Budapesti Hírlap, 1919. december (39. évfolyam, 128–152. szám)
1919-12-03 / 129. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 330 korona, félévre 10 kor., negyedévre 20 kor, egy hónapra 20 kor., Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. szám. Telefonszámok: József 53, József 63, József 23—84. ■xír7K A marhavásár.Ls Budapest, dec. 2. Szeretném, ha minisztereink és politikusaink kevesebbet beszélnének, de többet mondanának. Jóformán semmit se mondanak abból, amiről mi, nyomorult publikum szeretnénk valamit hallani és nem szűnnek meg szónokolni, magukat meginterviúvoltatni dolgokról, amelyek őket érdeklik. Mi pesti újságok ezen a téren már nem is tudunk nekik elégséget temi. Minduntalan átszaladnak a szomszédba, hogy bőbeszédűségüket elhelyezzék. Még valahogy megértettük régi minisztereinket, mikor a királyunk, a kül- és hadügyminiszterünk Bécsben tanyázott s az európai diplomácia világa is ott volt, akkor a szegény magyar miniszter és politikus csak ut-b érezte azt, hogy a világ szeme előtt jár és beszél, ha bécsi újságban nyilatkozik. De miért látnak-futnak ma is Bécsbe, azt már nehezebb megérteni. Ma éppenséggel az új miniszterelnök adja le mondanivalóját a N. Fr. Presse hasábjain. Erről se szólnánk..ha egy kis része, nem izgatott volna föl bennünket. Ez a kis rész így szól: Éli életem legnagyobb eredményének tartom, hogy az első általános, egyenlő és titkos —mondhatnám az első igazi választás — emléke az én nevemhez fog fűződni. Az eddigi magyarországi választások feltűnően a marhavásárokhoz hasonlítottak, ahogy az országos vásárok idején estek meg megfelelő muzsikaszóval, dalolással, pénzszórással, ökörsütéssel, bepálinkázott állapotban.. Annak a lélekvásárnak, a meggyőződésben való árdrágításnak vége lesz azokkal a választásokkal, melyeket 1920. január 25-én fogunk megtartani. Egy miniszterelnök is ezt a pártklubban, vagy kortesgyűlésen itthon még elmondhatja. Nem nagy ízlés lesz, mert miniszterelnök ezeknek az elmondását bátran ráhagyhatja korteseire. Tőle magától mást vár az ország. De kimenni az ország határán túl, éppenséggel egy nép közé, a mely évszázadokon át a testét a mi búzánkon s ökrünkön hizlalta, elmésségét pedig a mi költött, vagy valódi hibáinkon köszörülte: (egész kötetre való bécsi vicc és adoma van a buta magyarról), nem lehet egy magyar miniszterelnök feladata. Megkérdezhetnék a miniszterelnököt, hogy ő maga hány éven keresztül képviselt gyönyörű parlamenti épületünkben egy-egy ilyen marhavásárt? Persze, ő azt fogja rá felelni, hogy az ő kerülete kivétel. De hát melyik a négyszáz kerületből a marhavásár? Ugye, hogy egyenként véve, valamennyi kivétel. Pedig bizonyos, hogy volt kerület,amelyet meg lehetett venni; volt, amelyre rá lehetett licitálni; volt, ahol etetésfelitatással győzték az atyafiakat és így tovább. Voltak pártkasszák", kistörvényszékek, pénzügyi igazgatóságok elhelyezése, görbe , vakartak, egyetemek, sőt i^letQk»*^iegyeieladások, bérletek, fepdjetefl^s iihmdományozások és ki tűrniá elsorolni mind a visszaéléseket,-- a 'tnc-1 lve^éliöl^dlasztás jár. Hiszen Angiig ^»ffi'i az alkot gnyil^osság ideális földjének szintén voltak marhavásárjai, melyeket rotten borough-nak neveztek. Ezek elismerésével elhárítom magamrpl azt a gyanút, mintha e sorokban a választási visszaéléseket akarnám menteni, vagy éppen a visszaéléses választásokat próbálnám pártolni. De ki kell mondani, hogy a régi választási rend mellett isg voltak lélekemelő, diadalmas választások, amelyek elsöpörtek minden visszaélést. Vannak idők, amikor valamely eszme, vagy irány, vagy valamely nagyszabású államférfit szellemi, vagyerkölcsi tulajdonságai áthatják az egész nemzet gondolkozását s lehetetlenné tesznek minden furfangot és makinációt. Kossuth ismételten választott úgy, hogy csak „törpe minoritást" maradt vele szemben. Deák Koreacet hatvanötben az egész nemzet követte a választáson. A koalíció a nemzeti vívmányok politikájával egy húszéves rendszert irtott ki,a képviselőházból gyökeresen. Szóljak arról, hogy hazánkban vannak s nem kis számban választókerületek, amelyek, évtizedeken át fehér zászló alatt vonultak az urnákhoz, jeléül annak, hogy ott a függetlenség elvének hívei sohasem tán-, torodtak meg! Az országot, amelynek közelmúltjában ilyen példái vannak, nem tanácsos megcsúfolni azzal, hogy országos választását marhavásárnak nevezze el a miniszterelnöke. A választási korrupció nem magyar találmány. Nincsen is a cenzusos választójoghoz kötve. Franciaországban a háború előtt állandó bizottság foglalkozott azzal a problémával, hogy miként lehetne az általános, titkos és egyenlő választójog mellett tiszta és csakugyan titkos választást csinálni. És Franciaországban mondottak le nevezetes politikusok mandátumukról azzal a megokolással, hogy az általános titkos választójog alapján álló parlamentben nem lehet az országos érdekeket szolgálni. Itt is áll: sohasem a rendszerben van a hiba, hanem az emberekben. Kétségbe merem tehát vonni, hogy a Huszár Károly januáriusi választása legyen az első igazi választás. A tömegeknek csak nagy időkben vannak nagy és erős meggyőződései. Közömbösebb időkben a nemzet nádmező, melyet a szellő ide-odahimbál. Súlyos időben a nemzet tölgyerdő, melyet hiába csapkod a vihar. Haki kell mondani, kimondhatnám, mi a különhián a régi és az uj választási regtönzötte.A régiben a nemzet értelmit népjea henizgw- hagyományok, a históriai Hiúnknak orváéi és eszméi körül vivtca meg ■ harcait s a választáson ezek tunyában vezette A népet. .Vezette, befolyásolta, megígérte szóval, ahol nem ment, ott illetéktelen eszközökkel is. Hiszen minden emberi dolog így megy végbe. De ha az ellenzék, ha a többség győzött, a nemzet szolgálatában állott értelmiség győzött és vezetett. És tessék összehasonlítani a múlt század parlamentjeinek a nívóját a legújabbakéval, melyekben már nem a nemzeti áramlatok dicső csatája folyik, hanem a modern világeszmék bajnokai obstruálnak. Ha pedig a miniszterelnök úr komolyan veszi azt a dicsőséget, amely nevéhez fog fűződni az első általános, titkos választással, akkor nagyon kell kívánom neki, hogy ki ne ábránduljon ebből a kétes dicsőségből. Mert én tudom, hogy ezzel a választással is lehet szép és mint ő mondja igazi választást csinálni, ha valamely nemes eszme elkapja és viszi ellenállhatatlanul a sokaság lelkét; de tudom azt is, hogy éppen ebben a rendszerben a bomlásnak, zavarnak, züllésnek, tehetetlenségnek sokkal több veszedelme rejlik, mint az okos és igazságos cenzusos rendszerben. A pálinka, az ökörsütés és a kis bankó egy napi mámorban tartja a gyengébb elméjű és kisebb ellenállóképességű választót. Az izgatás, a szertelen s be nem váltható ígéretek, az utópiáknak műveletlen elmékbe és szivekbe beleplántálása, szóval a demagógia válogatatlan eszközei egy-egy város piacán és kibérelt, korcsmáiban több rombolást visznek véghez még a műveltebb osztályokban is, mint amennyit huszonnégy órán belül kiheverni lehet. Avagy nem láttuk ezt mostanában legelrettentőbb alakjában? Mikor százezereket cserdítettek az utcára s ott egy párszor huszonnégy óra alatt eltöröltek egy ezeréves alkotmányt, ledöntötték a trónt, szétszalasztották a hadsereget, köztársaságot csináltak, kormánytanácsot állítottak föl, elnököt válsztottak s végül belehajtották Hungária asszony nyakát a tanácsköztársaság kandinumi igája alatt a legszégyenletesebb rabságba, melyet eddig ez a nemzet viselt. Pedig általánosnak, egyenlőnek és titkosnak az volt a legideálisabb választójog mindazok előtt, akiknek elve az általános és egyenlő. Mert annál se általánosabbat, se egyenlőbbet már képzelnisem lehet. Vagy nyolc-tíz helyről kaptam értesítést arról, hogy vállalatokban, gyárakban (ahol még tudnak valamelyest dolgozni) a munkások különböző ürügyek alatt, legtöbbször azzal, hogy az illetők A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal