Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)

1919-10-07 / 80. szám

4 Budapesti Hírlap (80. sz.) 1919 október 7. Németország már 1915-ben békét akart Oroszországgal. Berlin, okt. 6. A Hamburger Nachrichten egyik számában Spickernagel dr. Németországnak 1915. júliusában t­örtént orosz békekisérletéről számol be. A porosz évkönyvek kiadójának, Delbrück professzornak, kér­désére Beethmann Hollweg volt birodalmi kancellár ezzel kapcsolatban a következőket jelentette ki: Spickernagel adatainak majdnem valamennyi lényeges része téves. Téves mindenekelőtt az a véle­ménye, mintha a legfelsőbb hadvezetőség kezdésére lett volna szükség előbb ahhoz, hogy Pétervárral a békekötés tárgyában érintkezésbe lépjünk. Már jó­val 1915. júliusa előtt különböző közvetítőink révén kitapogattuk a flétervári hangulatot. Ami különösen a cikkben említett Andersen dán állam­tanácsost illeti, ennek a rendkívül nagyérdekű embernek tudomá­sunkkal és kívánságunkra folytatott fáradozásai egé­szen 1915­ .év elejéig nyúlnak vissza. Andersennek júliusi pétervári látogatása épp oly eredménytelen maradt, mint előző utazásai az orosz fővárosba. Te­­rves az, hogy minden pillanatban megvolt a kedvező tárgyalási hangulat. Ellenkezőleg, kiderült, hogy Pé­­hrvárott katonai eredményeinket nem becsülték oly nagyra, haim a különbéke irányában a megteendő lé­pést tanácsosnak tartották volna. A cár szilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy szava köti és csak a szövet­ségesekkel együtt írhatja alá a békét. A katonai kö­rök a német békéről csak akkor akartak valamit tudni, ha Németországot megsemmisítik. A közvé­lemény még teljesen a nyugati hatalmak hangulatá­nak uralma alatt állott és minden közeledést eluta­sított. (MTI.) művész nem mint virtuóz, hanem mint a félkezű em­berek vigasztalója, tudását a világháború által szen­vedő társaivá lett hadirokkantak szolgálatába állí­totta. Az egyetem Auditórium Maximumában jelent meg akkoron a magyar mágnás, és bemutatta az osztrák-magyar segítő-egyesület s a városi hadirok­kantok segítése javára, magyarázó előadást bocsájt­­ván előre, mindama bámulatraméltó kézi ügyessége­ket, melyekre példátlan kitartásával, félkarjával szert tett s melyeket megírt a szerencsétlenek elbusult ked­vét uj bátorságra serkentő művében. A félkezü em­ber könyve­ így lett áldássá ezreken és ezreken az 5 szerencsétlensége, mely mint tizennégy éves fiút súj­totta valamikor. Jótékony mentőnek fogják magasztalni a fél­­kezüek önzetlen tanítómesterét, a meddig láthatók lesznek Európa gyilkos katasztrófájának a nyomai. A félkezű zongoravirtuóz játékáról mint hihetelen meséről fognak beszélni távol esztendők múlva is. És nem fognak megfelejtkezni a zeneszerzőről sem. Mert alkotásaiból, elsősorban a Rákócziról, a magyar nemzeti hősről irt. Rodostó című opera-tri­­lógiájában hazája lelke, a magyar néplélek valóság­gal és oly eredetien lélekzik, hogy művei a maguk külön megillető helyét mindig meg fogják tartani a zenei művészet világában, mert Zichy Géza „a ma­gyar Grieg. M. L. Zichy Géza. Budapest, okt. 6. A latin mondás, hogy nemo próféta in patria Sua, egy kicsit most Zichy Géza grófról is beteljes­­­­dett. Ezúttal nem egészen a Pátria hibájából, mert akármi más sors sanyargatta volna is a Hazát, a grófi művésznek annyi a, Ilivé és barátja s tisztelője ez országban, hogy számukból kitelt volna egy di­csőséges országos ünnep. Nemrég írtunk cikket azokról a jelesekről, a kik a kommunista zsarnokság alatt halván meg, úgy­szólván titokban voltak kénytelenek sírjukba mene­külni. Ehez hasonló érte a még élő halhatatlanokat is, a kik életük vagy pályáink valamely nevezetes fordulójához értek s kénytelenek voltak átlépni a díszes küszöböt a nélkül, hogy maguk szólhattak, vagy tisztelőik a nemzet élén őket üdvözölhették­­volna.­­ Zichy Géza gróf most julius 22-én érte el élete hetvenedik esztendejét. A nagy nyilvánosság ezt a napot tudomásul sem vehette, mert a mi újság volt a fővárosban, az a munkásokat és a proletárdikta­túrát szolgálta s más dolga volt, hogy egy hosszú, nevezetes munkában: a művészet és jótékonyság egybekapcsolt munkáiban eltöltöit érdemes­­életre pazarolja elismerő szavait. De Németországban még a Spartakuszi harcok alatt sem volt gúzsba kötve a Bajtó s ott, a mennyit eddig össze tudtunk számlálni, vagy hatvan u­iság ünnepelte megemlékezésében a nagy mágnás-kompozitort, költőt és virtuózt, a ki Istentől nyert adományait sohasem magának értéke­sítette, hanem mindig a jótékonyságra vagy köz­­pollokra fordította s a háború idején a kórházakat járta és segítségét és vigaszt hordott szerte a csonka Vitézeknek, a kiket kitanított azokra az ügyessé­gekre, melyekkel ő maga kora ifjúságában elvesztett jobb karját oly megdöbbentő eredménnyel pótolni tudta. Mi teljes szivünkből csatlakozunk német kollé­gáink ünnepléséhez és mutatónak belőle ide igtatjuk a Münchener Neueste Nachrichten szép sorait. Íme: A magyar tanácsköztársaság vak dühe meg­fosztotta Magyarországot egy ünnepnapjától is, a­melytől megdobogott volna minden szive ennek a muzsika iránt már a természet adományából oly na­gyon fogékony országnak. Zichy Géza gróf, a meg­hökkentő virtuozitásával egymagában álló félkezü zongoraművész, tanítványa és barátja Lisztnek, a finom szellemű költő szóban és zenében, kinek írá­sai, kompozíciói, de különösen színpadi művei a korabeli magyar művészet delelőjét jelentik: július 23-án ünnepli hetvenedik születésnapját, távol a vi­lág minden vásárjától, balra merülve az egykor oly büszke Magyarország kultúrájának lehanyatlásától. Münkben már többször köszöntötte lelkese­­­déssel — már három évtizednél régebben — a kon­certtermek e nagyúri jelenségét, de legmegindultab­­ban bizonyosan, hogy 1915 május havában, mikor a BUDAPESTI HÍRLAP, 1919 október 1­ével lapunkra új előfizetést nyitottunk. Az előfizetés díja nem a régi. Drá­gább lesz a lapunk. Az újságkiadók egyetemes­sége határozta el az áremelést, a­melyre nyomós okok kényszerítették. Ha másra nem hivatkoz­nánk, mint a papiros, a festék és minden más anyag rengeteg áremelkedésére, akkor is ért­hető lenne a lapok megdrágulása. De mindezeken kívül az újság előállítása, szerkesztése, kiadása akkora költséggel jár, hogy a régi áron teljes­séggel lehetetlen a közönségnek újsággal való ellátása. Kérjük helybeli és vidéki­t. olvasóinkat, hogy az előfizetés összegét megfelelő időre ki­hordóink vagy külfitpie útján, illetve postán mi-­ előbb átutalni szíveskedjenek, hogy a lapot meg­indíthassuk és zavartalanul küldhessük. Előfizetési árak: Egy, hónapra » « 1 20.—kor. Negyedévre «f •­b. 56.—* Félévre . . . * * * no.— 9* Egész évre . . . . 220.— *» NAPIHIREK. fl galíciai zsidók ellen. — Tüntető gyűlés Bécsben. —. Bécs, okt. L Az antiszemita Szövetségnek a városháza előtt rendezett tüntetése, a­melyen körülbelül 15.000 em­ber vett részt és a­melyen a galíciai zsidók kiutasí­tását követelték, hatalmas arányúvá fejlődött, de minden incidens nélkül folyt le. A gyűlésen Volkert tartománygyülési képviselő felszólalt és a többi közt ezt mondotta: — Mi nem akarunk pogromot rendezni, felő­lünk élhetnek a galíciai zsidók ahogy akarnak, csak legyenek minél messzebb tőlünk. Ellenben valóság­­az, hogy a galíciai zsidók szellemi pogromot rendez­nek az egész kereszténység ellen. A kormány éppen most közölte velünk, hogy a saját zsidó bankárjaink az amerikaiakkal együttesen egy milliárd korona hitelt szereztek nekünk élelmiszerek vásárlására. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a letelepült zsidóság részt akar venni tanácskozásainkon és se­gítségünkre van a nép nyomorúságának enyhítésé­­ben, ez azonban semmit sem változtat a galíciai zsi­dókkal szemben elfoglalt álláspontunkon. Több antiszemita szónok beszéde után határo­zati javaslatot fogadtak el, a­melyben ultimátum­szerűen felszólítják a kormányt, hogy egy hónapon belül szemelje ki és távolítsa el a kellemetlen idege­neket, mert ellenkező esetben a gyűlés résztvevői nem vállalták a felelősséget az antiszemita mozgalom további fejleményeiért és az önvédelem eszközéhez fordulnak. A gyű­lés résztvevői ezután zárt sorokban elvo­nultak, majd a Schwarze­nberg-téren szétoszlottak. A gyűlés után fegyelmezetlen tömegek és fiatal­korú egyének utcai tüntetést rendeztek. Ezzel kap­csolatban hivatalos kommünikét adtak ki, a­mely szerint nem lehet kívánni az államtól és a közrend őrzőitől, hogy állandóan készenlétben legyenek az utcai tüntetések miatt. Ezek a tüntetések a Bécsben levő külföldi missziók figyelmét is magukra vonták és kétségtelen, hogy az ilyen tüntetések nem alkal­masak arra, hogy a német-osztrák államnak meg­szerezzék a nagyhatalmak oly szükséges rokonérzé­­sét, s hogy az állam hitele szempontjából elenged­hetetlenül szükséges bizalmat megszerezzük. Ennek folytán a bécsi rendőrfőnökség a legközelebbi időben semmi esetre sem fog hasonló utcai tüntetéseket megengedni.­­ (Október 6.) Az aradi vértanuk emlékeze­tének hagyományos kegyelettel áldozott ma a fő­város közönsége. Délelőtt tíz órakor a Ferenc - rendiek belvárosi templomában rekviem volt, a­melyen megjelentek a hatóságok és a köztestületek képviselői. A függetlenségi és 48-as párt Lovász­­ Márton elnök vezetésével nagyobb küldöttséggel vett részt az istentiszteleten. Gyászistentisztelet volt dél­előtt a Bazilikában az egyetemi és a főiskolai ifjú­ság részére. Itt Schutz Antal dr. mondott ünnepi beszédet. A főváros iskoláiban ma nem volt előadás, ellenben ünnepség keretében magyarázták­ meg a növendékeknek a nap jelentőségét.­­ A Magyar Országos Védőegyesület is méltóságteljes gyász­ünnep keretében adózott az aradi vértanuk emléke­zetének. Az új városháza díszhelyiségében, a­melyet színüktig megtöltött a katonatisztek és hölgyek ünneplő tömege, az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd Gömbös Gyula vezérkari százados, a MÜVE elnöke, rövid megnyitóbeszédet mondott. Ezután Kováts István református teológiai tanár mondott nagyszabású emlékbeszédet. Méltatta az aradi ú­rtanok hősiességét, hazaszeretetét és csodá­latra késztető nagyságát. — Tanuljunk hitet — úgymond —­ az aradi vértanuktól, mert ők hittek benne, hogy az Isten ezer esztendővel ezelőtt nem hiába vezérelte a magyart a forgószél szárnyain Euró­pa kellős közepére. Hittek a magyar nemzet hivatásában, hitték, hogy Istennek különös akarata, hogy ezen a helyen hazát alapí­tottunk. Tanuljunk reménységet az aradi vértanuk­tól, mert ők remélték, hogy a nemzet kivívja függet­lenségét és szabadságát még akkor is, a­mikor az ország romokban hevert. A­helyett, hogy építenének, marcangoljuk és tépjük egymást. Tanul­juk meg az aradi vértanuktól szeretni egyórást és a hazát. Beszédét igy fejezte be: Ez a mai nap, a vi­­kor a tizenhárom aradi vértanú emlékének áldo­­zla­zát. Beszédét igy fejezte be: A mai nap, a sai­zunk, történelmi nevezetességű nap. Nekünk, a­kik magyar keresztény országot akarunk, hinnünk kell, hogy az aradi tizenhárom halála engesztelő áldozat volt. A mély hatást keltett emlékbeszéd után Kál­mán Sári elszavalta Petőfinek Magyar vágyak című virsét, azután Seifert Sándor ezredes beszélt. Pár­huzamot vont az 1949-diki és az 1919-diki esemé­nyek között. Hódolnunk kell — úgymond — a régi és az új bitófák előtt, a­melyek összefűzik­ a ma­gyar szíveket. Áldozunk az aradi vértanuk emléké­nek és áldozunk Fajtársaink emlékének, a­kik meg­haltak a hazáért. Ők is magukra vették a marik­om­­ság töviskoszorúját, de minden dicsőségét is meg­szerezték. Gömbös Gyula zárószavai után az egybe­gyűltek elénekelték a Szózatot, mire az ünnep véget ért. " — (A belga király Amerikában.) 4 Reuters irodának jelentik Newyorkban­ A belga királyi pár a George Washington gőzössel Newyorkba érkezett. A király partraszállva, örömét fejezte ki a fölött, hogy Amerikát láthatja. (MTI.)­­ (Az osztrák műkincsek eladása.) Az osztrák államtulajdonban levő műkincseknek eladá­sát külön bizottság intézi, a­melynek Enderes osz­tályfőnök áll az élén. A Burgban székelő bizottság a jövő héten kezdi meg munkáját. Első dolga a kas­télyokban és kincstári épületekben felhalmozott mű­kincsek leltározása lesz. A bizottság áruba bocsátja az egykori császári udvartartás nagyértékű asztalne­műit és evőeszközeit és sokat elad az udvari ezüst­­neműből is. Szemlét tart a bizottság a volt minisz­tériumok palotáiban is, mert itt is sok értékes­ithető műtárgyat gyűjthet össze. A gyors lebonyolítás szán­dékával működő bizottság­ munkája iránt a külföldi műkereskedők hírében- igen nagy érdeklődés nyilvá­nul meg, Angliából és Franciaországból már számos ismert műkereskedő érkezett Bécsbe.­­ (Kérelem Budapest asszonyaihoz.) A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége magára vál­lalta, hogy a hazatérő foglyok fogadásánál közre,­működik és állandó kirendeltséget szervezett tagjai sorából a pályaudvarokon. Felkéri Budapest asszo­nyait, legyenek segítségére pénz-, élelem- és dohány­­adományaikkal. Minden adományt a szövetség he­lyiségébe (VIII., Mária­ utca 7. I. em.) kell küldeni.­­ (Búcsú a Ferencvárosban.) Vasárnap ün­nepelte meg a IX. kerület lakossága védőszentjének, Szalézi Szent Ferencnek emlékünnepét. A búcsú egy­házi része féltíz órakor ünnepi nagymisével kezdő-

Next