Budapesti Hírlap, 1918. november (38. évfolyam, 256–281. szám)

1918-11-14 / 267. szám

1918. gpvc­mlH2r 14 Budapesti Hirlap tm. .-­ Az első értekezlet résztvevői bezárkóznak a fogadóterembe, a mialatt az, összegyűlt fővá­rosi és helybeli újságírók, a szolgálatot tevő tiszt­viselők az előszobában várakoznak. Hosszú per­­cek múlnak el. A bezárt ajtón át a miniszter, azután Pap-Csicsó hangját hallani, majd ismét Jászi Oszkár fog bele nagy beszédbe. Erőteljes hangsúlyozással, nyugodtan beszél, beszéde egy­­egy foszlánya átütközik az ajtón és itt-ott tűzbe csap át a hangja. Odabenn csöndben hallgatják. A miniszter már jó egy órája beszél, egyre be­szél. Délután egy órára jár az idő, a­midőn hir­telen fölpattan az ajtó, az ajtóban fölbukkanik Jás­zi alakja és a terembe invitálja az újságíró­kat. Odabenn magyar és román urak csopor­tokba verődve tárgyalnak. A románokon látszik, hogy meg vannak lepve, hogy Jászi fejtegetései aggodalmat keltettek bennük. Bokányi odasiet Jászihoz és örvendezve szorongatja a kezét: — Gyönyörű volt, így még soha nem beszéltél. Kiderül azután, hogy a románok Jászi ajánlatára gondolkodási időt kértek, legalább addig, a­míg Maniu, a fővezér körükbe lehet. Ezért egyelőre felfüggesztették az értekezletet. A beszéd hatása tagadhatatlanul nagy volt, de tagadhatatlan az is, hogy ez a hatás szemláto­mást csak addig tart a román uraknál, a­míg az utcára nem értek. Megegyezésre — ha megegye­zésről beszélhetünk — csak kölcsönös közeledés után lehet számítani. A románok kitartó konok­­sággal érvelnek igazuk mellett, bár legtöbbször erre sem hajlandók. Jászi tervezete tudvalévően az egyes nép­tömegeknek külön-külön adná meg a teljes autonómiát és külön figyelemmel van az e töm­bökön belül elhelyezkedett idegen nyelvű nép­­fészkekre. Különösen kínosan ütötte meg a románokat a miniszter statisztikája, a­mely a huszonhat erdélyi vármegyében a románság szá­mát negyvenhárom százalékban mutatja ki a magyarok és németek ötvenkét százalékával szemben. A ma megszakított tárgyalásról Jászi Osz­kár így nyilatkozott előttem: — Így a románok komolyan akarják a békét, mi olyan alapokra helyezkedünk, a­me­lyek elöl nem térhetnek ki. Az értekezletet holnap délelőtt folytatják. A mai tanácskozás egyébként így folyt le: A mai tanácskozás. Jászi miniszter féltizenkettőkor kezdte meg a tanácskozást a román nemzeti tanács képviselőivel. A miniszter bevezető beszédében hangoztatta, hogy ez­ az első alkalom, a­mikor a magyar és román de­mokratikus közvélemény szabadon találkozik tilt. Képviselője egy forradalmi kormánynak, egy kelet­kezőfélben levő köztársaságnak. Ezt a kormányt nem kötik régi előítéletek s­ egyetlen célja, hogy teljes egyetértést létesítsen a magyar nép és a Magyaror­szágon lakó többi népek között. Napirend előtt Papp Cs. István szóvá tette azo­kat az állítólagos kegyetlenkedéseket, a­melyeket már nyilvánosságra hozott. Megnyugtató kijelentést kért a kormány részéről és gyors intézkedést. Jászi miniszter válaszában kijelentette, hogy a kormány egyelőre nincsen kellően tájékozva az eset részleteiről, viszont a hallgatóság körében levő ko­lozsvári Erdélyi Nemzeti Tanács kiküldöttei Papp Cs. István vádjainak egy részéről is rögtön megálla­pították, hogy túlzás. A tárgyalás során mindenekelőtt a román nem­zeti tanács memorandumát adták át a kormány je­lenlevő képviselőjének. A memorandumnak az a kö­vetelése, hogy a románok huszonhat magyar megyét akarnak, közlök olyanokat is, a­melyekben az oláhok a lakosságnak alig negyvenhárom százaléka, más is­meretes. Ezután Goldis László köszönetet mondott Jászi miniszternek és a jelenlevő magyar képviselőknek, hogy a tárgyalásokra Aradra fáradtak. A román nemzeti tanács memoranduma. Ekkor Pap Csicsó István felolvasta a memo­randumot, a­melyben a román imperiumnak ertész Erdilurc, valamint Magye­rország oláh­lakta vidékeire való kiterjesztését kéri. E vidékhez kapcsolja Arad, Már­amar­os, Ugocsa és Szatmár megyéket, valamint Békés és Csanád megyék egyes részeit. A közigazga­táson kívül a katonai erők fölött való rendelkezést is követelik. A román nemzeti tanács helyét Nagy­szebenben középponti hatalommal felruházott bizott­­ság foglalná el. Jászi Oszkár beszéde. Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ezután a kö­vetkező beszédet mondotta: — Tisztelt uraim! úgy a magyar kormány, mint a Magyar Nemzeti Tanács az önök memorandumát alapos megfontolás tárgyává tette és abban a meg­győződésben van, hogy az az alapelv, melyből az urak kiindulnak, helyes és megvalósítását mi a magunk részéről is kívánjuk. Egy provizórikus rend létesítésé­ről van most szó addig, a­míg az általános béke­­konferencia eldönti azokat a vitás kérdéseket, me­lyeket úgy sem tudunk magunk között eldönteni. Az esetleges határkérdések az újabb államalakulatok megállapításakor fognak tisztázódni. Önök ebben a memorandumban helyesen a wilsoni éhből, a népek önrendelkezési jogából in­dulnak ki és mi ezt a jogot teljes mértékben elismer­jük. De a román nemzet számára biztosított önren­delkezési jogot a legteljesebb mértékben és a legtel­jesebb határozottsággal vindikáljuk az ezeken a te­rületeken élő minden egyes nép, tehát a magyarok, németek, szászok stb. számára is. Az a prepozíció tehát, melyben önök az úgynevezett impériumot a maguk számára vindikálják, nem felel meg a wil­­soni elvek szellemének, a­mennyiben a szóban forgó területen a statisztikai kimutatások szerint, melyek­nek kontrollját bármely nemzetközi bizottságnak fölajánljuk, 0,8-11.000 ember él, a­kik közül körül­belül 2,939.000 a román és mintegy 3,900 000 a nem román. A román anyanyelvű, vagy többségi területekre nézve az Önök által körvonalazott Önrendelkezési jogot mi készséggel felkínáljuk. Semmi akadálya sincs annak, hogy a magyar kormány ezeken a te­rületeken a kormányzatot Önökre átruházza és hogy az Önök nemzeti tanácsa ezeknek a területeknek ad­minisztrálását és az itteni összes közigazgatást és egyéb feladatok intézését tényleg kezébe is vegye. Ennek a tervnek keresztülviteléhez csak az szüksé­ges természetesen, hogy ez az újonnan kialakuló román kormányzat a magyar kormánnyal bizonyos szálakkal összefüzessék­ , mert hiszen világos, hogy az itt megoldandó gazdasági, pénzügyi, közlekedési és közélelmezési feladatokat­­18 óráig sem lehet to­vább folytatni a teljes fölfordulás, vagy az éhhalál veszedelme nélkül, ha az egész állam — mondjuk a svájci terminológiát használva, az egész Eidge­­nossenschaft — területén nem tudjuk közös elvek szerint megoldani a közös érdekű feladatokat. Arra gondolok, hogy mihelyst önök a maguk kormányzatát megalakítják, gondoskodni kell róla, hogy ez a kormányzat megfelelő delegáltak útján állandó érintkezést tartson fenn a magyar kormány­­nyál az összes közös érdekű problémák lebonyolí­tásának keresztülvitelére. Arra gondolok, hogy a magyar kormány pénzügyileg továbbra is kiutalja a budgetszerűen megállapított összegeket, melyek nél­kül az adminisztráció elképzelhetetlen; továbbá, minthogy pár hét alatt nem­ tudunk új, közös orgá­numokat létesíteni, nem marad más hátra, mint az állami hivataloknak és összes mai hivataloknak funkcionálását megtartani, azzal a korrektívummal már most, hogy minden állami hivatalban a két-, esetleg többnyelvűség rendszere lojálisan és ugy­­gondolat nélkül megvalósíttatnék. A­mi már most egy további kérdést illet, hogy mi lesz az ezeken a területeken működő mai hivatalnokokkal, erre nézve a kormánybiztos úrtól vettem azt az információt, hogy itt a régi hivatalnokokkal szemben önök sem­miféle zaklatást nem terveznek, tehát a­mennyiben kötesességüket teljesítik, továbbra is helyükön ma­radhatnak, a­mi annál kényszerítőbb szükségesség, minthogy nem is volna módunkban máról-holnapra ezt az egész szervezetet kicserélni vagy megváltoz­tatni. Nem indulhatunk ki a régi vármegyei beosz­tásból, a­melyet annak idején éppen önök ellen csi­náltak meg egészen artificiális módon és a­mely a múltban az önök sérelmeinek is egyik tárgya volt, sőt a­mely oka annak is, hogy az önök által kör­­vonalazott beosztás olyan abszurd eredményekre vezetett. Azt ajánlanám tehát, hogy a mai vármegyei ke­retek mellőzésével járásokat, vagy még kisebb egy­­ségek­et véve alapul, lehetőleg kompakt és lehetőleg homogén nemzeti blokkokat létesítsünk, a­melyek­­svalci minta szerint képezzék ki a maguk szerveit és ezeket a szerveket egy nagyobb egységbe foglaljuk mindazokra az ügyekre nézve, a­melyeket közös egyetértéssel döntünk el. Természetesen ilyen ala­­pom kiindulva is, a mi rendkívül kevert nemzetsiség eloszlásunk folytán — melynek tekintetében a sta­tisztikai hivatal által most csinált térképre hivat­kozom, látni fogják önök, hogy egy hihetetlenül ke­vert állapottal állunk itt szemben — még mindig se szeri, se száma nem lesz a kisebb enkláváknak. Ezek a kisebb enklávék a Rennirfére terv szerint önálló egységekként alakulhatnak ki, ha elég erősek ehhez. Ott azonban, a­­hol — mint az esetek legtöbbjében — jelentékeny nemzetiségi minoritások fognak kép­ződni a homogén telepterületen belül, nem marad más hátra, mint hogy kölcsönösen garantálni fogjuk ezeknek a minoritásoknak védelmét. Mihelyt önök impériumot kapnak, ebben hatalmas kölcsönös al­kotmány­biztosítékot létesítenünk arra nézve, hogy a nemzetiségű kisebbségek védelme a legmesszebb­menő módon keresztül vizetik, mert az ott lakó kisebbségek sorsa sem rosszabb, sem jobb nem le­het, mint a magyar kormány impériuma alatt élő ro­mán és egyéb kisebbségeké. A mi álláspontunk tehát az, hogy a Ma­gyarországon élő összes népek a béketárgyalásokig a mai keretek elismerése mellett ilyen Lidges Hossen­­seh­aftba kerül­jenek. Ilyen feltételek mellett önök a kormányzatot megkapják, megszervezhetik, és mi megadjuk önöknek mindazokat a feltételeket, a­me­lyek mellett önök garanciát tudnak vállalni a béke és a rend fen­nálásáért. E mellett a létesítendő na­gyobb enklávék számára a wilsoni elveket teljes­séggel érvényesíteni akarjuk, a kisebbségek jogainak védelmét pedig kölcsönösen biztosítjuk. Ha bárki közöttünk ez elvek megvalósításának ettől a módjától el akarna térni, az megszűnik a wil­­soni elvek alapján átlani, az az imperialista és na­cionalista politika terére lép, a­mely ellen mi itt is és az összes művelt népek társasága előtt is ünnepies óvást emelünk. Ezekben a keretekben azonban, úgy hiszem, egy teljesen új rend létesülhetne közöttünk, mely az ország valamennyi népének javára lenne. Hogy ezzel önök majd annak idején meg­­ fognak-e elégedni, azt a jövő fogja megmondani. Önök sza­bad kezet kaptak arra, hogy a béketárgyalásokon érvényesítsék követeléseiket. Mi nem akarunk semmi olyan megegyezést kötni, mely bárkinek is kezet, lelkiismereti és politikai "szabadságát megkötné. Még csak arra szeretném az urak figyelmét föl­hívni, hogy óvatosan mérlegeljük a nemzetközi hely­zetet. Nem szabad a harctéri helyzetinek momentán hatása alatt az igényeket bárminő módon túlcsigázni és azokat a wilsoni elvek keretein túl vinni. A béke­kötés, a­m­ely jönni fog, nem Foed-nak és a többi generálisnak a kezében van, a­kik, ruhit éppen Bel­­grádban láttak, semmivel sem különböznek a kani­­csertelő llindenburgoktól és Ludendorffoktól, hanem az európai szovjet köztársaság, a munkások és kato­nák tanácsa fogja megkötni a békét. Azokat az ígére­teket, a­melyeket egyes hatalmak a cseh és egyéb im­perializmusoknak tettek, ez az európai köztársaság nem fogja figyelembe venni. Ennek a jövő irányzat­nak a jele az is, hogy éppen tegnap akkreditálta a magyar kormány az orosz szovjet köztársaság ma­gyarországi követévé azt a Rakovszki képviselőt, a­ki legjobban ismeri Románia és a magyarországi ro­mánság helyzetét. Ezek fogják eldönteni a bűzét és nem a kardcsörlető imperialisták. Erre való tekin­tettel is kérem önöket, járuljanak hozzá a mi telje­sen tiszta és lojális elvek alapján tett ajánlatunkhoz, hogy legalább a béketárgyalásokig eljussunk és ne marcangoltassuk tovább szét szerencsétlen né­peinket. Bokányi beszéde, Bokányi Dezső a román nemzeti tanács vezdtői­­nek a következőket jelentette ki: — Ahhoz, a­mit a miniszter előadott, teljes egé­szében csatlakozom. Ez nem különös, hiszen én a a Nemzeti Tanácsnak a tagja vagyok, de én egyúttal szocialista is s olyan pártnak ez tagja vagyok, mely­nek ma már nagy európai jelentősége van. Mint szocialista kijelentem, hogy mi minden nemzetközi összeköttetésünket fel fogjuk használni arra, hogy a miniszter úr által kifejtett álláspontot a nemzetközi szocialista kongresszuson az Intern­acionálé előtt megvédelmezzük és keresztülvitele érdekében min­dent el fogunk követni. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni azért, mert azt lehetne mondani, hogy ez az álláspont esetleg csak egy polgári kormánynak az álláspontja. Ezzel a kijelentéssel azonban az a nép álláspontjává tett. A tárgyalás fölfü­ggesztése. A tárgyalást azután Jászi miniszter javasla­tára felfüggesztették, mert meg akarják várni Maniu Gyula megérkezését. Maniu Gyula ma este tiz órára nem érkezett meg Aradra és ezért a tárgyalásokat holnap délelőtt tiz órakor folytatják. D­ e Urmánczy büntető expedíciója. Arad, nov. 13.­­("A Budapesti h­írlap tudósítójának telefonjelentése.) Urmánczy János, Urmánczy Nándor országgyű­lési képviselő testvére, a kormány tudta és engedel­m­e nélkül úgynevezett büntetőexpedíciót vezetett azok ellen, a­kik előzőleg a birtokain­ fosztogattak. A kolozsvári román és magyar nemzeti tanács közös bizottsága, a­melynél: tagjai román részről Tordica és Peric népbiztosok voltak, kiszállt a helyszínére és megállapította a következőket: Urmánczy János gárdája összefogdosta a fosztogatókat, mintegy 36 embert, a­kiket azután a csendőrök agyonlőttek. A beérkezett jelentések alapján a Magyar Nemzeti Ta­nács sürgős eljárás indítása végett áttette az ügyet a kerületi csendőrséghez. A vizsgálat megállapította, hogy Urmánczy­ék nem rendelték el az emberek főbelövetését, hanem csak összefogdostatták őket és

Next