Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)

1919-10-10 / 83. szám

4­ seggel lehetetlen a közönségnek újsággal való “Hálása. Előfizetési árak: Kérjük helybeli és vidéki t. olvasóinkat, hogy az előfizetés összegét megfelelő időre ki­­hordóink vagy küldönc útján, illetve postán mi­­előbb átutalni szíveskedjenek, hogy a lapot meg­indíthassuk és zavartalanul küldhessük. Egy hónapra . . . 20.— kor. Negyedévre .... 56.— „ Félévre 110.— „ Egész évre . . . 220.— „ napihírek. Mágnás és a proletárt hadsereg. Irta Hegedűs István. A kommunisták azt hirdették, hoggy senkit sem kényszerítenek a ,,proletárhaza“ védelmére, a vörös hadseregbe csak annak kell belépnie, a­ki jószántá­­tából és meggyőződésből hajlandó a bőrét vásárra vinni. De azért félre nem érthető módon kihirdet­ték, hogy az a munkás, a­ki kiképzetlenül és min­den habozás nélkül nem megy a harctérre, az nem kap munkát. Az a tisztviselő, a­ki önként nem siet a kommunista boldogságot megmenteni, elveszíti ál­lását és az a burzsuj vagy főúr, a­ki nem védi vérével a tőle elvett hatalmat vagyont és a proletár­­jólétet, az nem kapja meg az amúgy is soványan mért kenyérre, sóra, szénre a jegyet. Ezek a gyöngéd figyelmeztetések azonban nem jártak valami nagy eredménnyel. Mivel pedig vere­kedni, csatáikat nyerni a vágóhídra készséges kato­nák nélkül még a vörösök sem tudtak, aki ötlettel fogtak a toborzáshoz. Egy szép reggel a pesti kira­katok lehúzva szom­orkodó redőnyei között a fala­kon vörös tónusú nagy plakátok jelentek meg. Egy félkaru s meztelen szerecsen a távolba ré­vedező tekintettel ül valami nagy feketeségen és zárt ajkai mellé odairva ez a felírás: Be a vörös hadse­­regbe. Másnap egy csukaszájú­ matróz képe jelent meg a pesti falon és öles belükkel folyt a szájából ! felhívás: Feauverbe! Azután egymásba karoló két nyakigláb meztelen ifjú keringő jelenetét mutogatták egy emelet magasságú plakáton s ha nem is volt rajta felírás, az ekkori szabad sajtó állítása szerint azt kellett erről is leolvasni, hogy siessen mindenki a vörös zászló alá. Sok-sok apró nevezetesség után pedig egyszer egy ellenforradalom utáni szomorú reggelen egy nagy szürke maszat borította a pesti falakat. Közelebbről nézve rohanó csapat fölött egy Nero formájú, széles vállú szoknyás alak képe bon­takozott ki. karján egy borjúfejű s némelyek meg­figyelése szerint csecsemőnek képzelt valami lebegett. Ezzel a plakáttal meg a magyar anyákat akarták buzdítani, hogy küldjék férjüket s fiaikat a harc­térre. Az emberek eleinte megálltak és fejcsóválva nézegették ezeket a fali csodákat. Később moso­lyogva mentek el a nagyhangú zöldségek mellett és a végén már észre sem vették a falra kent proletár­­művészetet. Nem volt mást mit tenni mint elrendelni a kö­telező katonáskodást. Legelőször a volt tisztek felülvizsgálatait rendelték el. Nagy riadalom lett ebből az amúgy is már agyonzaklatott polgári és főúri családok körében. Nem valami kellemes dolog lehet jelentkezni olyan bizottság előtt, melynek hangosan hirdetett jel­szava, hogy „halál a burzsujok és mágnások fejére". H. gróf, a­ki a legutóbbi idők politikai életé­ben fontos szerepet­ játszott, szintén azok közé tar­tozott, a­kiknek jelentkezniük kellett. A kommuniz­mus kezdete óta elég biztosságos helyen, de idehaza rejtőzködött, s a­mikor a jelentkezésre vonatkozó hirdetés megjelent, nagy aggodalom fogta el. A volt király szimpátiájának utolsó tanúidőként kinevezte szolgálatonkívüli hadnagynak s attól lehetett tar­tani, hogy ha a kommunisták valahogy ráakadná­nak rejtekhelyére, mint szökevény katonatisztet ke­zelnék és igen könnyen eltennék láb alól. Kát hét volt­­"és a jelentkezésig. Ez az idő örö­kös fontolgatással telt el­, hogy hogyan lenne jobb. Többen azt ajánlották, hogy ne jelentkezzék, mert ezzel csak alkalmat ad­ arra, hogy g­onnal letartóz­tessék, úgy sem találnak rá, tehát mint katonaszö­kevényt sem vehetik elő. Egyik nap bele is nyugo­dott ebbe s azzal feküdt le, hogy nem jelentkezik. De másnap megint csak elővette az aggoda­lom, hogy sokkal nagyobb baj lesz abból, ha elfog­ják és rájönnek, hogy nem jelentkezett. Volt a kör­nyezetében egy vezérkari tiszt, a­ki azon a néze­ten volt, hogy tulajdonképpen nem is tiszt, mert csak titulus, a­mit a királytól kapott. Fölösleges volna tehát, mint tisztnek jelentkeznie. Kísér­tett azonban az a lehetőség, hogy ha most elmu­lasztja a tiszti jelentkezést, akkor később mint kö­zönséges népfelkelőnek kell majd sorozásra mennie. Az utolsó családi tanács úgy döntött, hogy menjen csak el a jelentkezésre. Nagyobb bajok megelőzése végett magához hivatta az egyik budapesti nagynevű orvos-profesz­­szort és megkérte, adjon neki bizonyítványt, mely­­lyel szolgálatképtelenségét tudja igazolni. Bűn volt a háború alatt, ha valaki ilyen módon akart szabadulni a katonáskodástól. Most azonban erényszámba ment, ha valamelyik orvos ilyképpen mentesíteni tudott valakit a bevonulástól. A professzor tehát Pimtiden lelkiismeretfurdalás nélkül állapította meg, hogy a gróf „idült szemideggyökér bántalomban,­­kulcscsont­­elferdülésben, a gyaloglást akadályozó jobb térd­kalácselmozdulásban"­s minden egyéb hasonló job­ban szenved és mindennemű katonai szolgálatra tel­jességgel alkalmatlan. Ezzel a villámhárítóval és proletár ruhába öl­tözve indult a jelentkezés helyére az egyik józsefvá­rosi iskolába. A hozzátartozóitól úgy búcsúzott el, mint a ki készen van arra, hogy soha többet visz­­sza nem térhet. A jelentkezésnél többen várakoztak.­­A gróf is sorba állott és egy jó félóra telt el, mig sorra került. A mint később maga mondta, ennél a félóránál hosszabb félórája még soha sem volt. ötös csoportokban hívták őket a terembe s éppen ő lett egy ilyen csoportban az első. Midőn a hívogató szolga kinyitja az ajtót és a gróf belép rajta, az or­vos pillantása ráesik, fölismeri s mielőtt a grófnak csak ideje is lenne egy kicsit körülnézni, odaszalad hozzá, átöleli és nagy hangon, hogy mindenki hallja, így­ szól hozzá: — De kedves elvtárs, az Istenért, hogy jön maga ide, hiszen alig áll a lábán? S azzal tuszkolja kifelé az egyik oldalszobába. A gróf csak ott ébred tudatára, hogy mi történik vele. A felülvizsgáló orvos szerencsés véletlen folytán na­gyon jó embere, az egyik fürdőjén valamikor alkal­mazottja volt, a­ki — mintha csak készült volna rá — azonnal föltalálta magát, hogy hogyan segíthet egykori urán. Pár perc alatt aláíratta az alkalmat­lansági igazolványt s azután a legnagyobb sajnálko­zások kiűzött kivezette a teremből a beteg ,,elvtárs“-at s kint az ajtóban csak ennyit súgott a fülébe: — Most pedig siessen kegyelmes uram és vi­gyázzon, hogy az utcán valaki meg ne lássa. A gróf szerencsésen haza érkezett és boldog volt, hogy a dolog ilyen jól sikerült. A kommunista szolgálatban álló orvosnak nagy örömére szolgált, hogy jót tehetett. Az orvos-professzor szintén örült annak, hogy az általa kiállított bizonyítvány ere­detét és alaposságát nem kutatták. A legjobban pe­dig a vörös hadsereg járt, mely csak vesztett volna vele, ha ilyen katona lépett volna kötelékébe. Ilyen pici esetből mennyi öröm és megelégedés származott. Meri-e még mondani valaki, hogy a kommunista államban nem volt nagy a boldogság? A délutáni lapokban megjelent s a dunai hidak korai elzárására vonatkozó hirdetmény tévedésen alapszik. Ez a hír a román katonai parancsnokság tudta és beleegyezése nélkül ke­rült a lapokba. ROMÁK KATONAI CENZÚRAHIVATAL. — (Wilson állapota.) Washingtonból távira­tozzák; Wilson állapota a legutóbbi jelentés szerint állandóan javul. — Rotterdamból táviratozzák. A Daily Mail Greynek, az új nagykövetnek táviratát közli, a­mely szerint Wilson nehezen tud táplál­kozni és hivatalos ügyekkel egyáltalán nem foglalko­zik. A Daily Mail értesülése szerint Anglia diplo­máciai és politikai köreiben nagyon aggódnak Wil­­sonért. a Washingtoni jelentés szerint az amerikai mun­kások értekezletének elnökévé Larc belügyi állam­titkárt választották meg. Wilson azt követeli orvo­sától, engedje meg neki, hogy ezen a konferencián megjelenjék. Mivel Wilson állapota állandóan ja­vul, fölteszik, hogy a konferencián még annak be­rekesztése előtt fölszólalhat. Az elnök állapotának javulását különben a bűvös időjárás is előmozdítja. A beteg étvágya jobb és az éjszakákat nyugodtan tölti. — (A volt föudvarmester — vőlegény.) Bécsből jelentik a Magyar Távirati Irodának. A reggeli lapoknak jelentik Prangingsból, hogy Hu­­nyady József gróf, Károly volt király föudvarmestere, eljegyezte Bellegarde Gabriella volt udvarhölgyet. — (Budapest — a Dunabizottság székhelye.) Mint a Magyar Távirati Iroda ille­tékes helyen értesül, Troubridge angol admirá­lis Budapestet választotta a dunai hajózás közép­pontjául. A Dunabizottság székhelyéül Bécs, Pozsony és Belgrád is felajánlkozott. Ezekkel a városokkal szemben Budapestre esett a válasz­tás, mert középponti fekvésénél fogva a legal­kalmasabb arra, hogy az állandó Dunabizottság székhelye legyen. Troubridge admirális családja már útban is van Londonból Budapestre.­­ (Haasa képviselő merénylője.) Arról a merényletről, a­melyet H­aase, a független szocialis­­ták vezére ellen elkövettek, ezt írják az esti lapok: A tettes szemtanúk állítása szerint ötször lőtt rá közvetetten közelségből Haasere, azután pedig a birodalmi gyűlés épülete felé futott. Egy rendőr utána lőtt, mire a merénylő megállt, feltartotta a kezét és nyugodtan tűrte, hogy elfogják. Többizben kijelentette, hogy teljesen józan és tettét megfontol­tan követte el. Emlékeztetőt akart adni Haasenak, a­ki zsarolásért pert indított ellene. Haase sebesü­lése nem veszedelmes. Az Arbeiter Zeitung szerint Foss János, Haase merénylője Bécsújhelyen szüle­tett. A­mikor letartóztatták, zsebében röpiratot találtak a következő felirattal: Nyílt levél a német néphez. A Hohenzollernek bűnössége a világháború felidézésében. A röpirat aláírása: Fosa János író. Valójában Vass bérmunkás. A merénylőt tegnap dél­után hallgatta ki az ügyészség. Elmebajos ember be­nyomását teszi és valószínűen pereskedő és üldözési mániában szenved. Tavaly kijelentette egyzer, hogy a porosz osztálysorsjátéknál nincs minden rendben, a nyereményeket bizonyos kiválasztott embereknek juttatják, a­kik megvesztegetik­ a hivatalnokokat. Utóbb büntető feljelentést tettek ellene zsarolás kí­sérletéért és akkor rá akarta bírni Haase képviselőt, a­ki ügyvéd is, tegye szóvá az ügyet a parlament­ben s mivel a képviselő nem akarta ezt megtenni, Foss azt mondta róla, hogy megvesztegették, azért nem akar beszélni. Ekkortól fogva valósággal üldö­zőbe vette Haaset, s mivel a képviselő igyekezett le­rázni az alkalmatlankodó embert, a bosszú érzését ébresztette fel benne. Ez bírta Vass Jánost arra az elhatározásra, hogy a nyilvánosság elé lépjen. A Freiheit munkatársa tegnap még beszélge­tett a rendőrségen a merénylővel, a­ki ott a hírlap­író állítása szeerint, teljesen szabadon mozoghatott. A hírlapíró kijelentette, hogy lehetetlen volt a me­rénylő Foss összefüggéstelen, szakgatott mondatai­­ból értelmet kiolvasni. Ennek ellenére azt állítja, hogy a merénylő nem teszi elmebeteg benyomását* mert kijelentéseit gyakran igen megfontolja s maga­viselete azt a látszatott kelti, mintha előadásának összefüggéstelen volta szándékos lenne. Haase képviselő már tegnap vázolta párthivei előtt a merénylet lefolyását. E szerint tegnap a bi­rodalmi gyűlésre menet maga mögött lövést hal­lott s a mikor megfordult, látta, hogy a merénylő m­ég négy vagy öt lövést ad le. Mindenekelőtt arra­ törekedett, hogy feleségét a birodalmi gyűlés pa­lotájának egyik fülkéjében a golyók elöl biztosságba­ helyezze s mivel észrevette, hogy a merénylő az ő fejét veszi célba, lehajolt, úgy hogy a lövések célt tévesztettek. ' n — (Megtiltják­ a tejeskávét.) A közélelmező­ minisztérium intézkedése folytán a főváros tanácsai legközelebb rendeletet fog kiadni, mely szerint ok­tóber 13-tól kezdve a nyilvános étkezőhelyiségekben, kávéházakban, vendéglőkben, büffökben, cukrász­dában stb. tilos tejet, tejjel és tejtermékekkel készült ételeket és italokat kiszolgáltatni. Ez a rendelet a kávémérésekre nem vonatkozik, azok továbbra is adhatnak vendégeiknek tejeskávét, tekintettel arra, hogy ezeket a helyiségeket a szegényebb néposztály látogatja. Tiszta tejet azonban a kávémérések nem árulhatnak.­­ (Léghajón Berlinből Stokholmba ér vissza.) Berlinből jelentik: A Bodensee nevű Zeppelin-léghajó, a­mely tegnap reggel öt órakor indult el Berlinből Stokholmba, délben tizenkét óra harminc perckor minden baj nélkül érkezett meg a svéd fővárosba. Onnan délután két órakor indult vissza és este tizenegy órakor ép állapotban meg­­érkezett Berlinbe.­­ BuDAPEST­ Hirlap (83. sz.) 1919 október 10.

Next