Budapesti Hírlap, 1919. december (39. évfolyam, 128–152. szám)

1919-12-04 / 130. szám

Budapest jSlBr­ XXXIX. évfolyam, 130. szám u­törtök, d­ecemb­er 4. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 220 korona, félévre 110 kor.,­­ 66 kor., egy hónapra 20 kor., Egyes szem ára helyben, a pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut I. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Neuilly./­ ­ . Budapest, dec. 3. Ez a kis város Párogrészomszédsá­­gában, a melyről eddig legfeljebb ha azt tudtuk, hogy tőld kiülsönözte nevét a trónja vesztett l­ajosf fülöp király, a neuillyi gróf, ez a fefre város a tegnapi na­pon bevonult a magyar történelembe. Tegnap hívták meg ugyanis a béke meg­kötése végett a magyar­ delegációt és tar­tózkodási helyéül Neuilly városát jelöl­ték meg. A magyar nemzet, a­mely beleso­­dortatott­ a világháborúba és a­mely ezért bármikor kész is volt a véres küzdelmet t­isztességgel abbahagyni, a magyar nem­zet el fogja küldeni képviselőit Xeuillybe és meg fogja ott kötni azt a békét, a­me­lyet ma nem áll módjában magáról elhá­rítani. A delegáció nem viszi majd ma­gával a magyar nép bizakodó reményét, de viszi magával törhetetlen hitünket és kitartásunkat igazságunk mellett és pe­dig nemcsak magáért az igazság kedvé­ért, hanem azért, mert ha lemondanánk igazságunkról, lemondanánk fönmaradá­­sunkról és létünkről is. Több, mint egy év­ óta a hahein de fucto megszűnt és a béke állapota szá­munkra csak most készül látható alakot ölteni. Ezért azonban csak részben okol­hatjuk magunkat, hiszen osztrák szom­szédaink csak két-három hónappal ez­előtt, a bolgárok pedig éppenséggel csak néhány nap előtt írhatták alá az elébük tett békeokmányt. Az elszenvedett ká­runk e téren tehát komolyan latba sem­­eshetik. De ha időben nem is, tartalom­ban annál súlyosabban terheltük meg a saját számlánkat és nagyban hozzájárul­tunk ahhoz, hogy a magyar békedele­gáció tárgyalásai kálváriajárássá változ­zanak át. Egy évvel ezelőtt megvolt területi integritásunk, országunk gazdag volt éle­lemben, voltak vasutaink, hajóink, ipari felszerelésünk itt állott érintetlenül. Le­győzött ország voltunk, de nem kirabolt és megcsonkított. Európa délkeleti ré­szén emberben és anyagban a legerő­sebb, a leghatalmasabb egyaránt, igaz, a győztes antant még a háború folyamán in effigie darabokra tépett bennünket, de ezt a boncolást a mi segítségünk nél­kül soha sem tudta volna végrehajtani. S talán látva erőnket és életrevalóságun­kat, nem is nagyon erőlködött volna végszükségben tett ígéreteit valóra vál­tani. Az antant e kényes dilemmáját azonban mi magunk oldottuk meg. Le­vágtuk előbb karunkat, majd lábunkat, csábítottuk ellenségeinket a levetkőzte­­tésünkre és most itt állunk csonkán, le­­rongyoltan és igy indulunk neki Neuilly­­nek békét kötni. IT : :: ‘ De egy év hosszú idő és ez a hosszú idő számunkra is termelt valami jót. Ki­mutatta máris, hogy a mit természet, jog, törvény, hagyomány, történelem és idő összekovácsolt, azt nem lehet tartó­san és büntetlenül papíron széjjeltépni. A szlovákok kijózanodtak a cseh barát­ságból, az erdélyi románok és szászok kiábrándultak Nagy-Romániából és a horvátok hallani sem akarnak a szerb hó­doltságról. Ez országokban sehol semmi nyoma, a nyugalomnak, a megelégedett­ségnek, ellenben minden forrongásban van és morajlik. Ma még mindezeket erő­szak fékezi meg és tartja lekötve. De lehet-e mindig erőszakkal nyúzni." És itt vagyunk mi magyarok, a­kik nem lehetünk olyan vakok, hogy mind­ezt meg ne lássuk, hogy m­eg ne lássuk, hogy még nem veszett el minden. De a­hogy a­mi el nem veszett még, azt mi­képpen lehet visszaszerezni, azt sajnos, mintha nem látnék. Legfőbb erősségünk­ről, ezeréves alkotmányunkról egy nobi­lis gesztussal lemondtunk s helyette al­kudozó s megegyezni nem tudó pártok szerepelnek óráról-órára változva, mint jogforrás. Elhisszük, hogy a maién­­k Ma­­­gy­ar­országot akarja, de nem a m­ ezer­éves Magyarországunkat, hanem a maga Magyarországát. A magyar békedelegáció. — Az antant elfogadja Apponyit a magy a béke­delegáció elnökéül. — Kik lesznek a delegáció tagjai. — ' / Budapest, d­ec. 3. A pártok koncentrációja ujt/vi magyar kor­mányban meghozta a várva-várt eredményt. Az antant elismerte a kormányt s ezt az eseményt nyomon követte Magyarország meghívása a béketárgyalásra. Ma erre vonatkozóan a követ­kező rádió-telegram érkezett Newyorkból. Az Oréstanács azért határozta el magát, hogy azonnal meghívja a magyar békedelegá­ciót, mert Sir George Clerk-nak jelentéséből kitűnik, hogy Magyarországon most szilárd kormány van. A legfőbb tanács valószínűen elfogadja Apponyi Albert grófot a magyar békedelegáció elnökének, noha Apponyi ke­mény ember hírében áll még a magyarok kö­zött is. Ebből a közlésből következik, hogy kétség­kívül Sir George Clerk jelentése folytán nincs többé akadálya annak, hogy a magyar delegáció élén Apponyi Albert gróf képviselje Magyaror­szágot. A tegnapi minisztertanácson a kormány most már tüzetesen foglalkozott a békedelegáció összeállításával, a végleges határozatot azonban felfüggesztette, a m­íg Apponyi vissza nem érke­zik Budapestre. A kormány terve az, hogy Apponyi mellé ki fogja küldeni Teleki Pál grófot és Bethlen István grófot, továbbá a szak férfiaknak egész sorát, így Lers Vilmos, Barth­a Rikárd és Valkó Lajos államtitkárokat, Kállay Tibor és Raisz Andor miniszteri tanácsosokat és Láng Boldizsár báró vezérkari alezredest (mint katonai szak­értői). Részt vesznek a békebizottság munkája­ A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal­ ban a gazdasági szakkörük, így az O. M. G. E., a Gyáriparosok Országos Szövetsége, az O. M. K. E., a kereskedelmi és iparkamarák képviselői, továbbá valamennyi politikai pártnak és a Ma­gyarországon élő nemzetiségeknek is küldöttei. Huszár Károly miniszterelnök is — mint értesülünk — tervbe vette, hogy alkalmas pilla­natban, nyilván a döntés napjaira maga is ki­utazik Neuillybe. A személyi ügyeket Praznovszky Iván kö­vetség­ tanácsos kezére bízzák. A tárgyalás ide­jére közveletlen táviró- és telefonösszekötteté­sünk lesz Neuilly és Budapest között s önként érthető, hogy a nagyobb magyar lapoknak is módot adnak arra, hogy munkatársaikat kiküld­­hessék a béketárgyalásra. A középpártok fúziója. — Il politisoa eseményei. — Budapest, dec. 3. Az országoti nemzeti párt és a nemzeti társ­­saskörből alakult politikai párt között meginc­utő fúziós tárgyalásnak mind­en valószinüség szrint sikeres eredménye lesz. Ma este a nemzeti párt v­álasztmánya ülést tartott, melyi­k tiz/tagból álló küldöttségei választottak a fu­ziós tárgyalás folytatására. Ez a küldöttség h­olt­ája fölkeresi a volt nemzeti munkapárt vezetőségét, melynek a fúzióra vonatkozó programpontjait a nemzeti párt választmánya a további tárgyalás anyagául cgi/hom/Mi­t elfogadja. • Az országos nemzeti párt, mint már megírtuk, írásisan közölte a fúzió feltételeit a volt munkapárt­­­tal. Ezeknek tárgyalása során a nemzeti párt Lo­­vászy-csoportja több kívánságot vetett fel, így a de­mokratikus irány fokozatos fejlesztését, az állam­forma kérdésének nyitvah­agyását, továbbá részt kér, a Lovászy-csoport az új párt vezetésében is .Fóképp azt kéri, h­ogy kölcsönösen borítsanak fátyolt a múltra, a forradalomban történt dolgokra és ejtsék el a felelősség kérdését. A nemzeti társaskör válaszát Kürtha La­jos báró tegnap adta át a Lovászy-csoport-, nak. S e válaszában a volt­­munkapárt hozzájárul ah­hoz, hogy népszavazás döntsön az államformáról és hozzájárult ahhoz is, hogy a múltat ne bolygassák, de azzal a kikötéssel, hogy a­kik a forradalomban a destrukciót szolgálták­, felelősségre vonandók és az új pártba nem vehetők föl, a forradalomban szerepelt politikusok pedig a párt vezetőségében ::en­ vehet­nek részt. A nemzet társaskör válaszával ma este fog­­­lalkozott az országos nemzeti párt választmánya és az ülésről ezt a hivatalos közlést adta ki. P. Ábrah­ám Dezső ismertette a fúzióról szóló válasz szövegét és javasolja, hogy azt a további tár­­gyalás alapjául fogadják el, küldjenek ki bizottságot a tárgyalások lefolytatására, a bizottság tegyen je­lentést a tárgyalás eredményéről és az országos nemzeti párt teljes értekezleten döntsön a fúzió dol­gában. A választmány a javaslatot egy­hangúan el­fogadta és a bizottságba a következőket küldte ki: Halászti László, Lakatos Gyula, Heinrich Dezső, ifj. Chorin­ Ferenc, Ábrahám Dezső, Plattha György, Bartha Albert, Létay Ernő, Dingha Béla és Kmetty Károly. F­arkasházy Zsigmond kétségbevonja, hogy a Lovászy-frakció az alakuló pártban a vezető szere­pekből kizárható lenne. A választmányban az az egyöntetű vélemény alakult ki, a további vita során és különösen Si­­montsits Elemér elnök fölszólalása után, hogy egyes lapok közlései a párt ellentétes kedvéről, teljesen ellenkezik a párt egyöntetű fölfogásával és meg van győződve az országos nemzeti párt arról is, hogy a valóságnak ilyen meg nem felelő beállítása teljesen távol áll a Nemzeti Társaskör tagjaitól is. .­­. Eddig szól a hivatalos közlés. A mai értesülésünk szerint a vita során némi ellentét mutatkozott a párt Lovászy-csoportja és volt polgári párti csoportja között. Halásza Lajos, a­ki a volt polgári párthoz tartozott, azt kívánta, hogy - ----------- .... -----——

Next