Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)

1919-10-10 / 83. szám

2 1919 október 10. Ha Andrássy elbukott,, vezethet-e siker­rel bennünket az, a­ki Andrássy mellett második , harmadik ember volt a­ párt­jában? Ha Apponyi Albert kiábrándul­va, lelke javától megfosztva hagyta oda a közélet harcterét. Ki bízza magát könnyedén azokra,­­ a­kik csak balkeze, vagy jobbkeze voltak a küzdelem nap­jaiban? És a Károlyi leglármásabb és legfanatikusabb álprófétáira ki bízná skrupulus nélkül a nemzet sorsát a leg­keservesebb és legszörnyűbb órákban, a legnehezebb pillanatokban­, melyeket ezer év óta átéltünk? . Hiszen a fórumunkon tolongó és to­lakodó alakok még ma sem látták be, hogy ebbe a vigasztalan helyzetbe nem a háború döntött bennünket, hanem a pártviszály, és minden most alakuló s egymással versengő és alkudozó párt, mindegyik egy-egy töredéke azoknak a pártoknak, a­melyek a régi Lengyelor­szág sorsára juttattak bennünket. Én megilletődve és részvéttel nézem e párttörekvéseket, de minden nap job­ban és jobban meggyőződöm arról, hogy ezek a boldogtalan pártok sem nem ké­pesek, sem hivatásuk nincsen arra, hogy az ország nehéz dolgát sikeresen intéz­zék, a nagy munkát, mely ehhez kell, intézni tudják. Akárhogy összefuzionál­janak, vagy akármily koalícióba vagy blokkba álljanak, ha még oly koncen­trációt csinálnak is, a legelső alkalom az ő inficiált vérüket ismét­ megbontja. Ide egy akarat kell csak, a­mely pa­rancsolni tud a vizeknek és kellenek vi­zek, a­melyek engedelmesen simulnak egy hatalmasabb elme és akarat paran­csaihoz. A régi sablonok itt nem elégsé­gesek. Hogy a háború balfordulata, lelket­len és hazug izgatás Károlyi végzetes karjaiba kergette a nemzetét, arról nem tehetünk. Hogy, Károlyit meg nem aka­dályoztuk abban, hogy nemzetközi poli­tikai csavargók kezére ne játsza az or­szágot, az már mulasztás volt, de leg­alább gazdagabbá tesz bennünket a pro­letárdiktatúra tanulságaival. Hogy a proletárdiktatúrát nem a magunk ere­jével rázták le a nyakunkról, az bűn volt és hiba. Megismétlődik a Schmerling szava, a­ki a kiegyezés idejében Deák Ferenc ama mondására, hogy a rosszul begom­bolt kabátot ki kell gombolni és újra begombolni, másképp nem lehet rajta segíteni, — azt felelte Ausztria nevé­ben: — Mi várhatunk. Kisült csakhamar, hogy éppen ők nem várhattak és Schmerling úr hama­rosan meg is bukott. Imbolyogva indul el a százados fáktól sze­gélyezett, utón. A fák gályáit szellő mozgatja, a­mint alattok megy, mintha utol akarnák érni, s kárhoztató, fenyegető szavakat morognak utána. Szakasztott olyan hangok, mintha gyűlöletét, dühét elfojtó ember kitörései volnának. A kadét megy-megy öntudatlanul előre, nem tudja, merre, miért, de viszi a lába. Meg­könnyebbülve lélegzett fel, mikor a fenyegető gályák, fák közül hirtelen egy tisztásra ért. A szellős levegő végigsimogatta arcát. Körülnézett, a hold fenn járt már az égen, a csillagok ra­gyogtak, csak előtte emelkedett komoran egy emeleti magasságra felkapaszkodó faépület, a­melynek egyes részeiből vakolatlan téglafal vi­rított ki. Nézi-nézi ezt az épületet először für­készve, majd növekedő, titkos aggodalommal, noha jól láthatja, hiszen fürdik a csillagok és a hold fényében. A közepe felett egy kiugró ajtót lát, mint erre mifelénk a gazdasági épületek padrajárói, arra egy erős, széles létra van tá­masztva. Mindezt izgatottan megállapítja, de miért érzi ezt a felindult lelkiállapotot? A­mint to­vább figyel, egy keserves, nyöszörgő hang üti meg a fülét. Sivit, könyörög egyszerre. Emberi, állati hang ez? Néz­, néz abban az irányban. Valami maroknyi feketeség kapaszkodik, ugrik a létra alsó foka felé, de aztán hull vissza. Ez erőlködésben vicsorogva jajgat. Odarohan. Egy kis selyemszőrű kutya. Bizonyos, mindenáron fel akar menni a lajtorja fokán, de hiába eről­­ködik kis teste ugrásaival. Világos: gazdája után iparkodik a hűséges állat, ez pedig nem lehet parasztsorban levő ember, annak ilyen jajkutyája, ölebe nem lehet. A kadétot mintha hajtották volna. Fel, fel a létra fokain. Az ajtó kividről csukódott. Be­löki. Hát előtte hajlik a telefonhoz az az arany­szőke, égő feketeszemű leány, egy papirosból olvassa: • — Jól értsd meg, Kazimir. Magyar ezred. Létszám négyezerötszáz-ötezer körül, hat szá­zad lovasság, hat ágyú. Abban a pillanatban a kadétra mered égő, parázs szeme, mint az ebédlőteremben látta. Karja emelkedik. Durranás. Golyó sivit végig a levegőben. A kadét ráveti magát, de a sivító, karmoló leányt alig bírja legyűrni, hajlékony, edzett testének erőfeszítésével. Rántja magával. A leány kezében levő összetépett papiros hull a pázsitra, éles sikoltása visszhangzik a park lom­bos fái között. A­mint ott dulakodnak a padlás szélén a hold fényében, egy katona szalad felé­jük, a­ki arra őgyelgeti s felrohan tisztje védel­mére, így viszik erővel a kastélyba az ezredes elé a leányt. A tisztek mind kirohannak. A ka­dét jelenti: — Ezredes úr, árulás történt! Rajta értem e leányt, mikor a papirosról telefonjelentést tett összes haderőnkről az ellenségnek. Elszörnyedés hangja mindenfelől. Ki ez a leány? A feleletet a már, nem mosolygó arcú gróf adta meg, ki botorkázva lépett egyet-kettőt a leány felé. —­ Háfra leányom! — és arcra bukott előtte. Másnap két sírt földeltek el a határban. És a kis kadét? Kapitány már, de ma is fut onnan, a­hol aranyszőke, feketeszemü asszony­nyal vagy leánnyal találkozik.­­ A politikai helyzet. Budapest, okt. 9. A politikai helyzetben még mindig nincs jelentős változás, de nagy buzgóság és élénkség nyilvánul a pártárnyalatok tömörítésére irá­nyuló törekvésekben. A jelszó általában az, a­mit ma a Budapesti Hírlap egyik politikai cikke juttatott kifejezésre, hogy nagyobb egységekbe kell egyesíteni a politikai energiákat s hogy va­lamennyi között megegyezést kell létesíteni s ekképpen össze kell fogni a nemzeti erőket az ország megmentése ér-dekében. Ez a koncen­tráció a jelenlegi kormány hozzájárulásával történik, s az új pártalakulások azt a szerepet vállalnák, hogy — bár ellenőrző szemmel — jó­indulatú támogatásban részesítenék a kormányt az ország ügyeinek vitelében. Ilyen célokat tűztek ki alakítandó pártjuk számára azok a politikusok, a­kik a polgári párt, a volt nemzeti párt, a Bizony-párt és a Lovászy nevéhez fűződő párt tagjainak egyesí­tésén fáradoznak. És hasonló célt követ az a tanácskozás, a mely tegnap Bethlen István gróf vezetésével szintén uj pártalakítás alapjait és föltételeit kereste. Ezen a tanácskozáson Bethlen István grófon kívül részt vettek Perényi Zsigmond báró, Ráday Gedeon gróf, Vadász Lipót, Polónyi Géza, Gál Sándor, Harkányi János báró, Haas Albert báró, Csáki E .Károly gróf, Almássy László és mások. Itt is az a hajlandóság nyilvánult, hogy a keresztény blokkal keresik a megegye­zés útját s a Friedrich-kormánnyal szemben az imént jelzett magatartást tanúsítják. A különb­ség a volt nemzeti munkapártiak és polgári párt stb. pártok és a tegnapi tanácskozáson résztvett politikusok között, úgy látszik, csak az, hogy a Bethlen-féle csoport némelyeket ki akar zárni az alakulásból, a­­kiket a másik csoport befo­gadni hajlandó. Nagy érdeklődést kelt Andrássy Gyula grófnak megérkezése a fővárosba. Sokfelől várják, hogy politikai életünknek ez a kimagasló tehetsége most üdvös irányitó befolyást fog gya­korolni a vajúdó alakulásokra. Egy másik politikai nagyságunk, Apponyi Albert gróf távolléte is feltűnik s hiányát érzik az ország súlyos helyzetében. De egy értesülés azzal magyarázza Apponyi távolmaradását, hogy a kiváló férfiú békedelegátusnak van kiszemelve s ezért tartja magát távol minden politikai ter­mészetű akciótól. , Ideiktatjuk még végül azt az értesülést is, hogy ma délben számos képviselő jelent meg Csernoch hercegprímásnál s vele politikai ta­nácskozást folytatott. A német paraszt és polgári párt ülése. A német paraszt- és polgári párt előkészitő­­bizottsága egyetem­ utcai közhelyiségében Gündisch Guidó elnökletével ülést tartott. Pfannhauser Egon előadása és Dezasse Ferenc gróf, valamint Lenhardt Fülöp hozzászólása után a párt mezőgazdasági programja tekintetében hoztak határozatot. Herzog Ottó dr. ipari kérdéseket tett szóvá. Hochstrasser­­Miklós dr. folyó ügyekről referált. A függetlenségi pártból. A Függetlenségi és 48-as Párt választmánya holnap délután öt órakor saját helyiségében (V., Mária Valéria­ u. 12.) fontos ügyben választmányi ülést tart, a­melyre a választmány tagjait ez után is meghívja. Újpest autonómiáját felfüggesztették. Pest vármegye alispánja tegnap felfüggesztette Újpest város autonómiáját. Ennek a rendkívüli in­tézkedésnek előzménye ez. A belügyminiszter két héttel ezelőtt félti­zvizsgálatot rendelt el Miklós An­tal dr. újpesti polgármesternek és több újpesti tiszt­viselőnek évek előtt megindított fegyelmi ügyében és új tárgyalásra utasította Pest vármegye közigaz­gatási bizottságát. A város képviselőtestülete a rende­letre azzal felelt, hogy szembeszállott a kormánnyal és kimondotta, hogy a kormányt nem ismeri el és intézkedéseit nem respektálja. Ezért függesztették föl most a város autonómiáját. Anprasztó Tivadar alispán, Semsey Aladár volt brassói főjegyző és F­ors­ter Konrád volt Poprádi polgármester társasá­gában megjelent az újpesti városházán és hivatalo­san közölte, hogy a képviselőtestületet feloszlottnak jelenti ki. Az alispán a város élére megyebiztosul Semsey Aladárt, helyettes polgármesterré pedig S­inter Konrádot nevezte ki, és ezek már át is vették a város vezetését. fi fiumei Kérdés, Berlin, okt. 9. A Vossische Zeitung szerint azt jelenti a Chicago Tribüne párisi kiadása, hogy az ame­rikai szenátus határozata szerint az Egyesült­ Államok kormánya nem avatkozik bele a fiumei ügybe. (M. T. 1.) Bécs, okt. 9. (A M. T. 1. magánjelentése.) A Neues Wiener Tagblatt-nak táviratozzék Bernből: Pa­ris diplomáciai köreiben még most is feszültnek tartják Olaszország és a délszláv állam egymás­hoz való viszonyát. • * London, okt. 9.­ (Szikratávirat.) A külföldön elterjedt hí­rekkel szemben a Reuter-iroda azt jelenti, hogy Nagybritannia nem­­kezdett önálló akciót Fiu­méra vonatkozóak. A feszültség idején, körül­belül egy hét előtt, néhány szövetséges és társult kormány hivatalos lépéseket tett az olasz és jugoszláv kormánynál, hogy azokat a kihívó cselekedetektől visszatartsák, mert az ilyen cse­lekmények újabb elkeseredést válthattak volna ki. Nagybritannia kezdettől fogva azon fárado­zik, hogy mindent elkerüljön, a­mi ennek a rendkívül nehéz problémának megoldását még súlyosbítaná és egész határozottan nem tett a dologban semminemű önálló lépést. A fiata­l­­kérdés egyebek közt néhány nap előtt tárgya volt egy barátságos tanácskozásnak a brit kor­mány és az olasz nagykövet között. (M. T. I.) ( ... „ Páris, okt. 9. Paris, okt. 9. (Szikralánh­at.) Az angoll kormány­ október 7-én este, Imperiali márkinak,, a londoni olasz nagykövetnek, átadta a Stefani­­ügynökség által jelentett jegyzéket, a­melyben.

Next