Budapesti Hírlap, 1918. december (38. évfolyam, 282–306. szám)

1918-12-10 / 289. szám

Budapest 1918. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. SliButill iraki Egé.x évrs 88 kor, félévre 44 kor., n»gy«lévr» 9a kor, »gj hónapra 7 kor. 80 fiiL Eprye. acám ára helybon, vidéken Í» pályaudvarokon 30 flller. Hirdetitek milliméter számítás «*.!, díjszabás szerint. Felelőt szerkesztő t Csajthay Ferenc — Szerkesztőség: Vili. kér., RSkk Szilárd-utca 4. tz Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. kér., iózsef-kBrut 8. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23 -84, Idézetek. Budapest, dec. 9. Szerelnék egy csomó idézetet ide Írni. Idézeteket beszédekből, újságcikkekből, nyilatkozatokból és a magánlevelek tö­megéből, melyet a megriadt ország min­den vidékéről kapunk. A most vezérlő po­litikusok tiszteletreméltó jóhiszeműséggel fogadták és adták tovább a nyugati ha­talmi szövetség jelszavait a háború cél­jairól: a népek önrendelkezéséről, az ál­lamok demokratizálódásáról. És most, hogy — legalább Magyarországon — min­den históriai kötelék félretótelével igye­keztünk eleget tenni ez elveknek, az an­tant lábaihoz fektettük hadseregünket és nincsen más védelmi fegyver kormányunk kezében, mint az igazságunk, becsületes jóhiszeműségünk és a.bizalom, a melyet a nyugati államférfiak szavára . építet­tünk: ma kiderül, hogy politikusaink ke­gyetlenül megcsalatkoztak őszinte hi­tükben. A gyermeki bizalomért, a mellyel de* ferdítünk Wilson pontjainak, kaptunk a francia tábornoktól fegyverszünetet, a melynek pontozatait azonban csak mi tartjuk meg. Azóta különféle magyaráza­tokkal minduntalan megváltozik részben vagy egészben a fegyverszünet egyik- ráásik pontja, sajnos, mindig a mi rová­sunkra és ma már kényszerítenek ben­nünket arra, hogy a csehek által meg­szállt területeket katonailag kiürítsük. A katonai kiürítést természetszerűen kell majd követnie a közigazgatási kiürí­tésnek. Ezután jön az iskolai, majd az igazságszolgáltatási. Mi bízunk Wilson- ban, reménykedünk a békekonferenciá­ban, de hol lesz akkorra a mi Magyaror­szágunk? Mi lesz azzal az öt-hat millió magyarral, a ki a most megszállt területe­ken él! ? Idézhetjük elsőnek a népjóléti mi­niszter szavát, hogy „a béke után a nép vissza fog ugyan vándorolni Amerikából azzal a reménnyel, hogy itthon földhöz jut; de az intelligenciánk tömegesen fog kivándorolni, mert az uj Magyarország nem lesz képes annyi értelmiséget eltar­tani, a mennyit a régi Magyarország ne- veit.44 Idézem másodsorban a földmivelés- ügyi miniszter mondását, a ki arra a hírre, üogv a megszállt területek némely jeles családja azért akar inkább szerb alattvaló lenni, mert így reméli, hogy bir­toka elkobzását elkerüli, azt feleli: rá nézve csak egy előkelő család van Ma­gyarországon, a nép. Én azt hittem eddig, hogy mindnyá­jan nép vagyunk. Azt gondoltam, a kor­mány mindnyájunk kormánya, a népköz- társaság mindnyájunk állama. Egész bizo­nyos is, hogy úgy van és én nem képze­lem, hogy a. népkormány másképp gon­dolkozzék és akármi reformot tervez, an­nak csak más célja legyen, mint hogy a magyar köztársasági nép minden rétege, a legalsóbbtól a legfelsőbbig, egymással, egymás mellett, egymás szerotetében, egy­más becsülésében tisztességes megélhe­tést és oltalmat találjon a köztársaság szárnyai alatt. Búza Barna ur klasszikus mondása pedig csak egy elmés elszólás lehetett. Idézem azután a híres angolt, Bal- four urat, a ki érdekes kommentárt adott a demokratikus és ünrendelkpző állam- . alakulásokról, a mi a jövőben ,a háború­kat megakadályozná. Azt mondta egy a nyilvánosság számára folytatott beszélge­tés közben: Nem hiszem, hogy a világ szánjára a de­mokráciát biztosítanák, ha szaporítjuk a demo­krata államok számát. És folytatta: A szomszé- dós demokráciák közti rivalizálás vége épp úgy a háború lenne, mintha más államformák vol­nának ugyanott érvényben, és a népszövetség azért lenne szükséges, hogy ne csak autokraták vétkes becsvágyán őrködjék, hanem hogy köny. nyelmü népeket is visszatartson elhamarkodott háborúktól. Mert a népszövetség hivatása, hogy a kevésbbú fejlett országok gyamja legyen. íme uj fényben a gyönyörű, ideális program, melyért állítólag a nyugat a há­borút folytatta: nemzetek fölszabadítása, függetlensége és önrendelkezése, de nyu­gateurópai — kurátorság alatt. Most idézem a székelyeinket, kik teg­nap tanácskoztak arról s tiltakoztak az el­len, hogy az oláhok gyulafehérvári nem­zeti tanácsa őket Oláhországnak ajándé­kozza. ök ez ellen védekeznek, inkább ők is külön köztársaság lesznek, ha Magyar- országtól el kell szakadniuk. És egy pár lelkes székely elment egy igen elterjedt budapesti napilap szerkesztőségébe s ott azt mondta: az önök tisztelt lapja a gyu­lafehérvári oláh gyűlésről több hasábra menő tudósítást közölt, Kérem, legyenek szívesek legalább annyit közölni a mi gyűlésünkről is. — Hja, uraim, kapták feleletül, a gyu­lafehérvári tanács határozata faktum volt. —- És ha a székelyek idoséveglenek és ez ellen tiltakozó határozatot te eadnak el, az nem faktum? — Az nem faktum! Ennyi volt. így állunk nemzetiségi kérdés dolgában, a melynek pedig külön minisztériuma van. Vagy talán éppen azért? Ez is meglehet. Régen ha nem is miniszter, de egy-egy államtitkár vagy más nagyobb ur volt ismételve megbízva azzal, hogy rendezze a — cigánykérdést. A cigánykérdés pedig ma is rendezetlen. Rendezték itt-ott egy pár faluban, de or­szágosan nem. Mert a cigánykérdést nem lehet elmélet szerint rendezni, csak a gya­korlatban csak hozzáértő, csak próbált cs jártas emberek tudnak benne részleges sikert elérni. A székelv gvülésből idézem a mit el- nőké, Jancsó Benedek mondott, hogy mint L.Ferdinúnd román király alattva­lói magukra vennék a székelyek és ma­gyarok a román bojárság nehéz jármát és el kellene viselniök egy fertőzött oligarki- kus rendszer embertelen nyomását. Idézem a gyűlés határozatából azt is, hogy az erdélyi magyarság erőszakos ki­szaki tása a történelem, népgazdaság és faj kötelékéből elmulhatatlan keserűség, mindig megújuló kétségbeesett vállalko­zások forrását nyitná meg, mert az er­délyi magyarság küzdött a maga nép szabadságáért és küzd ma is és küzden fog mindenha. És most idézzük a Világ című radiká­lis lap vasárnapi számának első cikkéből a következő sorokat: A tót, román, jugoszláv népek mostani vezetői abban a szellemben csinálnak politikát, a melyben a Tisza, Ludendorü' dolgozott, a melyben a Clemenceau, Orlando, Pasics dolgo­zik. A magyar kormány pacifista és demokrata. Körülötte mindenütt soviniszta, imperialista és reakciós kormányok. Ezzel szemben pedig ugyanaz a lap ugyanabban a számában, ugyanabban a cikkében még a következőt mondja: Három irány mérkőzik egymással világ­szerte. A Ieninizmus, wilsonizmus és az a poli­tika, a melyet Ludendorff szökése után talán a Foch neve képvisel most._ Mi nyíltan hirdetjük, bőgj' az emberiség, a civilizáció megmentését a wilsonizmustól várjuk. Akár Foch, akár Lenin győz, ez csak katasztrófát, vészes konvulziót hozhat minden népre. Wilson elvei, politikája még megmenthetnék a bűnös világot. Jxióztató, emberfölötti hit kell ahhoz, a vértanuk fanatizmusa, hogy valaki a maga igazában bízva belépjen az égő po­kol lángtengerébe s remélje', hogy meg- menekszik vele. Körülötte mindenütt so­viniszta, imperialista, reakciós kormá­nyok, C* maga pedig — a magyar kormány — pacifista és demokrata. A földig borulok az ilyen fanatikus hit előtt. De minthogy a kormány-férfiak­nak nem magándolgáról van a szó, hanem éppenséggel Magyarország sorsa lebeg a végzet mérlegén: talán illő volna arra az esetre is gondolni, hogy hátha — mint sajnos, sok egyébben — ebben is csalódik a kormány. És gondolván erre, megtenné e nem várt, de lehetséges esetre is az in­tézkedéseit, a melyek csalódás esetére ké­pessé tennék öt arra, hogy a Pasicsok és egyéb apró imperialisták és reakcionáriu- sok' ellen is vértezve legyünk. A független és köztársasági Magyar- országot cs kormányát is föntartja a mi létrehozta: a lelkesedés maga, egy da­rabig. De hogy tartósan is védve legyen úgy külső, mint belső ellenségek ellen, ahhoz haderőre van szüksége nemcsak a körülöttünk tomboló imperializmusnak, hanem a mi demokrata pacifizmusunk­nak is. Magyarországnak is és a fiatal magyar köztársaságnak is. A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldaL

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék