Budapesti Hírlap, 1919. december (39. évfolyam, 128–152. szám)

1919-12-25 / 148. szám

10 Budapesti Hírlap a­ m­ar 19 december 25. dülés, a­melynek vezetői jó egyetértésben dolgoztak Leninekkel és Kun Béláékkal; ekkor rohantalta m­eg Liebknecht háromezer főnyi munkástömeggel a királyi kastélyt és magáihoz vette az ott talált fegy­vereket. A lázadás oka, helyesebben ürügye pénzkö­vetelés volt és a kormány végül is megadta a mat­rózok által követelt nyolcvanezer márka zsoldot és még külön ,kétszázezer márkát régi zsoldjuk pótlé­kaként. Ez már a bolysevik-módszer volt, a­melyet az orosz iskolába járt Kun Béla itthon is alkalma­zott, a­mikor a rokkantakat és a leszerelt katonákat egyre nagyobb követelésekkel tüntető fölvonulá­sokra, erőszakoskodásokra biztatta. És ha így visz­­szatekintünk csak erre a néhány szemelvényre is, a­mely ma egy éve folyt le a szemünk láttára, meg kell borzadnunk attól a korlátoltságtól és elvakult­­ságtól, a mely nem­ engedte, hogy a zavart támasz­­tóknak, és a zavarosban halászni akaróknak kemé­nyen a nyakukba csördítsenek. Mennyi faj, mennyi szenvedés, keserű bánat és csalódás palántája ütkö­­■ tötte ki ma egy éve ... — (Horthy Nyugatmagyar ország német­­ségéhez.). Sopronból jelentik: Horthy Miklós fő­vezér annak a huszonhárom sopronmegyei­ német községnek, a­mely­­ tiltakozott Nyugatm­agyarország­­nak Ausztriához való csatolása ellen, a következő választ küldte: „Polgártársaim! Örömmel és büsz­keséggel vettem tudomásul, hogy Nyugat m­agyar­i­olgárai milyen jó hazafiak. Horthy Miklós." (Karacsonyfa­ ü ü­nnep.) A budapesti IX. karhatalomnál szolgáló, olasz és francia is hazatért, de a kegyellen sors folytán essz­ikbe még mindig nem téli vető katonáink ka­­ünnepéről jóindulattal gondoskodott a kar­­parancsnoka. Marinovich Andor alezredes, intézkedésére és kérésére a kerületben lakó­­polgárok tömegével adták a különböző élelmi- és k közszüksé­gleti ajándékokat. Az ünnep, a Nádasdy­­kaszárnya vívótermében ma délután négy órakor folyt le, a­hol a­ szépen feldiszített karácsonyfa köré terültek a szolgálatban nem levő katonák. A­ házi­­zenekar a srákóczi-indulóval nyitotta meg az ünne­pet. Traindl József rokkant főhadnagy hazafias be­szédet intézett a katonákhoz, buzdítva őket a külö­nösen most szükséges hazaszeretetre. Utána Kemény Aladár tábori lelkész mondóit lélekemelő, vallásos tárgyú beszédet. A századparancsnokok vezetésével sorba járultak a katonák a hatalmas karácsonyfa alatt összegyűjtött adományok átvételére, majd a leg­­énylész ünnepi vacsorához ült. Megjelentek az­ ün­nepen Dobók ezredes, a budapesti karhatalom fő­­parancsnoka, a főváros képviseletében Pinerkorics Bátor alpolgármester, a terület részéről Em­őd elöl­járó és a kerületi rendőrkapitányság részéről Szé­keli Vladimír főtanácsos, továbbá számos polgári előkelőség. A főváros közjótékon­ys­­gi ügyosztálya a fővá­ros tulajdonába levő József­fai­ árvaházban szépen sikerült karácsonyi ünnepet rendezett. A ' 'kétszáz árva Fledderus holland főkonzul adományából szép ajándéktárgyakhoz jutott. Az ünnepségen az árvák énekeltek, szavaltak, sőt kis színdarabot is előadtak. Az ünnepen, a mélyen Fledderus főkonzul a család­jával elvíilt megjelent, Lieber Ede, a közjótékony­sági ügyosztály vezetője köszönte meg a főváros ne­vében a főkonzulnak Hollandia meleg barátságát és szerenmét a magyar gyermekek iránt .■ (A Budai Evangélikus Szövetség­) de­cember 21­-án, karácsony más® napján délután öt órakor a várbeli templombandt ünnepet rendez, a­melynek" művészi programján?szerepel: Kuhárszky Lászlóné, a­ki elszavalja Arasy János Rodostói te­mető címü "kőkterpényét, Mikóczy Irén vezetésével az ifjúsági énekkar karácsé®-­ éneket ad elő, Schuler Ágost elszavalja­­ Ujkamcsony című költeményét, ’Kalina Erzsiké, Khlinai H­ere­nc. Bruwner Ilona elő­adják Bach kettős Hegedűversenyét, orgonakiséret­­tel, Hamvas József tanár előadást tart. Láng Gé­­záné elénekli Wawrnecs Mór Miatyánkját. .. (A királypárt­isölgybizottsága.) A ro­ba­­lista­ párt hölgybizottságába újabban a következők vétettek föl: Almássá Mady grófnő, Andrásait Klára grófnő, Batthyány Gyuláné grófné, Károlyi Zsuzsika grófnő, Cziráky Józsefné grófné,­­Andrássá Ilona grófnő, Diószeohy Árpádné bár­óné, Esterházy Mó­ricáé grófné, Károlyi Margit grófnő. Fuchs Ká­­rolyné lovagim.. Fehér Károlyné dr.-né. Hausm­aim Lászlóné. kázdi­ szentléleki Jákó Babus, Jeszenák Istvánné báróné, Kemény Elemérné báróné. Kondor Ernőn­é­. Károlyi Alajos­né grófné. Széchenyi Ilona grófnő. Kovács Józsefné dr.-né, Nyara Hana bá­rónő. Lossonczy Gézáné, Lukachichné Héyer Irén, ’Özv. Nagy Pezsőné dr.-né. Nyári­ Gyuláné báróné, Pallaui­ini G Györgyné őrgrófné. Andrássá Bor gróf­nő, báji Pak­ry Katinka. Iványi Elly, Kinger Ar­­■jioídrié dr.-né. Sommáragy Mária és The­a bárónők, Sommsich Lívia grófnő, Széc­henyi Henriette grófn­­, teleki Zakariás Istvánné, Z­ichy Mára és Lilly gáróf­­nők, Zichy Hermánnné grófné, Jákó Margit, a Ki­rály-párt h­ölgybizottságának elnöke kéri a hölgye­ket,­ hogy december 27-én, szombaton délután k­­gy órakor alakuló közgyűlésre jelenjenek meg a párt­ban. (VIII., Esterházy-utca 2.r­. em.) — (Apponyi Albert gróf emlékiratai.) Apponyi Albert grófot feltérte a stuttgarti német kiadótár­saság, h­ogy irja,m­eg és bocsássa rendeke­­zésre emlékiratait. Ennek a társaságnak a kiadásá­ban jelentek meg a legkiválóbb német­­és nyugat­­európai államférfiak­ és politikusok emlékiratai is s így Apponyi gróf — mint a Foster Lloyd jelenti —■ készséggel megígérte a kiadónak, hogy a felkérést teljesiti, miutátt amúgy is régóta az a szándéka, hogy megírja politikai működésének történetét. En­nek az évnek a nyarán nagyjában meg is írta művét és pedig úgy német, mint magyar nyelven, mert ■természetesen a német kiadással egyidejűen magyar nyelven is közre akarja adni emlékiratait. Úgy állt a dolog, hogy Apponyi műve már januárban megje­lenik, azonban miután közben elvállalta­ a békedele­­­­gnCK) elnökségét, természetesen­ művének a megjele­nése is eltolódik s az legfeljebb tavaszra láthat napvilágot". Apponyi emlékiratainak a címe ez lesz: Az osztrák és magyar monarkia utolsó félszáz esz­tendeje. Ez az emlékmű u­gy politikai-, mint iro­dalmi tekintetben, és a szó legnemesebb értelmében a könyvpiac szenzációja lesz. Apponyi a volt kettős monarkiának vezéregyéniségeit mind ismerte, közel öt­­évtizeden át vezető­ szerepet játszott a magyar politikában, mindig önzetlen, puritán ember ma­radt és harcainak gyümölcsét jobbára mások sza­kították le. Ez nem vette el a kedvét attól, hogy tovább harcoljon a nemzeti ideálokért. Emlékira­tainak utolsó fejezete előreláthatóan párisi útjáról fog szólni,, amely kétségkívül Apponyinak a­ legfáj­dalmasabb politikai élménye. Emlékművéről azt mondta egy barátjának, hogy abban semmit sem titkol, semmit sem szépít és szigorú kritikát gyako­rol benne önmagával szemben is.­­ (Címadományozás.) A minisztertanács Budics Ferenc dr. nyugalmazott tankerületi fő­igazgatónak nyugalomba vonulása alkalmából, to­vábbá Győri István dr. állami kertészeti igazgató­nak a miniszteri tanácsosi címet adományozta.­­ (Vilmos császár kiadatása.) Belga for­rás nyomán megírtuk, hogy a holland kormány ki­jelentette: "h­osy Vilmos császárt nem hajlandó ki­szolgáltatni. A Hollandi Távirati Iroda most illetékes forrásból nyert értesülés alapján, kijelenti, hogy a holland kormány ilyen nyilatkozatot nem tett. _ (Adomány a­ nemzeti hadseregnek.) Auguszta ikir. h­ercegasszony december 11.-én a Szent György-téri palotában jótékonycélú filmdíj­­adást rendezett, mely alkalommal az un Krisztin­­filmet mutatták be. A belépőjegyekért­ és felülfize­­e­lések gyanánt eddig összegyűlt összeget, 21.810 ko­ronát elküldte Horthy Miklós fővezérnek a nemzeti hadsereg céljára.­­ (Házasság­.) Királyfiai Jeszenák János báró m­osonszentmindrási földbirtokos, tartalékos , huszár hadnagy, eljegyezte Erdei Lilikét, Erdei Ist­ván mosontszentandrási földbirtokos leányát. Molnár Gyula dr. fővárosi ügyvéd, és színmű­író házasságot kötött Gál Rózsi kisasszonnyal.­­ (A gyerekekért.) A mai , gyermekek nyolc-tizenkét éves korig csak rosszat éltek át. A kisebbeknek sejtelmük sincs arról, hogy másként is éltünk valamikor és nem csupa háborús meg más megszorítással, a nagyobbak pedig, ha volt is rövidke életükben szerencsésebb idő, már rég elfeledték és emlékezetét elmosták mindazok az események, a­­melyek 1914 nyara óta törtek reánk. Egy nyolc éves kis leány, a­kinek azt beszéli el az ember, hogy az utca nem volt mindig olyan sötét, mint most, ha­nem ahány gázlámpa meg villamos golyóbis most sötéten szomorkodik, valamikor ugyanannyi fénye­sen világított, úgy hallgatja ezt végig, mint valami hihetetlen mesét. Nem hiszi el, hogy a háború dőlt minden villámos kocsinak épségben volt minden ablakja, hogy az emberek mind a­­kocsi belsejében ültek, vagy legföljebb a petronon álltak, de senki­nek sem jutott az eszébe, hogy a lépcsőn utazzék vagy a kocsi tetejére kapaszkodjék föl, bámul ár­tatlan szemével, ha azt hallja, hogy mindig volt ke­nyér, fehér és ropogós, karácsonykor meleg volt a­­szoba, mert nem kellett ssorbaállani fáért-és szénért, hogy a pék korán reggel becsöngetett és fiz kraj­cárért hét szép sárgára sült kiflit vagy zsemlyét adott és hogy reggel nagyszerű tejeskávét­n­ak az emberek habos, igazi tejjel és jószágos igazi kávéval. Ezek a szerencsétlen, mindig csak nélkülöző, meg­nyomorított gyerekek el sem tudják képzelni, hogy éltünk mi jegyrendszer nélkül is, hogy minden sojt bőven és mindenütt kapható, hogy nem ismertük a­­­rafaton cipőt­ és egy krajcárért kaptunk egy skatulya gyújtót. Mindezt nem tudják a gyerekek, a­kikre ve­­­lünk együtt még jó néhány, keserves esztendő vár. Most, a­mikor egy-két nap múlva útnak eresztjük a régi esztendőt és várjuk az újat, a­mely csupa ti­tokzatosság ugyan, de a­melyből nekünk törhetetlen hittel csak jót kell várnunk, csak­ annál nagyobb szeretettel kell gondoln­unk a gyerekekre, a­kik át­veszik­ a mi örökünket és folytatni fogják e szétvert, megnyomorított, mindenéből kifosztott, belső villon­gások prédájául dobott Szerencsétlen országnak alá­támasztását, fölépítését. Tegyünk meg tehát érettük mindent, a mit csak megtehetünk és szerezzünk ne­kik annyi örömet, a mennyit csak lehet.­­ (Az első harangszentelés.) A Magyar Kutir jelenti: Budapest harangoktól megfosztott templomai közül az óbudai plébániatemplom az első, a­mely új harangokat szerzett. Az új harangok ü­nnepies megszentelése kedden délelőtt tizenegy órakor folyt le az óbudai templom udvarán, díszes meghívott közönség jelenlétében, a­melyhez csatla­kozott Neboviczky alezredes vezetésével a nemzeti hadsereg óbudai különítménye­­s zenekarával, vala-­­­mint a tisztikar több tagja, az óbudai egyházközség harangbizottsága, az óbudai rom. hát. egyházközség, az evangélikus és református egyházközségek kép­viselete, végül különféle egyesületek zászlóik­ alatt. Az egyházi szertartást megelőzően a nemzeti had­sereg zenekara eljátszotta a Szózatot, utána Dvor­­zsák Ferenc átadta a harangokat az egyházközség­nek­, majd Metelka Frigyes, az egyházközség világi elnöke köszönte meg az­ óbudai híveknek azt a pá­ratlan áldozatkészségét, a­mellyel megszerezték a harangok előállításához szükséges összeget. Sagmü­l­­ler József esperes, apát-plébános átvette a harango­kat szép köszönőszavak kíséretében, majd Mészáros János dr. prelátus, budapesti érseki helytartó mon­dott hosszabb beszédet arról a­­jelentőségről, a­me­lyet a harangok a keresztény hitéletben képviselnek. A harangok megáldása után a nemzeti hadsereg ki­vonult különítménye dísztüzet adott, a zenekar pedig eljátszotta a Himnuszt.­­ (A vármegyei gyűlések) folyamán Sial-­­ márnáméti tjv. is e hónap­ 26-án tartja gyűlését.­­ — (Szilágymegyeiek figyelmébe.) Az er­­délyi menekülteket segítő ügyosztály vezetője érte­síti a szi­lágy megy­eieket, hogy a december 21-iki gyűlésen kihirdetett ama határozat, hogy e hónap 26-án délelőtt a miniszterelnökségen gyülekeznek, akként módosul, hogy hom­ a miniszterelnökség előtt, hanem a Vigadóban jönnek miss­­e december 28-ág délelőtt tíz órakor. Hom lehet, mindenki engem hiszem síelve a legszebb karácsonyi és újévi ajándékot, a­mely gyönyörű dobosban egy darab Claira piparcszappant, egy tégely Diana krémet és egy dobos Diana S­púdert i­daliftai. Ara..................... 35.- K M­indenütt kamatoi

Next