Budapesti Hírlap, 1919. november (39. évfolyam, 102–126. szám)

1919-11-01 / 102. szám

Budapest, 1919. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árait: Egész évre 220 korona, félévre 110 kor., negyedévre 58 kor., egy hónap­ra 20 kor., Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint* ■'•V. ATVITTL ***^»^v—rfL_ _ _ XXXIX. évfolyam, 102. szám. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Cenzúrát: Cefan. Szombat, november 1. Avis. Comandamentul Trupelor romane aduce la cunostinta populatiei orasului Budapesta ca au sosit de curand 14­ cisterne cu benzina grea si usoaran. Distribuirea se face prin Ministerul de Fi­­nante ungar direct consumatorilor cu pretul de 1.50 lei litru de benzina grea si 1.70 lei litru de benzina usoara. Comandamentul Trupelor Române. Értesítés. A román csapatok parancsnoksága tudomá­sára hozza Budapest főváros lakosságának, hogy a napokban 14 cisterna nehéz és könnyű benzin ér­kezett. A szétosztás a magyar pénzügyminisztérium útján történik, közvetlen a vevőközönségnek, a kö­vetkező árakkal: Nehéz benzin ára 1.50 lei literen­­kint, a könnyű pedig 1.70 lei literenkint. A román csapatok parancsnoksága. Comandantul Trupelor de Ocu­­patie Regale Románe din orasul Budapesta. Constatanduse ca nelinistea provocata la intru­­nirile trecute a fost provocate in mod intentionat de anumiti oameni platitil cari au urmarit scopuri de politica personala.. Comandamentul ridica restrictiunea ce o pu­­sese si face cunoscut ca pe viitor va permite numai acele intruniri pentru care se va cere apro­barea din vreme, prezentand odata cu cererea: a) Programul inntrunirei. . b) Persoanele care vor vorbi (aratand pe cart­­e va vorbi fiecare). c) Locul (sala), ziua si oara intrunirei. d) Cererea isa fie facuta cu opt zile inainte. c) Persoanele care sunt respunzatoare.. ca se vor respecta obligatiunile de mai sus. si ca nu­­se va atinge sub nici o forma drepturile natiunei si ama­­tei române. Comandantul Trupelor de ocupatie Regale Române din orasul Budapesta. General ss. Mosoiu. ■ A Román kir. measzáló csapatok parancsnoka Budapesten. Mivel megállapítást nyert az a tény, hogy a múlt alkalmakkor megtartott gyűléseken felmerült zavargásokat bizonyos emberek idézték elő szánt­szándékkal, a­kiket megfizettek, és személyes politi­kai érdekeket hajszoltak, a parancsnokság felfüg­geszti az eddigi szigort és tudomására hozza az ér­dekelteknek, hogy jövőre csak azokat az össze­jöveteleket fogja engedélyezni­, a­melyek engedélye­zésére a kérvények elég korán fognak beadatni és egyszersmind mellékelni fogják: a) A gyűlés programját. b) Azon személyek névsorát, a­kik szónokla­tokat fognak tartani. (Külön-külön minden szónok­latnak tartalmával.) c) A megtartandó összejövetel helyét (helyi­ségét), napját és óráját. d) A kérvényezést nyolc nappal előbb kell be­adni. e) Azon személyek névsora, a­kik felelősek azért, hogy tiszteletben fognak tartatni a fenti köte­lezettségek és hogy semmiféle formában nem fognak érintetni a román nép és hadsereg jogai. A Román kir. megszálló csapatok parancsnoka Budapesten. Mosolu s. k. tábornok. A sírboltban. — Epilógus egy sorstragédiához. — Irja Kozma Andor. Szemétnek:­­ a sírbolt kísértet?'. E jő Lemur 'Pisik Lemur Kar Ellenkor. Első Lemur: E méltósággal h­allgató sírboltba ma Mily nagy koporsót hoztak a nagyok közé! Úgy fekszik itt, mint dermedt tragikum-király Fejedelmi hű­ősök sorában. Másik Lemur: Kövesek S csak lopva hozták s tették a helyére ezt. Mióta suttogásba fúladt jajszavuk, Tőlük e boltból nagy sietve távozot­t. A sejtett sors tragédiától, mely ama Nagy uj koporsón láthatatlan rajta ül. Még én magam, a borzasztó is, borzadok. Első Lemur: Szent borzalommal kérdem én is: miért van az, Hogy e koporsó, mint a többi néma bár, Csodálatos zord rettenettel hat reám? Ki fekszik ebben, hogy felé közelgem­ Én, a halállal megszokásból gúnyt űző, A visszatiltó nagy titoktól nem merek? Másik Lemur: Bizonnyal ritka hősnek kellett lennie,. Ki hogyha küzd, a győzelem, a­melyre tör. Világraszóló fordulatja lesz vala Egész fajtája végzetének, s ha bukik, Egész fajának sorsa elbukik vele. Első Lemur: Így e koporsó nem csupán egy hőst fed el. Ez a halott kimondhatatlan sok halált. Megmérhetetlen köz-balvégzetet jelent. túl­ nem csoda, hogy félelem ráz minket is. Kar: Nem rege volt Hellas hite rég, Hogy az Olympus istenei Nagy, büszke halandók meggyűlöm.. Féltékenyek-e, vagy más az okuk rá Nem tudom én. Ám tudom, óh jaj! sok-sok esetből. Hogy, ki a földön felmagasulva Már a fejével megközelítné Lábuk alatt a fellegeket: Azt gyűlölik, űzőbe veszik, S az maga, ha mint Kadmos a hő: Rettenetes boszurok nyilait Kikerüli netán, v úgy messze időkig Ellen-kar: Mit sérted az isteneket, te? Hőst, a­ki méltón küzdve, a földön Példázza az ő nagy erényeiket S nem vét soha szent törvényeik ellen, Nem rontanak ők meg! ... És ha irigység Gáncsai ejték el a dicsőt, Ki istenesülve magasztos erényben, Nagynak akarta látni honát: Úgy az irigy alacsony gazokat Ne keresd az Olympus szent magasán! — A földön a hősnek lába előtt Gáncsolva botolgó semmirekellők Torz becsvágya sugalla kaján bűn Ejti el orvul a felmagasultat, Tisza István. Budapest) okt. 31. Imádság, szónoklat és vers csapott fel ma az őszi égre és vitte Tisza István nevét a végtelenség felé. Az őszi ég pedig egész nap hullatta könyvét, mintha csak a magyar nemzet lenne. Megrendülve fogja minden magyar ember e lapokból olvasni a pap imáját, a tudós emlékbeszé­dét és a költő tragikus ihletű alkotását. Ezalatt pediglen mozgósítva vannak az igazságszolgáltatás emberei, hogy ki­nyomozzák a gonosztevőket, amaz elát­kozott magyarokat, a­kik — ez immár kiderülni látszik — leitatva, bérért és nem menthető emberi indulatból — ko­ruk legkülönb emberét letörhették, há­zába betörve, egy egész hadcsapat egy férfiúval szemben. És bírák és rendőrök és másnemű szakértők kivonulnak a tra­gédia színhelyére tanukkal, hogy ott meg­­állapítsák, miként játszódhatott le a bús történet utolsó, nagy jelenete. A tettesek, vagy a tettes gyanúsak egy része pedig máris a törvény kezén van és várja megérdemelt sorsát. Más része még bujdosik, jobban mondva buj­kál, míg a felbujtók vagy jobban mondva megbízók visszafojtott lélekzettel lesik a végzet vaslépteit, melyek feléjök köze­lednek. Nagy történet ez merész forradalmá­rokról, a­kik egy ezeréves alkotmány magna chartáját ronggyá tépik, egy trónt kala­pács­ütésekkel összetörnek, egy több­ mint nyolcszázéves dinasztiát földön­futóvá deklarálnak de a férfiúra, a­ki egy­magában az ő haramiamunkások vesze­delmét jelentette, arra orgyilkosokat kül­denek. Azt nem merték még jogbitorlás­sal gyártott forradalmi törvényszékük elé se vinni. Hiszen ott, ha nem is joggal, de mégis a jog valamely látszatával ítélget­­tek. Ők ezzel a dologgal huszonnégy óráig se mertek várni. Fölszabadító, népboldo­­gító alkotásukat magukhoz méltón or­gyilkossággal avatták fel És azt hitték vérbeborult agyuk káp­­rázatai közt, hogy egy embert gyilkoltat­­nak meg részeg pretoriánusokkal. Pedig az ember csak meghalt tőlük, néhány év­vel a természet rendjének természetes munkája előtt. A lövéseket azonban a nemzet kapta, a halálos sebeket a becsü­let, i­ gyalázatot a közszellem, mely, mint ama fölfogadott gyilkosok, szintén le volt részegítve a legundokabb szájú demagó­gom­ják a faját, az utódait annak. Bár ne születtek volna soha Ivadnicsi fajból jók, nemesek, Se fiúk, se leányok! Hányad íziglen szörnyű csapások Vértjeiként pusztultanak el! Nem a rossz, nem a bűn, balvégzete az. Mely bajba sodor kegyelemtelenüll Nagy vérbül eredt boldogtalan ember... Isteni bősz haragot kikerülni Jó szándék nem elég. — Az alázat. A kicsiség nem hívja csak azt ki. Áldom azért a sorsomat én, Hogy vajmi csekély, alacsony feje. A nagy istenek észre sem vettek. A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal

Next