Budapesti Hírlap, 1919. február (39. évfolyam, 28–51. szám)

1919-02-01 / 28. szám

• 7 XXXIX. évfolyam. 28. Szombat, február 1. Budapest, 1919. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Sléasetéat arak! Égés* évre 88 io... fai ""rí 44 kor., negyedére 33 kor., «ry honsor* 7 kor. 80 n!L Egye* sióm ára helyben, vidéken és . pályaudvarokon 30 Altér. Hirdetések lailOméter szémitissal. dij izj.be.szériát. : Vili. kér., Rdkik Szilárd utca 4. s. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. kér., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—•84', A pacifizmus. Irta ifj. Zs. E. Budapest, jan. 31. Wilson bátor hitvallóként harcol a maga igazáért a párisi békekonferencián: vele vagy ellene harcol lélekben az egész emberiség a pacifizmus elméleti és gyakorlati problémáin. A pacifizmus ma még csak hit : az emberiség örök sóvárgásából fakadó, az erkölcsi jó és a boldogság után. Hit a krisztusi — lelki — pacifizmus, hit a wilsoni politikai pacifizmus is. Van azonban egy különleges magyar fajtája a pacifizmusnak, mely nem hit, hanem babona. A krisztusi tan, melyből Tolsztoj mély vallás- és társadalom-bölcselete is fakad, az emberi lélekben keresi az örök békét, az emberiséget átfogó egyetemes szeretésben, minden ember testvériségében. A wilsoni pacifizmus politikai elgondolás, mely a graditórt intézményekben, főleg a nemzetközi élet ujjászervezésében látja. Nagy gondolat, melyet a magyar nemzet szivével és- -oszével a magáévá tett . De maga, Wilson, a ki ma a földkerekség leghatalnosabbállamának feje s ki mögé lassan a föld minden számottevő állama- kénytelen-kelletlen fölsorakozik, maga Wilson is beismeri, hogy a népek tervezett szövetsége, ,a nemzetközi dürítebiróságok s az ezekből születendő összes új intézmények -csak az első döntő lépés az örök béke felé: egyelőre csak garanciák az elhamarkodott s a váratlan megrohanásnak készülő bűnös háborúk ellen. De hogy egyszerre kiküszöbölhetnék a háború, minden háború lehetőségét s így lehetővé tennék a teljes leszerelést, azt még a nagyhitű Wilson sem hiszi. Az örökbéke felé azonban hittel a pacifizmus egykori megvalósulásába, bátor szívvel akarjuk Wilsonnal együtt mi magyarok is megtenni az első intézményes lépést. De még ezt az első lépést sem teheti meg egyetlen nemzet, a leghatalmasabb sem a saját szakadára anélkül, hogy önmagát végzetes hatalmi inferioritásba ne taszítaná más, kevésbbé pacifista népekkel szemben. Ezt az első lépést is csak a számottevő népek összessége együtt és egyöntetűen teheti meg: egy világhatalmi túlsúlyra támaszkodó nemzetcsoport.*. Wilson sohasem mondta, hogy nem akar többé katonát látni, még csak meg sem kezdte egyelőre, a részleges leszerelését sem az amerikai, hadseregnek, mert a pacifista leszerelés csak nemzetközi kommandóra történhet. Pedig bizonyára a belső rend fentartása végett is kevésbbé van szüksége az Egyesült Államoknak katonaságra, mint nekünk, zülső magyaroknak, külső ellenség is kérésükbe fenyegeti a hatalmas köztársaságot. A kísérletezést tehát minden bizonnyal inkább megengedhette volna magának Wilson, mint a magyar népkormány. Az a,--,,himlis“, melynek alapján’ a magyar népkormánytetétette a fegyvert s ezzel a hadsereget szélnek eresztette, az a tanítás, a mely a magyar néplélekben végzetesen megingatta a hitet a nemzeti eszme és nemzeti öntudat élő erejében, mely a magyar államból hatalmi légüres teret varázsolt s ezzel önként megnyitotta a határokat minden, még oly gyönge idegen terjeszkedő tendenciának, az a tanítás, melynek hazánk elsősorban köszönheti végtelen és példátlan kiszolgáltatottságát, nem wilsoui pacifizmus, hanem politikai agyrém. Egy fatális magyar politikai babona, melynekcsak annyi köze van a wilsoni pacifizmushoz, mint Lenin és Trocki bolosevizmusának a német birodalmi kormány szocializmusához, az tudniillik, hogy egyet akarnak: Wilson és Jászi az örök békét, szocialisták és kommunisták a kollektív rendet. De sem a wilsoni értelemben pacifista, sem a komoly, fölkészült szocialista nem téveszti össze a végső célt, az ideált a rendis politikai holnappal: készül a távoli jövőre, de a ma erőit nem rúgja ki maga alól s a holnap lehetőségeit nem akarja átugorni. Wilson igazi tanítványai és a modern szocialisták, ha befolynak az állam reális irányítására, a szemes élet, a szerves fejlődés, a tudomány álláspontján kell hogy álljanak harccal pacifista és szocialista ideáljuk felé. Társadalmi és ember-ideáljukhoz való hitük lehet makacs, van, fanatikus. A kommunizmusban és a Jászi-Simler-féle magyar pacifizmusban sem nem a fanatizmus az, ami vészthozó. Sem nem a jövőért való elhanyagolása a ma apró-cseprő lényeinek, sem nem a nagy öszszefüggések előtérbe tolása a részjelenségek rovására, hanem az, hogy egy legjobb esetben is távoli fejlődési fokból levont, egyelőre csak "elképzelt ,törvényszerűségek" alapján akarják berendezni a ma és a legközelebbi Italnap életét. Kelle katona? — kérdezi egyébként nagy elméleti fölkészültséggel pregirt könyvében Linder volt hadügyminiszter. S a felelet rá: nem. Wilson pacifizmusával azonban hiába akarnák alátámogatni ezt a szerencsétlen álláspontot. Wilson nem minden hatalmi politika megszűnését hirdeti, hanem a mai hatalmi mindenhatóság revízióját, minden faji, nemzeti, államigénynek és ellentétnek az emberiség lelkiismerete elé vitelét. Mint ahogy a modern szociáldemokrácia nem jelenti a reális politikában a kapitalizmus megsemmisítését, hanem csak folytonos revízióját. Tehát, igenis, kell a katona! Kell a katona mindaddig, míg a remélt és elképzelt új világrend tényleg el nem következett. Kell a katona mindaddig, mig a mai államok fölé az egyetemes világszuverenitás nem került, melynek az egyes államok csak végrehajtó szervei. Kell a katona mindaddig, mig az osztályharcot az államokon belül s az államok egymás közt való nemzeti és gazdasági torzsalkodását az új világszövetségen belül "középponti hatalmi erővel az emberiség egyetemei véglegesen meg nem szűnték. Kell a katona mindaddig, mig az államhatárok véglegesen el nem vesztik mai jelentőségüket, mig a nemzeti és faji öntudat végképp meg nem szűnik társadalomformáló erő lenni, míg a mai államok a világállam igazgatási területeivé nem sorvadnak. Azonnúl csak rendőr fog kelteni. De hiheti-e józantételű ember, hogy már ma ennyire vagyunk? Magyarország elvesztette a háborút, de a magyar állam a babonákba, bukott bele. ■ A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal. Az emberiség lelkiismerete azonban megszólalt Parisban s ez számunkra az első jele a közelgő derengésnek. Ii politika essmiovel. Budapest, jan. 31. A függettenségi párt a gondolat a szabadság és a gyülekezési jog elnyomása ellen. — Akció a terror megszenteléséért. — A függyelőrscsi és 48-as párt ma este öt órakor Lovászi Márton elnöklésével választmányi ölést tartott. Lovászy Márton bejelenti, hogy az abaujvármegyei, mohácsi, biharnagybajom, temesvári, szatmárudvari, földesi, alsódabasi, miskolci f..,cellenségi pártok, a beregszászi köztársasági és függetlenségi párt, továbbá Csakó József, Vértán Endre ésVéber János volt képviselők csatlakoztak, a pártihoz, illetve benmaradtak. Lovászy Márton elnök a jövendő politikára nézve a párt nevében kijelenti, hogy a kormányt az ország integritásának biztosítására, a belső had és a közbiztosság megszilárdítására és egy pártoktól függetlenségre,v k ezolt nemzeti hadsereg megteremtésére irányuló munkájában támogatja. Újabban azonban ezt tapasztaljuk, mondotta, hogy a forradalom teáértékesebb vivmányai. a trkrs sajtőizabadsáa■ a teljes nondokit- és véleményszabadság. az egyesülési és goülekezési jog csal: papíron való tréslés a jogoktólbennünket ír mai hárrzat a terror és az ctirfő célh mindéit eszközeiül megfoszt• E jogoktól megfosztva a haza érdekében semmit sem tehetünk., JJ jogok megvédésére indítványozza, hopy felszólítva az eziránim közös működésre a velül: egyűip Haladd pólyáit elemeket és pohjf-’. pártokat, erőtét''s akciót inditsanak. V. vérből mindenekelőtt egy mileált küldöttség szervezését indítványozza, a melyjelenjék meg a köztársaság ideiglenes elnökénél a miniszterelnöknél és remzsárügyminiszternél,továbbá Szabó István miniszternél a kit ma a pál l -aki - 'ányban a polgári jogok őrének tekint — szólítsa föl őket, hogy szerezzék vissza az elveszett szabadságrorsokat. Ábrahám Dezső indítványára ilyen értelembenhatározati javaslatot fogadott el a választmány. Ahatározat így szól: A függetlenségi és 48-as párt a volt miniszterelnök, Károlyi Mihály gróf által is elfogadott határozat szellemében támogatja a kormányt mindazon törekvésében, amely az ország területi integritásának megvédésére, pártoktól független, fegyelmezett hadsereg szervezésére, a belső rend helyreállításának és a politikai pártok akciószabadságának biztosítására irányul. Elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy az azóta néptörvényekben is biztosított sajtószabadság, gyülekezési és egyesülési jog hathatós védelemben részesüljön és e védelem külön törvénnyel bztosíttassék. A párt a veszedelmeztetettszabadságjogok védelmére akciót indít, egyébként fentartja magának az ellenőrzés és bírálat jogát a kormány intézkedéseivel szemben. Sümegi Vilmos indítványára elhatározta a párt, hogy Glarami Ernő kereskedelmi minisztert állásfoglalásra kéri a vasutas- és postás szövetségnek a sajtó- és rendolatszabadság ellen irányuló határozatával szemben. Zakariás János indítványára a párt a községek néptanácsáról szóló törvénnyel, a munkakötelezettség kérdésével, Szakács Andor indítványával pedig, amely afővárosi kórházaiknak a munkások számára való kisajátítását, illetve kommunizálását célozza, a legközelebbi választmányi ülésen fog foglalkozni. A választmányi ülés után a pártkörben pártvacsora volt.