Budapesti Hírlap, 1918. december (38. évfolyam, 282–306. szám)

1918-12-01 / 282. szám

V 1918. december 1. Bsmkst! Keur (,282. sz.) —1 ■■■"»■ '■ ■.............. —I—... ■ t—la..muthiva«. TÖRN­ÉNYSZÉFÍI CSARNOK. — Az ügyészség­ védi a sajtószabadságot. Bár a sajtószabadságra vonatkozó új törvény még neki lépett életbe, a törvényszék máris ennek szelle­mében hozott elvi jelentőségű ítéletet. A perrendtar­tást életbeléptető törvény egyik szakasza kimondja, hogy tiltott közlés vétségét követi el az, a­ki bűn­vádi vagy fegyelmi ügyben beadványt vagy ható­sági iratot a hatóság engedelye nélkül közzétesz. Ez ellen a rendelkezés ellen a sajtó már annak idején tiltakozott, mert ez megbénítása a sajtó munkájá­nak és a szabadságnak és rámutattak arra, hogy ezzel a szakasszal vissza fognak élni­­azok a bűnösök, a­kik a nyilvánosság előtti kipellengérezéstől félnek. Ez történt legutóbb is, a­mikor Schwarz Ábrahám háztulajdonost a budapesti rendőrség csalás vádja miatt letartóztatta. A rendőri sajtóiroda erről egy­­szokásos szűkszavú kommünikében értesítette a saj­tót. Miután azonban a lapok hivatása a közönség részletes informálása, a lapok részletes tudósítást­­közöltek Schwarcz Ábrahám erre vonatkozó cselek­ményéről. Erre az ügyészség Schwarcz ügyvédjének, Pollák Illés dr.-nak följelentésére vádat tett tiltott köz­­lés címén kilenc napilap kilenc munkatársa: Tarján Vilmos, Balassa Emil, Kálló Ernő, Bakonyi Endre, Halmi József, Pajzs Ödön, Pártos Bence, Kovács Arnold és Zoltán Andor ellen. Schwarz Ábrahám neve még onnan is emlékzetes, hogy ő volt az, a­ki annak idején Soós bírót megvesz­tegelte. Schwarz Ábrahámot ekkor három évre ítélték el, Soós bíró­nak pedig ki kellett vándorolnia Amerikába. E til­tott közlésre vonatkozó ügyet ma tárgyalta a bün­­tetőtörvényszéken Thott dr. bíró tanácsa. A vádlot­tak képviseletében Erőss Vilmos dr. és Vollander Sándor dr. jelentek meg. A tárgyalás megnyitása után Várd Albert dr. főállamügyészhelyettes, a buda­pesti államügyészség vezetője emelkedett szólásra és kijelentette, hogy a változott viszonyokra való tekin­tettel, de a sajtószabadság nevében is nem részesül­het bírói oltalomban az olyan panaszos, a­ki a sajtó kritikájára minden irányban rászolgált, ennélfogva a vádlott újságírók ellen a tiltott közlés vétsége miatt korábban tett vádat elejti. A bíróság ennek foly­tán mind a kilenc újságíró ellen a további eljárást jogerősen megszüntette. ___ A büntetések végrehajtásának és a ls­t­artóztatásoknak korlátozása. Halász Lajos fő­­államügyész rendeletet bocsátott ki az összes állam­ügyészségek vezetőihez, melyben utasítja őket, hogy csak azokat az egyéneket vegyék letartóztatásba, a­kiktől­ a közrendet­ és a közbiztosságot komolyan félteni kell. Mindenekelőtt letartóztatásba kell azon­ban venni a kézrekerült szökevényeket. Az olyanok­nak, a­kik két évnél hosszabb idő óta vannak el­ítélve és a büntetés kitöltése végett nem jelentkez­nek. letartóztatása iránt csak akkor kell intézkedni (tehát őket előállítani), ha a közrendre és a­ közbiz­tonságra veszedelmesek. Ugyanezt a­ szem­­pontot kell szem előtt tartaniok az ügyészségeknek az­­előzetes letartóztatásnál és a vizsgálati fogság elrendelésének indítványozásánál is. A­mennyiben pedig az előze­tes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság elrendelése a bűnvádi eljárás sikere érdekében mellőz­ beteleü­ltek mutatkoz­ó, különös gondot kell fordítani arra, hogy tartamuk a múlhatatlan szükség mértékét a törvényszábra, korlátokon belül ne haladja meg. — Csendélet a bőrközéppontnál. Einhorn Jenő dr. ügyvéd, a­ki a háború alatt a Bőripari kö­zéppontnál i főti­sztviselő volt, rágalmazás és becsü­letsértés vétsége miatt pert indított Schön Géza, a bőripar középpont vezérigazgatója és Morvai Osz­kár dr., a bőripari középpont igazgatója ellen. Ein­­horn följelentésében azt állítja, hogy Schön Géza és Morvai Oszkár igazgatók azt a hű­rt terjesztették róla, hogy ő, a lé, a bőrközéppont tisztviselőinek fel­mentési ügyeit intézte, ezekért a felmentésekért­ pénzt fogadott el, továbbá, hogy a tisztviselőket a két igazgató arra bujtogatta, hogy ne dolgozzanak vele együtt. Ezt az ügyet ma tűzte ki tárgyalásra a bün­tető járásbíróságnál Farkas dr. járásírózó. A tárgya­lásra számos tanút is beidéztek közöttük Mali Fe­­renc­ miniszteri tanácsost, Vágó József kormánybiz­tost és Wolfner Tivadart. Einhorn képviseletében Pallók Illés dr. jelent meg, Schön Gézát és Morvai Oszkárt pedg Dési Géza dr. és Fényes Samu dr. ügyvédek védték. Még a vádlottak kihallgatása előtt a védők azt az érdekes körülményt állapították meg, hogy a főmagánvádló az idézést kézbesítő szolgát személyesen vitte el valamennyi tanúhoz. A bíróság először Schön Géza vezérigazgatót hallgatta ki. Schön elmondotta, hogy ő Einhorn ellen semmiféle személyes pajszít nem indított. Küldességéből ki­folyóan, minthogy arra megfelelő okot látott, fe­gyelmit kért Einhorn dr. ellen. Egyébként a­mit ál­lított, azt bizony­tani fogja. Morvai Oszkár dr.-t hallgatta ki ezután a biróság a­ki­­beismerte, hogy Vágó József kom­ánybiztos előtt azt állította Fin­­hamról, hogy pénzért katonai felmentést intézett el, továbbá hogy egy és utollo abban az ügyben, mint ügyvéd és referens szerepelt és mindezeket bizonyí­tani akarja. A védők előterjesztése után a bíróság elrendelte a valódiság bizonyítását, vakk­a­nt annak a megállapítását, hogy­ milyen fegyelmi vizsgálat folyik Einhom ellen. Ezek miatt a tárgyalást elna­polták. KÖZGAZDASÁG. Pénzügyeink jövője. — Szende Pál nyilatkozata. — A Hollandsch Nieuws Buerau tanulmányúton levő munkatársát budapesti tartózkodása során Szende Pál dr. pénzügyminiszter fogadta, a­kivel Magyarország mostani pénzügyi helyzetéről, vala­mint az állami pénzügyek jövőbeli konszolidálódá­sának kilátásairól hosszabb beszélgetést folytatott. — Minden erőnket megfeszítjük.­­— mondotta a miniszter . — valamennyi hitelezőnk kielégítésére, akár magyar, akár idegen állampolgárok azok. Az államadósságokat és kölcsönöket mind elismerjük, a kamatokat annak rendje szerint megfizetjük és a kötelezvényeket névértékükön annak idején bevált­juk. Az ország közkölcsöneit mindenütt respektálni fogják, nemcsak a radikálisok és a Károlyi-párt, hanem a szociáldemokraták részéről is.­­ Reméljük, hogy azok az államok, a­melyek az egykori Ausztria és Magyarországban alakulnak, a bankjegyforgalom aranyrészét vállalni fogják, mert híven ebben a kérdésben ők is éppen annyira érdekeltek, mint mi. Az antantnak az egykori osz­trák és magyar monarkiából alakuló államok köte­lességévé kell tennie, hogy az egész bankadósság fe­dezésére a megfelelő mértékben vállalkozniuk kell. Az új államalakulatoknak sem irányadó körei, sem hivatalos személyiségei soha nem jelentették ki, hogy ennek a kötelezettségüknek nem hajlandók eleget tenni. Ha a bankjegyforgalom kérdését megegyezés alapján megoldjuk, pénzügyi jövőnket felényire már biztosítottuk. Akkora vagyonátadást fogunk kivetni, a­milyenre a magyar történelemben nem volt példa■ — 1z egyszeri vagyonátadáson kívül vagyon­­adót is léptetünk életbe, még­pedig progresszív átü­ltön. Az egyszeri vagyonátadás minden magyar ál­lampolgárra kiterjed, más alattvalókra nem, vagy csak annyiban, a­mennyiben Magyarországon fek­­vőségük, háztulajdonuk van. A vagyonátadást ter­mészetesen csak az ingatlanok­ tényleges értéke után fogják számítani, a jelzálogot és egyéb tényleges adósságokat le kell vonni. — Magyarországnak mindenképpen jogában áll, hogy önálló jegybankot létesítsen. Mindamellett mi a csehekkel, a jugoszlávokkal, a lengyelekkel és a többiekkel pénzügyi téren is összefogva akarunk működni. Talán sor kerül arra is, hogy a jövőben szövetségi bank vagy föderációs bank létesül, mert mi azokhoz a nemzetekhez, a­melyek a Duna men­­tén levő területen élnek életre-halálra oda vagyunk láncolva. Állami bank létesítése lebeg szemem előtt, nem magántulajdonban levő részvények alapján működő­ bankra gondolok. — Én mint az önálló magyar vámterület lel­kesült híve harcoltam ennek megvalósításáért, mert ebben láttam az egyetlen eszközt arra, hogy a feudá­lis uralmat az ország politikai vezetéséből ki lehes­sen rekeszteni. Ámde most, a­mikor a latifundiumok eltűnnek, ezt a politikai eszközt már nem kell igénybe venni. Most én éppúgy, mint kabinetben tár­saim, köztük a szociáldemokraták is, a szabadkeres­­kedelem híve vagyok. Magyarország képviselői a gazdasági békekonferencián a legenergiku­sabban fognak föllépni a szabadkereskedelmi életbeléptetése érdekében. — A Közúti Vasúttársaság­ sorsa. Arról értesülünk, hogy a Közúti Vaspálya Tár­saság igazgatósága és felügyelő-bizottsága hétfőn együttes ülést tartott, a­melyen elhatározták, hogy e hónap 28-ára rendkívüli közgyűlést hív­nak össze és itt beszámolnak a részvényeseknek arról, hogy a társaság budapesti és helyiérdekű vasutjainak üzemvezetését s a bevételek kezelé­sét a kormány a fővárosnak adta át. Az erről szóló rendelet kilátásba helyezte, hogy a kor­mány újabb rendeletet fog kiadni, a­mely a tár­saság anyagi követeléseinek kielégítésére magán­jogi rendszabályokat fog tartalmazni. Miután ez a rendelkezés egyre késik, az igazgatóság már most akciót tervez, hogy az esetre, ha a kor­mány által megígért rendelet továbbra is kés­nék, a március elején tartandó évi közgyűlésen a részvényeseknek pozitív elhatározásról tud­jon beszámolni. Fölmerült egyébként a társasági fölszámolásának gondolata is. Ha a rendkívüli közgyűlésen ilyen értelmű indítványt tennének, akkor az igazgatóság erre külön közgyűlést szán­dékozik egybehívni. — A gazdasági terményárak leszorítása. Az Árvizsgáló Bizottság új vezetősége új árpolitikát is jelent. Az újabb tárgyalásokon a bizottság ármeg­állapításai és egyéb akciói a kereskedelem szorosabb­­ bevonásával történt. Új árpolitikát szándékozik azon­ban inaugurálni a bizottság a mezőgazdákkal szem­ben, a­mennyiben a mezőgazdasági termények árá­nak megállapításánál — a­melyet a népkormány minap rábizol! — szándékozik az árak leszorítását megkezdeni . A jegybank prágai főintézete. Bécsből jelentik. Az Osztrák és Magyar Bank főtanácsa tegnapelőtt tartott ülésén, mint a lapok jelentik, elhatározta, hogy prágai fiókintézetét főintézetté­­alakítja át. A csehszlovák kormányt föl is­­hatal­mazták, hogy kormánybiztost küldjön a bank fő­tanácsának üléseire. A prágai főintézet ezután meg­kapja a bankjegyek forgalmáról, a­ leszámítolási- és lombardforgalomról szóló kimutatásokat. Ugyan­ezt az engedményt tették a délszláv államnak is, a­mely már régebben kívánta a bankközösség fen­­tartását azzal a kéréssel, hogy az említett kimuta­tásokat a zágrábi fióknak is küldjék meg. A bank ehhez hozzá is járult. Egy másik bécsi jelentés azt adja hírül, hogy az új nemzeti államok nem siet­nek saját jegyintézetek fölállításával. Inkább a kö­zösségnek adnak előnyt. Hír szerint Gruber dr.-t, az Osztrák és Magyar Bank alkormányzóját legkö­zelebb kormányzóvá nevezik ki­. A kisiparos-kői csőnek kockázata. Az, előző kormány elhatározta, hogy a háborúból v­isszak, mért kisiparosok és kiskereskedők­­számára mintegy száz millió kölcsönt fog folyósítani s ennek a tranz­akciónak lebonyolításával a Pénzintézeti Középpon­tot fogja megbízni. E hír nyomán a háborúból vis­­­szatért iparosok és kereskedők ostromolják napok óta a Pénzintézeti Középpontot és a kölcsön folyó­sítását követelik. Értesülésünk szerint a kölcsönre vonatkozó kormányrendeletet a P. K. már napok­kal ezelőtt fölterjesztette a kereskedelmi miniszter­hez és a tervezet előreláthatóan a legközelebbi m­i­­nisztertanácson dől el. Az eredeti tervezettel szemben fontos eltolódás történt a felelősség kérdésével kap­csolatban. Szterenyi­ ugyanis a kölcsön kockázatá­nak nagyobb részét a pénzintézetekre akarta bakin­­tani. Ám a pénzintézetek m­ost a kockázatai jóval nagyobbnak látják és a kölcsönök folyósítását csak úgy h­ajlandói átvenni, ha a nagyobb kockázatot az ■állam veszi ál■ . A felszámoló hadügyminisztérium nem fizet. A volt közös hadügyminisztérium felszámoló bizottsága közli: A közös fizetőeszközök hiánya következtében hadisk­olaé­ktat­ásokért járó összes fize­téseket, valamint a ajegegyezés útján megállapított utalvány-beváltásokat és kifizetéseket a katonai pénztáraknál megszüntetik, a­míg az ügyek elin­tézésére az egyes nemzeti kormányok közös mell­­enyezés alapján rendeleteket nem bocsátanak ki. — A külföld bizalmatlanság­a. A kiürült raktárak pótlása és a sokat nélkülözött magyar fo­gyasztás ellátása sürgősen megkövetelné a külső ke­reskedelmi relációk fölelevenítését. Erre a feladatra tudvalévően a Nemzetközi Kiviteli é­s Behozatali Rt. előkészületeket tett és vívumban, mihelyt a külföld­del való érintkezés megkezdése keresztülvihető, kép­viselőket küld ki Hollandiába, Svájcba, Dániába és Svédországba, mert az intézet ugyanis ezekben az államokban kirendeltséget szándékozik létesíteni. De sajnos, a külföldi hitelezők és általában az idegen tőke feltűnő tartózkodással viseltetik Magyarország­gal szemben, a­mit a külföldön egyes magyar kor­mány­férfiak ama kijelentésével okolnak meg, h­ogy tulajdonképpeni végső célul Magyarországon a ma­gántulajdon megszüntetését tűzték ki. A megrendült bizalmat kellene tehát helyreállítani, hogy a beho­zatal s egyáltalán a külfölddel való kereskedelmi reláció egészséges alapon újból létrejöhessen. Egyéb­ként az Import-Export Bank­ már a háború alatt megkezdte­ a különböző kereskedelmi ágazatok szer­vezését a behozatal és kivitel előkészítésére. De utóbb az intézet ezt a programját feladta és a fűszer­es gyarmatáru behozatal érdekében tömörített hazai fűszer- és gyarmatárkereskedők szindikátusát a mi­nap feloszlatta. Ezenkívül az Import-Export Bank tudvalévően az ukrajnai élelmiszer, továbbá az uk­rajnai fémbehozatalra külön szindikátusokat létesí­tett, de a változott viszonyok folytán eme két szindi­kátust is feloszlatta. —­ Tanácskozás a tőzsdeforgalomról. A tőzsdetanács ma Végh Károly elnöklésével ülést tar­­ton, a­melyen az értéküzleti magánforgalom kérdé­sét tárgyalta. Beható eszmecsere után a tanácskozás folytatását hétfőn délután 6 órára halasztották. SS -IgysSz Zongorák és piamtinók SICPrp legssolitabban vásárolhatói e» bérelhető*. Wírd.­z etvapviditr hírneves zongoratermibee ». ’i ■P*eressi©iy iJrejttjnYUsiescí 4 Jiír*»tíi.

Next