Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)
1919-10-10 / 83. szám
2 1919 október 10. Ha Andrássy elbukott,, vezethet-e sikerrel bennünket az, aki Andrássy mellett második , harmadik ember volt a pártjában? Ha Apponyi Albert kiábrándulva, lelke javától megfosztva hagyta oda a közélet harcterét. Ki bízza magát könnyedén azokra, akik csak balkeze, vagy jobbkeze voltak a küzdelem napjaiban? És a Károlyi leglármásabb és legfanatikusabb álprófétáira ki bízná skrupulus nélkül a nemzet sorsát a legkeservesebb és legszörnyűbb órákban, a legnehezebb pillanatokban, melyeket ezer év óta átéltünk? . Hiszen a fórumunkon tolongó és tolakodó alakok még ma sem látták be, hogy ebbe a vigasztalan helyzetbe nem a háború döntött bennünket, hanem a pártviszály, és minden most alakuló s egymással versengő és alkudozó párt, mindegyik egy-egy töredéke azoknak a pártoknak, amelyek a régi Lengyelország sorsára juttattak bennünket. Én megilletődve és részvéttel nézem e párttörekvéseket, de minden nap jobban és jobban meggyőződöm arról, hogy ezek a boldogtalan pártok sem nem képesek, sem hivatásuk nincsen arra, hogy az ország nehéz dolgát sikeresen intézzék, a nagy munkát, mely ehhez kell, intézni tudják. Akárhogy összefuzionáljanak, vagy akármily koalícióba vagy blokkba álljanak, ha még oly koncentrációt csinálnak is, a legelső alkalom az ő inficiált vérüket ismét megbontja. Ide egy akarat kell csak, amely parancsolni tud a vizeknek és kellenek vizek, amelyek engedelmesen simulnak egy hatalmasabb elme és akarat parancsaihoz. A régi sablonok itt nem elégségesek. Hogy a háború balfordulata, lelketlen és hazug izgatás Károlyi végzetes karjaiba kergette a nemzetét, arról nem tehetünk. Hogy, Károlyit meg nem akadályoztuk abban, hogy nemzetközi politikai csavargók kezére ne játsza az országot, az már mulasztás volt, de legalább gazdagabbá tesz bennünket a proletárdiktatúra tanulságaival. Hogy a proletárdiktatúrát nem a magunk erejével rázták le a nyakunkról, az bűn volt és hiba. Megismétlődik a Schmerling szava, aki a kiegyezés idejében Deák Ferenc ama mondására, hogy a rosszul begombolt kabátot ki kell gombolni és újra begombolni, másképp nem lehet rajta segíteni, — azt felelte Ausztria nevében: — Mi várhatunk. Kisült csakhamar, hogy éppen ők nem várhattak és Schmerling úr hamarosan meg is bukott. Imbolyogva indul el a százados fáktól szegélyezett, utón. A fák gályáit szellő mozgatja, amint alattok megy, mintha utol akarnák érni, s kárhoztató, fenyegető szavakat morognak utána. Szakasztott olyan hangok, mintha gyűlöletét, dühét elfojtó ember kitörései volnának. A kadét megy-megy öntudatlanul előre, nem tudja, merre, miért, de viszi a lába. Megkönnyebbülve lélegzett fel, mikor a fenyegető gályák, fák közül hirtelen egy tisztásra ért. A szellős levegő végigsimogatta arcát. Körülnézett, a hold fenn járt már az égen, a csillagok ragyogtak, csak előtte emelkedett komoran egy emeleti magasságra felkapaszkodó faépület, amelynek egyes részeiből vakolatlan téglafal virított ki. Nézi-nézi ezt az épületet először fürkészve, majd növekedő, titkos aggodalommal, noha jól láthatja, hiszen fürdik a csillagok és a hold fényében. A közepe felett egy kiugró ajtót lát, mint erre mifelénk a gazdasági épületek padrajárói, arra egy erős, széles létra van támasztva. Mindezt izgatottan megállapítja, de miért érzi ezt a felindult lelkiállapotot? Amint tovább figyel, egy keserves, nyöszörgő hang üti meg a fülét. Sivit, könyörög egyszerre. Emberi, állati hang ez? Néz, néz abban az irányban. Valami maroknyi feketeség kapaszkodik, ugrik a létra alsó foka felé, de aztán hull vissza. Ez erőlködésben vicsorogva jajgat. Odarohan. Egy kis selyemszőrű kutya. Bizonyos, mindenáron fel akar menni a lajtorja fokán, de hiába erőlködik kis teste ugrásaival. Világos: gazdája után iparkodik a hűséges állat, ez pedig nem lehet parasztsorban levő ember, annak ilyen jajkutyája, ölebe nem lehet. A kadétot mintha hajtották volna. Fel, fel a létra fokain. Az ajtó kividről csukódott. Belöki. Hát előtte hajlik a telefonhoz az az aranyszőke, égő feketeszemű leány, egy papirosból olvassa: • — Jól értsd meg, Kazimir. Magyar ezred. Létszám négyezerötszáz-ötezer körül, hat század lovasság, hat ágyú. Abban a pillanatban a kadétra mered égő, parázs szeme, mint az ebédlőteremben látta. Karja emelkedik. Durranás. Golyó sivit végig a levegőben. A kadét ráveti magát, de a sivító, karmoló leányt alig bírja legyűrni, hajlékony, edzett testének erőfeszítésével. Rántja magával. A leány kezében levő összetépett papiros hull a pázsitra, éles sikoltása visszhangzik a park lombos fái között. Amint ott dulakodnak a padlás szélén a hold fényében, egy katona szalad feléjük, aki arra őgyelgeti s felrohan tisztje védelmére, így viszik erővel a kastélyba az ezredes elé a leányt. A tisztek mind kirohannak. A kadét jelenti: — Ezredes úr, árulás történt! Rajta értem e leányt, mikor a papirosról telefonjelentést tett összes haderőnkről az ellenségnek. Elszörnyedés hangja mindenfelől. Ki ez a leány? A feleletet a már, nem mosolygó arcú gróf adta meg, ki botorkázva lépett egyet-kettőt a leány felé. — Háfra leányom! — és arcra bukott előtte. Másnap két sírt földeltek el a határban. És a kis kadét? Kapitány már, de ma is fut onnan, ahol aranyszőke, feketeszemü asszonynyal vagy leánnyal találkozik. A politikai helyzet. Budapest, okt. 9. A politikai helyzetben még mindig nincs jelentős változás, de nagy buzgóság és élénkség nyilvánul a pártárnyalatok tömörítésére irányuló törekvésekben. A jelszó általában az, amit ma a Budapesti Hírlap egyik politikai cikke juttatott kifejezésre, hogy nagyobb egységekbe kell egyesíteni a politikai energiákat s hogy valamennyi között megegyezést kell létesíteni s ekképpen össze kell fogni a nemzeti erőket az ország megmentése ér-dekében. Ez a koncentráció a jelenlegi kormány hozzájárulásával történik, s az új pártalakulások azt a szerepet vállalnák, hogy — bár ellenőrző szemmel — jóindulatú támogatásban részesítenék a kormányt az ország ügyeinek vitelében. Ilyen célokat tűztek ki alakítandó pártjuk számára azok a politikusok, akik a polgári párt, a volt nemzeti párt, a Bizony-párt és a Lovászy nevéhez fűződő párt tagjainak egyesítésén fáradoznak. És hasonló célt követ az a tanácskozás, a mely tegnap Bethlen István gróf vezetésével szintén uj pártalakítás alapjait és föltételeit kereste. Ezen a tanácskozáson Bethlen István grófon kívül részt vettek Perényi Zsigmond báró, Ráday Gedeon gróf, Vadász Lipót, Polónyi Géza, Gál Sándor, Harkányi János báró, Haas Albert báró, Csáki E .Károly gróf, Almássy László és mások. Itt is az a hajlandóság nyilvánult, hogy a keresztény blokkal keresik a megegyezés útját s a Friedrich-kormánnyal szemben az imént jelzett magatartást tanúsítják. A különbség a volt nemzeti munkapártiak és polgári párt stb. pártok és a tegnapi tanácskozáson résztvett politikusok között, úgy látszik, csak az, hogy a Bethlen-féle csoport némelyeket ki akar zárni az alakulásból, akiket a másik csoport befogadni hajlandó. Nagy érdeklődést kelt Andrássy Gyula grófnak megérkezése a fővárosba. Sokfelől várják, hogy politikai életünknek ez a kimagasló tehetsége most üdvös irányitó befolyást fog gyakorolni a vajúdó alakulásokra. Egy másik politikai nagyságunk, Apponyi Albert gróf távolléte is feltűnik s hiányát érzik az ország súlyos helyzetében. De egy értesülés azzal magyarázza Apponyi távolmaradását, hogy a kiváló férfiú békedelegátusnak van kiszemelve s ezért tartja magát távol minden politikai természetű akciótól. , Ideiktatjuk még végül azt az értesülést is, hogy ma délben számos képviselő jelent meg Csernoch hercegprímásnál s vele politikai tanácskozást folytatott. A német paraszt és polgári párt ülése. A német paraszt- és polgári párt előkészitőbizottsága egyetem utcai közhelyiségében Gündisch Guidó elnökletével ülést tartott. Pfannhauser Egon előadása és Dezasse Ferenc gróf, valamint Lenhardt Fülöp hozzászólása után a párt mezőgazdasági programja tekintetében hoztak határozatot. Herzog Ottó dr. ipari kérdéseket tett szóvá. HochstrasserMiklós dr. folyó ügyekről referált. A függetlenségi pártból. A Függetlenségi és 48-as Párt választmánya holnap délután öt órakor saját helyiségében (V., Mária Valéria u. 12.) fontos ügyben választmányi ülést tart, amelyre a választmány tagjait ez után is meghívja. Újpest autonómiáját felfüggesztették. Pest vármegye alispánja tegnap felfüggesztette Újpest város autonómiáját. Ennek a rendkívüli intézkedésnek előzménye ez. A belügyminiszter két héttel ezelőtt féltizvizsgálatot rendelt el Miklós Antal dr. újpesti polgármesternek és több újpesti tisztviselőnek évek előtt megindított fegyelmi ügyében és új tárgyalásra utasította Pest vármegye közigazgatási bizottságát. A város képviselőtestülete a rendeletre azzal felelt, hogy szembeszállott a kormánnyal és kimondotta, hogy a kormányt nem ismeri el és intézkedéseit nem respektálja. Ezért függesztették föl most a város autonómiáját. Anprasztó Tivadar alispán, Semsey Aladár volt brassói főjegyző és Forster Konrád volt Poprádi polgármester társaságában megjelent az újpesti városházán és hivatalosan közölte, hogy a képviselőtestületet feloszlottnak jelenti ki. Az alispán a város élére megyebiztosul Semsey Aladárt, helyettes polgármesterré pedig Sinter Konrádot nevezte ki, és ezek már át is vették a város vezetését. fi fiumei Kérdés, Berlin, okt. 9. A Vossische Zeitung szerint azt jelenti a Chicago Tribüne párisi kiadása, hogy az amerikai szenátus határozata szerint az Egyesült Államok kormánya nem avatkozik bele a fiumei ügybe. (M. T. 1.) Bécs, okt. 9. (A M. T. 1. magánjelentése.) A Neues Wiener Tagblatt-nak táviratozzék Bernből: Paris diplomáciai köreiben még most is feszültnek tartják Olaszország és a délszláv állam egymáshoz való viszonyát. • * London, okt. 9. (Szikratávirat.) A külföldön elterjedt hírekkel szemben a Reuter-iroda azt jelenti, hogy Nagybritannia nemkezdett önálló akciót Fiuméra vonatkozóak. A feszültség idején, körülbelül egy hét előtt, néhány szövetséges és társult kormány hivatalos lépéseket tett az olasz és jugoszláv kormánynál, hogy azokat a kihívó cselekedetektől visszatartsák, mert az ilyen cselekmények újabb elkeseredést válthattak volna ki. Nagybritannia kezdettől fogva azon fáradozik, hogy mindent elkerüljön, ami ennek a rendkívül nehéz problémának megoldását még súlyosbítaná és egész határozottan nem tett a dologban semminemű önálló lépést. A fiatalkérdés egyebek közt néhány nap előtt tárgya volt egy barátságos tanácskozásnak a brit kormány és az olasz nagykövet között. (M. T. I.) ( ... „ Páris, okt. 9. Paris, okt. 9. (Szikralánhat.) Az angoll kormány október 7-én este, Imperiali márkinak,, a londoni olasz nagykövetnek, átadta a Stefaniügynökség által jelentett jegyzéket, amelyben.