Budapesti Hírlap, 1918. november (38. évfolyam, 256–281. szám)

1918-11-21 / 273. szám

8 BUDAPESTI HÍRLAP (273. p.– 1918. november 21. munkaruha. Mikor egy újat beszerez, a megfelelő régit más célra használja föl: gyerekruhát készíttet belőle, stb. Ezt a két osztályt tehát a rendelet nem, vagy csak alig sújtja. Annál jobban sújtja azonban a középosztályt, az ötödféléves háború során legtöbbet szenvedett hivatalnok- és labiner-osztályt. Mi, ha nem is szerezhettünk be a háború alatt új ruhát,, viszont előrelátásból a régieken sem adtunk túl s azokat féltett kincsként őriztük. Ez a ruha ma még nekünk egy-két-három, vagy több hónapig is eltartana, úgy hogy ha például valakinek hat vagy hét öltözéke van, az körülbelül másfél-két évig mentes volna a ruhára való kiadástól s ez idő alatt módjában volna a háború alatt csinált adósságát a ruhára való kiadás megtakarítása folytán csökkenteni, vagy ha oly szerencsés és adósságot nem kellett csinálnia, módjában volna egy kissé emberiebb életet élni, egy kis húst enni. Ha azonban készletünkből mondjuk két öltözéket elvesznek, ez már azt jelenti számunkra, hogy egy fél évvel korábban lesz ruhakiadásunk és az még a jövő titka, hogy minő ruhakiadásunk."? Mert ki biztosít bennünket arról, hogy, amint a rendelet állítólag ígérni fogja, pár hónap múlva minden olcsóbb lesz? És, ha olcsóbb is lesz, mennyivel lesz olcsóbb? Megkapjuk-e azt a ruhát, mely valaha 70—80 korona volt, s melynek ma 1600—2000 korona az ára, például 600 koronáért? És hol vesszük ezt a 600 koronát? Az előbbi kormányok nekünk két ízben is ruhapénzt adtak. Akkor elégedetlenkedtünk, mert hiszen céljának nem felelt meg az összeg s természetben való segítséget kívántunk. És jött a „szociális népkormány" és most aztán fölvirradt nekünk! Amit mi természetben kértünk, azt természetben elveszik tőlünk! Egyebekben pedig a rendelet merénylet közjogunk egyik alaptétele: a tulajdon sérthetetlensége ellen! S mindezeken felül ez a barbár rendelet célra sem fog vezetni. Nem pedig azért, mert most a tél küszöbén állunk, legtávolabb van tehát a nyári időszak, s igy mindenki nyári ruhájából fog egy-két darabot föláldozni. Hogy azután ezekkel a nyári ruhadarabokkal, melyek toldozott, foltozott, kifordított voltukban csak néhány napig, vagy csak néhány óráig lógnak a nálunknál élénkebb testmozgású katonákon tartani, mennyivel lesz segítve a helyzeten, azt nem tudom. Hiszen a mi elnyűtt ruhánk még Budapesttől Kiskunhalasig sem fog kitartani! Nekünk azonban még egy egész nyárra is jó volna. S ilyen céltalanul, ilyen oktalanul elveszi tőlünk nem az ellenség, nem a közeledő szerecsének hada, hanem a mi „szociális népkormányünk!“ Egy magántisztviselőtől kapjuk a következő levelet: A magán- és állami tisztviselők legnagyobb része vagyontalan szellemi proletár, akik általában örömmel üdvözölték a régi ren összeomlását, mert a valóban igazságos szociális és demokratikus irányú átalakulástól csak jót válhattak. A népkormánynak ruha, fehérnemű és cipő■ kötelező beszolgáltatásáról szóló rendelete azonban sok ezer tisztviselő lelkéből kiöli azt a hitet, hogy ez a kormány valóban a szociális bajok igazságos megoldására törekszik. A kormány ruharekviráló rendelete ugyanis a legnagyobb igazságtalanság a szellemi munkásokkal szemben, akiknek a ruházatuk, akárhányszor vagyonuk legnagyobb része, amit nélkülözés árán is kénytelenek voltak a háború alatt is pótolni és föntartani, mert a régi rendszer megkívánta a tisztviselői kartól, hogy jól öltözködjék és sajnos, akárhány olyan hivatal van Magyarországon, ahol a tisztviselő karrierjébe került, ha ásához nem illően, rossz ruhában járt a hivatalba. Ez a társadalmi kényszer mint súlyos adó nehezedett eddig is a szellemi munkásokra. A ruharendelet pedig valóságos vagyonelkobzás a tisztviselőkkel szemben. A kinek nincs egyebe, mint négy öltözet ruhája s elvesznek belőle egyet, az vagyonának egy negyedrészét áldozza polgártársainak fölruházására, s akinek milliói vannak, az esetleg legföljebb néhány öltözet ruha értékével áldoz többet e célra. Itol van ez a szociális igazságszolgáltatás? A háború a készpénzből élő hivatalnoki osztályt sújtotta legjobban. Ennek az osztálynak nem volt háborús konjunktúrája, mégis, amikor az ő vagyonának, a ruházatának elrekvirálására kerül a sor, akkor a rekvirált tárgyakért már nem jár ellenszolgáltatás. A kisebb emberek ruházatain nem is volna talán szükség, ha a népkormány ebben a rendeletében radikálisabb progresszivitást alkalmazna, amit tőle joggal el lehetne várni. A népkományt a munkásság szervezettsége hozta uralomra és egyelőre hatalmát is ez tartja fönn. Ilyen viszonyok között a többi társadalmi osztályoknak, köztük elsősorban az állami és magántisztviselőknek is szervezkedniük kellene, ha azt akarják, hogy jogos és igazságos érdekeik a jövőben meg legyenek védve. A ruharendelet ellen egyébként valamennyi minisztériumban tiltakoznak. Elsőnek az Országos Közélelmező Hivatalban indult meg a mozgalom, ahol a tisztviselők elhatározták, hogy tiltakoznak a ruhabeszolgáltatás ellen és fölkérik a kormányt, hogy a tisztviselőkre nézve az önkéntes beszolgáltatást mondja ki. Nagy Ferenc miniszter, akinél a tisztviselők küldöttsége adta elő a sérelmet, megígérte, hogy a dolgot a minisztertanács elé terjeszti. Hasonlóan szervezkednek a többii minisztériumban is. Mozgalmat indított a rendőrtisztviselői kar is, amelynek küldöttsége Koós Géza dr. rendőrtanácsos vezetésével Bulim Vilmos hadügyi államtitkárt kereste föl. Az államtitkár kijelentette, hogy a rendőrség szolgálatában álló alkalmazottakat tényleges katonai szolgálatot teljesítő embereknek minősíti, akikre a rendelet nem kötelező. * A ruharendelet módosítása ügyében a Radikális Párt memorandumot intézett a kormányhoz. Igazságtalannak tartja, hogy a köz- és magántisztviselők ruházatát is igénybe vegyék. Ezeknek ugyanis van néha öt-hat rend ruhájuk, de ezeknél az osztályoknál a gyermekek és gyakran más családtagok ruházata is a felnőtt férfiak ruháinak fölhasználása útján pótoltatik. Ezért azt javasolja a Radikális Párt vezetősége, hogy az öt-hat ruhán fölül lévő készletek teljes mértékben vétessenek igénybe, ellenben az öt-hat ruhát kitevő készletekből semmit se kelljen beszolgáltatniok azoknak, akik igazolják, hogy használt ruháikat családtagjaik felruházására fordítják. (Időjárás.) A BSetierológuai intézek a következő jelentést, adta ki. A lecsapódások a Dunántúlon és az Északi Felföldön jórészt, megszűntek és inkább csak az Alföldre, az Északkeleti és Keleti-Felföldre szorítkoztak. Mennyiségük a délkeleti részeken helyi,int a. 10 mm-t meghaladta. A hőmérséklet lényegtelenül változott. Az időprognózis adatok hiányában nem volt megállapítható. — (A királyi várból — nemzeti palota.) A budai királyi várat, a melynek dísztermeit múzeumi célra használják fel, nemzeti palotának fogják a jövőben nevezni. — (A belügyminiszter fogadónapja.) Batthyány Tivadar belügyminiszter minden hét csütörtök délután négy órakor fogad. Nagy hivatalos elfoglaltsága miatt másnappokon magánfelet nem fogadhat. Jelentkezni a belügyminiszter titkári hivatalában lehet minden nap délelőtt 12—1 között. (Tisza István özvegyének újabb gyásza.) Marosvásárhelyről jelentik hogy ott tegnap spanyol betegségben meghalt Sándor János volt belügyminiszter felesége, született Tisza Anna. Özvegy Tisza Istvánná grófné testvérét gyászolja az elhunytban. _ (Az első Tedeum a köztársaságért.) A magyar köztársaság roma áradásáért és megizmosodásáért az első Tedeum a mátyásföldi római katolikus templomban volt. Ezt a hálaadó istentiszteletet a tótajkunak, pánsalávnak híresztelt Csömör község esperes plébánosa hazafias ünnepibeszéd kíséretében a megalapított magyar köztársaság második napján, 1918 november 17-én nagy ünneplő közönség részvételével ■ pontifikálta. (Borcevics tábornagy kérése.) Boroevics Szveozár tábornagy, zágrábi jelentés szerint táviratot intézett a délszláv tanácshoz,,melyben jelenti, hogy teljesen vagyontalan és semmi pénzzel nem rendelkezik. Kéri tehát a tanácsot, hogy megélhetésére valamelyes pénzt utalványozzon számára, hogy hazamehessen Horvátországba, hol letelepedni szándékozik. (A pénzügyi államtitkár fogadónapjai.) Szende Pál pénzügyi államtitkár nagy elfoglaltsága miatt csak kedden és pénteken 11 és 2 óra között fogad magánfeleket. — (A külföldi sajtó szindikátusa) szombaton, november 23-án este fél nyolc órakor fontos tárgysorozattal ülést tart a Dunapalotában. — (Német-Ausztria budapesti követe.) Bécsből jelentik: A német-osztrák kormány (magyarországi követévé Cnobloch bárót, vall földművelésügyi minisztériumi osztályt önöket nevezte ki . (Hoffmann altábornagy él.) Bécsből jelentik nekünk: Sloffmann altábornagy, a 25. hadtest halottnak híresztelt parancsnoka, akinek meggyilkolását a Proszkurov ismételten jelentette, hadtestét Ukrajnából hazavezette és épségben Bécsbe érkezett. (Kinevezés.) A kormány Hann Arnold miniszteri tanácsost, fővárosi adófelügyelő helyettest fővárosi adófelügyelővé az V. fizetési osztályba kinevezte. (Angol bizottság az ausztriai angol fogolytáborokban.) Bécsből jelentik nekünk: Ma gépkocsikon három angol liszt és tizennégy közember érkezett ide és sorra járják az angol fogolytáborokat és a magukkal hozott készletből élelmet juttatnak a hadi- és a polgári foglyoknak. Az angol tisztek elismeréssel szóltak a lakosság előzékenységéről, amellyel útjukban mindenütt találkoztak. A parancsnokló angol ezredes elmondta, hogy az angolok osztoznak ebben a rokonérzésben, mert tudják, hogy az itt lakó népek Anglia iránt mindig a legbarátságosabb érzelmet tanúsították. Beaumontdr., az angol automobil-kolónia újságíró-tagja közölte, hogy három nappal ezelőtt utazott el három angol és három amerikai tiszt társaságában. Hangoztatta, hogy Olaszországban legföljebb a régi monarkia iránt van gyűlölet, de nem a belőle alakult népállamok iránt. Az olasz kormány hajlandó volna Trieszten át élelmiszert küldeni Bécsbe, ha az osztrák kormány nyilatkozatban hangoztatná, hogy a jugoszlávok nyugtalankodásaitól távol van és Olaszországgal barátságban akar élni. Az angol tisztek közölték, hogy holnap délelőtt tovább utaznak Prágába. (Kifizetik az első román betörés hadikár-segítségét.) A Wekerle-kormány távozásakor a hadműveletek következtében károsult erdélyrészi lakosság kársegítségének folyósítása még folyamatban volt. A bekövetkezett események miatt a folyósításban egy ideig szünet állott be. A mostani kormánynak most abban a tekintetben kellett döntenie, hogy t az előző kormányok által készített élőmunkálatok alapján folytaítja-e a még hátralévő kársegítségeket, amelyek az összes kársegítségeknek mintegy harmadát teszik ki, vagy pedig előbb revízió tárgyává teszi a vidékenként működött kárfelvevő és felülvizsgáló bizottságok egész munkáját. A belügyminiszter annak ellenére, hogy az erdélyrészi segítőakció terén követelt eljárás tekintetében a mostani kormányt igen nyomatékos tárgyi és elvi kifogások választják el a múltban követelt gyakorlattól, úgy határozott, hogy a még nem folyósított kársegítségeket az előző kormány alatt készített kimutatások és javaslatok alapján és az eddig alkalmazott kulcu szerint haladéktalanul kifizetteti. Az egész eljárás revíziója ugyanis különösen a mai helyzetben hoszszabb időt venne igénybe és a segítségek kifizetésének újabb késedelme csak káros lehetne az érdekeltekre. (A katonák olasz és orosz pénzének beváltása.) A Politikai Híradó jelenti: Az olasz és orosz frontról visszatérő katonáknál és tiszteknél levő líra jegyeket és rubeleket, a Kerenszki-rubelek kivételével, a Magyarországon lévő póttestek, katonai intézetek pénztárainál váltják be. Mindazoknak azonban, akiknek póttestük messze van és Budapesten átutaznak, lírajegyüket és rubeleiket a magyar hadügyminisztériumban lévő beváltóintézet is beváltja. Egy líra ellenében 95 fillért fizetnek ki, 100 Romanov vagy cári rubelért 180 koronát. A 250 1000 rubeles dumarubel minden száz rubelért 160 koronát fizetnek ki. A dumarubelek és karboveniecek, továbbá a kopekek, pénztárjegyek és a levélhétvégek-aprópénzek a Romanov -rubel értékével kerülnek beváltásra. (A közszolgálati alkalmazottak rendkívüli segítségre.) Félhivatalosan jelentik: A magyar minisztertanács tegnapi ülésében elhatározta, hogy a közszolgálati alkalmazottak háborús segítségét 1919. évi január 1-étől kezdődően megfelelően föl fogja emelni, továbbá, hogy a közszolgálati alkalmazottak részére egy azonnal folyósítandó rendkívüli segítséget folyósít, amelyet az államrendőrségi, határrendőrségi és csendőrségi, valamint az államvasúti alkalmazottak kivételével, akik részben jelentékeny illetmény-javításban, részben rendkívüli segítségben is részesültek, az összes közszolgálati alkalmazottak meg fognak kapni. A rendkívüli segítség összege minden szóba jöhető alkalmazottnál állásra és fizetésre való tekintet nélkül 600 korona, az erdőőröknél 300 korona, a természetben való élelmezésben részesülő alkalmazottaknál, továbbá az átkaparóknál és a hat hónapnál rövidebb idő óta alkalmazásban állóknál pedig 200 korona. (A posta nem szavatol a postaküldeményekért.) Tekintettel arra, hogy az ország egyes részeiben, különösen a határszéleken a forgalom biztosítását zavarják és veszedelembe sodorják, a fölnnálló szabályok értelmében úgy a belföldi, mint a külfölddel való forgalomban ajánlott levelekért, értéklevelekért, értékdobozokért és értéknyilvánítással ellátott, vagy el nem látott csomagokért a posta vis major esetén nem szavatol. A postai szolgálatban vis major fogalma alá tartoznak a postarablás, zendülés, valamint a közrend megbontásával járó egyéb elháríthatatlan erőszakos cselekmények is. A fegyveres elemek által veszedelembe sodrott helyekre szóló, vagy azokon át való ajánlott levél, értéklevél, vagy csomagküldés csak a feladó veszedelmére történhetik vagyis a veszedelemben levő helyeken bekövetkezett elveszés, illetőleg értékleveleknél és csomagoknál ezeken kívül megsérülés és megcsonkulás esetén a posta kártérítést csak abban az esetben ad, ha a károsodás a magyar posta al- Zongorák és pianinók legszolidabban vásárolhatók és bérelhetők -I Tanasirlám hírneves zongoratermében igivel cSuky Bpesten, Vilmos császár-út 21.