Budapesti Hírlap, 1918. december (38. évfolyam, 282–306. szám)
1918-12-22 / 300. szám
*1918. december 22. gyIAPESTI Hírlap (bp. *&) biztos azt feleli, hogy a románok ellen elkövetett mészárlásokról szóló híre mese s hogy egyébként Kolozsvár megszállása csak a fegyverszüneti szerződés harmadik pontja értelmében mehet végbe s ez a harmadik szakasz tudvalévően olyképp rendelkezik, hogy a rend föntartásáról a magyar kormány saját karhatalma útján gondoskodik. Érdekes azonban a főkormánybiztos jegyzékének az a része, amelyben figyelmezteti a román parancsnokot arra, hogy Kolozsvár környékén még húszezer német katona tartózkodik (a Mackensen seregéből!). Végezetül a magyar miniszterelnök táviratban értesíti a főparancsnokot, hogy francia tisztek fogják fölvilágosítani a román parancsnokot a fegyverszüneti szerződés tartalmára és hogy e szerint Kolozsvár városát meg lehet szállani ugyan,de csak úgy, hogy a magyar csapatok is ott maradnak. Már most a legnagyobb érdeklődéssel várhatjuk, mi lesz ezek után Kolozsvár sorsa és zaj lesz ez események folytatása." Remélnünk kell, hogy a megszállás, ha már meg kell történnie s nekünk ezt el kell szenvednünk, békés formában és vérontás nélkül fog megtörténni és hogy a békekötésig nyugodalmasan fognak megférni egymás mellett Kolozsvárott a román és a magyar katonák. A román tábornok és Apáthy főkormánybiztos táviratváltása. — A miniszterelnök üzenete. Kolozsvár, dec. 21. Neculceti tábornok Marosvásárhelyről a mai napon a következő táviratot intézte Apáthy István főkormánybiztoshoz: "— Van szerencsém tisztelettel közölni, hogy már értesítettem Kratochwiil ezredes urat, hogy nekünk határozott parancsunk van már napok óta arra, hogy bevonuljunk Désre, Tordára és Kolozsvárra. Hogy a fölösleges vérontást elkerülhessük, elhalasztottuk a katonai operációkat mostanáig, hogy időt adjunk önöknek a csapatok evakuálására. Nagyon sajnálom azonban, tovább nem halaszthatom ezeket az operációkat. Értesítem önt, hogy kedden, december 11-én (a mi időszámításunk szerint december 24-én) csapataink bevonulnak Kolozsvárra. Kéremi Önt, intézkedjék az iránt, hogy az Önök csapatai, pótkeretei, csendőrsége, nemzetőrsége ne maradjon Kolozsváron, Vesén és Tordán, hogy a fölösleges vérontást elkerüljük, mert az én csapataim rendkívül izgatottak ama hírek folytán, amelyeket a napról-napra megismétlődő mészárlásokról kapnak, melyeket a románok ellen követnek el. Éppen azért kérem Önt, hogy távolítsa el a csapatokat azon a zónán túlra, amelyet csapatainknak el kell foglalniok. Arra a kifogására,, hogy a fegyverszüneti szerződések értelmében a rendet Önöknek kell föntartaniok, biztosítom Önt, hogy az én csapataim elegendők arra, hogy föntartsák a rendet. Azon a zónán belül, melyet meg kell szállani, határozott utasításom várt lefegyverezni mindazokat a csapatokat, melyek ott találtatnak. Neculcea, a VII divízió parancsnoka. Erre a táviratra Apáthy főkormánybiztos ma este kilenc órakor a következő távirati választ küldte Neculcea tábornoknak: — — Van szerencsém arról biztosítani, hogy a románok ellen elkövetett mészárlásokról szóló értesülései merőben hamisak. Kivéve az adott körülmények közöttalig elkerülhető eseteket, semmi sem történt, amit a románok fölpanaszolhatnának. A tegnapelőtti zavargásnak román részről egy, magyar részről több áldozata van. Vyx alezredes és Landrot ezredes Budapesten biztosították a maagyar kormányt, hogy Kolozsvár megszállásának a fegyverszüneti szerződés 3. pontja értelmében kell történnie, úgy hogy a fegyverszüneti szerződésben említett magyar fegyveres erők helyükön maradjanak. Vyx alezredestől hasonló értelmű távirat ment a tábornok úrhoz, Nagyszebenbe a kormányzó tanácshoz és Berthelot tábornokhoz. Abban az őszinte igyekezetben, hogy minden vérontás elkerülhető legyen, közölnünk kell a tábornok úrral azt is, hogy Kolozsvár környékén még mint, egy húszezer német katona van útvonalában. Mellőztessék ezt a körülményt is figyelembe venni. " Apáthy főkormánybiztos. « Ma este a fökormánybiztosság a következő táviratot kapta a miniszterelnökségtől: — Francia tisztek 21-én este külön vonattal Nagyszebenbe indíttattak, hogy az ott tartózkodó összekötő tisztet és Mosoiu tábornokot értesítsék, hogy a magyar katonai hatóságok a fegyverszüneti egyezmény értelmében Kolozsvárt maradhassanak. Vyx alezredes hivatalosan kijelentette, hogy a román csapatok csak a fegyverszüneti szerződés 3. pontja értelmében száll. hatják meg Kolozsvárt. Neculcea tábornok Vyx alezredes útján erről szintén értesítést kapott. .1 miniszterelnök. A románok tovább nyomulnak előre A hadügyminisztérium sajtóosztálya ma ezt a jelentést adta ki a román csapatok újabb mozdulatáról: * A román reguláris csapatok megkezdték előnyomulásukat a demarkácionális vonalon át. Átlépték a Marost és elővédeikkel a megyszállották Székelykocsárd—Marosludas vonalát. A többi határszélen a helyzet változatlan. A holnapi nemzetgyűlés. Kolozsvár, dec. 21. A holnapi nemzetgyűlés iránt rendkívül nagy az érdeklődés, azonban annak ellenére, hogy a nagyszebeni román kormányzótanács részéről Hatieganu miniszter kijelentette, hogy a román kormányzó, tanács semmi akadályt nem gördít az elé, hogy a magyarok nemcsak a meg nem szállott, hanem a megszállott területről is szabadon mehessenek Kolozsvárra, a vidéki román, nemzeti tanácsok megakadályozzák a küldöttségek, utazását, ígyNagyenyeden a különvonatot feltartóztatják, Aranyosgyéresen pedig a románparancsnok utasítást adott ki, hogy este tíz órától déli tizenkét óráig férfi nem utazhat át az állomáson. A brassói nemzeti tanács, azt jelenti, hogy a brassói román nemzeti tanács megakadályozta a küldöttségek elutazását. A főkormánybiztosság összeköttetést keresett Nagyszebennél s orvoslást kérve, hivatkozott a magyar hatóságok előzékeny viselkedésére a gyulafehérvári gyűlés alkalomával. .A főkormánybiztosság a magyar kormány utján szikratávirattal tudtára fogja adni a világnak a népek önrendelkezési jogának a románok által történt durva megsértését. ------ ti , ‘ . hu találta szobájában. A Mester zavarodottan mentegetőzött: -Bírok ... Nem bírom ki tovább írás nélküli Lásd, meglesz az akaratod, megírlak téged, éltem legszebb költeményét! A Nyulacska összerezzent, de hát akkor még tudott bolond optimista lenni. Örült, hogy ő lesz a hősnője a férje legközelebbi regényének. S mire hazajöttek, a Mester valóban hatalmas erővel látott neki a regényének. Meg is írta őt szépen, illatosan s ez a „Tavaszi szerelem" kétségkívül mindmáig a legköltőibb műve. A megírás e pasztorális hónapjai voltak a boldogságuknak utolsó verőfényes napjai. A legelső balsejtelem akkor nyilallott az asszonyka szivébe, mikor a regény végén a hősnő meghalt... — Jaj, ugyan miért ölöd meg őt? — kérdezte naiv aggodalommal. — Miért ölsz meg engemet? A Mester fölényes kacajjal felelt: — De, drága Nyulacskám, be kell látnod... -- Mit lássak be? — Azt, hogy ekkora nagy boldogságot regényben nem lehet másként igazolni... Nem hinnék el... () a szivéhez kapott: — Nem hinnék el? ... Hát az én boldogságom semmiképp se végződhetik jól? — Dehogy is, drágám... De, lásd, a természet harmóniája, kiegyenlítő igazsága kívánja meg ezt, érted? Ila tudnád, — tette hozzá őszinte részvéttel — magamnak is mily nehezemre esett ez a kivégzés... Esküszöm, sajnáltalak. Nyulacskám, de nyugodj meg: jó dolgot csináltam, érzem, műremeket alkottam! S azzal, csöppet se törődve többet a felesége bánatával, nyomban elkezdte műremekét részletezni. Ő fásultan hallgatta. Attól a perctől fogva tisztán érezte: a hősnővel együtt ő is végérvényesen meghalt az ura számára. Valami szórakozott gyöngédség, a szokás maradt e halál után, de halál maradt ez, mely örökös bánatos epekedésre sápasztolta a Nyulacskát. Sfiába, nem tehetett róla, ő szerette, tovább szerette a férjét. A Mesterben elenyésztek a trubadúr-vágyak, sajnos, ő se tehetett róla, ha csalódott önmagában s föllendülése után bíróvá sülyedt vissza. A Nyulacska azonban nem adta meg oly könnyen magát, ő hősiesen küzdött a szerelemhalál ellen. Harcolt naiv kacérságának minden eszközével... sajnos, csak szomorú mosolyt látott a szeretett férfi arcán, ha melléje ülve olykor hizelkedően fonta át a nyakát. Azért semmi panasz: férje mindvégig jó és gyöngéd maradt vele szemben, de ez a jóság csak annál jobban kétségbeejtette. Eh, inkább verte volna meg, csak szerette volna! Végre is kimerült, föladta a játszmát... • Az élet azonban tovább folyt. Az író élete is ... vagyis a Mester új regénybe fogott bele. Micsoda aggódás! A Nyulacska szívdobogva leste: ki lesz az új hősnő, aki majd elfoglalja az ő helyét ? Hát egy bűnösen szép asszony ... •Eredetijét több társaságbeli úri dámában vélteföltalálni, adja, az ártatlanság „Tavaszi szerelme" után mégis csak a perverz asszonyokhoz tért vissza a Mester; hiába, mégis csak ezek közt érezte ő magát legjobban, itt volt igazi elemében. A fiatal asszony, percről-percre láthatta, e démoni nő mint keríti urát hatalmába s ő mint fárad ki szerelmében, annak a leírásában ... Oh, beh meggyűlölte ezt a „Salomét"! A napi munka után párszor esdően simult a férjéhez, de a Mester csak ámultan, szinte türelmetlenül nézett rá, mint valami idegenre: — Hagyj el... Nézd, Nyulacskám, ti, aszszonyok, sohse értitek meg, hogy ha egy író egyegész álló nap kiszerette magát az Íróasztalánál, akkor se kedve, se energiája nincs többé való szerelemre. Nem is lehet. Ez épp oly való szerelem nekem, mint a másik. Sőt tán valóságosabb ... Oh, ez a Salomel Tönkretesz ... Ezt vonagló szájjal, suttogva tette hozzá. Nos, a „Sajóménak" igen nagy sikere lett. A megjelenés napján az asszonynak újra nagyot dobbant a szíve. Hátha... hátha most talán mégis visszatér hozzá s helyet ad neki az életében megint? Csalódás! Jött egy uj regény uj hősnővel, aztán egy másik és így tovább. Csak ő rá nem került a sor. Pedig mily szivdobogva leste a férjét az uj „kezdéseknél" mindannyiszor! Furcsa volt ez. A régi regény befejezése s az uj megkezdése közti időszakban, mikor az író „nem volt inkarnálódva" egy képzeleti alakba sem, csak szenvtelenül, szinte lélektelenül járt-kelt a házban, képes volt naphosszat ülni a felesége mellett némán, mikor azonban az uj terv megfogamzott agyában s az alakok kezdtek élni, kibontakozni, akkor egyszerre felugrott s megint bezárkózott szobájába a Mester. A Nyulacska párszor a kulcslyukhoz lopodzott... olykor már igazán azt hitte, kell odabenn lenni valakinek, valami más asszonynak! A Mester fel s alá járkált íróasztala előtt s beszélt... ime, most szeret bele uj hősnőjébe, —már susogva szólítja, már könyörög, vall neki, kérleli, haragszik, féltékeny, gyilkolna ... Őrület percei, a Nyulacska szédült beje. Tudta ő jó!, hogy férje mindig a regényhős alakjában rejtőzik s ha a mese menete úgy kívánta, hogy a hősnő megcsalja a férjét, mindig érezte ő az után, mily keservesen szenved a gonosz asszony hűtlenségétől. Valami különös iszonyattal szemlélte e képzeleti szerelmeket... — Vájjon rám kerül-e még a sor valaha?... ■-»' vw- 1 3 N i ir.n imi .r i rinj-i ------------------------------------------ Román nyelv a brassói bíróságon. Brassó, dec. 21. A brassói román ügyvédek a napokban elhatározták, hogy ezentúl román nyelven fogják elmondani a perbeszédeiket. A Bukarestbe lerándult román küldöttség. Brassó, dec. 21 A nagyszebeni román kormányzótanács küldöttségét Bukarestben nagy ünnepléssel fogadták. A küldöttség tisztelgett Ferdinánd királynál, aki Christea Miron és Hosszú Gyula püspököt, Vajda Sándort és Gleldis Lászlót a Coroana sioviana-rend nagy szalagjával tüntette ki. A küldöttség többi tagja is nagy kitüntetésben részesült. A küldöttek üupepiesen megkoszorúzták Vitéz Mihály szobrát. A város közönsége bankettet rendezett a tiszteletükre, amelyen a polgármester üdvözölte őket. A küldöttek azután szemlét tartottak a díszben fölvonult Avram Japcn-ezred fő