Budapesti Hírlap, 1918. december (38. évfolyam, 282–306. szám)

1918-12-01 / 282. szám

1918. december 1. SysAPEsis Hihlap (282. «.> vizközi járás kivételével teljesen tót lesz a közigaz­gatás. Szepes megyét a Gölnicbánt­ai járás és Göl­­­­nicbátva város kivételével tót közigazgatásnak ad­ják át. Uwm­egyében csak a szobránci járás megy át tót közi**----'ás alá. Zemplén vármegyéből a néva északi járás tót impérium alá kerül. Abaúj ■vármegye teljes egészében magyar közi­zgatás alatt mi­nd­­összesen 67 járás­­kerül tót impérium alá. A megállapodás szerint a városok közül Po­zsony, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Dobsina, Gölnicbánya, Kassa, Vasvár és több más város marad magyar közigazgatás alatt. Tót impérium alá kerül: Bártfa, Kisszeben, Eperjes, Késmárk, Szepesbéla, faló, Rózsahegy, Pos­táén, Szliács és a Tátra nagy része. Az esti lap cikkére kiadott félhivatalos köz­lemény így szól: A Pol. Hír. jelenti: Egyes lapok pozitív for­mában közöltek híreket a cseh-szlovák követtel és a tét nemzeti tanács kiküldötteivel folytatott tár­gyalások eredményéről, sőt már bizonyos geográfiai határoktól is tudni vélnek, mint a­melyekben meg­állapodás jött létre. Illetékes helyről felhatalmazták a Politikai Híradót annak kijelentésére, hogy ezek a hírek nyilván egy hevenyészett előzetes tervezet kiszakított részletei alapján kerültek be a sajtóba és egyáltalán nem fedik a magyar kormány állás­pontját. Ezek után ki kell térnünk még arra a kérdésre, a­mely a magyar közvéleményt nyil­ván a legélénkebben foglalkoztatja. 11 a meg­egyezés jön létre: kimennek-e a cseh csapatok Magyarország területéről? Az első hírek ezt a megegyezés természetes következményének tüntették föl. Ma aztán a tótok egyes nyilatko­zataikkal megingatják hitünket ebben a termé­szetes konzekvenciákban. *E­gy s tót szakértő­­ nyilatkozata szerint a csehek kivonulásáról­­nincs szó, egy másiké szerint még most nincs szó, Hodzsa Milán pedig azt mondja, ez a kér­dés junkuimban van több más kérdéssel. Nem tehetvén többet, bizalmunkat a kormány tiszta látásába és energiájába vetjük, hogy ennek a kérdésnek a rendezésében homályos pontokat, hátsó ajtót nem fog megtűrni. Az általános megállapodások most a ma­gyar minisztertanács, majd a tót nemzeti ta­nács elé kerülnek s aztán a szakminiszterek és a tót szakértők letárgyalják,a részleteket. Egy értesülés szerint, ha létrejön a meg­állapodás, a magyar kormány abba is bele fog egyezni, hogy a tótok az északi vidék védelmére hadsereget szervezzenek. Megjegyezzük még, — Szegény kis kincsem, ki fog rád gondot , viselni? Csak egy van e földön, a szeretet. Az az egyedüli igaz gondviselő. A szeretet . . . Homloka ráncba szökött. Feszülten gon­dolkozott: — Ki szeret még téged rajtam kivül e föl­dön. Ki . . .? Hirtelen mozdulat, — pillanatra görcsö­sen kapta el a kezét a felesége fejéről. Lehunyta a szemét s arcán torzul rángatózott át a nagy szenvedés emléke; nyilván a test lázadt föl még egyszer, utólszor. De nem soká tartott ez. Kivált a salak . . . mire újból fölvetette a szemét, már megvolt a nagy elhatározás. Szelíden nézett körül, hogy a megállapodástól a kormány körében azt remélik, hogy a románokkal is újabb tárgyalá­sok fognak megindulni, a mint hogy a délszlá­­vokkal már legközelebb megindulnak a gazda­sági tárgyalások. A tótokkal folytatott tárgyalásról tudósí­tónk a következőket jelenti: . , A mai tárgyalás­ részről a szakreferensek között indul meg a tár­gyalás, a­mi legföljebb k­ét-h­árom napig fog tartani. Kilátásba helyezték, hogy a miniszteri tanácskozás megállapodásait kedden vagy szer­dán fogom megkapni, hogy azokról a tót nem­zeti tanácsnak jelentést tegyek. Ezzel az anyag­gal azután a tót nemzeti tanács plénuma fog foglalkozni.­­ A tárgyalást nyolc-tíz nap múlva min­denesetre befejezzük. Megemlítjük még, hogy a tót nemzeti ta­nács tagjai ma este hazautaztak, Hodzsa Milán követ azonban itt marad a fővárosban. A félh­ivatalos jelentés. A tárgyalás mostani állásáról a félhivata­los Pol. Híradó ezeket jelenti. Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ma foly­tatta tárgyalásait Hodzsa Milán cseh-szlovák követ­tel és a tót nemzeti tanács küldötteivel. Több fontos kérdésben lényeges közeledés és megegyezés jött létre. Végleges megállapodás az összes kérdésekben még nem történt, mert egynémely kérdésben még nézeteltérések valósak. Remélhető azonban, hogy ezek az ellentétek áthidalhatók lesznek. Jászi minisz­ter a mai tanácskozásokról referálni fog a minisz­tertanácsnak, azután, a holnapi nap folyamán foly­tatja a tárgyalást. E­nnek befejezése után a tárgya­lások egész anyaga a magyar kormány és a tót nem­zeti tanács elé­ kerül, mert a megegyezés véglegesíté­­séh­ez ennek a­­két faktornak hozzájárulása szüksé­ges. Minthogy pedig a tárgyalás alatt álló kérdések több minisztérium reszortját is érintik és a tót nemzeti tanács hozzájárulását is meg kell majd várni, a végleges megegyezés nyolc napnál előbb nem is várható. A tót nemzet tanács tagjaival tegnap megindított tárgyalást Jászi Oszkár miniszter ma déletőn tiz órakor folytatta és délután har­madfél órakor egyemre befejezte­. Végleges meg­egyezés még nem történt, mert bizonyos kér­désekben még ellentétek vannak, a leghatározot­tabb reménység van azonban arra nézve, hogy ezeket az ellentéteket sikerülni fog áthidalni. A tót nemzeti tanács nyolc egész várme­gyének és nyolc vármegye fele-fele részének át­adásait kéri a tót impérium részére és ezekre vonatkozóan az elvi megállapodás már megtör­tént, valamint azokról a formaságokról is, me­lyek keretében a tót közigazgatás a gyakorlat­ban megvalósul. A területre nézve csekély az ellentét, talán mindössze annyi, hogy revideálni kell a hivatalos statisztikai adatokat, melyeket Tisza István gróf és Bizony Ákos a képviselő­­házban nemrégen mondott beszédeikben is nem eléggé megbízhatóknak mondottak. A megjegyezés első és fő célja természete­sen a csehek kdvonulá­sa Magyarországból. Erre nézve Jászi Oszkár miniszter junklimot állíto­tt föl. A csehek eltávolításáról azonban, illetve távozásuk időpontjáról a tárgyalás során­ még nem esett szó, minthogy ez csak a megegyezés után­ válik aktuálissá. A megegyezés sikerére vonatkozóan Hod­zsa Milán cseh-szlovák követ munkatársunk kérdésére ma este ezt mondotta: — Ismétlem, nem akarok hangulatot csi­nálni, optimista sem vagyok, de okom van arra, hogy eddigi munkáink eredményével meg legyek elégedve és az hiszem, meg van elégedve Jászi Oszkár miniszter is. — Az eddigi megállapodás pontjai — mondotta azután Hodzsa Milán — a miniszteri tanácskozás elé kerülnek alkalmasint már hol­nap. A kormány, tehát a szakminiszterek is foglalkozni fognak azokkal az ellenvetésekkel is, melyek a tót nemzeti tanács tagjainak egyes előterjesztéseivel vagy kívánságaival szemben fölmerültek. Remélem, hogy a miniszteri tanács­kozás az anyaggal hamarosan végezni fog. Ha ez megtörtént, akkor alkalmasint mind a két a­lig rábeszéltem ... De hagyjuk. A fő az, hogy végre is betuszkoltam. Jóravaló, tisztességes ga­­vallérfiú, kinek csak az a bűne volt, hogy Ellát szerette. Megsemmisülten rogyott le Gábor elé. Oda az asszony mellé: — Barátom . . . Gábor . . .—te az én ke­zemtől?! Megtörten hajolt a búcsúzó ember keze fölé. A haldokló szelíden nézett rá: — Hagyjad ... Ez már nem fontos. Más­ról van itt szó . . . Nézd, ez a szegény, elhagya­tott asszony ... Ki visel majd rá gondot én utá­nam? Kicsoda? Ez gyötört. Azon töprengtem: ki szereti őt még rajtam kivül ezen a földön? És ekkor — — No . . . rajta már . . . Hol van­­? Küld­­jetek érte — — De kiért, drága barátom? Gábor a fejét csóválta: — Még kérditek? Hamar, nekem sietnem kell. Hivassátok! — De kit . . .? A kékülő ajkak küszködtek egy kicsit: — Ej, ej, hát lehet itt másról szó . . . Sán­dort hivassátok! Mi elképedve néztünk egymásra. Az asz­­szony feljajdult, aztán esdekelve, némán tör­delte kezeit. De a költöző ember csak tovább erősködött: — Én nyomorult! Gyilkos vagyok — — ... és ekkor, — folytatta Gábor — te rád gondoltam, Sándor. Te szereted őt én utá­nam legjobban e földön. Ez bizonyos. Te szere­ted őt s a te szerelmed erős, tán erősebb még az enyémnél is, mert hiszen . . . hiszen megöl! még engemet is — — Gyilkos — gyilkos vagyok! A férj nagy erőfeszítéssel vetette föl a fejét. Ránézett gyilkosára s bénán nyújtotta feléje kezet: — Kire bíztam, ha nem ... te rád? Ugye? ígérd meg . . . Rád bízom! — Akarom . . . Hamar, hamar. Hisz ez oly természetes . . . Az orvos bólintott. Nesz, suttogás, tanács­kozás, én sebesen surrantam ki a szobából. De még hallottam, a mint Gábor a láthatatlanok­hoz szólt: m — Ezt még el kell intéznem. Várjatok, ne üldözzetek úgy . . . •* Az .A­ljassza, a­min Sándorra rátaláltam) S * Hajnalodon. Az ablakokon át gyér viola­fénnyel szűrődött be a születő új világ s tapo­gatózva esett a két szerelmes fejére. Ott ültek az ágy két oldala felől s még mindig némán bo­rultak a férj hülő kezére. Végre Föltekintettek s egymásra néztek. Félő, küszködő pillantás, — mi lesz velük? Hisz Gábor egymásnak szánta őket. Várlak. Aztán az ágyra tekintettek le. És ekkor, mint a kit fagy dermeszt, egyszerre riad­tan rebbentek szét. A halott volt közöttük A Kormány tervei Az uj képviseláreiliisias. — a tfoligatgatás Szervei. — fovarasi Ügyek. — átteias. — A Megnéili hanafök és a magyar tisztviselők. — Ai etelmei.es. — mi untam az a polgari rend.­­.Budapest, nov. 30. A kormányhoz közel álló forrásból a kor­mány munkásságáról ma a következő értesülést kaptuk: — A kormány elhatározta, hogy felelős­ségét alkotmányos alapra veti és nem viszi to­vább kizárólagos felelősséggel az ország ügyeit. Elhatározta, hogy a képviselőválasztást a legrö­­­videbb időn belül, esetleg még a békekötés előtt­­ elrendeli és az országgyűlést összehívja. Szüksé­­­­gesnek tartja ezt a belső rend érdekében, de fő­­­­képp azért, hogy a békekötést a parlament rati­­­­fikálhassa. A­míg az új képviselőhöz összeül és az ál­lamfőt megválasztja, szükséges, hogy a közigaz­gatási szervek a demokratikus követelmények szerint alakuljanak át. Áll ez különösen a fővá­ros parlamenti szervére, a közgyűlésre, melynek működését a kormány hatályon időül helyezte. A kormány meg fogja találni a módját annak,, hogy a­míg a községi választások megtörtén­nek, a forradalmi pártok és a közvélemény óhajainak megfelelően demokratikus alapon nyugvó szervek működjenek a közigazgatási té­nyezők mellett, tehát a főváros tanácsa mellett is, hogy az új szervek a felelősséget a tanáccsal megosszák. Ezek befolyást gyakorolnának a fő­város valamennyi ágazatának intézésére. Hogy ez a bizottság kisebb vagy nagyobb testület lesz-e, arról a vélemény még nem alakult ki. A megoldás azonban mindenesetre csak ideiglenes lesz, mert az általános képviselőválasztás után azonnal megválasztják a rendes községi képvi­selőtestületet is ■— szintén demokratikus alapon. — Tervbe van véve a közszolgáltatások­nak, az adózásnak, adókivetésnek, fölszólam­­lásnak demokratikus átalakítása is. — Sok baj és nehézség merült föl a meg­szállott területeken a megszálló haderők hatalmi túllépése következtében, a­mi jórészt a hazai nemzetiségi túlzók téves információinak tudható be. Nevezetesen erőszakolják úgy a közigazga­­tási, mint az igazságszolgáltatási közegek eskü­tételét a fölállítandó szerb vajdaság és a román impérium iránti hűségre. Ilyképp a tisztviselők súlyos helyzetbe jutnak és összeütközésbe ke­rülnek nemcsak letett esküjükkel, hanem lelki­ismereti meggyőződésükkel is. Bármi történjék azonban, még akkor is, ha a tisztviselők a kény­szernek netalán engedni volnának kénytelenek, vagy esetleg ilyen eskü vagy fogadalom letételét megtagadnák,­ezek a körülmények a saját és csa­ládjaik érdekeit nem érintenék, mert a magyar állam ellátásukról akkor is gondoskodnék, ha 3

Next