvényesíteni akarjuk, a kisebbségek jogainak védelmét pedig kölcsönösen biztosítjuk. Ha bárki közöttünk ez elvek megvalósításának ettől a módjától el akarna térni, az megszűnik a wilsoni elvek alapján átlani, az az imperialista és nacionalista politika terére lép, amely ellen mi itt is és az összes művelt népek társasága előtt is ünnepies óvást emelünk. Ezekben a keretekben azonban, úgy hiszem, egy teljesen új rend létesülhetne közöttünk, mely az ország valamennyi népének javára lenne. Hogy ezzel önök majd annak idején meg fognak-e elégedni, azt a jövő fogja megmondani. Önök szabad kezet kaptak arra, hogy a béketárgyalásokon érvényesítsék követeléseiket. Mi nem akarunk semmi olyan megegyezést kötni, mely bárkinek is kezet, lelkiismereti és politikai "szabadságát megkötné. Még csak arra szeretném az urak figyelmét fölhívni, hogy óvatosan mérlegeljük a nemzetközi helyzetet. Nem szabad a harctéri helyzetinek momentán hatása alatt az igényeket bárminő módon túlcsigázni és azokat a wilsoni elvek keretein túl vinni. A békekötés, amely jönni fog, nem Foed-nak és a többi generálisnak a kezében van, akik, ruhit éppen Belgrádban láttak, semmivel sem különböznek a kanicsertelő llindenburgoktól és Ludendorffoktól, hanem az európai szovjet köztársaság, a munkások és katonák tanácsa fogja megkötni a békét. Azokat az ígéreteket, amelyeket egyes hatalmak a cseh és egyéb imperializmusoknak tettek, ez az európai köztársaság nem fogja figyelembe venni. Ennek a jövő irányzatnak a jele az is, hogy éppen tegnap akkreditálta a magyar kormány az orosz szovjet köztársaság magyarországi követévé azt a Rakovszki képviselőt, aki legjobban ismeri Románia és a magyarországi románság helyzetét. Ezek fogják eldönteni a bűzét és nem a kardcsörlető imperialisták. Erre való tekintettel is kérem önöket, járuljanak hozzá a mi teljesen tiszta és lojális elvek alapján tett ajánlatunkhoz, hogy legalább a béketárgyalásokig eljussunk és ne marcangoltassuk tovább szét szerencsétlen népeinket. Bokányi beszéde, Bokányi Dezső a román nemzeti tanács vezdtőinek a következőket jelentette ki: — Ahhoz, amit a miniszter előadott, teljes egészében csatlakozom. Ez nem különös, hiszen én a a Nemzeti Tanácsnak a tagja vagyok, de én egyúttal szocialista is s olyan pártnak ez tagja vagyok, melynek ma már nagy európai jelentősége van. Mint szocialista kijelentem, hogy mi minden nemzetközi összeköttetésünket fel fogjuk használni arra, hogy a miniszter úr által kifejtett álláspontot a nemzetközi szocialista kongresszuson az Internacionálé előtt megvédelmezzük és keresztülvitele érdekében mindent el fogunk követni. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni azért, mert azt lehetne mondani, hogy ez az álláspont esetleg csak egy polgári kormánynak az álláspontja. Ezzel a kijelentéssel azonban az a nép álláspontjává tett. A tárgyalás fölfüggesztése. A tárgyalást azután Jászi miniszter javaslatára felfüggesztették, mert meg akarják várni Maniu Gyula megérkezését. Maniu Gyula ma este tiz órára nem érkezett meg Aradra és ezért a tárgyalásokat holnap délelőtt tiz órakor folytatják. D e Urmánczy büntető expedíciója. Arad, nov. 13.("A Budapesti hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Urmánczy János, Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő testvére, a kormány tudta és engedelme nélkül úgynevezett büntetőexpedíciót vezetett azok ellen, akik előzőleg a birtokain fosztogattak. A kolozsvári román és magyar nemzeti tanács közös bizottsága, amelynél: tagjai román részről Tordica és Peric népbiztosok voltak, kiszállt a helyszínére és megállapította a következőket: Urmánczy János gárdája összefogdosta a fosztogatókat, mintegy 36 embert, akiket azután a csendőrök agyonlőttek. A beérkezett jelentések alapján a Magyar Nemzeti Tanács sürgős eljárás indítása végett áttette az ügyet a kerületi csendőrséghez. A vizsgálat megállapította, hogy Urmánczyék nem rendelték el az emberek főbelövetését, hanem csak összefogdostatták őket és