Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)
1919-10-10 / 83. szám
4 seggel lehetetlen a közönségnek újsággal való “Hálása. Előfizetési árak: Kérjük helybeli és vidéki t. olvasóinkat, hogy az előfizetés összegét megfelelő időre kihordóink vagy küldönc útján, illetve postán mielőbb átutalni szíveskedjenek, hogy a lapot megindíthassuk és zavartalanul küldhessük. Egy hónapra . . . 20.— kor. Negyedévre .... 56.— „ Félévre 110.— „ Egész évre . . . 220.— „ napihírek. Mágnás és a proletárt hadsereg. Irta Hegedűs István. A kommunisták azt hirdették, hoggy senkit sem kényszerítenek a ,,proletárhaza“ védelmére, a vörös hadseregbe csak annak kell belépnie, aki jószántátából és meggyőződésből hajlandó a bőrét vásárra vinni. De azért félre nem érthető módon kihirdették, hogy az a munkás, aki kiképzetlenül és minden habozás nélkül nem megy a harctérre, az nem kap munkát. Az a tisztviselő, aki önként nem siet a kommunista boldogságot megmenteni, elveszíti állását és az a burzsuj vagy főúr, aki nem védi vérével a tőle elvett hatalmat vagyont és a proletárjólétet, az nem kapja meg az amúgy is soványan mért kenyérre, sóra, szénre a jegyet. Ezek a gyöngéd figyelmeztetések azonban nem jártak valami nagy eredménnyel. Mivel pedig verekedni, csatáikat nyerni a vágóhídra készséges katonák nélkül még a vörösök sem tudtak, aki ötlettel fogtak a toborzáshoz. Egy szép reggel a pesti kirakatok lehúzva szomorkodó redőnyei között a falakon vörös tónusú nagy plakátok jelentek meg. Egy félkaru s meztelen szerecsen a távolba révedező tekintettel ül valami nagy feketeségen és zárt ajkai mellé odairva ez a felírás: Be a vörös hadseregbe. Másnap egy csukaszájú matróz képe jelent meg a pesti falon és öles belükkel folyt a szájából ! felhívás: Feauverbe! Azután egymásba karoló két nyakigláb meztelen ifjú keringő jelenetét mutogatták egy emelet magasságú plakáton s ha nem is volt rajta felírás, az ekkori szabad sajtó állítása szerint azt kellett erről is leolvasni, hogy siessen mindenki a vörös zászló alá. Sok-sok apró nevezetesség után pedig egyszer egy ellenforradalom utáni szomorú reggelen egy nagy szürke maszat borította a pesti falakat. Közelebbről nézve rohanó csapat fölött egy Nero formájú, széles vállú szoknyás alak képe bontakozott ki. karján egy borjúfejű s némelyek megfigyelése szerint csecsemőnek képzelt valami lebegett. Ezzel a plakáttal meg a magyar anyákat akarták buzdítani, hogy küldjék férjüket s fiaikat a harctérre. Az emberek eleinte megálltak és fejcsóválva nézegették ezeket a fali csodákat. Később mosolyogva mentek el a nagyhangú zöldségek mellett és a végén már észre sem vették a falra kent proletárművészetet. Nem volt mást mit tenni mint elrendelni a kötelező katonáskodást. Legelőször a volt tisztek felülvizsgálatait rendelték el. Nagy riadalom lett ebből az amúgy is már agyonzaklatott polgári és főúri családok körében. Nem valami kellemes dolog lehet jelentkezni olyan bizottság előtt, melynek hangosan hirdetett jelszava, hogy „halál a burzsujok és mágnások fejére". H. gróf, aki a legutóbbi idők politikai életében fontos szerepet játszott, szintén azok közé tartozott, akiknek jelentkezniük kellett. A kommunizmus kezdete óta elég biztosságos helyen, de idehaza rejtőzködött, s amikor a jelentkezésre vonatkozó hirdetés megjelent, nagy aggodalom fogta el. A volt király szimpátiájának utolsó tanúidőként kinevezte szolgálatonkívüli hadnagynak s attól lehetett tartani, hogy ha a kommunisták valahogy ráakadnának rejtekhelyére, mint szökevény katonatisztet kezelnék és igen könnyen eltennék láb alól. Kát hét volt"és a jelentkezésig. Ez az idő örökös fontolgatással telt el, hogy hogyan lenne jobb. Többen azt ajánlották, hogy ne jelentkezzék, mert ezzel csak alkalmat ad arra, hogy gonnal letartóztessék, úgy sem találnak rá, tehát mint katonaszökevényt sem vehetik elő. Egyik nap bele is nyugodott ebbe s azzal feküdt le, hogy nem jelentkezik. De másnap megint csak elővette az aggodalom, hogy sokkal nagyobb baj lesz abból, ha elfogják és rájönnek, hogy nem jelentkezett. Volt a környezetében egy vezérkari tiszt, aki azon a nézeten volt, hogy tulajdonképpen nem is tiszt, mert csak titulus, amit a királytól kapott. Fölösleges volna tehát, mint tisztnek jelentkeznie. Kísértett azonban az a lehetőség, hogy ha most elmulasztja a tiszti jelentkezést, akkor később mint közönséges népfelkelőnek kell majd sorozásra mennie. Az utolsó családi tanács úgy döntött, hogy menjen csak el a jelentkezésre. Nagyobb bajok megelőzése végett magához hivatta az egyik budapesti nagynevű orvos-profeszszort és megkérte, adjon neki bizonyítványt, melylyel szolgálatképtelenségét tudja igazolni. Bűn volt a háború alatt, ha valaki ilyen módon akart szabadulni a katonáskodástól. Most azonban erényszámba ment, ha valamelyik orvos ilyképpen mentesíteni tudott valakit a bevonulástól. A professzor tehát Pimtiden lelkiismeretfurdalás nélkül állapította meg, hogy a gróf „idült szemideggyökér bántalomban,kulcscsontelferdülésben, a gyaloglást akadályozó jobb térdkalácselmozdulásban"s minden egyéb hasonló jobban szenved és mindennemű katonai szolgálatra teljességgel alkalmatlan. Ezzel a villámhárítóval és proletár ruhába öltözve indult a jelentkezés helyére az egyik józsefvárosi iskolába. A hozzátartozóitól úgy búcsúzott el, mint a ki készen van arra, hogy soha többet viszsza nem térhet. A jelentkezésnél többen várakoztak.A gróf is sorba állott és egy jó félóra telt el, mig sorra került. A mint később maga mondta, ennél a félóránál hosszabb félórája még soha sem volt. ötös csoportokban hívták őket a terembe s éppen ő lett egy ilyen csoportban az első. Midőn a hívogató szolga kinyitja az ajtót és a gróf belép rajta, az orvos pillantása ráesik, fölismeri s mielőtt a grófnak csak ideje is lenne egy kicsit körülnézni, odaszalad hozzá, átöleli és nagy hangon, hogy mindenki hallja, így szól hozzá: — De kedves elvtárs, az Istenért, hogy jön maga ide, hiszen alig áll a lábán? S azzal tuszkolja kifelé az egyik oldalszobába. A gróf csak ott ébred tudatára, hogy mi történik vele. A felülvizsgáló orvos szerencsés véletlen folytán nagyon jó embere, az egyik fürdőjén valamikor alkalmazottja volt, aki — mintha csak készült volna rá — azonnal föltalálta magát, hogy hogyan segíthet egykori urán. Pár perc alatt aláíratta az alkalmatlansági igazolványt s azután a legnagyobb sajnálkozások kiűzött kivezette a teremből a beteg ,,elvtárs“-at s kint az ajtóban csak ennyit súgott a fülébe: — Most pedig siessen kegyelmes uram és vigyázzon, hogy az utcán valaki meg ne lássa. A gróf szerencsésen haza érkezett és boldog volt, hogy a dolog ilyen jól sikerült. A kommunista szolgálatban álló orvosnak nagy örömére szolgált, hogy jót tehetett. Az orvos-professzor szintén örült annak, hogy az általa kiállított bizonyítvány eredetét és alaposságát nem kutatták. A legjobban pedig a vörös hadsereg járt, mely csak vesztett volna vele, ha ilyen katona lépett volna kötelékébe. Ilyen pici esetből mennyi öröm és megelégedés származott. Meri-e még mondani valaki, hogy a kommunista államban nem volt nagy a boldogság? A délutáni lapokban megjelent s a dunai hidak korai elzárására vonatkozó hirdetmény tévedésen alapszik. Ez a hír a román katonai parancsnokság tudta és beleegyezése nélkül került a lapokba. ROMÁK KATONAI CENZÚRAHIVATAL. — (Wilson állapota.) Washingtonból táviratozzák; Wilson állapota a legutóbbi jelentés szerint állandóan javul. — Rotterdamból táviratozzák. A Daily Mail Greynek, az új nagykövetnek táviratát közli, amely szerint Wilson nehezen tud táplálkozni és hivatalos ügyekkel egyáltalán nem foglalkozik. A Daily Mail értesülése szerint Anglia diplomáciai és politikai köreiben nagyon aggódnak Wilsonért. a Washingtoni jelentés szerint az amerikai munkások értekezletének elnökévé Larc belügyi államtitkárt választották meg. Wilson azt követeli orvosától, engedje meg neki, hogy ezen a konferencián megjelenjék. Mivel Wilson állapota állandóan javul, fölteszik, hogy a konferencián még annak berekesztése előtt fölszólalhat. Az elnök állapotának javulását különben a bűvös időjárás is előmozdítja. A beteg étvágya jobb és az éjszakákat nyugodtan tölti. — (A volt föudvarmester — vőlegény.) Bécsből jelentik a Magyar Távirati Irodának. A reggeli lapoknak jelentik Prangingsból, hogy Hunyady József gróf, Károly volt király föudvarmestere, eljegyezte Bellegarde Gabriella volt udvarhölgyet. — (Budapest — a Dunabizottság székhelye.) Mint a Magyar Távirati Iroda illetékes helyen értesül, Troubridge angol admirális Budapestet választotta a dunai hajózás középpontjául. A Dunabizottság székhelyéül Bécs, Pozsony és Belgrád is felajánlkozott. Ezekkel a városokkal szemben Budapestre esett a választás, mert középponti fekvésénél fogva a legalkalmasabb arra, hogy az állandó Dunabizottság székhelye legyen. Troubridge admirális családja már útban is van Londonból Budapestre. (Haasa képviselő merénylője.) Arról a merényletről, amelyet Haase, a független szocialisták vezére ellen elkövettek, ezt írják az esti lapok: A tettes szemtanúk állítása szerint ötször lőtt rá közvetetten közelségből Haasere, azután pedig a birodalmi gyűlés épülete felé futott. Egy rendőr utána lőtt, mire a merénylő megállt, feltartotta a kezét és nyugodtan tűrte, hogy elfogják. Többizben kijelentette, hogy teljesen józan és tettét megfontoltan követte el. Emlékeztetőt akart adni Haasenak, aki zsarolásért pert indított ellene. Haase sebesülése nem veszedelmes. Az Arbeiter Zeitung szerint Foss János, Haase merénylője Bécsújhelyen született. Amikor letartóztatták, zsebében röpiratot találtak a következő felirattal: Nyílt levél a német néphez. A Hohenzollernek bűnössége a világháború felidézésében. A röpirat aláírása: Fosa János író. Valójában Vass bérmunkás. A merénylőt tegnap délután hallgatta ki az ügyészség. Elmebajos ember benyomását teszi és valószínűen pereskedő és üldözési mániában szenved. Tavaly kijelentette egyzer, hogy a porosz osztálysorsjátéknál nincs minden rendben, a nyereményeket bizonyos kiválasztott embereknek juttatják, akik megvesztegetik a hivatalnokokat. Utóbb büntető feljelentést tettek ellene zsarolás kísérletéért és akkor rá akarta bírni Haase képviselőt, aki ügyvéd is, tegye szóvá az ügyet a parlamentben s mivel a képviselő nem akarta ezt megtenni, Foss azt mondta róla, hogy megvesztegették, azért nem akar beszélni. Ekkortól fogva valósággal üldözőbe vette Haaset, s mivel a képviselő igyekezett lerázni az alkalmatlankodó embert, a bosszú érzését ébresztette fel benne. Ez bírta Vass Jánost arra az elhatározásra, hogy a nyilvánosság elé lépjen. A Freiheit munkatársa tegnap még beszélgetett a rendőrségen a merénylővel, aki ott a hírlapíró állítása szeerint, teljesen szabadon mozoghatott. A hírlapíró kijelentette, hogy lehetetlen volt a merénylő Foss összefüggéstelen, szakgatott mondataiból értelmet kiolvasni. Ennek ellenére azt állítja, hogy a merénylő nem teszi elmebeteg benyomását* mert kijelentéseit gyakran igen megfontolja s magaviselete azt a látszatott kelti, mintha előadásának összefüggéstelen volta szándékos lenne. Haase képviselő már tegnap vázolta párthivei előtt a merénylet lefolyását. E szerint tegnap a birodalmi gyűlésre menet maga mögött lövést hallott s a mikor megfordult, látta, hogy a merénylő még négy vagy öt lövést ad le. Mindenekelőtt arra törekedett, hogy feleségét a birodalmi gyűlés palotájának egyik fülkéjében a golyók elöl biztosságba helyezze s mivel észrevette, hogy a merénylő az ő fejét veszi célba, lehajolt, úgy hogy a lövések célt tévesztettek. ' n — (Megtiltják a tejeskávét.) A közélelmező minisztérium intézkedése folytán a főváros tanácsai legközelebb rendeletet fog kiadni, mely szerint október 13-tól kezdve a nyilvános étkezőhelyiségekben, kávéházakban, vendéglőkben, büffökben, cukrászdában stb. tilos tejet, tejjel és tejtermékekkel készült ételeket és italokat kiszolgáltatni. Ez a rendelet a kávémérésekre nem vonatkozik, azok továbbra is adhatnak vendégeiknek tejeskávét, tekintettel arra, hogy ezeket a helyiségeket a szegényebb néposztály látogatja. Tiszta tejet azonban a kávémérések nem árulhatnak. (Léghajón Berlinből Stokholmba ér vissza.) Berlinből jelentik: A Bodensee nevű Zeppelin-léghajó, amely tegnap reggel öt órakor indult el Berlinből Stokholmba, délben tizenkét óra harminc perckor minden baj nélkül érkezett meg a svéd fővárosba. Onnan délután két órakor indult vissza és este tizenegy órakor ép állapotban megérkezett Berlinbe. BuDAPEST Hirlap (83. sz.) 1919 október 10.