Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)

1919-10-10 / 83. szám

­1919 október 10. az angol kormány az olasz kormány előtt azon ■való csodálkozását fejezi ki, hogy a fiumei tör­vénytelen helyzet még mindig fennáll. E jegy­zék baráti hangon a brit kormány azon kíván­ságának ad kifejezést, hogy adriai kérdés mi­előbb megoldást nyerjen. Washington, okt. 9. (Szikratávirat.) Daniels tengerészeti állam­titkár közzéteszi, hogy az Adrián lévő amerikai tengeri haderőket teljesen visszavonják. (M. T. I.) Paris, okt. 9. A Matin Rómából arról értesül, hogy az olasz kormány hajlandó volna a fiumei kérdés olyan megoldásához hozzájárulni, a­mely a­nél­kül, hogy az Olaszországgal való összefüggést szétszakítaná, Fiuméból és Voloscából a népszö­vetség által kormányozandó egészet alkotna. A kormány fen tartaná Fiume olaszságára, vala­mint a jövőre vonatkozóan minden jogát. (M. T. I.) Páris, okt. 9. Az Intramigeant jelenti: A párisi olasz politikai és diplomáciai körökben különös súlyt vetnek arra a tényre, hogy most Páris és Róma közt teljes az egyetértés. (M. T. I.) Páris, okt. 9. Az Intransigeant jelenti: Savy tábornok, a fiumei francia haderő ideérkezett parancsnoka állítólag magával hozta D’Annunzio üzenetét .Clémenceauhoz. (M. T. 1.) Páris, okt. 9. összefüggésben olasz lapoknak az Asso­­ciated Press ama jelentéséről írott kommentár­jával, hogy az október 2-iki amerikai jegyzékre Londonban és Párisban diplomáciai akció fog következni, a Temps ezeket írja: Eddig nem ta­lálhattuk amerikai lépésnek semmi nyomát, a­mely a fiumei kérdésben Franciaország részéről demarsot idézne elő Rómában. Ilyen dem­ars nem is volt. Azt sem tudják Párisban, hogy­­Washington és London közt eszmecsere volt a fiumei kérdésben. (M. T. 1.) A balti tartományok kiürítése Goltz Sőcomnok nyilatkozata. Bécs, okt. 9. (A M. T. I. magánjelentése.) A Der Neue ■fTag-nak táviratozzák M­a­jna-F­rank­fürtből. A Daily News berlini tudósítója inter­jút tett közzé, a­melyet Goltz tábornokkal folytatott Mitauban. A tábornok azt mondta, hogy az ő misszióját mindenütt félreértették, mert nem értik meg azt a veszedelmet, a­mellyel a boly­­se­vizmus fenyegeti Európát. Ha csapatai elhagy­ják helyüket, nemcsak hazájukat sodorják ve­szedelembe, hanem elpusztul az egész kultúra. Csapatai azt hiszik, hogy a bolysevizmus leve­résével szerzett érdemeikért megengedik nekik, hogy a balti tartományokban mint földmívesek letelepedjenek. Én, mondta a tábornok, nem hagyhatom cserben a csapataimat, mert külön­ben a spartakuszokhoz pártolnak át. Legna­gyobb részük visszatérne Németországba, legfel­jebb tizenötezren maradnának a balti tartomá­nyokban, de ezek sem mint németek, hanem beállnának orosz szolgálatba. Ha Livlandot és Mitaut cserben hagyjuk, menthetetlenül áldozá­sul esnek a bolosevizmusnak. J Clémenceau és Focso tanácskozása.­ ­ Páris, okt. 9. (Szikratávirat.) Clémenceau miniszterel­nök ma délelőtt fogadta Foch tábornagyot, a­ki tegnap megbízást kapott a legfelsőbb tanácstól, készítse elő az antant válaszát a balti tartomá­nyok kiürítéséről szóló német jegyzékre. (M. T. I.) ‘ ■­­:v ( ' Mitau, okt. 9. A balti tartományok kiürítésének kérdésé­ben von der Goltz gróf szeptember 24-én a rigai szövetséges katonai misszió vezetőjéhez levelet intézett, a­melyben azt mondja, hogy egy de­markációs vonalnak a biztosítását Mitautól északra az orosz csapatoknak adták át, hogy lehetővé tegyék a német kötelékek elszállítását, mivel azonban a lett és az észt csapatok továbbra is erősítéseket vonnak össze, ez a körülmény a németek elszállítását ismét késleltetheti. Ha­sonló viszonyok kényszerítették az angolokat­­Archangelszk kiürítésénél arra, hogy­ még újabb Kiknek gyűjteménye. tarssdai­­mest­ffán­ ? Budapest, okt. 9. A proletárdiktatúra kikiáltását követő napok­ban megalakult az amatőrök és gyűjtők vész­bírósága: a művészeti direktórium s a mú­zeumok néhány ambiciózus, bár nem legtehetsége­sebb tagja szinte diktátori hatalommal valósította meg a művészetek terén is a kommunizmusnak a magántulajdont megszüntető elvét. A direktórium úgy vélte programját legjobban megvalósítani, hogy egy albizottságot szervezett meg, a szépnevű Műtárgyakat társadalmasító bizott­ságot, mely élén Kentzler Hugó dr.-ral, a Szépművé­szeti Múzeum­ őrével és körülbelül hatvan állandóan alkalmazott segítségével, haladéktalanul hozzáfo­gott a műtárgyak összegyűjtéséhez, helyesebben összeharácsol­ásához. Nagyon tévednek, a­kik azt hiszik, hogy ez a munka megállapított rendszereséggel folyt volna. A bizottság, különösen az első időkben, nem is igen jutott szóhoz, mert Budapesten az elhagyott gazdag fölszerelésű palotákat és magánlakásokat mindenek­előtt a terrorcsapatok tisztelték meg látogatásukkal. Ezek főképp a könnyen érékesíthető pénzre, ékszerre és nemesfémből készült tárgyakra pályáztak, de nem mulasztották el magukkal vinni tanulságos kirán­dulásaikra nőismerőseiket sem, a­kik viszont nagy élvezettel válogattak a fehérneműek, cipők s más, a női szívnek becses holmi között. Mikor ez az első fergeteg elvonult, cammogva megérkezett a társadalmasító bizottság is és lefog­lalta, lajstromozta s részint múzeumokba, részint raktárakba vitette a muzeális becsűnek nyilvánított képeket, bútorokat, ötvösműveket és porcelánokat. A bizottság nagy körültekintéssel összeállított jegy­zék alapján dolgozott, melyet a művészeti egyesülé­sek adataiból, meg a biztosító társaságoknál talál­ható fel­jegy­zésekből állítottak össze. A fővárosnál is rosszabb helyzetben voltak a vidéki birtokosok, a­kik csodálatraméltó módon min­den előzetes óvóintézkedést elhanyagolásával össze­­­­tett kézzé­ várták az összeomlást, noha már novem­ber óta a levegőben voltak a pusztítás és rombolás miazmái s a diktatúra kitörését az egész társadalom fásult közömbösséggel várta. A vidéken a társadalmasítás elve volt, hogy le­hetőleg mindent a proletárnak. A­mit az élelmes di­rektóriumi vezetők rendesen úgy magyaráztak, hogy a legkívánatosabb szobaberendezéseket és műtárgya­kat egyszerűen kisajátították maguk és jó ismerőseik részére s proletártestvéreik nem vehették tőlük rossz néven, ha egyúttal gondjuk volt ruhatáruk kellő fel­frissítésére is. Legtöbbet szenvedett a Dunántúl s a vörös hadsereg előtörése alkalmával Abaúj és Sáros vármegye. E két vármegyéből körülbelül ötven lá­dára való egyházi és magántulajdonból származó tárgyat adtak föl Budapestre. Alig szükséges hozzá­tennünk, hogy a ládákból útközben egynéhánynak csodálatosképpen nyoma ■veszett. Ritka véletlennek mondható, hogy mindennek ellenére a nagyobb, nemzetközi értelemben is mu­zeális becsű műgyűjtemények nem szenvedtek komo­lyabban számbavehető veszteséget. A múzeumi tiszt­­viselők, a­kiket a tanácskormány becsüsül kirendelt a társadalmasító bizottság mellé, fáradhatatlanul jár­­ták végig az ismert kollekciókat és sokszor­ életük kockáztatásával vitték keresztül, hogy a műtárgyak az állami intézetek gondozásába kerüljenek. Ez inté­zetek a pótolhatatlan értékű műkincseket biztos he­lyen elrejtették, mis a kisebb értékű tárgyak soka­sága a múzeumok raktáraiba került Mint érdekes adatot említjük meg, hogy a tár­sadalmasítás fájdalmas műtétén a következő gyűjtők estek keresztül: Andrássy Gyula gróf, Andrássy Sándor gróf, Ágai Béla, Andrássy Géza gróf, Apponyi Sándor gróf, Apponyi Henrik gróf, Andrássy Sándorné gróf­né, Bethlen István gróf, Bem Frigyes báró, Ber­­náth Géza, Bolgár Ferenc, Batthyány Lajos gróf, Batthyány Iván gróf, Balázs Bélán­é, Bánffy György gróf, Bánffy Jánosné báróné. Benedek Imre, Baum­­garten Nándor, Bischitz ,Gyula, Breuer Gusztáv, Chotek Rezső gróf, Drrsztay Béla, Dobay Aurél, Dessewffy Emil gróf, Esterházy Károly gróf, Ester­­terházy Móric gróf, Egger Gyula, Fab­lonc Árpád, Faragó Ödön, Gerliczy Félix báró, Győrffy József báró, Grünwald Mórné, Goldberd­er Leó, Grődl Ber­­nát, Grődl Hermann, Glück Frigyes, Hunyady József gróf. Hermann Béla, Hortscher Pál, Hechl József, Hadik János gróf. Hatvany Károly báró, Hatvany Ferenc báró, Herzog Mór báró. Hamerstein Rikárd báró. Hoffman Hugó, Hoffmann Frigyes, Hecht Jó­nás és fia. Haller Györgyné grófné, Hirsch Jakabné, Hatvany Józsefné báróné, Ivanovits Istvánné, Kohner Adolf báró, Károlyi Imre gróf, Károlyi László gróf, Károlyi Gyula gróf, Károlyi Lajos gróf, Károlyi Mi­­hályné grófné, Kom­feld Móric báró, Kovács Zoltán dr., Kaszab Madár. Kemény Ákosné báróné, Kállay Erzsébet, Keglevich György gróf, László Ferenc, Mauthner Alfréd, Mauthner Zoltán, Mikes Árminná grófné, Meyer Mór, Nemes Jánosné grófné, Nemes Marcel, Ottlyk Ivánná, Pallavicini Edéné őrgrófné, Pallavicini György őrgróf, Pejacsevich Jolán grófnő, Pachany Anasztáz, Pálffy János gróf, Pongrác, Vil­­mosné báróné, Schuller Gusztáv, Szemere Miklós, Strasser Sándorné, Surányi Béla, Serényi gróf, Szendrey János, Széchenyi Marietta grófnő, Szent­­iványi Károly, Strasser-Feldau Zelma, Széchenyi Emil gróf, Schiffer Miksa, Sárga Jánosné, Teleki Domokos gróf, Tímár Soma, Ullmann Adolf, Wenck­­heim Frigyes gróf, Wilcek Frigyesné grófné, Vahl Oszkár, Wolfner Gyula, Zichy Aladár gróf, Zichy Béla gróf, Zichy Jánosné grófné, Zeyk Dánielné bá­róné és Zoltán Béláné. Mint önálló gyűjtemények a Ráth-múzeum, az udvari és várplébánia, az Ester­házy gróf-féle hitbizomány, az Esterházyak fraknói kincstára, az esztergomi kincstár és az Ernszt-aukció. A diktatúra megszűnése után a kormány egy tollvonással visszaállította ezen a téren is a régi rendet és boldog örömmel szaladtak a múzeumokba, hogy ott lévő műdarabjaikra bejelentsék jogigényü­ket. A­kiknek egész lakásberendezésük áldozatul esett a társadalmasításnál, azokra már nagyobb kálvária várt. Kénytelenek voltak végigkutatni a város minden kerületében szétszórt raktárakat, sőt magánlakásokat, de nem egy van közülük, a­kik több heti hiábavaló szaladgálás után ma is csak ott tartanak, a­hol az első napon­ kutatnak, önkéntes kötelékeket vigyenek oda, előkészí­tendő a veszélyeztetett megszálló csapatok el­szakadását. A mostani esetben a németek részén várható hasonló rendszabály. Von der Goltz gróf kéri, hassanak oda, hogy a lett és az észt csapa­tok az általa kijelölt vonal mögé vonassanak vissza, hogy ő végrehajthassa a kiürítést. Eddig von der Goltz levelére nem jött válasz. (M. T.­­..) Az orosz szovjeturalom bukás küszöbén. Trocki elfogatta Lenint. Bécs, okt. 9. (A M. T. 1. magánjelentése.) A Neues­­ Wiener Journal-nak jelentik Berlinből. A Vos­­sische Zeitung-nak táviratozzák Kopenhágából, hogy Moszkvában az ellenforradalmi zavargá­sok a legutóbb érkezett hírek szerint sokkal na­gyobb kiterjedésűek voltak, mint eddig hitték. Megerősítik azt a hírt is, hogy Lenint a Kreml­ben fogságba vetették, még­pedig volt bajtársá­nak, Trockinak a parancsára. Koperrhága, febr. 9. : A Berlinszke Tidendé­nek táviratozzák Helzingforszból, Rigából állandóan érkeznek hírek a moszkvai nagy zavargásokról Lenin, hír szerint, elrendelte Trocki letartóztatását. Trocki­nak azonban sikerült felülkerekednie és ő fo­gatta el Lenint. (M. T. I.) Kolesak elfoglalta Tobolszkot. Berlin, okt. 9. A Deutsche Allgemeine Zeitung-nak táv­iratoznak Kopenhágából. A Reuter-iroda táv­irata szerint Kolcsák csapatai elfoglalták To­­bolszk városát. (M. T. I.) BUDAPESTI HÍRLAP. 1919 október 1-ével lapunkra új előfizetést nyitottunk. Az előfizetés díja nem a régi. Drá­gább lesz lapunk. Az újságkiadók egyetemes­sége határozta el az áremelést, a­melyre nyomós okok kény­szerí­tették. Ha másra nem hivatkoz­nánk, mint a papiros, a festék és minden más anyag rengeteg áremelkedésére, akkor is ért­hető lenne a lapok megdrágulása. De mindezeken kívül az újság előállítása, szerkesztése, kiadása, akkora költséggel jár, hogy, a régi áron teljes­* 3

Next